Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-07 / 5. szám
1991. január 7., hétfő o Nyolc Aranygyöngy és tíz Aranysarkantyú Jó hangulatú verseny volt!” Nemcsak dr. Pap István, a Békés Megyei Művelődési Központ igazgatója volt az, aki nem talált magának ülőhelyet szombat délután és este a csabai ifjúsági ház nagytermében. Álltak rajta kívül még jópáran, akik a X. Országos Szólótáncfesztivál résztvevőire voltak kíváncsiak. E rangos versenynek kétévente ad otthont megyeszékhelyünk. Born Miklós, a Békés Megyei Néptáncosok Szövetségének ügyvezető titkára, a fesztiválok rendezője elmondotta, hogy a változó helyzetben i6 megmaradt a találkozó rangja; — Almikor kezdtük, még nagyon kevés együttes küldött résztvevőt, de hamarosan megnőtt az érdeklődés. A korábbi években azonban mindig volt egy-két igazi szólistaegyéniség, mo6t inkább az átlagszínvonal az erősebb. Szólistának lenni persze egészen más, mint csapatban táncolni. Fontos, hogy ne csak a motívumokat isrgerje a táncos, tudjon, merjen improvizálni, de ne feledkezzen meg a tudatos építkezésről sem. Még egy fontos dolgot említett: nevezetesen azt, hogy ez a békéscsabai az egyik Kökény Richard jászapáti versenyző szabadon választott tánca, a Haidu Fotó: Fazekas Ferenc egyre többen és többen jönnek megharcolni az Aranygyöngyért és az Aranysarkantyúért. Bár a szervezők az idén aggódtak egy kicsit, hogy idejében megérkezik-e a támogatás, szerencsére minden jól alakult: kaptak pénzt a minisztériumtól, a megyei tanácstól és a városi önkormányzattól is. Huszonkét együttes hetven táncosa váltotta egymást a színpadon az öttagú zsűri előtt, melynek tagjai neves ' szakemberek voltak, elnöke pedig Oskó Endréné, Magdi néni, aki már az első fesztiválon is ott ült a színpaddal szemben, kezében a ceruzával, s azóta mindegyiken zsűrizett már. Az idei mezőnyről így vélekedett: legjobb hangulatú fesztivál. Itt nem irigykednek egymásra a résztvevők, inkább drukkolnak, segítenek a másiknak. A táncosok között persze akadt rutinos és kevésbé rutinos versenyző. A nyíregyházi Darai Dóra már két Aranygyönggyel büszkélkedhetett, most indult a harmadikért. Mint mondotta, erre a versenyre érdemes eljönni, hisz itt a legjobb táncosok találkozhatnak egymással. A budapesti Bihari táncegyüttes 18 éves tagja, Kiss Zoltán először versenyzett szólistaként. Már a kötelező táncok alatt is látszott rajta, de el is mondta, hogy nagyon izgult. A fesztiválra már második alkalommal látogatott el Kallós Zoltán, a neves kolozsvári néprajzkutató. Elmesélte, hogy számára a ’89-es verseny volt igazi nagy élmény, mégpedig azért, mert a kötelező táncokat látva, felismerte azt, amelyiket szülőfalujában az egyik nagybátyja is táncolt. Éles szeme persze talált néhány kifogást. Említette, hogy a lányok nem vesznek rendes alsószoknyát, néhányuk kendője nem illik a blúzhoz. Amíg szombat este a verseny utáni táncházat néztük, megemlítette, hogy rendszeresebbé kéne tenni itt, Magyarországon az együtteseknek a népdaltanítást is, mert ahogy ő tapasztalja, ez inkább csak kampányszerű. A kétnapos rendezvény legizgalmasabb szakasza természetesen a vasárnap délelőtti szakmai értékelés és az eredményhirdetés volt. Örökös aranygyöngyös táncos lett Darai Dóra nyíregyházi és Szénái Krisztina budapesti versenyző. A fiúk közül örökös aranysarkantyús ezentúl Demarcsek György és Dede