Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-21 / 17. szám

1991. január 21., hétfő NÉPÚJSÁG Negyven év alatt természetessé vált más munkájának gyümölcsét élvezni Kinek a jussa? Sokan úgy vélekednek: miért követelőznek a káro­sultak? Sok mindent elvet­itek, azt nem lehet visszaad­ni. Negyven év alatt milyen természetessé vált, hogy a közösség leple alatt más munkájának a gyümölcsét élvezzék egyesek. Milyen mélyre süllyedt az emberi­ség, a jószándék. Ügy gon­dolkoznak, hogy nekem is több jut, ha nem adják visz- sza, ha nem adnak valami kis pénzt kárpótlásiként. A dunántúli kis településeken még lehet találkozni olyan idős emberekkel, akik utolsó falat kenyerüket megosztják az idegennel... Hová lett az emberekből mára ez a jószívű adakozás, 6egítőkészség? Csak azt né­zik, hogyan járok jobban, milyen jogon részesedhetnék szolgáltatás A békéscsabai Jamina egy olyan részében lakom (Szeg­fű u.), ahol sem konténer, 6em kuka nincsen, ennek kö­vetkeztében a szemetet soha senki el nem viszi — mégis kirótták és „bezsebeltek” tő­lem és hasonló helyzetben levő emberektől 1990. II. fél­évre 180 forintot azzal, hogy ez az 1991-es évben 100 szá­zalékosan emelkedni fog. Ezen a környéken mindenütt kertes házak vannak, ahol a kerti és esetleges háztartási hulladékot komposztáljuk, elégetjük vagy elássuk. Azon kívül, ha évente 1*2 kg-nyi szemét adódik, azt vihetjük a három utcasarokkal mesz- szebb levő konténerbe. A szemétszállítási díj úgy lett kivetve, hogy nincs tekintet­tel a lakásokban levő lakók számára, s arra sem, hogy valaki egyáltalán nem tart semmiféle állatot, vagy pe­dig 6-8 személy lakik a la­kásban, több hízóval, ba­Titokzatos károkozók A Szerdahelyi utca— Pajtás sori vasúti gyalo­gos-aluljáró (népies ne­vén lyuk) korszerűsítése után villanyvilágítást ka­pott. A városból Jaminá- ba menet a jobb oldali, körülbelül 2 méter magas betonfalra felszereltek a kivitelezők 6 helyre vilá­gítótestet. Modern, a cél­nak megfelelő. Egy hónap sem telt el, a hatból né­gyet vandál kezek lesze­reltek, kibeleztek, csak az üres burkolat maradt. So­kan járnak itt még késő este is, a délutáni mű­szakból hazamenet — most már mehetnek sö­tétben. Vajon kinek, kik­nek célja a szándékos rongálás, a meglevő be­rendezések, felszerelések, vagyontárgyak elpusztítá­sa? Tóth István, Békéscsaba a máséból. Gondolják el, mi lenne, ha holnap reggel ar­ra ébresztenék, hogy hagyja el a házát és megkapják a munkanélküliek. 1945 után így vették el az ingatlano­kat a németektől és a kulá- koktól országszerte. Gyomán már nem élnek, akik végez­ték ezt az aljas munkát. Az­után az így elvett házakat potom pénzen a pribékek kapták meg. Sorolhatnám a neveket. Most, amikor ezekért az ingatlanokért valami kis kár­térítést adni kellene, ezt so­kallják és az államot féltik. Sokan kérdik, miért az ál­lam fizet? A kártérítést azoknak kellene fizetni, akik ezeket az ingatlanokat meg­kaparintották. romfival, esetleg libatenyé­szettel rendelkeznek. Hetvenéves, egyedül élő nyugdíjas vagyok, nem tar­tok semmiféle állatot, a la­kásom padlószőnyeges, ép­pen ezért jogtalannak és er­kölcstelennek tartom olyan szolgáltatási díj kivetését, amiért a vállalat semmit nem szolgáltat. Kérdezem, miért kell tehát fizetnem? Ráadásul azzal a fenyegető­zéssel, hogy ha nem fizetek, ráterhelik az összeget a ház­ingatlanra. Környékünkön óriási felzúdulást jelentett a legutóbbi számla követelése, kérjük többen is a választ arra. hogy minek alapján kérik ezt az állandóan 100 százalékkal emelkedő díj fi­zetését akkor, amikor sem­miféle szolgáltatást értenem teljesítenek? Vagy például velem, nyugdíjassal fizette­tik meg a vállalat fenntar­tását? V. A.