Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-11 / 290. szám
1990. december U., kedd 1 i k i h „Vakén reméltem, hogy egyszer az is megért és hisz nekem, akihez e dalokkal szólni akarok...” Nincs munkája, s mégis: annyi dolga van... Kérem, ne vegyék túlzásnak, ha így fogalmazok: egy olyan fiatal teremtéssel találkoztam a minap, akinek természetes szükséglete az éneklés. Természetes, mint másoknak az evés, a levegővétel, vagy az alvás. Kevesen vannak manapság, akik olyan elszánással akarnak, hisznek valamiben, miként ez az ifjú leányzó... S bár célját még igazán nem érte el, e beszélgetés végeztével bizton állíthatom, jó úton halad, s előbb-utóbb elmondhatja, abból él, amelyet mindig is hivatásául képzelt: énekel. — Mindig is szerettem énekelni. Egyszer, akikor már 14 éves voltam, hallottam az „István, a király”-t, és abban Sebestyén Mártát. Ez az, amit csinálni akarok, így döntöttem. És azóta — ahogy mondani szoikták — se Isten, se ember el nem téríthette szándékától a békéscsabai Kanalas Évát. Pedig próbálták, mindhiába... — Ha trágyát hányok, én vágyók a család hőse. De így ... Szerintük nem igazán polgári foglalkozást választottam, úgyhogy nem nagyon lelkesedtek. Az igazat megvallva, nem csoda, hiszen Éva már a középiskola harmadik osztályába járt, mikor környezete teljes megrökönyödésére bejelentette: nem tanul tovább az iskolában. Az ok — természetesen — az éneklés. Hogy is volt csak? — Mikor eldöntöttem, mi az, ami érdekel, felkerestem Sebestyénné Farkas Ilonát, s megkértem, hallgasson meg. A véleménye az volt, engem csak a falusiak tudnak tanítani. így aztán, tizenhat évesen, 1986 októberében vonatra ültem és meg sem álltam Erdélyig. Leszállt a vasútállomáson, ahol nem várta senki. „Most hogyan tovább?” — ezen törte a fejét, mikor két széki asszony megszólította. Éva készséggel előadta, mi járatban van — dalokat jött tanulni —, s őik segítettek rajta, meghívták otthonukba ... — Fantasztikus élményeim voltak. Ott nap mint nap népviseletbe öltözik mindenki. Ott valóban él a táncház. Ott gyönyörű dalokat tudnak az emberek... Mindent... Mindent meg akart tanulni. Hónapról hónapra vonatra szállt, együtt énekelt, együtt élt sokasodó erdélyi ismerőseivel, barátaival ... Aztán jött a „lázadás”, már iskolába sem akart járni. (Magánúton, tavaly októberben tette le az érettségi vizsgát.) Igen ám, de élni is kellett valamiből... — Dolgoztam én sokfelé. Az utasellátó mozgóbüféjében négy hónapig bírtam ki. Ennyi ideig tartott a másik munkám is a vasútnál, darabszámlálóként striguláztam. Nem volt könnyű, de legalább ingyen utazhattam a határig. Onnan Székre, meg másfelé, már győztem a jegy árát. Űjabb négy hónap, mely ezúttal lépcsőházi takarítással telt, végül teljes egy évig bírta utolsó munkahelyén; — Teli tűzzel és lelkesedéssel a szolgáltató használtruha-raktárában kerestem a vonatjegyre valót. A baj, hogy nem nagyon tűrnek meg sehol. Nem értik, mi ez a nyugtalanság bennem... így aztán ifjú hősünk — jelenleg munka nélkül — tovább gyűjti a tudást, és próbálkozik egyre ... A Népművészet Ifjú Mestere pályázaton hiába, a Hungaroton és az Országos Közművelődési Központ kazettapályázatán viszont sikerrel... Sírva fakadt, mikor telefonon közölték vele: küldik a hanglemezgyár szerződését. — „Hány éves maga, kislány?” — ezt kérdezték, hogy sírtam. Mondtam,. 19. És márciusban, a kilencedik országos táncháztalálkozón valóban kézbe vettem a hanglemezt, rajta a „Marie, Marie...” című dal, melyet a kétegyházi Árgyelán Pétemé Simonka Máriától tanultam. Hihetné a kedves olvasó, végre vége a nélkülözéseknek, de tévedés volna ezt gondolni. Éva oszt, szoroz... A lemezfelvétel díja ezer forint volt, levonásokkal kézhez (kapott 800-at és vett egylemezt 220-ért. A többi valóban az övé lehetett. — Nem panaszkodom, hiszen még egy nagy öröm ént akkoriban: elnyertem az Országos Közművelődési Központ Nívódíját. És mivel három a magyar igazság: hamarosan jött a harmadik örömhír is. Egy vajdasági magyar . fiúval, Fábri Gézával hozta Ö6sze jósorsa a nyáron, egy nép- művészeti táborban. Kobozjátéka megtetszett Évának. Az eredmény: — Együtt pályáztunk egy moldvai dallal, s a 10. táncháztalálkozó lemezén ismét énekelek, az ő kíséretében. Ennyi. Idáig jutott el a dalos kedvű Kanalas Éva. És már nemcsak tanul, tanít is ... „Az utcán állítanám meg vele az embereket, mikor dúlt arccal loholnak a haszon, vagy a falat kenyér után, hogy vigasztalást merítsenek a csodakútból...” Kodály e gondolatát választotta mottóul, mikor tanítványait toborozta, hogy — ő fogalmaz így —, „a népdalok szeretetére és éneklésére” tanítsa őket. Nyolcán jelentkeztek óráira. — Szeretek tanítani gyerekeket, felnőtteket egyaránt. Nyáron meghívtak egy Téka-táborba, éneket tanítani. Nem volt könnyű feladat, de mikor a csűrben, ahol összejöttünk nap nap után, 60 ember egyszerre énekelt, mindenki érezhette, mennyire jó, milyen nagyszerű ez! Otthon lassan, enyhült a légkör. Mikor a lemezen hallhatta unokáját, a tata arca is megenyhült. Lassan megértik, miért fogalmaz oly keményen ez a lány, mikor mondja: „Nem engedem, hogy a tüzet eloltsák bennem.” És keres, tanul, próbálkozik tovább ... — Vannak terveim. Szeretnék egy fővárosi tánc- együttesnél énekelni. Egy törökországi gyűjtőútról is szó van mostanában, melyen részt vehetnék. És hívnak a Vajdaságba is... Vége, hossza nincs a szép terveknek. Hogy miért mindig egyedül, szólóban? Csőri Sándor szavait idézi: — „Tiszta torok egyszerű árvasága”. így írja. Hát nem gyönyörű? Néha, mikor hallok egy-egy moldvai dalt, úgy érzem — pedig akkor hallom először —, mintha már énekeltem volna. Lehet, hogy az előző életem azok között az emberek között éltem le? „... az én fájdalmam, csalódásom kapott hangot, mikor énekeltem, mert a dalok fájdalma sajátom lett. Megértettem, miért 6Írtam olykor egy-egy falusi énekes hallatán... Szerelem, öröm, bánat, szívfájdalom kiéneklése teszi oly széppé a népdalokat. Lelki kényszer lett számomra az éneklés, mert bánatomat így tudtam leginkább enyhíteni. Vakon reméltem, hogy egyszer az is megért és hisz nekem, akihez e dalokkal szólni akarok ...” — írta egyik pályázatában. És valóban. Mielőtt elbúcsúzott, kedves egyszerűséggel megkérdezett irodám ajtajában: „Énekeljék valamit?” És én elutasítottam ajánlatait — féltve őt az iroda (s a XXI. század) küszöbén, a sivár folyosóról beáramló hűvösségtől. Pedig oly egyszerűen ajánlotta fél a dalt, mint más egy apró ajándékot... Lehet, hogy nem nevetett volna senki? Nagy Ágnes Fotó: Kovács Erzsébet Könyvpremier lesz Gyulán Amikor a versek és a képek összecsengenek Festői költészet és költői festészet együtt, közös könyvecskében: Bede Anna versei és Koszta Rozália képei nemcsak jól megférnek, kifejezetten erősítik, hangsúlyozzák, gazdagítják egymás hangjait, színeit. Édestestvérek: a líra és a festészet. A cím találó — Bozótból csillag parázslik —, mert a tartalom markáns, forró, izzó hatásaira utal. A Tevan Kiadó könyvét Kállai Júlia tervezte, a címlapon a Menyasszony című olajfestmény látható. A válogatásból nem derül ki, hogy a Budapesten élő, József Attila-díjas költőnő, műfordító, a gyulai festőművész kívánsága, vagy a szerkesztő ötlete volt-e ez a közös bemutatkozás, a két gazdag pálya műveiből kötött kis csokor. Egyik-másik oldalpáron szembetűnő az összhang, így a Festő című vers és az Emlékezés című olaj- festmény, a Bálványasszonyok és a Dédanyáim lányaival, az azonos című Hangszerek, Ütközben, az ajtósfalvi házak, vagy a Szomorú menyasszonyok esetében. Ám azt nem tudjuk meg, hogy vajon a költészet ihlette-e a festő ecsetét, vagy a festészet a költői tollat. Nem Ss fontos, hogy mi volt előbb, hiszen itt nem egyszerűen illusztráció, ami másodikként született. A lényeget, a különös összecsengést a hanCímlapon a .Menyasszony” gulati találkozás adja; egymáshoz illeszkednek, kéz A kézben lépnek szemünk elé, jutnak el a fülünkig, rímelnek a verssorok, a színek és a fények. Bede Anna líráját az árnyalt, gyöngéd, precíz gondolatiság, a tapinthatóság, az egyszerűség és a rend jellemzi. Rajzos költészet, színekkel, a fény és az árnyék játékával. „Vonalak, fények, színes kavargása” — ahogyan ez a Csaíkí az idő című versében áll. Vagy a sötét- kék-lila-fehér ajtósfalyai ház mellett: „vörös szikra”, „ékkő, színesen parázsoló”, „hajlékony érc”, „ezüst-szirom”, „fémes virágok”. Szinte azonos jelzőkkel határozható meg Koszta Rozália művészete, ez a jellegzetes, az alföldi tájat, az itt élő embert megörökítő, szuggesztív festészet. A szigorú, határozott ábrázolás, ugyanakkor az őszinte kötődés ehhez a vidékhez, a szülőföldhöz és az alföldi emberek gyakran keserű sorsával vállalt együttérzés különös ötvözete a legtöbb Gyulán, a Béke sugárúti műteremben született alkotás. Koszta tájai és portréi (Hegy tövében, Bajuszos férfi, Ketten, Pihenő asszony) évtizedekről, történelemről mesélnek. Ez az igényes „kettős” — Bede versei és Koszta festményei — szebb küllemet érdemelt volnh. A könyvecske a Költségvetési Üzem nyomdájában, Békésen készült, és nem kifejezetten gondos munkával (kiesik a borítóból, a verses oldalakra pedig átütött az előző oldal festménye). Így nem tartozhat a vidékünkön nyomtatott szép könyvek sorába. A költészetet és a festészetet kedvelőknek bizonyára szép estéjük lesz, ha időt szakítanak az ünnepek előtti készülődésből és részt vesznek december 13-án a Bozótból csillag parázslik, Bede Anna és Koszta Rozália könyvének premierjén. A helyszín a gyulai Mogyoróssy Könyvtár. Niedzlelsky Katalin cg SAMSUNG Kedvezményes karácsonyi vásár a Tanácsköztársaság útján, a borozóval szemben Hitelre, előleg befizetése nélkül is, 18 havi részletre Samsung-termékek: SAMSUNG színes tv, 51 cm 0 SAMSUNG színes tv, 49 cm 0 SAMSUNG színes tv, 35 cm fÓ 2 fejes videorecorder Videole játszó 17 l1 forgótányéros mikrohullámú sütő 27 1 forgótányér os mikrohullámú sütő 39 100 _37-4fflT 35 400 _27-50tr 24 300 JHT 29 700 _^2-eer 20 500 „j&awt 18 400 23 300 Trezor-termékek: pénzkazettáik aprópénzes betéttel, faliszéf, bútorszéf, autószéf, infrakamerás! kaputelefon (japán), lakás- és üzletriasztók (kanadai), autóriasztók (USA, japán). Minden vásárié nyereménysorsjegyet kap! Ffldij: mikrohullámú sütő, faliszéf. Húzás: 1990. december 23-án 15 órakor, a Tanácsköztársaság úti {szakboltban, a borozóval szemben, A DÉLKELET ÁRUHÁZBAN. Felvilágosítás, megrendelés a (66) 25-431-es telefonon. Válassza a minőséget!