Zoltán Nyíregyházáról, Gól László Gyo- maendrődről, Juhász Zsolt Szegedről. Mindannyian harmadik alkalommal nyerték el a kitüntetést, ezért jogosultak az örökös cím viselésére. Aranygyöngyöt kapott továbbá Biróné Marsi Andrea, Szabóné Antal Ilona, Szilágyiné Újlaki Mariann, De- malcsekné Rozman Zsuzsanna Nyíregyházáról, Dénes Annamária Salgótarjánból, Harmados Mária Szegedről. Az idei aranysarkantyús fiatalemberek pedig: Szabó Gábor, Végső Miklós budapesti, Bistey Attila, Antal István nyíregyházi, Szmo- lenszky Gábor salgótarjáni és Szűcs Gábor jászberényi táncosok. Juniordíjat kapott Görög Zoltán Budapestről. Lányi Ágoston-díjjal jutalmazták Csoltói Józsefet Sopronból. Oskó Endréné vándordíját pedig Szabóné Antal Ilona vihette haza Nyíregyházára. Vasárnap délután 3 órától a díjazottak adtak gálaműsort az ifjúsági házban. K. K. Kitartás a reprivatizációs törekvések mellett Kisgazdák eszmecseréje Békéscsabán Roszik Gábor hivatalában marad Megintésben részesült Roszik Gábor gödöllői evangélikus lelkész a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Bíróságának szombaton megtartott fellebbviteli tárgyalásán. Mint arról a sajtó is hírt adott. Roszik Gáborra a Déli Evangélikus Egyházkerület bírósága első fokon a hivatalvesztés büntetését szabta ki, mivel a lelkész tavaly, április 6-án, levelet intézett Harmati Béla evangélikus püspökhöz, amelyben tiltakozott Bartha István ötödéves teológiai hallgatónak a teológiáról való kizá- ratása miatt. Ebben a levélben — a vád szerint — Roszik Gábor az egyházi fel- sőbbséggel szembeni engedetlenséget és tiszteletlenséget tanúsított. A vád további pontját képezte az a körlevél is, amelyben lelkésztársait szólította fel a Bartha Istvánnal való szolidaritásra. Az országos bíróság nem látta megalapozottnak azt, hogy Roszik Gábor az egyházi felsőbbség, az egyházi hatóságok törvényes rendelkezéseinek ellenszegült. Ugyanakkor megállapította vétkességét a hivatalával össze nem egyeztethető magatartás miatt. Ezért az országos bíróság Roszik Gábort hivatalában meghagyva meg- intésöen részesítette. A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt Békés megyei szervezeteinek elnökei, titkárai, a kisgazda polgármesterek gyűltek ösz- sze vasárnap Békéscsabán, a megyei művelődési központ emeleti termében. A találkozó célja az volt, hogy megbeszéljék a helyi önkormányzatok, a megye gazdasági, gazdaságpolitikai kérdéseit, valamint a párt megyei elnöké és országgyűlési képviselője, Zsíros Géza tájékoztassa őket -a legfrissebb parlamenti hírekről, állásfoglalásokról. Zsíros Géza elöljáró beszédében megállapította, hogy a megyében a párt eredményesen szerepelt a választásokon, megállta helyét a városokban is. Beszélt arról, hogy három törvényt nem szavazott meg az Országgyűlésen: az ÁFA-tör- vényt, a helyi adók törvényét és a költségvetést. Hangsúlyozta azt is, hogy kitartanak reprivatizációs törekvéseik mellett. Ezt követően kaptak szót a kisgazdapárti vagy kisgazdapárti támogatással megválasztott polgármesterek, akik — mintegy húszán — néhány mondatban összefoglalták városuk, községük gondjait. Az összegyűltek többek között a következő kérdésekben foglaltak állást: — a polgármesterek nem vezetik be, a kisgazdapárti képviselő-testületi tagok nem támogatják annak a helyi adónak a megszavazását, melynél a melléképületek területe is adóalapul