Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-11 / 290. szám

1990. december U., kedd 1 i k i h „Vakén reméltem, hogy egyszer az is megért és hisz nekem, akihez e dalokkal szólni akarok...” Nincs munkája, s mégis: annyi dolga van... Kérem, ne vegyék túlzásnak, ha így fogalmazok: egy olyan fiatal teremtéssel találkoztam a minap, akinek természetes szükséglete az éneklés. Természetes, mint másoknak az evés, a levegővétel, vagy az alvás. Kevesen vannak manapság, akik olyan elszánással akarnak, hisz­nek valamiben, miként ez az ifjú leányzó... S bár célját még igazán nem érte el, e beszélgetés végeztével bizton állíthatom, jó úton halad, s előbb-utóbb elmond­hatja, abból él, amelyet mindig is hivatásául képzelt: énekel. — Mindig is szerettem énekelni. Egyszer, akikor már 14 éves voltam, hallottam az „István, a király”-t, és abban Sebestyén Mártát. Ez az, amit csinálni akarok, így döntöttem. És azóta — ahogy monda­ni szoikták — se Isten, se ember el nem téríthette szándékától a békéscsabai Kanalas Évát. Pedig próbál­ták, mindhiába... — Ha trágyát hányok, én vágyók a család hőse. De így ... Szerintük nem iga­zán polgári foglalkozást vá­lasztottam, úgyhogy nem na­gyon lelkesedtek. Az igazat megvallva, nem csoda, hiszen Éva már a kö­zépiskola harmadik osztá­lyába járt, mikor környeze­te teljes megrökönyödésére bejelentette: nem tanul to­vább az iskolában. Az ok — természetesen — az ének­lés. Hogy is volt csak? — Mikor eldöntöttem, mi az, ami érdekel, felkerestem Sebestyénné Farkas Ilonát, s megkértem, hallgasson meg. A véleménye az volt, en­gem csak a falusiak tudnak tanítani. így aztán, tizenhat évesen, 1986 októberében vonatra ültem és meg sem álltam Erdélyig. Leszállt a vasútállomáson, ahol nem várta senki. „Most hogyan tovább?” — ezen törte a fejét, mikor két szé­ki asszony megszólította. Éva készséggel előadta, mi járatban van — dalokat jött tanulni —, s őik segítettek rajta, meghívták otthonuk­ba ... — Fantasztikus élménye­im voltak. Ott nap mint nap népviseletbe öltözik min­denki. Ott valóban él a tánc­ház. Ott gyönyörű dalokat tudnak az emberek... Mindent... Mindent meg akart tanulni. Hónapról hó­napra vonatra szállt, együtt énekelt, együtt élt sokasodó erdélyi ismerőseivel, bará­taival ... Aztán jött a „lá­zadás”, már iskolába sem akart járni. (Magánúton, ta­valy októberben tette le az érettségi vizsgát.) Igen ám, de élni is kellett valamiből... — Dolgoztam én sokfelé. Az utasellátó mozgóbüféjé­ben négy hónapig bírtam ki. Ennyi ideig tartott a másik munkám is a vasútnál, da­rabszámlálóként striguláz­tam. Nem volt könnyű, de legalább ingyen utazhattam a határig. Onnan Székre, meg másfelé, már győztem a jegy árát. Űjabb négy hónap, mely ezúttal lépcsőházi takarítás­sal telt, végül teljes egy évig bírta utolsó munkahe­lyén; — Teli tűzzel és lelkese­déssel a szolgáltató használt­ruha-raktárában kerestem a vonatjegyre valót. A baj, hogy nem nagyon tűrnek meg sehol. Nem értik, mi ez a nyugtalanság bennem... így aztán ifjú hősünk — jelenleg munka nélkül — tovább gyűjti a tudást, és próbálkozik egyre ... A Nép­művészet Ifjú Mestere pá­lyázaton hiába, a Hungaro­ton és az Országos Közmű­velődési Központ kazettapá­lyázatán viszont sikerrel... Sírva fakadt, mikor telefo­non közölték vele: küldik a hanglemezgyár szerződését. — „Hány éves maga, kis­lány?” — ezt kérdezték, hogy sírtam. Mondtam,. 