-né Békéscsaba Nem értem Megtudtam a „Kormány- gépet vásárolunk?” című, a Népszabadság január 10-i cikkéből, hogy egy francia cég egy 12 személyes Fal­con—900-as típusú repülő­gépet bocsátott a magyar kormány rendelkezésére. Egyelőre kipróbálásra. A külügy protokollfőnöke (Bes­senyei Zoltán) azt nyilatkoz­ta, hogy a tárca az állami vezetők utaztatására tavaly mintegy 30-35 millió forin­tot költött. Ezért került szó­ba egy kisgép megvásárlása, amely mintegy 15 millió doU tárba kerül. Ha a fenti ada­tok birtokában kiszámoljuk, hogy ez forintban 1 milliárd 35 milliót jelent, és össze­vetjük az eddigi utaztatási költségekkel, akkor a repü­lőgép vételára 34 és fél évre lenne elegendő. Eltart addig a Falcon—900-as? És akkor hol van még az üzemelési és egyéb költség! A takarékos­kodás csak az átlagállam­polgárra kötelező? Értik már, hogy miért nem értem...?! Sárközi Gyula, Békéscsaba Miből fizessünk? Kijelentem, hogy a ma­gyar állammal és annak in­tézményeivel soha többé semmiféle szerződést nem kötök! A felemelt törlesztés a szerződés egyoldalú felrú­gása. Mondják meg nekem, hogy honnan vegyek én havi 5000 forintos nyugdíjból 4680 forintos törlesztésre pénzt? Miből fogok megélni? Min­dent szépen kiterveltek, csak azt nem említik meg, hogy mi lesz az olyanokkal, akik nem tudnak fizetni? Még abban az „átkos kommunis­ta” rendszerben sem volt ilyen. A közhangulatra min­dig adtak. Most miért nem kísérik figyelemmel a nép hangulatát? id. Kamasz István, Elek Meglepő vélemény Mélységesen megdöbben­tett a Tv-híradó január 10-1, utolsó kiadásában elhang­zott, Thürrner Gyulával ké­szített rövid riport. Ennek során az MSZMP vezetője kifejtette a véleményét az Öböl-válságról is. Ez a nyi­latkozat kissé meglepett! Thürrner a nyugati hatalma­ikat nevelte agresszoroknak és felháborodott azon, hogy mi is őket támogatjuk! Az köztudomású, hogy a kom­munisták évtizedekig pén­zeltek és támogattak olyan diktatúrákat, mint Szaddam Huszeiné, ezért nem is na­gyon csodálkozom azon, hogy a kommunista vezető- inkább Irakhoz húz. Az vi­szont mélységesen felháborí­tott, hogy Thürrner nevetsé­gesnek találta a magyar or- voscsoport Szaúd-Arábiába való küldését, mondván, hogy 40 orvos mit ér ott, ahol 500 ezer katona van!? Véleményem szerint, ahol betegség vagy sérülés ve­szélye áll fenn, ott még egy orvos is sokat számít! Dormán Mihály, Gyula Felháborodott pedagógusok A Pedagógusok Szakszer­vezetének a Mezőkovácsházi 1. és 2. Számú Általános Is­kolában és a Hunyadi János Gimnáziumban dolgozó tag­jainak többsége felháborító­nak tartja, hogy a lakosság egy szűk csoportja lemon­dásra szólította fel a képvi­selő-testület 10 tagját, köz­tük a két pedagógus képvi­selőt is. Mindkét kolléganőnk — Hedvig Mária és Zábráklst- vánné — lelkiismeretesen, a lakosságtól kapott bizalmat mélyen átérezve végzi mun­káját. Továbbra is bízunk ben­nük és azt kívánjuk, hogy képviselőtársaikkal együtt tevékenykedjenek Mezőko- vácsháza felvirágoztatásá­ért! Pedagógusok Szakszervezetének városi bizottsága, Mezőkovácsháza Jótállás, de mire? 1990. 'december 20-án vet­ítem egy Karan cs gáztűzhe­lyet. A 13 800 forintos gáz­tűzhelyen mindjárt a sütő begyújtásánál gázömlés lé­pett fel. Állítólag a gyár díj­mentesen megjavítja a hi­bát, ezért megkerestük a gyulai szerelőműhelyt. Nem az ő dolguk — mondták, és adtaik egy békéscsabai tele­fonszámot. Felhívtam, ők is­mét adtak egy telefonszá­mot, ahol közölték, hogy ün­nepek után hajlandók meg­javítani. A kitűzött napon fel- • hívtak, és közölték, hogy mi nem tartozunk hozzájuk. Kérdeztem, hogy mi akkor hová tartozunk, de ezt ők sem tudták. Volt egy javas­latuk; ha én a költségeket kifizetem, akkor kijönnek és ingyen megjavítják a tűz­helyemet. A kiszállás össze­ge 500 forint. Mikor én ezt vonakodtam kifizetni, azt mondták, javíttassam meg egy maszekkal. Hát, erre hívtam egy ma­szekot, megjavította a tűzhe­lyem. Igaz, a jótállási je­gyem megvan, de minek? Argyelán