Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-16 / 13. szám
1991. Január 16., szerda Mire kiderül, hogy az egész bonyodalmat miféle levél okozta, vége az előadásnak. A képen balról: Hodu József, Csizmadia Éva, Holl Zsuzsa, Bökönyi Laura és Dénes Piroska Fotó: Oál Edit fl levelekkel már akkor is baj volt... Vaszary-bohózat a színházban Vállalati művelődési házak 1991-ben Mi újság a vasutasban? Többszörösen is hallgatásra kényszerült Vaszary Gábor az elmúlt évtizedekben. Nem volt ez a hallgatás különösebben előírt, csak éppen a korszak színházi vezetői tudták, miért nem kapkodnak utána. Vaszary (ahogy a Magyair Irodalmi Lexikon írja 1965-ben) „könnyed fajsúlyú, vidám regényei rendkívül népszerűek voltak a polgári olvasóközönség körében, s több kiadást értek meg a ’30-as években és a ’40-es évek elején”. Nem különben színdarabjai is, melyek ugyancsak a „ikönnyed fajsúlyú” szórakoztatást hivatott szolgálni, írták akkoriban, hogy a színházi közönség rajongott érte, nemcsak az olvasók. Hogy a második nagy háborút megelőző években egyike volt azoknak, akiknek a feledtető (pár órás) nevetést, valóságon kívüli álmot köszönhették, feltéve, ha volt pánzük színházba járni. Ha azt nézzük, hogy azok a nehéz évek és a mostani nehéz évek egyaránt örömmel fogadták és fogadják, ha valaki a jókedvet, a tréfát, a felszabadult és önfeledt játékot hozza elő, akkor a darabválasztás telitalálat. Ha azt is nézzük, hogy a színház (mindenkor a színházak) hasonló bohóságokkal keresik meg az igazi színházi értékek bemutatásának árát és lehetőségét, akkor ez a Babus most is kétfajta missziót teljesít. Nevetünk és elfelejtjük, mi van odakint; és adunk valamit ahhoz, hogy két hét múlva (például Eugene O’Neill' drámájára mehessen fel a függöny, itt, a Jókaiban. De most sistereg a kacagás, görög a nevetéshullám és felcsattan a taps. Sokszor. Hogy többször-e mint más hasonló előadásokon? Azt hiszem, nem lényeges, hogy a színház újból törleszt kényszerű adósságaiból; most már Vaszary Gábor is feliratkozhatott szerzői listájára. Mint említettem, egykori bemutatója után a negyvenes évek közepétől csak két vagy három műintézet vette műsorára Pesten, hogy vidéken volt-e Bubus, arról nincsenek adataim. Maradjunk annyiban, hogy jó, hogy a Jókaiba elhozták, már a szerző miatt is, akit tovább lehetne „foglalkoztatni” a harmincas évek nagy sikereinek reprízeivel, s ha hiszek a Vaszary irányában nemhogy elfogultsággal, de inkább tartózkodó távolságtartással vádolható Magyar Irodalmi Lexikonnak, ahol a V. G.-ről szóló cikk szerzője egyenesen „nagy sikerként” könyveli el színmű, veiit; nos, ha hiszlek ennek,' akkor kívánságom sem alaptalan. Az 1935-ös Montpi, az 1937-es Szerelemről szó sincs, az 1945-ös A férfi ingatag és az 1946-os A meztelen lány jó lenne kort idéző csemegének 1991-ben is. Szóval most kacagás, nevetés, taps. Persze a dolog nem ilyen • egyszerű. Tudta (érezni) Kun Zsuzsanna, a vendégrendező, hogy Vaszary Bu'busa sem sétagalopp, hogy a kitűnő mesterségbeli tudással megírt bohózat mint „előadás-nyersanyag” nem elég a sikerhez. Ahhoz, hogy egyszeresük úgy érezzük, lent a színházi zsöly- iyékben és a páholyokban: most zárult az áramkör a színpad és a nézőtér között, és megszületett egy különös, más világ, mely egy-két órára átveszi a hatalmat felettünk. Kun Zsuzsanna nem bízott a véletlenre semmit, és véleményem szerint azzal talált rá a siker vágányára, hogy nem hitte el; megy ez az előadás magától, pár rutinos, tehetséges színésszel máris nyert ügye van a rendezőnek. Ha így tesz, nincs egységes stílusa az előadásnak, feltehető, szélsőséges túlzások is tarkítanák a képet; minden előfordulhatna, ami nem a „nagy közös bolondozást” jelezné, hanem egyéni allűrök sokaságából kerekedne ki valami sem a szerzőre, sem a korra nem jellemző színpadi massza. Kun Zsuzsanna legfőbb rendezői elvnek (legalábbis így látszik) azt tartotta, hogy megkérje művészeit; bohózat ide, bohózat oda, karaktereket formáljanak, e karaktereknek megfelelően hozzák a néző elé a helyzetkomikumok sokaságát és azok tartalmát is. Mennyivel színesebb így az egész! Mennyire jut ideje és lehetősége rendezőnek és színésznek egyaránt arra, hogy egy-egy jelenetet pompásan felvezessen és ott csattanjon a poén, ahol az „oda van írva”, hogy így, fokozatosan, könnyedén haladva előre színpadi időben játszva a színpadi térben mi odalent egyszerűen a játék részesei lehessünk, és eszünkbe se jusson valami másra gondolni, például arra, hogy... lesz-e színház jövőre, ilyenkor? Azt írja Kun Zsuzsanna a műsorfüzetben: „Tíz éve játszom a gondolattal, színházat kéne rendezni.” Jól tette, hogy nemcsak játszott, hanem eljött ide, Békéscsabára, rendezni. Ügy gondolom, aTV2- től többször is efl)jöhet(ne). Most sorra kellene vennem a Bubus szereplőit, habár eddig is szóltam már róluk1, legfőképpen azt kiemelve, hogy bohózatban ennyi mértéktartást, szerepformál ásra- törekvést ritkán tapasztalhat az ember. És ez még a kissé nehezebben induló effiső felvonásra is vonatkozik; különösen Hodu József a Gáspár, a majdnem ártatlan férj szerepében, aki megüti a hangot, és érzékenyen reagálnak rá a többiek: Holl Zsuzsa, Dénes Piroska, Jancsik Ferenc, Szántó Lajos és Bökönyi Laura. Dénes Piroska mintha feladott volna a külsőségekkel, valóságosain új are, amit felmutat a Mama különben is hálás szerepében, Jancsik Ferenc itt, ebben a bohózatban is bizonyítja. milyen nagy színész. Fazekas Andrea Kisasszonya mind nagyobb reményekre jogosít, nem könnyű egy-két jelenetben tel jes értékű színpadi alakot formálni: neki most is sikerült. Csizmadia Éva Klárikája korántsem kis feladat, ebben a színészi közegben különösen nem. Elfogadható, helyenként annál is több. Fényes Szabolcs muzsikája itt sem tucatzene, a színészek láthatóan kedvvel éneklik és táncolják Novak Éva koreográfiája szerint. Valach Mária jelmezei' a harmincas évek divatvilágát hozzák fel a színpadra figyelmet keltő természetességgel, Németh Zoltán az efeő két felvonás díszleteivel jó teret ad, a harmadikra mintha elfogyott volna vagy az invenció, vagy a pénz. Írjuk ez utóbbi számlájára. Bátkai József karmester az előadás biztos pontja. Így történt, hogy Vaszary Gábor Bubusa a könnyű szórakozás eseménye. Szükség Is van rá, Biz az igazság. Sasa Ervin Pár beszéd — Antall József azt mondta, hogy lesz változás a kormányban. — Ügy kirúgják a hivatal- segédet, hogy attól koldul... * * * — A Spiegel rosszat irt Magyarországról. — Nem kell cicizni, a Pesti Hírlap kebelezze be a német lapot. * * * — Azt a hírt olvastam, hogy nem sztrájkol a 46 ezer postás. — Ez nem az az eset, amikor a 46 ezer postás harap meg 46 ezer kutyát. * * * — A török Hakan első fokon pert nyert a Mpi Nap ellen. — Másodfokon selyemzsinórt küldenek a főszerkesztőnek? * * * — Antall József így zárta tévés nyilatkozatát: „Azt kérjük, a magyar nép higy- gyen abban, hogy ebben a súlyos, nehéz helyzetben együtt kell dolgoznunk.” — Miniszterelnök úr! Hiszünk! De dolgozni is kell?! *** — Fizetés után gyorsan apad a pénztárcánk. — Express money! *** — Sátánista szekták vannak az országban. — Sátán, áldd meg a magyart, / Rosszkedvvel, bőrfejjel. *** — Demszky Gábor azt mondta, hogy áprilisig nem lesz kilakoltatás. — Akkor május elsején mindannyian találkozunk a ligetben. * * * — Antall József fogadta a CIA igazgatóját. — Azért a kémrepülőgépért jött, amit Foltányi a CIA-tól kért kölcsön. (majláth—mikes) > teljes feli tirekedve Első könyves költö bemutatása Gyulán „Elnézést a / hallgatásomért. / Azért nem szóltam / eddig, mert felfoghatatlan / volt számomra a világ. / Most megsejtettem lényegét. / Mostantól azért / hallgatok." Kiss Ottó gyulai költő Lopott levegő című verse mo6t megjelent első kötetének címadó költeménye. A szerzőt és a könyvet a napokban Gyulán, a Mogyo- róssy Könyvtárban mutatta be Elek Tibor kritikus, a versgyűjtemény szerkesztője. A pályakezdő névtelensége ezúttal inkább vonzotta, mintsem taszította a gyulaialkat, hisz szépszámú érdeklődő volt kíváncsi a filozofikus versek alkotójára. A fiatal szerző, aki egyébként „civilben” a Gyulai Húskombinát mérlegelője, szemtől szemben sem okozott csalóA Vasutas Művelődési Ház 1991. február 2-án képesítést adó VIRÁGKÖTÉSZETI ÉS ÜGYNÖKKÉPZÖ tanfolyamot indít. Jelentkezés