szolgál — a pillanatnyi helyzetet nem tartják alkalmasnak arra, hogy Gyula átvegye Békéscsabától a megyeszékhely szerepét — nem támogatják Murányi Miklóst, mint a megyei közgyűlés elnökjelöltjét. K. K. Hejce, az ezeréves múltra visszatekintő zempléni kisközség, egyik érdekessége a falut behálózó pincerendszer. Minden valamirevaló ház alatt többszintes pince található, amelyben zöldséget, burgonyát, bort tárolnak. A pincék kedvező klímája lehetővé teszi, hogy akár több évig is tárolhassák a kü lönböző termékeket. Mn-fotó Levél Púja Frigyestől Egy kis helyreigazítás A Békés Megyei Népújság 1990. december 17-én, Kiss Á. János tollából cikket közölt az S. O. S. Gyermekfalu Magyarországi Egyesületének december 15-i vezetőségválasztó közgyűléséről. A cikk alaphangja, a kiugratott címek arról tanúskodnak, hogy a cikk írójában nagyfokú rosszindulat, elfogultság munkál, s tájékozottságával is komoly bajok vannak. Olykor azt sem akarja elhinni, amit saját szemével lát és saját fülével hall. Erre a szemléletmódra tesz rá néhány lapáttal a december 18-án, „A remény kapuja" címen, K. A. J. aláírásával megjelent cikk. Ebben a cikkben a szerző hetet-havat összehord, igyekszik az S.O.S. gyermekfalu-mozgalom közgyűlését az országos politikába ágyazni, beszél erkölcsi tökéről, hitelességről, nem könnyen búcsúzó fajtáról, bársonyszékről, hatalomról, a harmadik fokozatban, sőt az ajtófélfában való megkapaszkodásról stb., miközben krokodilkönnyeket hullat a szülők nélkül maradt gyermekekről. S ha már lúd, legyen kövér, becsempészi a cikkbe Battonya város fejlődését is. Nem tudja az ember, mi a nagyobb, K. A. J. tájékozatlansága, naivitása, vagy ferdítésekre való hajlama? Nincs szerencséje K. A. J.-nak az informátoraival sem. Az a gyanúm, hogy a gyermekfalu ügyeiben attól a rendkívül ambiciózus úriembertől szerezte az információit, aki a cikkekben szereplő „téziseivel” már teleszórta a bel- és külföldet, s akiről minden illetékes vezetőnek megvan a nem éppen hízelgő véleménye. Igaz, mindenkinek lehet véleménye, de amikor ezeket az enyhén szólva faramuci nézeteket azért terjesztik, hogy olyan törekvést támasszanak alá, amelynek az érvényesülése ismét válságba taszítaná a magyar gyermekfalu-mozgalmat, akkor már nem lehet ezeket félvállról kezelni. Márpedig itt erről van szó. A régi, egyszer már csődöt mondott vezetés tagjainak kísérletéről, hogy ismét felszínre jussanak, ismét szerepet kapjanak abban a mozgalomban, amelyet egyszer már majdnem tönkretettek. Szerencsére jól értékelte ezt a veszélyt az S. O. S.-Kinderdorf International vezetősége. és az egyesület tagsága ií. K. A. J. személyemmel foglalkozik a legtöbbet, hol nyíltan, hol a sorok mögé bújtatva. De engem nem ismer. Fogalma sincs arról, miért búcsúztam el 1983 tavaszán (a „pártállam” idején) a külügyminiseter- ségtől, hogyan kerültem a „második vonalba", miért szereltem le onnan 1985, a bat- tonyai botrányos országgyűlési választások után. Arról sem tud a cikkíró úr láthatóan semmit, miért lettem én — éppen én —az S. O. S. Gyermekfalu Egyesület elnöke, s miért indultam most ismét. Egy kis utána- olvasással mindezt megtudta volna a cikkíró úr. De hát úgy látszik, a tények nemigen érdeklik őt. Nem lenne értelme cáfolni a cikk minden ferdítését, hiszen az legalább egy kolumnát tenne ki. Néhány dolgot mégis le kell szögeznem, a tisztábban