Békés Megyei Népújság, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-16 / 13. szám

1991. Jano&r 16., szerda o Drágább a benzin Elnöki stratégia a felzárkózáshoz (Folytatás az 1. oldalról) márciusban, illetőleg április­ban számíthatnak áremelés­re. Hogy pontosan mennyi­re, az most nem ismeretes, mindenesetre az OKGT je­lenleg 11 forint veszteséget kénytelen elkönyvelni lite­renként. A sajtótájékoztatón Zsen- gellér István, az OKGT ve­zérigazgatója elmondta: a termelői árakat egyelőre nem emelik, sőt azokban nem érvényesül a forint legutób­bi, 15 százalékos leértékelé­sének hatása sem. Mivel azonban januártól semmilyen pénzügyi hídra nem számíthatnak, a jövő­ben szigorúan alkalmazkod­nak a világpiaci árakhoz. Ez érvényes a magyar kő­olaj árára is, amelynek szintjét időről időre az im­port kőolaj legutóbbi egy hónapos átlagárát figyelem­be véve alakítják ki. Természetesen szó esett a sajtótájékoztatón a kőolaj­áé üzemanyagkészletekről. Az MTI kérdésére válaszol­va Zsengellér István elmon­dotta: kőolajból 740 ezer tonna a készlet, ez lényege­sen több a kormány által előírt kötelező mennyiség­nél, és mintegy 30 napra ele­gendő. Motorbenzinből mint­egy 300 ezer tonna a kész­let, ez 18-19 napra elegendő. Ennél lényegesen több a tar­talék félkész termékből. Gázolajból 32-33 napra ele­gendő mennyiség van a tá­rolókban, földgázból pedig annyi, hogy a téli csúcsidő- szak igényét folyamatosan ki tudják elégíteni. Egyébként a vállalat úgy véli, ameny- nyiben az Öböl-válság, egy esetleges háború fél évnél tovább tart, a folyamatos energiaellátás érdekében az államnak, akár jegyrendszer bevezetésével is közbe kell avatkoznia. Lesz tejtermelői demonstráció? A tettes mindig visszatér? Betörés nosztalgiából Már jócskán hűvösek az éjszakák. Tartják, ilyenkor a szesz jó fűtőtestnek bizo­nyul. És amióta Bartha Ist­ván együttélő társával, Pa­tai Lászlónéval elhagyta Do­boz területét, be-betéreget- tek az útjukba eső italboltok­ba. Mostanság kedvenc ita­luk a sör lett, egy felessel tupírozva. Azért írom, hogy mostanság, mert annak ide­ién, másfél évvel ezelőtt, ta­lán emlékeznek rá olvasó­ink, egyszer már megírtuk, hogy szereplőink kedvenc itala a Kék Angyal pezsgő volt, no és a vodka. Ezért a két italért sorozatban törtek be a megyeszékhely ABC- áruházaiba. Azóta letöltötték a büntetésüket. Patajné ko­rábban, pontosan 1990 má­jusában szabadult, míg Bar­tha István 1990 novemberé­ig élvezte a börtön ./vendég­szeretetét”. Január 10-én éjfél körül egy telefonbejelentés riasz­totta az ügyeletben lévő rendőröket: Békéscsabán, a Gyulai úti bisztróban (köz­ismertebben az Üvegházban) betörőket látnak. A Bartha —Patai páros utoljára is itt bukott le. De hát a „tettes mindig visszatér”? Vesztük­re. Patajné vékony, magas nő. Előzetesben tölti a napjait. Mákos-fekete haja fodrász után „kiált”. Csakhogy a rendőrség még nem foglal­koztat főfoglalkozású haj­művészt. — Visszaemlékszik a ja­nuár 10-i estjükre? Meghúzza a vállát, babrál a kezeivel, a földet nézi. — Mit mondjak? Most nem azért törtünk be, mert nem volt pénzünk, laká­sunk, meg italunk. Volt. Csak eszünkbe jutott az a másfél évvel ezelőtti betörés. Hát így... — Van pénzük, lakásuk, enni-, innivalójuk, akkor miért? Nosztalgiából? Választ kérdésemre már nem kapok. Patajné ásít egy nagyot, elfelejti szája elé tenni a kezét, és ezután már nem .tudok egy szót sem ki­venni belőle... Ahogy megtudtuk, az Üvegház étterem váltópénz- tárából elvittek 63 darab húszforintost és 13 doboz ci­garettát. összesen 2200 fo­rint kárt okoztak, a rongá­lást — ablakbetörést — nem számítva. Egy közelben la­kó vette a fáradságot, le­ment a lakásából, és a men­tőktől betelefonált