Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-19 / 16. szám
I 1991. január 19., szombat Társbérletből albérlet, azaz... Tényleg költözik a könyvtár Tótkomlósén? Kevés kis településen van olyan könyvtár, mint a tótkomlósi Fotó: Kovács Erzsébet Levél Erdélyért Pedagógusok köszöneté „Tudomásomra jutott, és nagy felháborodást váltott ki bennem a bizottság elképzelése, hogy a könyvtárat jelenlegi helyéről a művelődési központ egyik emeleti szakköri termébe kívánják elhelyezni. Jelenleg 540 négyzetméteren helyezkedik el a könyvtár és ezt most egy körülbelül 60 négyzetméteres helyiségbe akarják bezsúfolni. Ez hogy lehetséges? Szerintem sehogy. Ez elképesztő: ötlet...” Abból a levélből idéztünk, melyet a tótkomlósi könyvtár vezetője, Czribus Sándomé írt a közelmúltban a helyi egészség- ügyi. oktatási, közművelődési és ifjúsági bizottság vezetőjének. Igaz a hír? Vagy „csak egy nagy kacsa”? ... ahogy Juhász Pál, Tótkomlós polgármestere minősíti? Mindenesetre — enyhén szólva — nem letkeSedik, mikor megtudja, lapunkhoz is beröppent a rakoncátlan jószág, s ez ügyben keressük. Mert — mint mondja — tavaly volt ugyan egy vb-hatá- rozat, mely a két intézmény igazgatásának összevonásáról szólt, de hogy a könyvtárat az emeleti klubha költöztetnék, erről semmiféle döntés nem született. Ha már itt tartunk, csak 'megkérdezem: a közös igazgatásnak mi értelme, ha — s most ismét a polgármestert idézem — „a szakemberek véleménye szerint legtisztább volna a két tevékenységet teljesen szétválasztani”. Válaszában az eddigi gyakorlatra hivatkozik: a könyvtár költségvetéséhez eddig is csak a bérek és a könyvbeszerzés tartozott, a többi kiadás a fűtéstől a világításig a művelődési központ „kontójára ment”. Az összevonás után a könyvtárosok is részt vehetnek a művelődési ház munkájában (mint később. megtudom, ez eddig is így volt), s viszonx (ez valóban újdonság lesz). Még most sem egészen értem. miért ilyen fontos ez az intézkedés, hiszen — ezt határozottan leszögezi a polgármester — az összevonás után ugyanúgy szükség lesz mindenkire, elbocsátani senkit nem akarnak. (Szerencsére.) Egy biztos. Ha közös igazgatás alá kerül a két intézmény. el kell dönteni, ki lássa el az igazgatói teendőket. Vagy már eldöntetett ez is? „Elővesszük a rendeletét és a szakszervezettel egyeztetve döntünk. Véleményem szerint a művelődési ház vezetőjének magasabb végzettsége van.” Nincs. Megkérdeztem. A könyvtár vezetőjének is felsőfokú végzettsége van. csak neki tényleg a könyvtárra szól a .Jogosítványa"’. A művelődési ház vezetője viszont a katedrát hagyta ott a népművelés kedvéért. (Ezzel természetesen nem munkáját minősítjük. Csupán a teljesség kedvéért tettük hozzá.) Lassan megnyugszom. Nem lesz hát költözés. Ám. mikor az al polgármesterrel (a fent említett bizottság vezetőjével) váltunk szót, hamar kiderül: Nem zörög a haraszt... Mert dr. Ancsái Pál igenis, el tudja képzelni, hogy a könyvtárat az emeleti szobába költöztessék. így a földszinten felszabadul a helye „Amennyien könyvtárba járnak ..Igaz. a bizottsághoz küldött levélben a lakosság 20 százalékáról — 1360 emberről (!) — írja a könyvtár vezetője, hogy beiratkozott olvasó, az alpolgármesternek azonban kétségei vannak efelől. Dr. Ácsai Pál egyébként azért bosszankodik leginkább, mert „kiszivárgott”, miről beszélgettek a bizottság december 19-i ülésén. Ügy látszik, ez a tótkomlósi könyvtárügy valahogy nehezen emészthető számomra ..., mert amíg (kérésemre) az ülés jegyzőkönyvét sokszorosítják, azon gondolkodom, miért baj ez? Sót. Miért nem hívták meg a könyvtár vezetőjét is erre az ülésre, ha már érintett a napirendben? Hátha neki is lett volna véleménye, netán intézménye védelmében? S ha e meghívás elmaradt, lehet-e bosszankodni azon, hogy az utcáról informálódik az érintett intézmény vezetője? Mindenesetre ezek után nem csodálkozom a levél felháborodott hangján, amely így összegzi a tervezett intézkedés lényegét: „Ha a művelődési központ tenni akar valamit a bevételei növelésére. akkor ne a könyvtár rovására tegye. Rendelkezem az ó termeivel, töltse meg azt élettel, próbálkozzon azokat a helyiségeket maximálisan kihasználni, ne a könyvtár területét vegye el.” Nézegetem az ülés jegyzőkönyvét, s úgy tűnik, nem is olyan kacsa az a kacsa a könyvtár költöztetéséről. Idézet dr. Ácsai Pál hozzászólásából: „ — a két intézményt össze lehetne vonni és különféle rendezvényeket, lakodalmakat is lehetne ott tartani megfelelő átépítés után.” Szincsok György már a főzőhelyiség kialakításáról beszélt __ A z egyetlen, aki a bizottsági ülésen az ötlet eben szólt, Molyovszkiné Udvaros Ida, akit telefonon keresek meg, hogy elmondja a másik, látszólag kisebb tábor véleményét. (Látszólag, hiszen bizonyára mögötte állnak az olvasók is, akiket talán nem ártana meghallgatni a végleges döntés előtt.) „Szívügyemnek tekintem a könyvtárat.. hisz a történelem mellett, népművelés a másik szakom — mondja Motyovszki- né —, nem, hogy a könyvtár költöztetését, de a két intézmény igazgatásának összevonását sem tartja szerencsésnek, hiszen más-más funkciója van mindkettőnek. Mint pedagógus, elismeréssel szól a könyvtár rendezvényeiről. Bármilyen döntés születik — mondja végül —. előtte beszélni kell az érdekeltekkel, és nem maradhat el a széles körű tájékozódás sem. Az igazgatás összevonását pedig csakis igazgatói pályázat kiírásával tudja elképzelni, ha egyáltalán szükség van erre... A könyvtár vezetőjének levele egyébként eljutott Varga Zoltán országgyűlési képviselőhöz is (aki egyben az orosházi könyvtár igazgatója). Felkerestük hát, hogy megtudjuk, mi a véleménye arról, hogy egyre több könyvtár segélykiáltását hallani manapság? Döbbenetes adattal kezdi a beszélgetést. Egyik megyénkben 24 falusi könyvtárat zártak be. Nem véletlen hát, ha a költségvetési vitában a kulturális bizottság módosító indítványt tárgyalt és terjesztett be. Kezdeményezték, hogy a kormányzat 100 forinttal emelje a „fejkvótát”. Az eredmény: „Ebben a vitában kis sikert érezhettem, mert a 100 forintos emelést elfogadta az Országgyűlés, így egyrészt több pénzhez jutott a művelődés, másrészt képviselőtársaimmal közösen sikerült a közművelődés területén dolgozók fizetését 30 százalékkal emeltetni.” A könyvtárak bezárásáról egyébkőit egy hozzászólásában Varga Zoltán elmondta, hogy az elmúlt év a magyar könyvtárügy sikere volt. (Itt a Békés Megyei Könyvtár európai nagydíjára gondolt.) De mélypontra is zuhanhat e terület — folytatta —, tekintettel egyrészt az ország gazdasági helyzetére, másrészt arra, hogy az önkormányzati törvényt hajlamosak a helyi önkormányzatok úgy értelmezni, hogy a könyvtár r.em tartozik hatásköri feladataik közé. Ezért, ha kell, módod- sítani fogják a törvényt, hogy ne a „Gondoskodik.. ”, hanem a „Kötelező....” fejezetbe kerüljön a helyi könyvtárak ügye. Kissé messze szállt velünk az a tótkomlósi ,kacsa”, pedig Czirbus Sándorné könyvtárvezetőnél még nem is jártunk. ’A polgármester így bocsátott utunkra: „Csak nehogy azzal kezdje, hogy az alpolgármester még nem is járt a könyvtárban ...” Azzal kezdte. És hozzátette még: „Soha életibei!” Nehéz napok vannak Czir- busné háta mögött. Most is, hogy az összevonásról kérdezgetjük, könnyeivel küszködik. „A levelet azért írtam. nehogy testület elé kerüljön a dolog a véleményünk meghallgatása nélkül. Félünk, hogy elhamarkodottan szavaznának...” A két intézmény közti kapcsolatot jónak tartja, ennék ellenére, hogy a népművelők már a múlt évben rebesgették a költözködést. Akkor még nem vették komolyan, hogy .társbérlőkből”, ..albérlők” lesznek... Mikor — már a szerkesztőségben — rendszerezni próbálom a hallottakat, csörög a telefon. Megkísérlem szóról-szóra visszaadni a hallottakat: „Erről biztos senki nem beszélt önnek, pedig azt hiszem, úgy teljes a történet, ha tudja: január 1-jével Matatsz Istvánná, a művelődési ház vezetője 3500 forint, beosztottjai pedig 600 forint fizetésemelést kaptak, bár munkaidő-kihasználásuk semmivel nem jobb a miénknél, sőt... Mégis, a mi fizetésünk maradt a régi. Hogy ki döntött így? A Gamesz vezetője. A Gamesz vezetője pedig Mataiszné férje.” Nos, e néhány mondat, melyet a könyvtár egyik dolgozója, Gyivicsán Lászlóné mondott el, úgy hisszük elég tanúbizonyság: valóban (minél hamarabb) rendet kellene tenni a két intézmény házatáján. És nem biztos, hogy elég a szőnyeg alá Söpörni a szemetet __ N agy Ágnes Csaknem száz erdélyi magyar pedagógus érkezett január első napjaiban Batto- nyára, hogy ott megismerkedhessenek a Magyarországon (és külföldön is!) egyre népszerűbbé váló* Tolnainé- féle tanítási módszerrel. A vendég pedagógusok január 11-én utaztak vissza Romámeg önmagukat." Az erdélyi pedagógusok azonban — mint levelükből kiderült — nemcsak annak örültek, hogy e módszer hírét továbbadhatták otthoni magyar ' kollégáiknak, de főbb adatai Honnan és A menekültprobléma további növekedése várható. A menekültekkel kapcsolatos feladatok megoldásához, beilleszkedésük ' segítését célzó intézkedésekhez támpontul szolgálhat annak ismerete, hogy az 1988. és 1990. nyara között Magyar- országra menekülők demográfiai és társadalmi-foglalkozási összetétele hogyan alakult. A hazai illetékes szervek által nyilvántartott menekülök száma — amely nem ad teljes képet az időlegesen vagy véglegesen letelepedni szándékozó külföldi állampolgárságú személyekről — a, jelzett időszakban közel 34 ezer volt. A KSH erre a körre vonatkozó vizsgálatának főbb megállapításai a következők: A menekülők döntő többsége — 99,7% — román állampolgár volt. A menekülők 74%-a magyarnak és 21%-a románnak vallotta magát. Említésre méltó, hogy több mint 3% volt a német nemzetiségűek aránya is. A román nemzetiségűek megfelelően magas hányada mutatja, hogy az említett időszakban a romániai diktatúra elől nemcsak a magyar nemzetiségű lakosság akart elmenekülni. Ez a menekülési kényszer 1988- ban még kevésbé állt fenn, tekintettel arra, hogy a román nemzetiségűek döntő többsége 1989-ben hagyta el hazáját. (A magyar nemzetiségűek bevándorlása viszont egyenletesebb volt a vizsgálati időszakban.) Az 1989. év végi romániai események alapvető fordulatot hoztak a menekülők nemzetiségi összetételében, abban a tekintetben, hogy 1990-ben már szinte kizárólag csak magyar nemzetiségű menekültek hagyták el Romániát. A menekülők közel fele fiatal (15—29 éves), és két- harmad-egyharmad a férfi- nő arány. A menekülőknek az átlagosnál fiatalabb kormába, ahonnan időközijén levelet juttattak el szerkesztőségünkbe. Ebben köszönetét mondanak mindazoknak, akik lehetővé tették számukra, hogy betekintsenek magyarországi kollégáik munkájába, s megismerkedhessenek ezzel a sokkal hatékonyabbnak tűnő pedagógiai módszerrel... ugyanilyen lelkesedéssel írtak mindennek román nyelvre fordításáról is, amit a battonyai román iskolavezetői vállaltak magukra. kik? összetételével is összefügg, hogy a nőtlenek, hajadonok aránya mind a férfiak, mind a nők között meghatározó volt. A családi állapottal kapcsolatos adatok alapján megállapítható, hogy a férfiak közül — a gyengébbik nemmel összehasonlítva — nagyobb arányban vállalták a meneküléssel iáró veszélyeket azok, akiknek nincs különösebb családi kötődésük. A menekülők nagyobb része anyanyelvén kívül nem beszélt más nyelvet. Ez azt jelenti, hogy a Magyarországra menekült románok és németek nem beszélték a magyar nyelvet sem, illetve a magyar nemzetiségű menekültek magyaroh kívül csak románul tudtak. A Magyarországra menekülők egy része tovább kívánt utazni harmadik országba. Az adatok azt mutatják, hogy a KSH által vizsgált menekülők több mint 8%-a jelezte, hogy nem Magyarországon szeretne letelepedni. Leginkább a német nemzetiségűek és legkevésbé a magyar nemzetiségűek szándékoztak tovább utazni más országokba. A menekülők egynegyedé jelezte, hogy családjuk, hozzátartozóik egy része Romániában maradt, akiknek áttelepítését kívánatosnak tartanák. A román és német nemzetiségűek nagyobb arányban hagyták otthon hozzátartozóikat, mint a magyarok. A menekülők többsége fizikai foglalkozású volt, és ezen belül is főleg az ipari és építőipari foglalkozás volt a jellemző. A szellemi foglalkozásúak aránya alacsony volt és ebben a körben is a műszaki foglalkozásúak domináltak. A társadalmi rétegeződést illetően megállapítható, hogy a menekülők között elsősorban a szak- és betanított munkásréteg a meghatározó, és az értelmiségiek aránya nem volt számottevő. „ ... mellyel a gyermek szinte játszva jut az ismeretek birtokába — írják. — A helyesírás szabályai, a beszéd tisztasága együtt rögződik itt a gyermekben, elősegíti a logikus, alkotó gondolkodást, biztosítja az azonnali sikerélményt. Ügy véljük, hogy az eddigi oktatómunkánk kudarcait — például rossz artikuláció, pontatlan olvasás, helyesírás, és így tovább — küszöbölhetjük ki vele. Ügy gondoljuk, ha e módszer polgárjogot nyer, az iskola nem lesz többé a szorongás, a félelem és a kényszer börtöne, hanem olyan alkotóműhellyé válik, amelyben a tanulók szabadon valósíthatják A hazánkba menekültek
