Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-17 / 14. szám

1>91. január 17., crtt&rtök Úton - útfélen Üveghegyen innen, rekeszeken túl... (Folytatás az 1. oldalról) dúltunk, a két kezünkkel te­remtettünk mindent, fölne­veltük a két lányunkat. Van már három unoka is, nekik ültettem ezeket a gyümölcs­fákat. — Csend van itt, nyuga­lom — fordítok a szón. — Világéletemben tanyán éltem, a városba tán bele is betegednék — támaszkodik az ásónyélre Valyuch And­rás, és messzire kalandozik a tekintete. — A villany, az persze kell, bevezettettük. Ha van áram, minden van. Napközben mindig akad munka, rendszerint az este hajt be, aztán a tévét nézzük a feleségemmel. Nem lehet már eligazodni a világon, minden összekuszálódott. Csak várunk, mért milyen az ember, a sok rossz után nem lehet, hogy ne jó kö­vetkezzen! Tudja, a gyere­kek miatt. Jókívánsággal köszön el; békességet, biztatóbb napo­kat kíván. Delet harangoznak, ami­kor a csabacsűdi kisáruház elé érünk. Jólesne egy kávé, tea — kapunk is a presszó­pultnál. A kávé kitűnő, a hangulat annál kevésbé. A boltvezető-helyettes, Janecs- kó Mihályné — nyílt tekin­tetű, egyenes beszédű asz- szony — úgy mondja, az ün­nepek előtt még csak-csak vásároltak az emberek, de azóta! Levesz egy kis édes­séget a gyerek apóiéról, az anyja rászól: tedd vissza, Szivák István A póznán Okos Pál szerel van otthon bőven! Dehogyis van, csak minden fillér szá­mít Nincs pénz, az emberek panaszkodnak. Sok a kistermelő errefelé, de a tejet nem -tudják leadni, a hízóborjút se veszik át, a libatartás is csak negyednyi hasznot hoz. 1989 decembe­rében 11 millió, most a múlt év utolsó hónapjában összesen 6 millió forintot forgalmaztak, és ebben ben­ne van a többszöri áremel­kedés! A januárról meg ne is beszéljünk, az eddigi be­vétel úgy 1 milliót tesz ki. — Nem úgy néz ki, hogy kifelé lábbal vagyunk a baj­ból. És mintha félnének az emberek. Mostanában viszik a petróleumlámpát, sokan keresik a tejeskannát, mert háztól hordják a tejet. Ügy hallottam, a kondoros! téesz is a csarnokban 16-ért méri majd. Munkásruhás, svájci­sapkás férfi lép mellénk, bekapcso­lódik ő is a beszélgetésbe. Szóra szó, aztán azzal zár­ják le a témát: az irigység helyébe már a gyűlölködés lépett az emberiség egyik fele a másiknak esik, ott az öböl (tényleg, mit is mon­dott a rádió a déli hírek­ben, béke van még, vagy már... — temeti 'két te­nyerébe arcát az asszony), és borzasztó, hogy ezt látni kicsi ben-nagyban, pedig any- nyian nem ezt akarjuk!... Tóth Ibolya Fotó: Kovács Erzsébet (Folytatás az 1. oldalról) „Mi ez?!” — továbbítottuk Rajnai Csabának, a Kőbá­nyai Sörgyár békéscsabai ki- rendeltsége * igazgatójának, aki azonnal a közepébe vá­gott: — Tavaly magánvállalko­zók, kft.-k, áfészek külön­böző csereügyletek révén rengeteg sört hoztak be pa­pírkartonokban Magyaror­szágra, Csehszlovákiából és Németországból. Az üvegek bekerültek a bolti hálózat­ba de a szükséges göngyö­legről senki sem gondosko­dott. ' Most minden vevő a sörgyárat és a boltokat szid­ja, pedig nem mi tehetünk az áldatlan állapotokról. 1990-ben összesen 36 és fél millió palackot adtunk át a kereskedelemnek, de 10-20 ezerrel többet vásároltunk vissza. Január első két he­tében újabb 10 ezres tétele-' két vettünk át, ráadásul becslésem szerint több száz­ezer üveg • vár a különböző boltokban rekeszekre! Ha egyszer már leleplez­tük furfangos észjárásunkat, akkor nincs miért titkolózni, újból előállhatunk a ránk oly jellemző váratlan for­dulattal, a mindenkit mell­bevágó (következő) kérdés­sel: — Mit lehet ilyenkor ten­ni? — A problémát megoldani nem tudjuk, de a múlt hét­től kimossuk az üvegeket, •prizmába rakjuk és letakar­juk, hogy felszabadítsunk rekeszeket. Műszakonként két-két és fél ezer műanyag göngyöleg kerülhet vissza így az üzletekbe. De legalább 30 ezer láda kellene, hogy meg­szűnjenek a megye városai­ban a gondok. Nemcsak a lakosságnak okoz kellemet­lenséget a sörösüveg manap­ság, nekünk több millió fo­rint készletlekötést jelent a tárolás. Ugyanez elmondható a boltokról is! Van olyan ABC, amelyiknek 50 ezer üvege van láda nélkül tá­rolva. — Ha jól értem _az alap­szituációt, akkor a különbö­ző magánvállalkozók annak idején leszedték a hasznot a sörről és ezzel mosták ke­zeiket, lesz ami lesz. Az üz­letek, sörgyárak, kereskedel­mi vállalatok rá vannak kényszerítve a jelentős ösz­szegű forgóeszköz-lekötésre. Meddig lehet ezt az állapo­tot fönntartani? — Az üveges sör mozgá­sát ma nem lehet követni Magyarországon. Egyedül Békéscsabán 4-5 cég forgal­maz a közkedvelt italból, de sörösüveget nem mindenki vesz vissza, bizonyítják for­galmi adataink. .Törvény - a törvényt... Az Élésker osztályvezető­je, Novák Ernő döbbenetes számokkal érzékelteti a boltjaikra jellemző helyze­tet:­— Gyulán, Békéscsabán, Békésen és Szarvason — ér­dekes, hogy Orosházán nin­csenek különösebb gondja­ink — legalább 70 ezer üve­get szeretnénk rekeszekbe fenni. Immáron a más tí­pusú rekeszekben is sörös­üveget tárolunk, ezért elő­fordul, hogy a boros- és üdítősüvegeknek nincs he­lyük. Rengeteg pénzünk fek­szik göngyölegekben. Azok a kereskedők, akik a sört be­hozták Magyarországra, csak a mézet vették ki a teljes kereskedelmi vertikumból, a dolog költségesebbik része — egyebek között — a mi vállalatunk nyakába sza­kadt. Előfordul, hogy a pa­lackos italokat árusító vál­lalkozók a mi üzleteinkbe viszik az üres üveget és így jutnak gyorsan készpénzhez. S ha már szatirikusán kezdtünk a riport megírásá­hoz, folytassuk kutakodá­sunkat ugyanebben a hang­nemben, lepjük meg olva­sóinkat a soros svédcsava­runkkal. Sziporkázzunk egyet a váratlan, nem sej­tett, eddig nem firtatott kér­déssel: —: Mit lehet ilyenkor ten­ni? — Valamiféle hatósági in­tézkedés elkerülhetetlen lesz, mert ha nem, akkor egyszerűen megszüntetjük üzleteinkben az üvegvissza­váltást. Elvileg törvény írja elő a kötelezettségünket, de egy közelmúltban meghozott másik törvény ellentétesen rendelkezik! Elképzelhetőnek tartom, hogy például beve­zetjük a kuponrendszert, csak attól veszünk üveget vissza, aki igazolja, hogy Élésker-üzletben vásárolta a palackot, tartalmával egye­temben. Örökre miénk! — Azt beszélik, hogy az üvegvisszaváltó helyeken gyakorta hallhatunk román szavakat — jegyezzük meg, hogy egyrészt kifejezzük el­tökélt szándékunkat a teljes igazság felderítésére, más­részt, hogy az ügyben való tájékozottságunkat „villog­tassuk”. — Odakinn egy lej a fél­literes sörösüveg, ami ná­lunk hat forintba kerül. Va­lóban nem rossz üzlet Ro­mániában megvenni és itt eladni, de az ebből származó forgalom nem olyan jelen­tős, mint azt többen gon­dolják. Számunkra sokkal nagyobb fejtörést okoz a tény, hogy állítólag több szállító az üvegek árát — nemcsak a sörnél — be kí­vánja építeni a termék árá­ba! Ha ez bekövetkezhet, ha ezt a törvényhozók lehetővé teszik, akkor Magyarország üvegszemétheggyé válik, mert nem lesz, aki visszave­gye az üvegeket. Megszaba­dulnak a cégek az üvegtisz­títási költségtől, és az, hogy mesterséges inflációt ger­jesztenek, a kutyát sem ér­dekli. Az Élésker kétszer annyi sörösüveget vásárol vissza, mint forgalmaz, de tovább ilyen megterhelést már nem tudunk elviselni. Már most elnézést kérek a vevőinktől, ha mindezekért valamilyen drasztikus intéz­kedést vezetnénk kényszer­ből be. Nem mondom, rózsás ki­látások, de legalább — fel­tételezhetően — érthetővé válik az eleinte még vadnak tűnő kijelentésünk, a bele fogunk fulladni... kezdetű. A magyar ember már csak ilyen. Ha valamiből kevés, van az a baj, ha valamiből sok van, akkor pedig ez. Még szerencse, hogy éppen ele­gendő humorérzékünkből maradt... Lovász Sándor Fotó: Fazekas Fereno A Kondorosi Egyesült Tsz traktorjavító