a művelődési házban, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 79—81. Telefon: 22-240. — Vajon hogyan érintette a decemberben elfogadott országos költségvetés a vállalati művelődési házak idei költségvetését? — kopogtattunk be kérdésünkkel a Békéscsabai Vasutas Művelődési Házba, ahol Kiss Magdolna igazgató a következőket válaszolta: — Költségvetésünk tavalyig főként vállalati támogatásból állt, némi állami kiegészítéssel. Ez utóbbi most megszűnt, ezután csak a vasúttól várhatunk pénzt. — Ebből ítélve feltételezem, hogy a működéshez saját bevételre is szükség van... — így van. Gazdálkodnunk kell, ha talpon akarunk maradni. A művelődési ház egy sarkát bérbe adtuk a Placc Ivóka üzemelőinek, egy másik sarkában magúnk rendeztünk be bu- ftikot. — Ügy tudom, a Karády mozi szintén bérleti díjat fizetett a művelődési háznak. — Igen, de most január elseje óta technikai szünetet itartanak. Kevés új filmet sikerült beszerezniük, ami nyilván nem vonzott nagy közönséget, s a mozi olyannyira ráfizetésessé vált, hogy a további működésük is kétséges. — Nagy „forgalma" volt kezdetben a vasutasban indított relaxációs nyelvtanfolyamoknak. Változott-e valami ezzel kapcsolatban? — Igen. Két dolog is. Elejében csak német és angol nyelvű tanfolyamokat indítottunk, ez most olasszal bővült, de szeretnénk bevezetni a franciát is. Ezenkívül csökkentettünk a tanfolyamok intenzitásán, mert a tanulóknak nem volt elég idedást. Az első szótól az utolsóig érdekfeszítő volt hallgatni, noha azt állította magáról, hogy nem az élő beszéd embere. — Nem tartom magam költőnek — mondta —, úgy fogalmaznék, hogy marginális versíró vagyok. Ezt tizennyolc éves korom óta űzöm. Munkám nem köti le teljes mértékben energiámat — talán ennek köszönhető e kis könyvecske is ... Kiss Ottó halkszavúsága mögött mély töprengések húzódnak. Mi a világ, a valóság, a lét? — verseiben a kezdet és a végső között lebegve, a szív oldaláról, közelít. — Van egy bizonyos cél, amit ha elérek, az abban a FAÉPÍTÖANYAGFŰRÉSZELÉS. Nagy tételben is, rönkfából. Kambium Kft. Pataky Attila. Telefon: (66) 41-995. jük az otthoni felkészülésre. Korábban ugyanis naponta, most heti két-három alkalommal tartjuk az órákat — Ez a művelődési ház a kuriózumok tárháza volt. Várható-e, hogy az idén ismét szolgálnak valami meg- Jep etéssel? — Sajnos Békés megyében elég jelentős most már a munkanélküliek száma. Ha jól tudom, majdnem 4 ezer. Nos, amikor az év első felének tanfolyamait terveztük, főként rájuk gondoltunk, és igyekeztünk olyan tanfolyamokat szervezni, amelyek nemcsak érdekesek és új- szerűek, de hasznosak is a munkahelyüket elvesztők számára. Ilyen a virágkötészeti és az általános ügynökképző tanfolyamunk. Mindkettőt februártól indítanánk. Az ügynökképző tanfolyam érdekessége, hogy a képzés idején kereseti lehetőségük is van a hallgatóknak, hiszen az első hónaptól kezdve gyakorlati feladatokat kapnak. Az oktatást vállaló SKR Stúdió adatbankjában pedig minden valószínűség szerint a tanfolyam befejezése utáni is találnak megfelelő munkahelycímeket a résztvevők. — ria I pillanatban eltűnik, meghaL A soha el nem érhetőt tekintem létnek. A magyar ember úgy mondja ezt, hogy a küzdést magát — mondta a magáénak érzett keleti, európai gondolkodók tanításait összegezve. Elek Tibor a kötet kapcsán olyan költőről beszélt, aki mind a forma, a hangvétel és a tartalom terén sokszínű, aki megérzi, „ami mondható és ami már nem”. Ezért nem hiteltelen. Verseit érdemes olvasni, úgyis, annak ellenére is, hogy — még — nem övezi országos figyelem. A könyvet a megyei könyvtár adta ki és példányait megyénk nagyobb könyvtáraiba juttatta eL Sz. M. Állattartók rEszEre rErbe adnAnk 1991. március 1-jei átadási idővel Újkígyóson, a Frigyes majori állattartó telepünket. 4 db istálló, 4000 m’ alapterületű, szoo. épület, műhely, viz, villany, 2 db silótér és szilárd burkolatú bekötőút van. A telephez 30-40 ha legelő is bérelhető. Érdeklődni: Farkas Sándor főágazat-vezetőnél. Telefon: (66) 56-212. Telex: 83-391. „Aranykalász” Mgtsz, Újkígyós Kiss Ottó költőt (középen) Elek Tibor kritikus mutatta be Fotó: Gál Edit