a rend­őrségre. Hát ilyen egyszerű­en (is) lehet betörőket fog­A Győr-Moson-Sopron megyei tejtermelők csatla­koznak a január 31-i orszá­gos figyelmeztető demonstrá­cióhoz — így foglaltak állást azon az állattenyésztői ta­nácskozáson, amelyet ked­den Győrött rendezett a ter­melőszövetkezetek megyei érdekvédelmi szövetsége. A demonstrációra akkor kerül sor, ha a tejválság megoldá­sára a kormányzati szervek január 30-ig nem intézked­nek —• hangzott el az ülésen. A tejtermelők képviselői bu­szokkal a fővárosba utaznak, s jelképesen kiöntik a tejet a Földművelésügyi Miniszté­rium előtt. A tejválság miat­ti demonstráció azonban nem korlátozódik Budapestre. A tanácskozás résztvevői elha­tározták: Győr-Moson-Sop­ron megye öt városában mű­szakváltáskor az ipari üze­mek előtt ingyen fogják osz­tani a tejet. És nem­csak a mezőgazdasági üze­mek, hanem a kistermelők is. Ezzel egyrészt kifejezésre akarják juttatni, hogy a tej­válság megoldásában szekto­roktól függetlenül valameny- nyi termelő érdekelt, más­részt a közvélemény tudo­mására akarják hozni, hogy a tejáremelés mesterségesen hangolja a lakosságot a ter­melők ellen. A demonstráci­ót a tejiparral együttműköd­ve akarják lebonyolítani. Amikor a „Relé” kikapcsol (Folytatás az 1. oldalról) Csátottak 75 százaléka a ha­gyományos szakszervezet tagja. — A „függetlenek” bele­nyugodtak a sorsukba? — Nem. Fellebbezést nyúj­tottak be a vállalati munka­ügyi döntőbizottsághoz. Uram, higgye el, eléggé kín­keservesen szántuk el ma­gunkat erre a lépésre. Nem ezt ígérték korábban ... — Kik? — Na mindegy. Eddig is sokat mondtam. Vegye úgy, hogy tárgytalan az egész. Telefonáltunk Budapestre Kara Gábornak is, aki el­mondta, hogy nem hallotta a rádióriportot, vagyis „nincs képben”. „Nagyon szívesen nyilatkozom”, jelentette ki, „de tizenkét órakor lesz megbeszélésem a gyulaiak­kal”. Arra kért, három óra után hívjam fel ismét. Any- nyit azért elmondott előze­tesen,- hogy összvállalati szinten körülbelül a dolgo­zók 20 százalékát bocsátot­ták el. Négyezerből nyolc­százat. Mágneszár a kapun Sújtó István, a gyulai gyár független szakszerve­zetének vezetőségi tagja vi­szont nem szólalt meg. Csi­szár Attilához irányított, akit a lakásán értem el. — A mai napig nem tud­ni, kiket küldtek el, mert minket nem kérdeztek meg — panaszolta az rt.-től „füg­getlenített” szakszervezeti titkár. — A névsort sem mu­tatták meg. Sajnos, ezt lehe­tetlen bizonyítani, de mégis elmondom: a létszámleépíté­sek előtt négyszemközti el­beszélgetéseket folytattak a dolgozókkal. Akkoriban öten ki is léptek a független szak- szervezetből. — önnek, mint választott szakszervezeti titkárnak ho­gyan mondhattak fel? — Nem tudom. Nézze, en­gem nemkívánatos személy­nek minősítettek a gyárban, sőt, azóta zárják a mágnes- zárás kaput, hogy elküldték bennünket. A Ganz Ansaldo Rt. elnö­ke ígéretéhez híven délután nyilatkozott lapunknak: — Azt tudom mondani, hogy az eddig meglehetősen jól prosperáló, ám a piaci lehetőségek beszűkülése folytán nehézségekkel baj­lódó gyulai gyárunknál va­lóban névremenő módon, te­hát elbeszélgetések után vá­lasztották ki a negyvenki­lenc személyt. Ezeket a fiú­kat (a független szakszerve­zet négy vezetőségi tagjáról van szói — D. L.) személye­sen nem ismerem, a mun­kakörük sajnos megszűnt a Ganz Villamossági Művek­nél. Lehet, hogy hibát kö­vettek el a kollégáim akkor, amikor a független szakszer­vezet titkárának is felmond­tak, nem tudom. Ide tényleg munkaügyi döntőbizottság kell. Ha a vállalat jogsze­rűtlenül járt el, le kell von­ni belőle a konzekvenciát. Mindenképpen azon az ál­lásponton vagyok, hogy kor­rekt módon vigyük végig az ügyet. Dr. Simon Imre: dönteni, a színfalak előtt Dr. Simon Imre neve nem cseng idegenül a megye honpolgárai előtt; tavasszal a par­lamenti választásokon indult az MSZP szí­neiben, ősszel pedig békéscsabai polgármes­ternek jelölték. Az újonnan megválasztott elnök 1947-ben született, paraszt családban (vagy ahogyan ő mondta bemutatkozásakor: „Ma talán úgy kellene fogalmaznom, kis­gazda családban.’’). Az egyetemet matema­tika—földrajz szakon végezte el, s a diplo­ma megszerzése után rögtön a kutatómun­kának szentelte az életét. 1973-ban költözött Békéscsabára. Egy évvel később készítette el a disszertációját, később az Alföld gaz­dasági helyzetének, területi differenciáltsá­gának témájában kandidált. Jelenleg az MTA Regionális Kutatások Központja al­földi csoportjában dolgozik. Két idegen- nyélven — oroszul és angolul — beszél — A megválasztásomtól kezdve természe­tesen összeegyeztethetetlennek tartom az új tisztségemet és a szocialista pártban betöl­tött vezető funkciómat, ezért az utóbbiról rövidesen lemondok, de a pártból nem lé­pek ki. ■ Mikor tudta meg, hogy a neve szóba került a lehetséges jelöltek között? — Nem hivatalosan már az első megye­gyűlés napján, december 28-án, de hivata­losan szombaton közölték velem. ■ Talán nem mondunk nagy szavakat, de az ön életében most egy új fejezet kez­dődik. — Valóban. A közigazgatást eddig csupán közvetve érintette a munkám, akkor, ami­kor kutatóként bevontak — főleg a terv­osztályok — bizonyos koncepciók elkészíté­sébe. Ez a laza kötődés most lehet, hogy hátrány, de lehet, hogy előny, ugyanis nem kötnek régi megszokott mechanizmusok. ■ Van-e arról elképzelése, milyen össze­tételű. nagyságú lesz a megyei apparátus? — A jelenlegi törvények értelmében 35-40 fős hivatalunk lesz. Most az egyik legsür­gősebb feladat, hogy a régi apparátusból kiszűrjük azt a néhány irányító szakembert, akikre támaszkodhatunk, s köréjük kivá­lasszuk a legfelkészültebb kollégákat. Erre azért nagy szükség van, hogy megszűnjön az érintettek egzisztenciális félelme. Min­denesetre, sok törvény hiányzik még ahhoz, hogy pontosan lássuk a hatásköröket. Ne­héz így a szervezeti felépítésről beszélni. Egy azonban biztos: a pénzügyeknek nem szabad megállniuk. ■ Visszatérve a pártpolitikához; nyil­vánvaló, hogy döntéseiknek pártérdekeken felülállónak kell lenniük, ön hol húzná meg a határt, amin felül páncéloknak már nem szabad megjelenniük? — A pártok a megyei közgyűlésben való részvételük arányában nyilvánvalóan kife­jezik majd bizonyos mértékig álláspontjukat egy-egy kérdésben. Arra azonban nagyon vigyázni kell, hogy a döntések ne a szín­falnak mögött szülessenek, s a közgyűlést a szavazógép méltatlan szerepére kárhoztas­sák. Ez így demokratikus. Persze, nem ki­zárt, hogy a pártok vezetőivel és a parlar menti képviselőkkel állandó kapcsolatban legyünk, s konzultációkat folytassunk. ■ A közigazgatás gyökeres átalakításá­val új szakasz kezdődik megyénk életében is. A kiindulási alap sajnos, nem hízelgő; a fejlettség terén Békés megye meglehető­sen szerény eredményeket mutathat fel. — Nos, a legtöbb mutató alapján Békés a 15—18. helyen áll a megyék sorrendjében. A térség fellendítése ugyanakkor csak az ország felemelkedésével összhangban kép­zelhető el. Nyitni kell a környező megyék, sőt, a külföld felé! Ebben a megyegyűlés elnökének fontos menedzser szerepet kell ját­szania. Mindent összevetve: a felzárkózás­hoz egyfajta pályalerövidítő stratégiát kell kidolgoznunk. Amikor a környező megyék fejlődési üteme kétszeresére gyorsul, nálunk a háromszorosára kell emelni, hogy csök­kenjen a lemaradás. Földrajzi,, közílekedési szempontokból enyhén szólva nem túl ideális a helyzetünk, de éppen ebből kiindulva, kö­zéptávon a tőlünk keletre fekvő országok­kal is — közös piacot, kereskedelmet te­remtve — együtt kell működnünk. László Erzsébet Elindult Litvániába a Magyar Vöröskereszt gyorssegélye Ma: alakuló ülés Megyénkben is szervezik a volt hadifoglyok szövetségéi E héten Békés megyében is megalakult a volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége. Az országos szervezet negyvenévi hall­gatás után ’89 őszén újította fel tevékenységét. A Viharsa­rokban a megyei tagozat szervezéséhez Kovács György, Mar­kos János és még mások láttak hozzá az elmúlt hónapok­ban. Elindult Litvániába a Magyar Vöröskereszt gyors­segélye kedden, a kora dél­előtti órákban. A külde­mény mintegy 200 ezer fo­rint értékű, elsősegélynyúj­táshoz alapvetően szükséges anyagokat — orvosi felsze­reléseket, gyógyszereket, köt­szereket — továbbá takaró­kat és élelmiszereket tartal­maz. A magyar segélyszer­vezet képviselőjének tájé­koztatása szerint, a Vörös- kereszt segélyküldeményét a Magyar Egyházak ökume­nikus Tanácsának egyton- nás, mintegy 100 ezer forint értékű élelmiszersegélye egészítette ki. A vöröskeresztes teher­autó és a mikrobusz — két, katasztrófahelyzetben ta­nasztalt vöröskeresztessel és két önkéntessel — Varsón keresztül kívánja elérni Lit­vániát. A lengyel főváros­ban a küldöttség felveszi a kapcsolatot a helyi vörös- kereszttel a segélynyújtás összehangolása, s a Vilniusba való bejutás megkönnyítése érdekében. A magyar vö­röskeresztesek a helyszínen, a Litván Vöröskereszt se­gítségével szeretnék felmér­ni azt, hogy vöröskeresztes szempontból mi a legszük­ségesebb a szorongatott helyzetben lévőknek, s en­nek ismeretében kérik majd a magyar lakosság segítsé­gét. — Nem volt könnyű a szervezés, hiszen az elmúlt évtizedek hallgatási kénysze­re még ma is visszatartó erő, s az érintettek egy je­lentős része inkább nem be­szél megpróbáltatásokkal te­li múltjáról. Felvállalni sem egyszerű a hadifogolymúltat, hiszen negyven évig nem volt ildomos nyilvánosan beszélni róla, legfeljebb szűk családi körben volt té­ma a múlt — mondja Ko­vács György, a szervezők egyike. — Pedig a szövetség egyik célja éppen az lenne, hogy megismerhessük egy­mást itt Békés megyében is, s megpróbáljunk kölcsönö­sen segítséget nyújtani a rá­szorulóknak. Vagy például informálni az őket érintő fontos döntésekről, ame­lyeknek köszönhetően törvé­nyes jóvátétel illeti meg a volt hadifoglyokat. — Körülbelül milyen nagyságrendű a Békés me­gyéből hadifogságba hurcol­tak létszáma, s ezek közül ma hányán élnek még? — Eleddig sajnos nem si­került megszerezni a volt hadifoglyok pontos névsorát. De remélhetően a Belügymi­nisztérium illetékes osztálya segítségével rövidesen lesz teljes névsorunk. Bízunk abban, ihogy a január 16-án délelőtt 10 órakor kezdődő alakuló ülésünkre, amelyik a szakszervezetek megyei kép­viseletének székházában lesz, sok érdeklődő megjele­nik. A tagozat ma még terve­zett céljai között szerepéi többek között a közvéle­mény formálása is, a tekin­tetben, hogy a hadifogoly- táborokat megjárt emberek valójában nem bűnösök, hi­szen önhibájukon kívül ke­rülték két diktatúra őrlő malomkövei közé. Egyrészt háborúba kényszerítették; ugyanakkor fogságba esett, ahonnan testileg-lelkileg meggyötörtén kikerülve — már akiknek ez sikerült — negyven évig lehajtott fő­vel, bűntudatban élt. A Bé­kés megyében életre hívott -szervezet megpróbál egyfaj­ta érdekvédelmet is megva­lósítani: segíteni a még élő­ket vagy azok özvegyeit ab­ban, hogy a rehabilitációs törvény adta lehetőségeket miként lehet igénybe venni, s adott esetben eljárni a legrászorultabbak érdekében a szociális és egészségügyi ellátást illetően. * * * Dányi László — rg —

Next

/
Thumbnails
Contents