György, Elek flsszonybeszéd Kinevetett a feleségem! Nevetett?!... Egyenesen nye­rített, mint egy megvadult igásló! A két szomszédasz- szony is rázendített. Röhögtek rajtam, mint bohócon a gyermek, hogy felsültem a politikatudományommal. Ügy kezdődött, hátsó szomszédunk, a pisze Bözsike átszaladt: tudnánk-e kölcsönadni egy bögre lisztet? Mig nőm mérte a vasárnapi ebédnek valót, befutott Jolán is, az első szomszéd: adnánk meg valamit a százasból, mert elveszítette a bukszát, benne a jövő heti kosztpénzzel. Megszokott trécselés közepette bonyolították a csere­berét, mig Bözsike váratlanul nekem nem szegezte a kér­dést: mit szólok a rendszerváltáshoz? Kelletlenül felel­tem: minden a legnagyobb rendben folyik, békés forra­dalmunkhoz, sajnos, a népszerűtlen intézkedések is hoz­zátartoznak. Csak asszonnyal ne kezdjen az ember politizálni!... Bözsike rögtön rávágta, itt közönséges népnyúzás folyik, ha nem vettem volna észre. S közben az unalomig is­mert maszlaggal etetnek bennünket, hogy az elmúlt negyven év miatt. Lélegzethez sem jutottam, Jolán már­is tromfolt: hazugságokkal csikarták ki hatalmukat a mai urak, a sok rászedett kisember azért adta rájuk a voksát, mert hitt az ígéreteknek. Felment bennem a pumpa. Ifjúkoromban, a kocsmai verekedéseknél csak anyám tudott megfékezni a nyújtó­fával, tehát nem vagyok egy papucs típus. Finoman ki­osztottam a két szomszédasszonyt: jobb lenne, ha az ebéddel törődnének, mert ide hallik, hogy korog a család gyomra! Erre nőm is nekem támadt: igaza van Jolikának! Mert milyen jogállam az, meg milyen demokrácia, ahol csak pár ezer ember habzsolja az életeit, a milliók meg nyo­morognak? Ilyen helyzetben hogy lehet pofájuk felven­ni százezres fizetéseiket az ország urainak? Higgadtan azt válaszoltam, alpári módon nem vitatkozom. Böesike következett, s hogy fitogtassa szakmunkásképzői művelt­ségét. kapásból idézett egy verset Adytól. Arái rossz fe­hér öklökről szól, meg mi lesz, hogy ha Dózsa népe ret­tenetes dühvei özönöl? ... Sok lúd disznót győz! Torkomon akadt a szó és hites feleségem, kinek húsz éve esküdtem örök hűséget, kine­vetett. Azért én nagyon szeretem a szomszédasszonyaimat. Ha kifogy itthon a krumpli, bármelyikhez megyünk, bizto­san ad, ha van neki. Ha csak egy szem krumpli van otthon, azt is szétvágja. Farkasinszki Lajos, Gyomaendrőd V. J., Gyomaendrőd Se kontíner, se kuka... Meg nem szolgált Visszhang A dolgozók tiltakoznak Az Orosházi Baromfifel­dolgozó Vállalatnál a so­ványfeldolgozó üzem kezde­ményezésére 24 óra leforgá­sa alatt, 647 vállalati dolgo­zó, szabad akaratából felhí­vást írt alá és kezdeményez­te annak nyilvánosságra ho­zatalát. A felhívás szövege a következő: „A soványfeldolgozó kez­deményezi a vállalat dolgo­zóinak felhívását együttes tiltakozásra, a vállalat belső ügyeit a kapun kívül és a városi, valamint a megyei1 sajtóban, nem a valóságnak megfelelően nyilvánosságra hozó néhány dolgozó meg­tartása, nyilatkozatai ellen. Ezek a nyilvános felszólalá­sok és újságcikkek rontják a vállalat sokévi közös erő­feszítésekkel, kivívott jó hír­nevét és mind szakmai, mind emberi tisztességben sértik a vállalat vezetőit és a Munkástanács nevében, szószólókkal nem azonosuló, emberséges gondolkodású többséget. Aláírásunkkal e nyilatkozóktól határozottan elhatároljuk magunkat és kezdeményezzük felhívásunk nyilvánosságra hozatalát.’* (Megjegyezzük, hogy a Vál­lalat állományi létszáma 955 fő, ebből 70 fő a konzerv­üzem! nagy karbantartás mi­att, további, körülbelül 60 fő egyéb címen van távol.) A fenti szöveg nyilvános­ságra hozatalához mellékel­jük a 647 dolgozó aláírását tanúsító listák másolati pél­dányát. (Az aláírást tartal­mazó ívek szerkesztőségünk­ben vannak —- a szerk.) Kutasi Mátyás, a soványfeldolgozó üzem- művezetője Köszönet a rendőröknek . Kellemetlen dolog történt velem a minap. Kéttollú, El- zett zárral nyíló ajtómat nem tudtam kinyitni. Este 6 órakor mintegy háromne­gyedórás kísérletezés után feladtam. Arra gondolván, hogy az addig rendkívül könnyen nyíló zárat esetleg megrongálták, a rendőrség segítségét kértem. Egy rend­őrautó pár perc elteltével megjelent és a rendőrök rö­vid idő után megállapították, hogy rongálás nem történt, a zár egyszerűen elromlott. Nem hagytak azonban ma­gamra a kétségbeesés kellős közepén, hanem nem kis fá­radtsággal sérülésmentesen kinyitották az ajtót. Másfél órás fagyoskodós után végre bejutattam a lakásba. Ez nem lett volna felada­tuk, hisz semmiféle bűncse­lekmény nem történt, ök egyszerűen emberségből tet­ték, amit tettek, és jelesre vizsgáztak. Ebben az évben olyan keveset tudunk ígér­ni, adni egymásnak, talán a jó szó, az emberség az egyetlen. Hosszú hónapok napi nyugtalanító hírei után nyugodtan aludtam el, az­zal a kellemes tudattal, hogy igenis, van kire számíta­nunk, rendőreink értünk vannak, bár köztudott, hogy nehéz körülmények között* rossz technikai felszereltség­gel dolgoznak. Ha lehetőség nyílna egy alapítvány keretében a rend-1 őrség technikai felszereltsé­gének segítésére, elsőként csatlakoznék hozzá és biz­tos vagyok benne, hogy nem maradnék egyedül. (Név és cím a szerkesztőségben) Felrúgott szerződés Hát megérkeztünk a „jog­államba”! Abba a „jogál­lamba”, ahol a nagyra nem becsült törvényhozás áldását adja a jogsértésre. Mert a 'hitelkamat-emeléssel megint megmutattuk a világnak, hogy nálunk aztán nincs jog- (talanság). Itt kérem, vegyék tudomásul, bármikor fel­bonthat egy szabályos szerj ződést az egyik fél a másik kárára! No persze, csak ha az egyik szerződő fél az ál­lam. Minket aztán nem ér­dekel, hogy a világon min­denhol a szerződések szen­tek és sérthetetlenek, ha azok egyszer szabályosan köttettek. A szerződéseket két vagy több fél köti, kö­zös megegyezéssel, és az ab­ban foglaltak minden félre nézve kötelezőek. Egyoldalú­an módosítani a másik fél kárára (no, persze tudjuk, nem nálunk) jogi képtelen­ség. (Bal)sarstársaimmal ab­ba a csapdába estünk, hogyi annak idején aláírtunk egy olyan szerződést, ami úgy látszik, mára érvényét vesz­tette. Holnáp szét is téphet­jük! Az új magyar „jogál­lamban” úgy né* ki egy „szerződés”, hogy az egyik fél (jelen esetben és mindig az állam) meghatározza, megfogalmazza, majd kihir­deti, hogy s mint kell ne­kem és családomnak máról holnapra tönkremennem. Szóval, amit aláírtam egy­szer, az semmi, amit nem írok alá és nem egyezem be­le, -mint másik szerződő fél, az jogilag támadhatatlan — micsoda is? Ezek után, most már csak a Generál Motor­son és a Suzukin csodálko­zom, hogy ők is bejöttek a kutyaházba. Vagy ők már tudják, hogy nálunk „min­dig az erősebb kutya.. elv érvényesül, és ők dob- berman/nok? Sajno6, én csak egy olyan kis palotapincsi vagyok...!! Békési Sándor, Elek II kereskedő is védelme? kér! Gilich Pálné panaszos le­velére válaszolva szeretném én, az orosházi 50-e6 ABC vezetője is közreadni az omi­nózus eset történetét. A levélíró állítja, hogy gyerekétől nyolc db 12 Ft-os üveget küldött, amiért nem a megfelelő összeget kapta. Felnőtt dolgozóim két hét távlatából is emlékeznek rá, hogy üvegei között volt 0,7- es borosüveg, aminek az ára nem 12 Ft. Itt már megdőlt panaszosunk állítása.1 Az eset a továbbiakban sem a valóságnak megfelelően van megírva. A helyszínen a je­lenlévő vásárlók voltak leg­jobban megbotránkozva az anyuka minősíthetetlen 'hangneme miatt, A kereskedők nevében el­mondhatom: mindent meg­teszünk azért, hogy a vá­sárlót a legnagyobb megelé­gedésre szolgáljuk ki, és ha ezt saját hibánkon kívül nem tudjuk maradéktalanul meg­tenni, kérjük vásárlóink megértését. Szabados Mária, a bolt vezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents