Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-19 / 16. szám
°kÖRÖSTÁJ SZÜLŐFÖLDÜNK 1991. január 19., szombat A férfiak inkább kitalálták? Háztartási eszközök régen és ma Egy mai háztartásban számos gép és más elmés szerkezet teszi kényelmesebbé a házimunkát, a sütés- főzést, a mosást, és takarítást, gépek sokasága szórakoztatja otthonukban az embereket. Igazat adhatunk Albert Einsteinnek, hogy a már njegszer- zett ismeretek fényében mindaz, amit szerencsésen elértünk, szinte természetesnek tűnik. — Mert ugyan ki találná csodálni- valónak, hogy egy dobozból gombnyomásra hangok, színes képek áradnak felénk, hogy egy programozható ládából tisztán kerül elő a szennyesünk, hogy egy másik, gyufásskatulyányi doboz elkészíti számunkra a háztartási költségvetést? Csakhogy mindezt, mielőtt természetessé lett, ki kellett találni. S hogy mi adhatta az indítékot a háztartási gépek, eszközök kikísérletezéséhez? Nos Gajdos Gusztáv, az Országos Műszaki Múzeum főmunkatársa félig tréfásan, félig komolyan azt mondja, az ok a férfiak bevonása a háztartási munkákba. A férfiak pedig kitalálták e munkák megkönnyítő eszközeit. Eleinte persze kezdetleges gépekről, szerkezetekről volt szó. Hogy ez az eleinte időmeghatározás mikortól is értendő? A háztartási munka, mint az ember mindennapi tevékenységének része szinte egyidős az emberi társadalom kialakulásával. Mindig is törekedtek ezek megkönnyítésére, ésszerűsítésére. De az igazi „háztartási forradalom” mégiscsak az ipari forradalom szülötte. A Műszaki Múzeum eddig a nagyközönség előtt többnyire ismeretlen anyagból gyűjtött össze technikatörténeti kiállítására egy csokorra valót. (A kiállítás a Budavári Palota A épületében január 6-ig látogatható.) Ott vannak a takarítás, a főzés, a fűtés, a hűtés, a mosás, a vasalás, a tisztálkodás, a varrás, a világítás régi és korszerű eszközei. A Vámpír porszívógép mellett a japánok robot porszívója a magyar szabadalmú Jobbágy-féle kályha mellett egy 1500 wattos villany radiátor, a régi szénszálas izzó mellett a Tungsramnak a mai magyar világítási csúcsot megtestesítő wolframszálas izzója, amellyel 80 százalékos árammegtakarítást lehet elérni. S mivel egy háztartásban gyakran mérnek is — súlyt, hosszúságot, hőmérsékletet, időt —, kiállították ezek eszközeit is. Egy szépen cizellált Schember-féle mérleget, s a cég mai utódjának, a Metripond gyárnak egy mérlegét, az 1800- as évek elejéről-közepéről való lat és font súlyokat, egy bécsi mérőszalagot, egy 17. századi teknő alakú testhőmérőt, amelyben színes úszó golyók jelzik a láz hőfokát, ingás faliórát, és egyszer használatos, eldobható vekkert. Otthonunk kellékei a rádiók, televíziók, magnók, videók — ezekből is bőséges a kiállítás választéka. Az Edi- son-féle fonográftól a Vajda Miklós tervezte, s 1926-ban Svájcban gyártott úti gramofonon át a CD lézeres lemezjátszóig, az első hazai rádióktól, televízióktól a japán és amerikai készülékekig. Kádár Márta Forgódobos kézikaros -gőzmosógép a századfordulóról Bandi úrfi egész nap mit művel? A költő cserkészparancsnokként jött haza szülőfalujába Ezer szál fűzte Szeghalomhoz Száztíz esztendeje, 1880. november 30-án született Szeghalmon Gyökössy Endre, költő, író és mindezek felett a magyar ifjúság hű barátja. Tősgyökeres szeghalmi iparoscsalád sarja. Nagyapja, édesapja a falu szeleskerti részében telepedett meg és itt töltötte gyermekkorát a későbbi költő is. Születésének azonban nem a fent említett fészkek adtak helyet, hanem a Szeghalmi Polgári Olvasóegylet székháza, hol édesapjának lakása