Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-17 / 14. szám
1>91. január 17., crtt&rtök Úton - útfélen Üveghegyen innen, rekeszeken túl... (Folytatás az 1. oldalról) dúltunk, a két kezünkkel teremtettünk mindent, fölneveltük a két lányunkat. Van már három unoka is, nekik ültettem ezeket a gyümölcsfákat. — Csend van itt, nyugalom — fordítok a szón. — Világéletemben tanyán éltem, a városba tán bele is betegednék — támaszkodik az ásónyélre Valyuch András, és messzire kalandozik a tekintete. — A villany, az persze kell, bevezettettük. Ha van áram, minden van. Napközben mindig akad munka, rendszerint az este hajt be, aztán a tévét nézzük a feleségemmel. Nem lehet már eligazodni a világon, minden összekuszálódott. Csak várunk, mért milyen az ember, a sok rossz után nem lehet, hogy ne jó következzen! Tudja, a gyerekek miatt. Jókívánsággal köszön el; békességet, biztatóbb napokat kíván. Delet harangoznak, amikor a csabacsűdi kisáruház elé érünk. Jólesne egy kávé, tea — kapunk is a presszópultnál. A kávé kitűnő, a hangulat annál kevésbé. A boltvezető-helyettes, Janecs- kó Mihályné — nyílt tekintetű, egyenes beszédű asz- szony — úgy mondja, az ünnepek előtt még csak-csak vásároltak az emberek, de azóta! Levesz egy kis édességet a gyerek apóiéról, az anyja rászól: tedd vissza, Szivák István A póznán Okos Pál szerel van otthon bőven! Dehogyis van, csak minden fillér számít Nincs pénz, az emberek panaszkodnak. Sok a kistermelő errefelé, de a tejet nem -tudják leadni, a hízóborjút se veszik át, a libatartás is csak negyednyi hasznot hoz. 1989 decemberében 11 millió, most a múlt év utolsó hónapjában összesen 6 millió forintot forgalmaztak, és ebben benne van a többszöri áremelkedés! A januárról meg ne is beszéljünk, az eddigi bevétel úgy 1 milliót tesz ki. — Nem úgy néz ki, hogy kifelé lábbal vagyunk a bajból. És mintha félnének az emberek. Mostanában viszik a petróleumlámpát, sokan keresik a tejeskannát, mert háztól hordják a tejet. Ügy hallottam, a kondoros! téesz is a csarnokban 16-ért méri majd. Munkásruhás, svájcisapkás férfi lép mellénk, bekapcsolódik ő is a beszélgetésbe. Szóra szó, aztán azzal zárják le a témát: az irigység helyébe már a gyűlölködés lépett az emberiség egyik fele a másiknak esik, ott az öböl (tényleg, mit is mondott a rádió a déli hírekben, béke van még, vagy már... — temeti 'két tenyerébe arcát az asszony), és borzasztó, hogy ezt látni kicsi ben-nagyban, pedig any- nyian nem ezt akarjuk!... Tóth Ibolya Fotó: Kovács Erzsébet (Folytatás az 1. oldalról) „Mi ez?!” — továbbítottuk Rajnai Csabának, a Kőbányai Sörgyár békéscsabai ki- rendeltsége * igazgatójának, aki azonnal a közepébe vágott: — Tavaly magánvállalkozók, kft.-k, áfészek különböző csereügyletek révén rengeteg sört hoztak be papírkartonokban Magyarországra, Csehszlovákiából és Németországból. Az üvegek bekerültek a bolti hálózatba de a szükséges göngyölegről senki sem gondoskodott. ' Most minden vevő a sörgyárat és a boltokat szidja, pedig nem mi tehetünk az áldatlan állapotokról. 1990-ben összesen 36 és fél millió palackot adtunk át a kereskedelemnek, de 10-20 ezerrel többet vásároltunk vissza. Január első két hetében újabb 10 ezres tétele-' két vettünk át, ráadásul becslésem szerint több százezer üveg • vár a különböző boltokban rekeszekre! Ha egyszer már lelepleztük furfangos észjárásunkat, akkor nincs miért titkolózni, újból előállhatunk a ránk oly jellemző váratlan fordulattal, a mindenkit mellbevágó (következő) kérdéssel: — Mit lehet ilyenkor tenni? — A problémát megoldani nem tudjuk, de a múlt héttől kimossuk az üvegeket, •prizmába rakjuk és letakarjuk, hogy felszabadítsunk rekeszeket. Műszakonként két-két és fél ezer műanyag göngyöleg kerülhet vissza így az üzletekbe. De legalább 30 ezer