19. És márciusban, a kilencedik országos táncháztalálkozón valóban kézbe vettem a hanglemezt, rajta a „Ma­rie, Marie...” című dal, me­lyet a kétegyházi Árgyelán Pétemé Simonka Máriától tanultam. Hihetné a kedves olvasó, végre vége a nélkülözések­nek, de tévedés volna ezt gondolni. Éva oszt, szoroz... A lemezfelvétel díja ezer fo­rint volt, levonásokkal kéz­hez (kapott 800-at és vett egy­lemezt 220-ért. A többi va­lóban az övé lehetett. — Nem panaszkodom, hi­szen még egy nagy öröm ént akkoriban: elnyertem az Or­szágos Közművelődési Köz­pont Nívódíját. És mivel három a magyar igazság: hamarosan jött a harmadik örömhír is. Egy vajdasági magyar . fiúval, Fábri Gézával hozta Ö6sze jósorsa a nyáron, egy nép- művészeti táborban. Koboz­játéka megtetszett Évának. Az eredmény: — Együtt pályáztunk egy moldvai dallal, s a 10. tánc­háztalálkozó lemezén ismét énekelek, az ő kíséretében. Ennyi. Idáig jutott el a dalos kedvű Kanalas Éva. És már nemcsak tanul, tanít is ... „Az utcán állítanám meg vele az embereket, mi­kor dúlt arccal loholnak a haszon, vagy a falat kenyér után, hogy vigasztalást me­rítsenek a csodakútból...” Kodály e gondolatát válasz­totta mottóul, mikor tanít­ványait toborozta, hogy — ő fogalmaz így —, „a népdalok szeretetére és éneklésére” tanítsa őket. Nyolcán jelent­keztek óráira. — Szeretek tanítani gye­rekeket, felnőtteket egy­aránt. Nyáron meghívtak egy Téka-táborba, éneket taní­tani. Nem volt könnyű fel­adat, de mikor a csűrben, ahol összejöttünk nap nap után, 60 ember egyszerre énekelt, mindenki érezhette, mennyire jó, milyen nagy­szerű ez! Otthon lassan, enyhült a légkör. Mikor a lemezen hallhatta unokáját, a tata arca is megenyhült. Lassan megértik, miért fo­galmaz oly keményen ez a lány, mikor mondja: „Nem engedem, hogy a tüzet elolt­sák bennem.” És keres, ta­nul, próbálkozik tovább ... — Vannak terveim. Sze­retnék egy fővárosi tánc- együttesnél énekelni. Egy törökországi gyűjtőútról is szó van mostanában, me­lyen részt vehetnék. És hív­nak a Vajdaságba is... Vége, hossza nincs a szép terveknek. Hogy miért min­dig egyedül, szólóban? Csőri Sándor szavait idézi: — „Tiszta torok egyszerű árvasága”. így írja. Hát nem gyönyörű? Néha, mikor hal­lok egy-egy moldvai dalt, úgy érzem — pedig akkor hallom először —, mintha már énekeltem volna. Lehet, hogy az előző életem azok között az emberek között él­tem le? „... az én fájdalmam, csalódásom kapott hangot, mikor énekeltem, mert a da­lok fájdalma sajátom lett. Megértettem, miért 6Írtam olykor egy-egy falusi énekes hallatán... Szerelem, öröm, bánat, szívfájdalom kiének­lése teszi oly széppé a nép­dalokat. Lelki kényszer lett számomra az éneklés, mert bánatomat így tudtam leg­inkább enyhíteni. Vakon re­méltem, hogy egyszer az is megért és hisz nekem, aki­hez e dalokkal szólni aka­rok ...” — írta egyik pályá­zatában. És valóban. Mi­előtt elbúcsúzott, kedves egyszerűséggel megkérdezett irodám ajtajában: „Énekel­jék valamit?” És én elutasítottam aján­latait — féltve őt az iroda (s a XXI. század) küszö­bén, a sivár folyosóról be­áramló hűvösségtől. Pedig oly egyszerűen ajánlotta fél a dalt, mint más egy apró ajándékot... Lehet, hogy nem nevetett volna senki? Nagy Ágnes Fotó: Kovács Erzsébet Könyvpremier lesz Gyulán Amikor a versek és a képek összecsengenek Festői költészet és költői festészet együtt, közös köny­vecskében: Bede Anna ver­sei és Koszta Rozália képei nemcsak jól megférnek, ki­fejezetten erősítik, hangsú­lyozzák, gazdagítják egymás hangjait, színeit. Édestestvé­rek: a líra és a festészet. A cím találó — Bozótból csil­lag parázslik —, mert a tar­talom markáns, forró, izzó hatásaira utal. A Tevan Ki­adó könyvét Kállai Júlia tervezte, a címlapon a Meny­asszony című olajfestmény látható. A válogatásból nem derül ki, hogy a Budapesten élő, József Attila-díjas költőnő, műfordító, a gyulai festőmű­vész kívánsága, vagy a szer­kesztő ötlete volt-e ez a kö­zös bemutatkozás, a két gaz­dag pálya műveiből kötött kis csokor. Egyik-másik ol­dalpáron szembetűnő az össz­hang, így a Festő című vers és az Emlékezés című olaj- festmény, a Bálványasszo­nyok és a Dédanyáim lányai­val, az azonos című Hang­szerek, Ütközben, az ajtós­falvi házak, vagy a Szomorú menyasszonyok esetében. Ám azt nem tudjuk meg, hogy vajon a költészet ihlette-e a festő ecsetét, vagy a festé­szet a költői tollat. Nem Ss fontos, hogy mi volt előbb, hiszen itt nem egyszerűen il­lusztráció, ami másodikként született. A lényeget, a kü­lönös összecsengést a han­Címlapon a .Menyasszony” gulati találkozás adja; egy­máshoz illeszkednek, kéz A kézben lépnek szemünk elé, jutnak el a fülünkig, rímel­nek a verssorok, a színek és a fények. Bede Anna líráját az ár­nyalt, gyöngéd, precíz gon­dolatiság, a tapinthatóság, az egyszerűség és a rend jel­lemzi. Rajzos költészet, szí­nekkel, a fény és az árnyék játékával. „Vonalak, fények, színes kavargása” — aho­gyan ez a Csaíkí az idő című versében áll. Vagy a sötét- kék-lila-fehér ajtósfalyai ház mellett: „vörös szikra”, „ék­kő, színesen parázsoló”, „haj­lékony érc”, „ezüst-szirom”, „fémes virágok”. Szinte azo­nos jelzőkkel határozható meg Koszta Rozália művé­szete, ez a jellegzetes, az al­földi tájat, az itt élő embert megörökítő, szuggesztív fes­tészet. A szigorú, határozott ábrázolás, ugyanakkor az őszinte kötődés ehhez a vi­dékhez, a szülőföldhöz és az alföldi emberek gyakran ke­serű sorsával vállalt együtt­érzés különös ötvözete a leg­több Gyulán, a Béke sugár­úti műteremben született al­kotás. Koszta tájai és port­réi (Hegy tövében, Bajuszos férfi, Ketten, Pihenő asszony) évtizedekről, történelemről mesélnek. Ez az igényes „kettős” — Bede versei és Koszta fest­ményei — szebb küllemet ér­demelt volnh. A könyvecske a Költségvetési Üzem nyom­dájában, Békésen készült, és nem kifejezetten gondos munkával (kiesik a borító­ból, a verses oldalakra pe­dig átütött az előző oldal festménye). Így nem tartoz­hat a vidékünkön nyomtatott szép könyvek sorába. A költészetet és a festésze­tet kedvelőknek bizonyára szép estéjük lesz, ha időt szakítanak az ünnepek előt­ti készülődésből és részt vesznek december 13-án a Bozótból csillag parázslik, Bede Anna és Koszta Rozá­lia könyvének premierjén. A helyszín a gyulai Mogyoróssy Könyvtár. Niedzlelsky Katalin cg SAMSUNG Kedvezményes karácsonyi vásár a Tanácsköztársaság útján, a borozóval szemben Hitelre, előleg befizetése nélkül is, 18 havi részletre Samsung-termékek: SAMSUNG színes tv, 51 cm 0 SAMSUNG színes tv, 49 cm 0 SAMSUNG színes tv, 35 cm fÓ 2 fejes videorecorder Videole játszó 17 l1 forgótányéros mikrohullámú sütő 27 1 forgótányér os mikrohullámú sütő 39 100 _37-4fflT 35 400 _27-50tr 24 300 JHT 29 700 _^2-eer 20 500 „j&awt 18 400 23 300 Trezor-termékek: pénzkazettáik aprópénzes betéttel, faliszéf, bútorszéf, autószéf, infrakamerás! kaputelefon (japán), lakás- és üzletriasztók (kanadai), autóriasztók (USA, japán). Minden vásárié nyereménysorsjegyet kap! Ffldij: mikrohullámú sütő, faliszéf. Húzás: 1990. december 23-án 15 órakor, a Tanácsköztársaság úti {szakboltban, a borozóval szemben, A DÉLKELET ÁRUHÁZBAN. Felvilágosítás, megrendelés a (66) 25-431-es telefonon. Válassza a minőséget!

Next

/
Thumbnails
Contents