látás érdekében. Az S- O. S. gyermekfalu-mozgalomba én nem ma és nem tegnap kapcsolódtam bele. Eszméit már 1982—83-ban magamévá tettem, amikor a hivatalos Magyarország még igencsak ódzkodott ettől, öndicséret nélkül mondhatom, hogy a mozgalom magyarországi meggyökereztetésében Vámos Imre író barátommal együtt döntő szerepem volt. Az elnöki funkciót is azért vállaltam 1987-ben, mert bizonyítani akartam, hogy lehet ezt a mozgalmat jól is alakítani. Mostani „ringbeszállásomat” Is mozgalmunk féltése motiválta. A karrierizmus, a bukott vezetők visszatérési kísérlete válságba sodorta volna mozgalmunkat. Ezt kellett megakadályozni. Csak a jó Isten a megmondhatója, miért nem tetszik ez K. A. J.-nek? íMit szóljon az ember K. A. J. véleményéről egyesületünk politikamentességét illetően? Azt, hogy az S. O. S.-mozgalom politikamentes szervezet, már régen kinyilvánítottuk, s szigorúan be is tartottuk a „pártállam” idején is. Ámde, K. A. J.-nek van egy csodálatos felfedezése, szerinte egyes emberek puszta jelenléte is bárhová becsempészi a politikai acsarkodást. Be hát, ha valaki acsarkodni akar. K. A. J. láthatóan ezt teszi. Nincs sok szerencséje K. A. J.-nek a Battonya fejlesztésére vonatkozó információival sem. Azt a felderítést, hogy Battonya fejlesztése más Békés megyei települések rovására történt, nem először hallom. Elégszer ismételgették ezt a szlogent a „pártállam” megyei vezetői is. Csakhogy ez nem igaz. A „battonyai pénzek” mindig a megyei költségvetésen kívül „keletkeztek”, nem tagadom, a Budapesten élő bat- tonyaiak közreműködésével. Egyébként Bat- tonyára nem csak ezért haragudtak meg a megyei urak, hanem azért is, mert határozottan szembeszálltak a megyei vezetés jó néhány szerencsétlen elképzelésével is, Így az iparpolitikai, a vasútpolitikai és a településfejlesztési koncepcióval. Igaz, ezt önvédelemből tették, mert a településfejlesztési koncepció például Battonyát 4500 lelkes mezőgazdasági porfészekké kívánta visszafeji eszteni. Jól van, írjon K.A.J. amennyit akar, a papír türelmes, de nem ártana, ha néha olvasna is, és a tényeket is jobban figyelembe venné. Pnja Frigyes * * * Kár, hogy Púja Frigyes írása — a stílus hevületéből kikövetkeztethető gondolati szárnyalás helyett — a minden körülitekin- tést nélkülöző csapongás útját választotta. Kár bizony, hiszen a nézetkülönbségieken alapuló, színvonalas vita akár az olvasók üdivére is válhatna. Am ezt a szertecsen- mosdatásra vállalkozó levelet még ebben az esetben is csak valami felettébb könnyelmű nagyvonalúsággal tekinthetnénk helyreigazítást kérőnek. Ugyanis — fájdalom, de a kényszerű többszöri elolvasás sem segített —, egyetlen olyan megjegyzésre sem sikerűik rábukkanni benne, amely kétségbe vonná a Púja Frigyes által említett tudósításban szereplő ténybeli megállapítások igazát. Magyarán: kénytelen az ember továbbra is abbéli meggyőződésében élni, hogy a decemberi vezetőségválasztó közgyűlésen történtekét (botrányos jelenségeket?) a valósághoz hűen adta vissza a tudósítás. JSrről bizonyára az a hangfelvétel is meggyőzhette Púja Frigyest, amelyet a közgyűlésen készítettek. S másról' nincs miért vitatkozni: a stílus — maga az ember. S, ha ezt kevésnek találja opponensem a maga megmérettetésére, bízhat benne: ha a tudósító — tételezzük fel _ nem is, más azért bőven akad vidék ünkön, akii ismeri őt... Kiss A. János