láda kellene, hogy megszűnjenek a megye városaiban a gondok. Nemcsak a lakosságnak okoz kellemetlenséget a sörösüveg manapság, nekünk több millió forint készletlekötést jelent a tárolás. Ugyanez elmondható a boltokról is! Van olyan ABC, amelyiknek 50 ezer üvege van láda nélkül tárolva. — Ha jól értem _az alapszituációt, akkor a különböző magánvállalkozók annak idején leszedték a hasznot a sörről és ezzel mosták kezeiket, lesz ami lesz. Az üzletek, sörgyárak, kereskedelmi vállalatok rá vannak kényszerítve a jelentős öszszegű forgóeszköz-lekötésre. Meddig lehet ezt az állapotot fönntartani? — Az üveges sör mozgását ma nem lehet követni Magyarországon. Egyedül Békéscsabán 4-5 cég forgalmaz a közkedvelt italból, de sörösüveget nem mindenki vesz vissza, bizonyítják forgalmi adataink. .Törvény - a törvényt... Az Élésker osztályvezetője, Novák Ernő döbbenetes számokkal érzékelteti a boltjaikra jellemző helyzetet:— Gyulán, Békéscsabán, Békésen és Szarvason — érdekes, hogy Orosházán nincsenek különösebb gondjaink — legalább 70 ezer üveget szeretnénk rekeszekbe fenni. Immáron a más típusú rekeszekben is sörösüveget tárolunk, ezért előfordul, hogy a boros- és üdítősüvegeknek nincs helyük. Rengeteg pénzünk fekszik göngyölegekben. Azok a kereskedők, akik a sört behozták Magyarországra, csak a mézet vették ki a teljes kereskedelmi vertikumból, a dolog költségesebbik része — egyebek között — a mi vállalatunk nyakába szakadt. Előfordul, hogy a palackos italokat árusító vállalkozók a mi üzleteinkbe viszik az üres üveget és így jutnak gyorsan készpénzhez. S ha már szatirikusán kezdtünk a riport megírásához, folytassuk kutakodásunkat ugyanebben a hangnemben, lepjük meg olvasóinkat a soros svédcsavarunkkal. Sziporkázzunk egyet a váratlan, nem sejtett, eddig nem firtatott kérdéssel: —: Mit lehet ilyenkor tenni? — Valamiféle hatósági intézkedés elkerülhetetlen lesz, mert ha nem, akkor egyszerűen megszüntetjük üzleteinkben az üvegvisszaváltást. Elvileg törvény írja elő a kötelezettségünket, de egy közelmúltban meghozott másik törvény ellentétesen rendelkezik! Elképzelhetőnek tartom, hogy például bevezetjük a kuponrendszert, csak attól veszünk üveget vissza, aki igazolja, hogy Élésker-üzletben vásárolta a palackot, tartalmával egyetemben. Örökre miénk! — Azt beszélik, hogy az üvegvisszaváltó helyeken gyakorta hallhatunk román szavakat — jegyezzük meg, hogy egyrészt kifejezzük eltökélt szándékunkat a teljes igazság felderítésére, másrészt, hogy az ügyben való tájékozottságunkat „villogtassuk”. — Odakinn egy lej a félliteres sörösüveg, ami nálunk hat forintba kerül. Valóban nem rossz üzlet Romániában megvenni és itt eladni, de az ebből származó forgalom nem olyan jelentős, mint azt többen gondolják. Számunkra sokkal nagyobb fejtörést okoz a tény, hogy állítólag több szállító az üvegek árát — nemcsak a sörnél — be kívánja építeni a termék árába! Ha ez bekövetkezhet, ha ezt a törvényhozók lehetővé teszik, akkor Magyarország üvegszemétheggyé válik, mert nem lesz, aki visszavegye az üvegeket. Megszabadulnak a cégek az üvegtisztítási költségtől, és az, hogy mesterséges inflációt gerjesztenek, a kutyát sem érdekli. Az Élésker kétszer annyi sörösüveget vásárol vissza, mint forgalmaz, de tovább ilyen megterhelést már nem tudunk elviselni. Már most elnézést kérek a vevőinktől, ha mindezekért valamilyen drasztikus intézkedést vezetnénk kényszerből be. Nem mondom, rózsás kilátások, de legalább — feltételezhetően — érthetővé válik az eleinte még vadnak tűnő kijelentésünk, a bele fogunk fulladni... kezdetű. A magyar ember már csak ilyen. Ha valamiből kevés, van az a baj, ha valamiből sok van, akkor pedig ez. Még szerencse, hogy éppen elegendő humorérzékünkből maradt... Lovász Sándor Fotó: Fazekas Fereno A Kondorosi Egyesült Tsz traktorjavító műhelyében a téli hónapokban 10-12-en végzik a munkagépek téli nagyjavítását. Évente 60-80 munkagépet javítanak fel a szövetkezet gépparkja részére, de külső megrendeléseken is dolgoznak. Helyben végzik a felújított traktorok műszaki vizsgáztatását Fotó: Malmos Károly Alkoholisták, névtelenül Fegyveresek védik az energiái Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium felügyelete alá tartozó, az energiaellátással kapcsolatban lévő vállalatokat eddig is polgári fegyvereseik őrizték; sz öböl-válság miatt kialakult légkörben ezt az őrzést azonban megerősítették, a korábbiaknál is nagyobb figyelmet fordítva a biztonságra — mondotta szerdán Héjj Antal, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium védelmi titkárságának vezetője az MTI munkatársának. A polgári fegyveres őrök jelenléte, tevékenysége azoknál a vállalatoknál is nélkülözheteten, ahol az objektum sérülése erős környezeti ártalommal, robbanással járhat. Minden ilyen ipari létesítménynél rendszeres őrszolgálatot tartanak, az őrök fegyverrel és egyéb kényszerítő eszközökkel felszerelve teljesítik feladatukat. Megvan a jogosítványuk arra is, hogy szükség esetén használhassák eszközeiket. (Folytatás az 1. oldalról) Talán ez volt az a pillanat, mikor András, a békéscsabai AA-klub legidősebb tagja elhatározta, hogy nem iszik többé. Hosszú, önmagával vívott harc után le is szokott az alkoholról. Ma már az ismerősei sem kínálják, hisz tudják, hogy visz- szautasító választ kapnak. o Marika és Oszkár,1 együtt érkeztek a klub szokásos pénteki összejövetelére. Ügy tűnik, ők egymásban találták meg a józan élethez szükséges fogódzót. Oszkár azelőtt gyakran visszaesett. Marika nem igazán alkoholista, őt csak egy bomló házasság miatt kialakult rossz idegállapot kerítette a pohár bűvkörébe. Most együtt élnek, boldogok, tervezik a jövőt És egyikük sem iszik! A békéscsabai Névtelen Alkoholisták klubjának állandó tagjai csak töredékét képezik a hazai alkoholisták népes táborának. Már régóta tudjuk, hogy nálunk népbetegség az italozás, de igazából eddig nem sikerült semmit tenni ellene. A próbálkozások egyike az éledező AA-mozgalom. Az Alko- holics Anonymous mintegy húsz éve működő, nyugaton már kiterjedt hálózattal rendelkező szervezet. Férfiak és nők olyan közössége, amely tapasztalatot, erőt, reményt és sok más segítséget nyújt tagjainak közös problémájuk megoldásához, az alko- holbetegségből való kigyógyuláshoz. A tagság feltétele az ivás- sal való felhagyás óhaja. Nem tartoznak semmilyen párthoz, felekezethez, intézményhez: á közösség által összeadott párnából, adományokból fedezik szerény költségeiket. Tevékenységüket 12 pontban foglalták ösz- sze, ezek lényege: az alkoholista nézzen szembe önmagával, ismerje be hibáit, jellembeli fogyatékosságait, s jusson el a változtatás igényéig. Mindebben segítséget nyújt számára a közösség, mélyhez tartozik, s melynek tagjai hasonló cipőben járnak, mint ő. o — Szinte mindent tudunk egymásról — mondja András, a klub „atyja” — csak épp a nevünk marad titokban. — Itt senkinek sincs szégyellnivalója, hisz valamennyien átéltünk már hasonló állapotot. És sohasem tudhatjuk, ki, mikor lesz visszaeső.., Klubunk másfél éve alakult, az országban elsőként. Ápoljuk nemzetközi kapcsolatainkat, s kicseréljük tapasztalatainkat a nemrég létrejött budapesti és pécsi AA-közösséggel. Jelenleg húsz stabil tagunk van, de tudom, hogy sok embernek lenne szüksége a segítségre. Minden pénteken öt órától itt vagyunk, az ifjúsági házban és bárkit szívesen látunk. A tagsággal nem jár semmiféle kötelezettség és számonkérés sincs! Csupán segíteni szeretnénk abban, ami többségünknek már sikerült; a józanság útjára lépni, és mindvégig megmaradni ezen az úton. Gubucz Katalin