volt. Ezzel az épülettel szemközti óvodában kezdte kora ifjú pályafutását, melynek útjait Dapsy Kálmán igazgatta. Elemi iskoláit a református iskolában járta ki, ahol Mészáros Kálmán, Domokos József és Bencze József tanítók vezették be a „tudományok” birodalmába. Ezer és ezer szál fűzte Szeghalomhoz, gyermekkorának élményvilága minduntalan szembeszökik minden gyermekregényében. Például a Gyula diáknak készül című regényének Bence bácsija párhuzamba hozható az öreg Bencze tanító úrral, bár az élő és regénybeli Benc(Z)éket az élet (szerep) más-más helyre állította, mégis fontos feladatuk van egy fiatal elindításában. Vagy további példának emíthetem az 1910. évben megjelent (Gyökössy ekkor már Budapesten van) Magyar muzsika című verseskötetéből a Szeghalom című versét. ,,Kálvint követő, gabonavető Magyarfalu... Temploma, háza fehér falú, Fia, leánya barna hajú. Földje kánaán, ekéje nyomán Bőven terem— S itt még nem meddő a szerelem" Az elemi iskola elvégzése után tanulmányait a szarvasi főgimnáziumban folytatta. (Élete alkonyán az ötvenes évek értelmiségét sújtó kitelepítése visszaveti őt ide, a kamaszos csínytevések színhelyére. O legalább választhatott.) Szarvasról a debreceni Református Kollégiumba került, és mint költőt, ettől kezdve követhetjük figyelemmel munkásságát. Diáktársaival, Baja Mihállyal, Gulyás Józseffel, Maday Gyulával és Oláh Gáborral költői társaságot hozott létre, és első (1902) kötetük címe után Bokréta Körként vagy Bokrétásokként emlegetik magukat. Stílusuk merőben eltér az új stíltől, mely a Nyugat hasábjain indult hódító útjára. Népies ízű, nyílt nyelvezetű versek jellemzik az öt költőt. A korabeli sajtó lelkes hangon üdvözölte indulásukat: „A Bokréta” virágai , (Költemények az öt diák költőtől.) A Debreczen olvasói előtt ösmeretesek a „Bokréta” czimü költemény kötet költői, az öt diák poéta, akik a debreczeni kollégiumban cseperedtek fel s akik az első kötetjökkel is érdemesnek bizonyultak az irodalombarátok, de minden magyarnak a figyelmére, szeretetére is... Ezután sorozatban jelennek meg a Bokréta-kötetek, ekkor a szervező Gyökössy már Pesten az egyetemen tanul jogot. További pályafutásának mérföldkövei: a Petőfi Társaság tagja, később a Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság elnöke. Az írás számára nem a megélhetést jelentette, hanem azt a pluszt, amit elsősorban a gyerekeknek, fiataloknak adhatott. A húszas évektől, mikor a MÁV keretein belül annak oktatási és szociális intézményit felügyeli, mind több gyermekverses kötete, ifjúsági regénye, elbeszélése jelent meg. Fő kiadója a Singer és Wolf- ner Irodalmi Intézet volt. írásaiban vissza- kisért a gyermekkor, ezt pedig legjobban a Győzelem című regénye — voltaképpen életrajza— mutatja be legjobban. Sok-sok kiscserkészhez jutottak el írásai, melyekben cserkészcsapatának életét írja meg: A palotai cserkészek és a Táboroznak a palotai cserkészek. Furcsa módon pont cserkészparancsnoki posztja tette lehetővé, hogy ismét eljusson szülőfalujába. A szeghalmi Királyerdőben két alkalommal (1927 és 1930) táboroztak vezetése alatt a rákospalotai 198. számú „Pál” cserkészcsapat fiataljai. Ebből az alkalomból a cserkészek egy fotóalbumot állítottak össze parancsnokuknak emlékül, melyben nemcsak a táborélet mindennapjait, hanem a parancsnok Gyökössy Endre gyermekéveinek; élményeinek színtereit örökítették meg. Az egyik kép alá, az album készítői a következő sorokat írták le: „... Mint kisgyermek, úgy mentem el, s mint meglett ember jöttem meg...” Néhány gyermekverskötetéről