műhelyében a téli hónapokban 10-12-en végzik a munkagépek téli nagyjavítá­sát. Évente 60-80 munkagépet javítanak fel a szövetkezet gépparkja részére, de külső megrendeléseken is dolgoznak. Helyben végzik a felújított traktorok műszaki vizsgáztatá­sát Fotó: Malmos Károly Alkoholisták, névtelenül Fegyveresek védik az energiái Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium felügyelete alá tartozó, az energiaellátással kapcsolatban lévő vállalato­kat eddig is polgári fegyve­reseik őrizték; sz öböl-válság miatt kialakult légkörben ezt az őrzést azonban meg­erősítették, a korábbiaknál is nagyobb figyelmet fordít­va a biztonságra — mondot­ta szerdán Héjj Antal, az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium védelmi titkársá­gának vezetője az MTI munkatársának. A polgári fegyveres őrök jelenléte, tevékenysége azoknál a vállalatoknál is nélkülözheteten, ahol az ob­jektum sérülése erős környe­zeti ártalommal, robbanás­sal járhat. Minden ilyen ipa­ri létesítménynél rendszeres őrszolgálatot tartanak, az őrök fegyverrel és egyéb kényszerítő eszközökkel fel­szerelve teljesítik feladatu­kat. Megvan a jogosítvá­nyuk arra is, hogy szükség esetén használhassák eszkö­zeiket. (Folytatás az 1. oldalról) Talán ez volt az a pilla­nat, mikor András, a békés­csabai AA-klub legidősebb tagja elhatározta, hogy nem iszik többé. Hosszú, önma­gával vívott harc után le is szokott az alkoholról. Ma már az ismerősei sem kínál­ják, hisz tudják, hogy visz- szautasító választ kapnak. o Marika és Oszkár,1 együtt érkeztek a klub szokásos pénteki összejövetelére. Ügy tűnik, ők egymásban talál­ták meg a józan élethez szükséges fogódzót. Oszkár azelőtt gyakran visszaesett. Marika nem igazán alkoho­lista, őt csak egy bomló há­zasság miatt kialakult rossz idegállapot kerítette a po­hár bűvkörébe. Most együtt élnek, boldogok, tervezik a jövőt És egyikük sem iszik! A békéscsabai Névtelen Alkoholisták klubjának ál­landó tagjai csak töredékét képezik a hazai alkoholisták népes táborának. Már rég­óta tudjuk, hogy nálunk népbetegség az italozás, de igazából eddig nem sikerült semmit tenni ellene. A pró­bálkozások egyike az élede­ző AA-mozgalom. Az Alko- holics Anonymous mintegy húsz éve működő, nyugaton már kiterjedt hálózattal ren­delkező szervezet. Férfiak és nők olyan közössége, amely tapasztalatot, erőt, reményt és sok más segítséget nyújt tagjainak közös problémá­juk megoldásához, az alko- holbetegségből való kigyó­gyuláshoz. A tagság feltétele az ivás- sal való felhagyás óhaja. Nem tartoznak semmilyen párthoz, felekezethez, intéz­ményhez: á közösség által összeadott párnából, adomá­nyokból fedezik szerény költségeiket. Tevékenységü­ket 12 pontban foglalták ösz- sze, ezek lényege: az alko­holista nézzen szembe ön­magával, ismerje be hibáit, jellembeli fogyatékosságait, s jusson el a változtatás igé­nyéig. Mindebben segítséget nyújt számára a közösség, mélyhez tartozik, s melynek tagjai hasonló cipőben jár­nak, mint ő. o — Szinte mindent tudunk egymásról — mondja And­rás, a klub „atyja” — csak épp a nevünk marad titok­ban. — Itt senkinek sincs szégyellnivalója, hisz vala­mennyien átéltünk már ha­sonló állapotot. És sohasem tudhatjuk, ki, mikor lesz visszaeső.., Klubunk más­fél éve alakult, az országban elsőként. Ápoljuk nemzetkö­zi kapcsolatainkat, s kicse­réljük tapasztalatainkat a nemrég létrejött budapesti és pécsi AA-közösséggel. Je­lenleg húsz stabil tagunk van, de tudom, hogy sok embernek lenne szüksége a segítségre. Minden pénteken öt órától itt vagyunk, az if­júsági házban és bárkit szí­vesen látunk. A tagsággal nem jár semmiféle kötele­zettség és számonkérés sincs! Csupán segíteni szeretnénk abban, ami többségünknek már sikerült; a józanság út­jára lépni, és mindvégig megmaradni ezen az úton. Gubucz Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents