Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-18 / 15. szám
1991. január 18., péntek Erős szigorítások a határokon (Folytatás az 1. oldalról) hoztak létre, úgyszintén a kerületi parancsnokságokon, tehát Orosházán is. Az intézkedések közül kiemelte a szóvivő: igen megszigorították a határátkelő- helyeken a hazánk földjére lépő állampolgárok ellenőrzését, tekintet nélkül nemre, fajra, nemzetiségre, életkorra, bármi egyébre. Szigorúbb az útlevél-ellenőrzés, és minden járművet a biciklitől a repülőgépig tételesen átkutatnak a vám- és pénzügyőrséggel együttműködve. A cél: kiszűrni már a határátkelőkön az általunk ismert terroristagyanús személyeket, bűnözőket, és a vám- és pénzügyőrséggel közösen megakadályozni fegyver, lőszer és kábítószer bejutását az országba. Emiatt persze a határforgalom növekedése esetén torlódásokkal tehet számolni, de ez a magyar—román határon tegnap nem fordult elő, gyenge volt a forgalom. Tapasztalták viszont, hogy a román határőrök vízum nélkül nem engedik be Romániába a török állampolgárokat, akik korábban náluk vízummentességet élveztek. Fontolgatják a magyar határőrizeti szervek is — mire e sorok megjelennek, bizonyára már el is dőlt a kérdés, hiszen úgy tervezték, csütörtökön este meghozzák a döntést —hogy a Magyar- országon látutazni kívánó és Romániába tantó török állampolgárokat a továbbutazás feltételeinek hiányában nem léptetik be az országba. Arról is szólt a határőrség alezredese, hogy — nem utolsósorban a mostanában eltűnt, ellopott fegyverekről szóló hírekre való tekintettel — megerősítették saját objektumaikat, valamint az általuk őrzésre kijelölt objektumok őrzését, védelmét. Ahol a feladat megkívánja, együttműködnek a rendőrséggel. A repülőtérre csak érvényes útlevéllel, jeggyel és helyfoglalással lehet belépni, kísérők most nem mehetnek be. A járatok késve indulnak-énkeznek. — El keli mondanom a Népújság hasábjain is — mondta végezetül a szóvivő —, hogy a határátkelőhelyeken, a repülőtéren elkerülhetetlenül tapasztalhatják az állampolgárok a szigort, ami kényelmetlenségekkel járhat, de kérjük, tanúsítsanak türelmet, megértést, hiszen nekünk feladatunk, kötelességünk a biztonságukat garantálni. * * * — Csütörtök hajnal óta dolgoznak a megye különböző pontjain lévő sugár- és vegyijelző mérőállomások — tájékoztatott Kiss László polgárvédelmi alezredes, Békés megye törzsparancsnoka. — Folyamatosan mérik a su- gánszintváltozást és figyelik a vegyi anyagok esetleges megjelenését. Az öböl-háború kitörése óta éjjel-nappal tartjuk velük telefonon a kapcsolatot. Eddig sehol nem tapasztaltak semmiféle változást. Az önkormányzatoknál és a gazdasági egységeknél lévő műszaki-egészségügyi erők is felkészültek rá, hogy szükség esetén alkalmazhatóak legyenek. Reméljük, hogy erre nem kerül Jél vannak a magyarok Tengizben Jól vannak a magyarok Tengizben, és egyelőre semmit nem észleltek az öbölbeli háborúból — ezt közölte csütörtökön délelőtt' az MTI érdeklődésére telefonon Juhász Dezső, a tengizi létesítmény igazgatója. Mint mondotta: a jelenleg Tengizben levő 1144 magyar dolgozó az eseményekről a Magyar Távirati Iroda hírösszefoglalójából értesült, az ottaniakat természetesen rendkívüli módon foglalkoztatják a történtek. Munkájukat azonban semmi sem hátráltatja, az építkezés a harci eseményektől mintegy 1800-2000 kilométerre található. ...;.........— D AF plusz Gépkoop Nagyszénás: autómentők az Autóklubnak Az első, a „kísérleti példány” már ott áll az udvaron, nemigen jámak-kelnek vele, kár lenne összesároz- ni... A mutatós jármű afféle öszvérkonstnukció, ám a minőségibb fajtából. Ugyanez hivatalos megfogalmazással valahogy így hangzana: a napokban elkészült Nagyszénáson, a Gépkoop Leányvállalatnál az elsőt a Magyar Autóklub megrendelésére a speciális autómentő. Ezzel kezdetét veszi az a nagyobb szabású program, amely nem kisebb célt szolgál, mint európai módon kiszolgálni a hozzánk érkező és a hazai autósokat. Erre mondja találóan Kun György, a Gépkoop igazgatója, hogy amikor megkapták az első megbízást aDAF FA 800 CM típusú, alapgépre történő autómentő adaptációjának elkészítésére, akkor munkatársaihoz fordult: „o mi munkánk akkor lesz megfelelő, ha egy ná~ lünk bajbajutott német autós utólag úgy vélekedik: Mercedesét olyan körülmények között szállították haza Budapestről Münchenbe, mintha mondjuk Stuttgartban állt volna ki az autópálya szélére”. Persze, a magasabb követelményekkel már korábban megbarátkozítak a nagyszé- násiak. Jó két évvel ezelőtt az ipari minisztérium közvetítésével rátaláltak egy svéd, az egész skandináv „autómentőpiacot” ellátó cégre, az AB Bargningskonsuttra. Nekik és különböző magyar megrendelőknek eddig húsz speciális járművet készítettek 3 tonnás — Aiva alap-teherkocsira. A jelek szerint sikerrel, hiszen az Autóklub is a kedvező tapasztalatok alapján fordult a nagyszéná- siakhoz. A Békés megyei kisüzem egyelőre szóban kapott mintegy húsz új autómentőre megrendelést, de mindkét fél reméli, hogy az üzletnek semmi akadálya nem tesz. Mellesleg a 2,8 millió forintba kerülő DAF- ra mintegy 800 ezer forintot „tesznek rá” a Gépkoopnál, így válik a képünkön is látható, akár fehér kesztyűben is üzemeltethető célautóvá. (fáblán) Nyugdíjtarifák A pontos tájékoztatás érdekében az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság sajtóirodája részletes információt juttatott el csütör- töi0n az MTI-hez az Ország- gyűlés által szerdán elfogadott nyugdíjemelésről. Ennek megfelelően a saját jogú nyugdíjaknál az elfogadott nyugdíjemelési mértékek a következők: a) a nyugdíjban töltött Idő szerint: 5 év alatt 8 százalék) 5—15 év között 9 százalék; 15 év felett 11 százalék. b) a nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló szolgálati idő szerint: 10—19 év között 13 százalék; 20—29 év között 14 százalék; 30—39 év között 16 százalék; 40 év felett 18 százalék. Az ezek alapján végrehajtott nyugdíjemelés együttes összege havi 1000 ' forintnál nem lehet kevesebb, de nem haladhatja meg a havi 3000 forintot. A nyugdíj összege a különböző emelésekkel együtt nem lehet több havi 26 ezer forintnál. Az e feletti ellátások összege nefn emelkedik. Energiakorlátozási tervek Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium többféle ener- giakorflátozási tervvel rendelkezik, ezek különböző konkrét helyzetekre készültek — mondotta Tarján Róbert, a minisztérium energiaellátási főosztályának helyettes vezetője az MTI munkatársának Kétféle alaphelyzetet vett számba a felkészülési terv. Az első esetben azzal számolnak, hogy van ugyan elegendő energia, de az olyan drága, hogy egyes fogyasztók nem képesek megfizetni. Ismeretes, hogy január 1-jétől a kőolajtermékek ára liberalizált. tehát a fizetőképes kereslet a fő szabályozó. Az első híradások arról számolnak be, hogy a kőolaj ára 8 dollárral esett, így szerencsére egyelőre ezzel a lehetőséggel nem kell számolniuk a vállalatoknak. Más a helyzet azonban, ha valamilyen oknál fogva a szükségesnél kevesebb energiahordozó kerül a fogyasztókhoz. Mint a minisztérium illetékese elmondotta: egy esetleges korlátozás menetrendje is különböző variációkra készült. Így az előre nem látható, illetőleg valószínűsíthető kiesések különböző intézkedéseket vonnak maguk után. Amennyiben előre nem látható esemény, például vezetékszakadás, csőtörés miatt érkezik az országba a szokásosnál és szükségesnél kevesebb energia- hordozó, a kiesés nagyságrendjétől, idejétől függően több fokozatú korlátozásra kerülhet sor. A több száz fogyasztót érintő korlátozás az ipari vállalatokra vonatkozik, és nem érinti a lakosságot, illetőleg a közszolgálatot ellátó intézményeket: kórházakat, mentőket, tűzoltókat, iskolákat, élelmiszeripari termékeket előállító cégeket. Az ipari vállalatok közül elsőként azon fogyasztók energiafelhasználását korlátozzák, amelyeknél az vagy nem jár nagyobb termelés- kieséssel, vagy könnyen pótolható. A következő fokozatban azon ipari vállalatok jutnak kevesebb energiához, amelyek technológiai károsodás nélkül viselik a korlár- tozást. Megszólal a szakszervezeti vezető „Vagy kilépsz, vagy...” A gyulai „relé-ügy” újabb fejleményei Lapunk szerdai számában megjelent cikkben már beszámoltunk arról, hogy a Ganz Ansaldo Részvénytársaság gyulai üzemében végbement elbocsátások módjával nem ért egyet az ottani független szakszervezet. Akkor Sújtó István műszerész, a 48 tagot számláló független szakszervezet háromtagú vezetőségének egyetlen, még ott dolgozó tagja (Csiszér Attila titkárnak és a másik vezetőségi tagnak felmondtak) nem volt hajlandó nyilatkozni. Tegnap viszont megszólalt: — Szeretném közölni, hogy a Nyíri István főkönyvelő által elmondottak nem fedik teljes egészében a valóságot, mivel a vasasszakszervezet vezetőségéből senkit sem bocsátottak el. Hogyan is képzelhető ez el, amikor a megbízott titkár és két vezetőségi tag osztályvezetői beosztásban dolgozik a vállalatnál ? — ön miképp maradhatott az rt.-nél? — Nézze, engem még december 16-án megkeresett a művezetőm, és azt mondta: „Vagy kilépsz a független szakszervezetből, vagy elmégy a cégtől”. Tíz óráig adott határidőt a válaszadásra. Erre azt mondtam, hogy majd közlöm vele, hogyan döntöttem. De végül is nem kerestem meg ez ügyben. — Aztán mi történt? — Aztán? A rá következő hét első munkanapján a termelési osztályvezető jelenlétében folytatódott a beszélgetés. Azt mondták, csak ba- rátilag tanácsolják, hogy hagyjam ott a független szakszervezetet. Arról is szó esett, hogy amennyiben nem így cselekszem, a június-július tájékán esedékes újabb elbocsátásokat nem úszom meg. — Mindezek megtörténtét mivel tudja igazolni? — Egyelőre nem kívánok bizonyítékkal szolgálni. Ha szükséges tesz, bemutatom. Kiss Lajos termelési osztályvezető — Sújtó tetván füle hallatára — a következőket mondta: — Biztos, hogy nem igaz az amit állít a kolléga, mert határozatlan időre kötött szerződéssel rendelkezik. — Csakhogy az év felénél újratárgyalják ezeket a szerződéseket, tehát ugyanúgy kitehetnek az utcára, mint bárki mást — vetette közbe a műszerész. A termelési osztályvezető aztán azt fejtegette, hogy annak idején mindössze áz elvi kérdéseket tisztázták a műhely egyik sarkában, mire Sújtó István 'így szólt: „Lajos, ezt nem mondhatod! Hát ennyi becsület nincs benned?” Felhívtuk telefonon Papp Kálmánt, a vasasszakszervezet vezetőségi tagját is, aki arra a kérdésünkre, hogy a hagyományos szakszervezet vezetőségi tagjai közül is kapun kívülre kerültek-e, először kijelentette, nem látta az elbocsátottak névsorát, majd azzal folytatta: „Ne haragudjon, de nem nyilatkozom ebben a témában." Jeten pillanatban tehát így ’ fest a helyzet a Ganz Ansaldo Rt. gyulai részlegénél. Már csak az a kérdés, komolyan veszi-e végre valaki Gyulán is, meg máshol is a Munkaügyi Minisztérium 8001/1990. (Mü. K. 16.) MüM-tájékozitatóját a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek munkajogi jogállásáról, melyben egyebek mellett az foglaltatik, hogy a szákszervezetek, munkás- tanácsok, üzemi tanácsok választott tisztségviselői számára biztosított a védelem? D. L. Ha én Trabant lennék... Ha én új négyütemű Trabant lennék, most élszégyellném magam. Tudnám ugyanis, hogy nézek M, mire vagyok képes az utakon és beismerném, hogy a vételáram nem áll arányban a szépségemmel és a képességeimmel. Ha én új négyütemű Trabant lennék, soha nem árulnám el gazdámnak, hogy szomjas vagyak, mert látnám, hogy ő mindig szomorú, ha itatnia kell. Soha nem betegednék meg, hisz’ neki olyan sokba kerülne a gyógyításom. Én mindent megtennék a gazdámnak, ha erősen tartaná a kormányt és nem fékezne. Persze sejtem, hogy ő erre csak legyintene és ezt mondaná: — Messziről jöttél és kicsi vagy még, Trabantocskám. Nem tudhatod, hogy nálunk különleges konstrukció a di- vat. A féket a kormány nyomja, és mi csak az elakadást jelző háromszöget rakhatjuk ki. Ha én fehér kenyér lennék, mindig vajjal, kolbásszal, tojással díszíteném magam, hogy jobban tetsszek gazdámnak. összeomlanák kezében, soha nem száradnék ki. hiszen látnám, hogy ő egyre nehezebben jut hozzám. Ha én fehér kenyér lennék, nagy hasat növesztenék és büszkén feszítenék a tiszta abroszon, várva, hogy felszeleteljenek. Persze sejtem, hogy a gazdám erre csak legyintene és ezt mondaná: — Szegény fehér kenyér, te nem tudhatod, hogy náluvi nem azokat szeletelik fel most, akik egykoron nagyha- súan, büszkén feszítettek a tisztának hitt abroszon. Ha én ezerforintos lennék, mindig a gazdám zsebében tartózkodnék. Kifizetném OTP-tartozásait, állnám a lakásrezsijét, étteremben ebédeltetném, szép ruhákban járatnám. Ha én ezerforintos lennék, nem hagynám magam inflálódni, aprópénzre váltani, hanem csak szaporodnék, szaporodnék. Persze sejtem, hogy a gazdám erre csak legyintene és ezt mondaná: — Gyenge vagy te ehhez kis ezerforintosom, hiszen nem tudhatod, hogy nálunk már minden ezres halva születik. (nyemcsok)