is érdemes példát venni. Gyermekkölteményei közt is megjelenik szűkebb környezete, családja. Ezüstfurulya (1922), című kötetében például a Bandi úrfi hangversenye című vers gyermekéről szól: ,,Bandi úrfi egész nap mit miivel? Felveri a csendes udvart Síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Hol vígan, hol szomorúan fája bele nem un a nótába, Alig végzi, elől kezdi újra....” A negyvenes évek első felében jelentek meg az Arany sip és a Nádi hegedű című verseskötetei a gyermekek számára. Mindezen irodalmi munkálkodásai mellett rendszeresen írt kritikákat és egyéb publikációkat újságok számára, valamint kísérletet tett a színdarabírás területén is. Ez utóbbi ténykedésének eredménye az Ádám és Éva egyfelvonásos színjáték, mely az Orion Irodalmi Társaság gondozásában látott napvilágot. Számba venni is lehetetlen, hogy hány beszédet tartott különböző ünnepségeken, valamint hogy a már leírt irodalmi ágakon kívül mely műfajokban jeleskedett, tény, hogy dalszövegek is maradtak ránk, többek között a Fehér galamb száll a falu felett és a Szomorú dalok címmel. Dalszövegeinek többségét Lengyel Dezső muzsikája keltette életre. A szarvasi kitelepítés idején is sok kéziratba hátramaradt verse született, melyek jelentős része még napjainkban sem jutott el a közönséghez. Életművéből a Sárréti Múzeum Baráti Kör adott ki egy csokorra valót posztumuszként. Mindig haza érkezem címmel. Gyökössy Endre az ötvenes évek második felében jutott vissza Budapestre, ahol 1957-ben elhunyt. Hagyatékát, melyet fia juttatott el Szeghalomra, a Sárréti Múzeum őrzi. Befejezésül saját verséből idézek, azon gondolatot, mely- lyel ő fordult nemcsak a föld, de minden lénye-lakója felé: , Áldott a föld Áldott a föld. Kínálja hűs vizeit, Tüzes borával melegít. Áldott a föld. Kezembe adja a vasat: — Vigyázz, fiacskám! És ne hagyd magad. Százszor áldott lesz akkor is a rög, Ha a koporsómon dübörög. ” Kele József Árvízvédelem a Körösökön Száz éve építették a Kettős-Körös bal oldali töltését A vízügyi munkálatokat az elmúlt század első felében a vármegyék önállóan végezték. Örvendetes volt, hogy egy-egy megye nem várt külső segítségre ebben a fontos ügyben, az viszont kevésbé, hogy a tervbe vett munkáit — az önállóság miatt — nem egyeztette a szomszédos megyével, így sok bajt okozott az alacsonyabb területen fekvő megye lakosságának. Arad megye 1833-1845 között 49 folyómeder-átmetszést készített, 12 nagyobb átvágást töltetett át és töltéseket épített a Fehér-Körösön. Ezen munkák elkészülte után mentesült az árvizektől, de mérhetetlen károkat okozott Gyula környékén és a közvetlen alatta fekvő Békés megyei területeken. Az árhullámok ezután sokkal hevesebben érkeztek az alsó szakaszokra. Az árvizek sorozata következett be: 1838-ban és 1842-ben. 1845 március 13-án hajnalban a Fehér-Körös „ellenállhatatlanul felbőszült vize” romba döntött Gyulán 272 lakóházat. Május 30-án az árvíz megismétlődött. 1849 őszén és 1852 év elején, hatósági intézkedéssel „vízmentő töltések” építését kellett végezni Gyula és Gyulavári védelme érdekében. 1852-es év elején is nagy víz fenyegette a várost, de a „munkáskezek szorgalmával” sikerült a veszélyt elhárítani. 1853. február 17-én, majd április 15-én is súlyos árvízveszély- volt a Fehér-Körös mentén. 1%55 február 15-én a Fekete-Körös, 22-én a Fehér- Körös árvize tört be Gyula és Gyulavári belterületére és a környező —Gerla, Doboz és Békés — települések külterületére. Az árvíz magassága az 1816. és 1830. éviek fölé emelkedett. Gyulán 600 lakóház dőlt össze. A károk óriások voltak. Ez után az árvíz után már nem lehetett tovább elodázni a Fehér-Körös problémáit. 1856-1858. évek között megásták a 19,6 kilométer hosszú gyula—békési nagy- csatornát, és ezzel Gyula és Békés városokat elkerülte ez a folyó, így ezek a városok mentesültek a közvetlen árvizektől. Ezután egy hosszabb aszályos időszak után, 1857-ben Gyula közelében a Fekete-Körös vizét bevezették a Fehér- Körösbe. Ezzel a dobozi lakosok által végzett munkával a Kettős-Körös kezdő szakasza Békés északnyugati szélétől Szanazughoz került. A Fehér-Körös vizével megnövelt — most már Kettős-Körös folyószakasza nem tudta elvezetni a vizeket, és sorozatos árvizek kezdődtek (1876,' 1879, 1881). A következő, 1888. évi árvíz oly nagymérvű volt, hogy Gyula, Csaba, Békés, Mezőbe- rény, Köröstarcsa és Gyoma belső területeit a legnagyobb erőfeszítéssel lehetett csak megvédeni. A töltésszakadáshoz legközelebb fekvő Gerla település teljesen megsemmisült a háromméteres vízborításban. Belátták az illetékesek, hogy a Kettős-Körös eddigi 50 öles (94,80 méter) töltéstávolsága nem elégséges. 1889-ben megkezdték Szanazug és Békés között 16.457 folyóméter hosszúságban az új, 300 méter hullámtéri szélességű töltés építését. Ezek a gyökeres változást hozó munkák 100 évvel ezelőtt, 1890. év őszén fejeződtek be, és ekkor érte el ez a kettős-körösi folyószakasz mai alakzatát. Az árvízszintek a későbbi évtizedekben is emelkedtek, így kisebb mértékű munkálatok végzését ezután is kellett végezni a vízügyi szervezetnek e folyószakaszon. A még nagyobb biztonság érdekében ezen folyószakasz menti települések köré az 1888. évi árvíz után körtöltések épültek. Az elmúlt 25 év alatt az azt megelőző időszakhoz képest szokatlanul magas és tartós árvizek érték e vidéket (1966, 1970, 1974), és ezek töltésszakadással fenyegettek. Az 1974. évi árvíz után elkerülhetetlenné vált az országhatártól kezdődő Fehér-Körös, majd Kettős-Körös bal oldali töltésének erősítési munkáinak a megkezdése. A megépült körtöltéseket „kinőtték” már a települések. Fontossá tette a töltéserősítés megkezdését az is, hogy a Fehér- és Kettős-Körös bal oldalán lévő területeken a gazdasági érték elérte a 100 milliárd forint összeget. Az árvízi védettség biztosítása érdekében az újabb töltéserősítések 1976-ban kezdődtek, az országhatártól kiindulva a Fehér-Körös mentén. Közben foA Kettős-Körös töltését erősítik lyóink felső szakaszán, az országhatáron kívüli vízgyűjtő területen is végeztek beavatkozásokat, melyek növelték az árhullámok hevességét: 1980-ban és 1981-ben is óriási feladattal kellett védekezni itt az alsó területeken. 1976-ban a Fehér-, Kettős- Körös bal oldali szakaszán ösz- szesen 44.3 kilométer hosszúságban korszerűsítették a töltést, árvízi szükségtározót létesítettek. Gátőrtelepek, szertárak, munkáspihenők épültek. Korszerűsödtek a védtöltések tartozékai. A töltések és régi holtmedrek keresztezési pontjainál — 70 helyen -— megerősítési munkálatot végeztek. A fontosabb szakaszokon sor került a hullámterek rendezésére. A Fehér-, Kettős-Körös bal oldali — Sebes-Körös csatlakozásáig terjedő, közel 15 év alatt végzett — töltéserősítési munkákkal lehető vált, hogy normális védekezési tevékenység mellett a 100 évenként egyszer előforduló legnagyobb árvíz ellen a mentesített területek védelmét biztosítani lehet. Ezek a nagyszabású munkák a közelmúltban fejeződtek be. Ekor a KÖR-KÖVIZIG-nél megemlékeztek a 100 évvel ezelőtt befejezett, és most elvégzett, közel 15 éves töltéserősítési program végrehajtásáról. Góg Imre
