Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-11 / 290. szám
1990. december 11., kedd O Vakrepülés a piacgazdaságban fl Kazép fizetőképes maradt Ha gazdasági szervezeteink helyzetéről, éves eredményeiről írunk, minden szónál többet mond a számokban kifejezhető tény. Ez évben várhatóan az orosházi Kazángyártó cs Építőipari Szövetkezet (Kazép) 360 millió forintos árbevételt könyvelhet el, ehhez 35-40 millió forintos nyereséget nyugtázhat és 300 szövetkezeti tagjának 6 millió forintos osztalékot tud kifizetni. Ugyancsak ide tartozik, hogy aktív dolgozóiknak két lépcsőben összesen 43 százalékos bért fejlesztettek. g Arccal Nyugat- Európa felé (Folytatás az 1. oldalról) előzetes tárgyalásokat folytatott az elmúlt évben a helyi Teszöv is. Várhatóan a dán kapcsolat, túl a szakmai tapasztalatcserén, közvetlen gazdasági együttműködést is jelent majd. Például kisebb konzervipari, húsvagy tejfeldolgozó üzemeket építenének Békés megyében, s az ehhez szükséges technológiai berendezéseket importálnák Dániából. A megyei szakemberek véleménye szerint a várható 1992-es közös piaci társult tagság a hazai mezőgazdaság számára mindenképpen lehetőséget jelent Nyugat- Európában még akkor is, ha a tervezett támogatáscsökkenés csupán 30 százalékban realizálódna a brüsszeli tárgyalásokon. Érveik szerint ugyanis, amennyiben az Európai Gazdasági Közösség vásárlási elvei érvényesülnek, vagyis minden tagország onnan vásárol mezőgazdasági termékeket, ahol az a legolcsóbb, akkor ez számunkra jó néhány áruféleségnél az eladhatóságot jelenti. S Békés megyének, mint élelmiszer-termelő régiónak. 1992-re kell felkészülnie, ennek sikere érdekében megtenni mindent. >— rákóczi — — Minden év elején a tervkészítés időszakában — mondja Surányi András, a Kazép elnöke — általában arról panaszkodunk, hogy nincsenek szabályozók, kézzel fogható alaptörvények, amelyekhez igazodni lehetne. Az 1990-es év szintén így indult, s természetesen örülünk az eredményeinknek, ám sok olyan nehézséggel kellett szembenézni, amelyeknek hatásait az előző évben nem tapasztalhattuk. Űj dolog a gazdasági életben, hogy a partnerek közül egy- némelyik egyik napról a másakra csődbe jut. Ilyenkor hirtelen kell azt a terméket beszerezni, amely a piacról kiesett. És ez általában nem könnyű, mert a régi gazdasági mechanizmusban különösen ügyeltek arra, hogy minden terméknek meglegyen az egyedüli gyártója. Kezelhetetlen dollárcsekkek A Kazép a Pestvidéki Gépgyártól rendeli évek óta a kazánjaikhoz szükséges gaz- és olajégőket. Ám a partnervállalatot szanálják, ezért a szállítás abbamaradt. Egy gázégő ára 22 ezer forint volt, ma ugyanezt a terméket külföldről 85 ezer forintért lehet beszerezni. A gazdasági vívmányok közé tartozik, hogy a vplt KGST- piacon áttérnek a dollárelszámolásra. A vállalatok ennek lényegét leginkább abban szűrik le, hogy ugyanazt az árut, amit rubelért lehetett beszerezni, ma ennek négyszeresét kérik dollárban. Csehszlovákiával rendkívül jó kapcsolata van az orosházi Kazépnek. A csehek kor- rámiát, a termékkel meg vannak elégedve, és devizá- látlanul vásárolnak oxidke- juk is lenne, mégis elestek a kazángyártók 9 ezer dolláros bevételtől, mert a dollárelszámolás technikája ma még nincs kidolgozva. A külkereskedelmi vállalatok tanácstalanok, a magyar pénzintézetek nem tudnak mit kezdeni a dollárcsekkel. — Ügy kötöttünk az idén szerződést — magyarázza Surányi András —, hogy 00 napos halasztott szerződésben vállalt a cseh partner kötelezettséget arra, ha beindulhat a devizaelszámolás, haladéktalanul megadja tartozását. mi pedig folyamatosan szállíthatunk nekik oxidke- rámiát. A Kazép kedvező gyárt- mányösszetétele feltétele volt az 1990-es évben elért, tavalyihoz hasonló jó eredr ménynek. A több lábon állás meghozta eredményét, s a vállalati szervezet átalakítása, fejlesztése együttesen biztosította a folyamatos munkavégzést. Dolgozóik közül senkit sem kellett elbocsátani, és éves bér- fejlesztésük Orosházán 'kiemelkedő. Külföldi partner bevonásával létrehozták a KAZÉP-SIT Biztonságtechnikai Kft.-t 7,5 milliós alaptőkével, amit ugyan megpróbáltak kikezdeni, de a kollektíva munkája, teljesítménye minden intrikát közömbösített. A szeptemberi, októberi, novemberi teljesítményük többszöröse az év eleji három hónapének, a munkások bére viszont a korábbi kétszerese. Tervezik az oxid- kerámia-üzem vegyes vállalattá alakítását, ám a hazai bizonytalan gazdaság- politika' miatt a külföldi befektetők óvatosak. Hosszú távú beruházásra a nyugati partner nem volt hajlandó, a közgyűlés viszont ahhoz nem járult hozzá, hogy az oxidkerámia-gyártás szervezését, irányítását kivonják az ipari szövetkezet jogköréből. Ablakon kidobott 10 millió — Több példát tudnék mondani arra, mennyire nem a piacgazdaság felé haladunk. A veszprémi körház teljes felújításakor a fűtési rendszerre nem írtak ki pályázatot, de mi tudtuk, hogy a teljes szerelési munkák nyugati kivitelezése jóval drágább, mint ha hazai cég végezné el ugyanazt a feladatot. Vártuk volna pályázat kiírását, ami nem történt meg, így nem volt lehetőségünk arra, hogy megspóroljunk az egészségügynek 10 millió devizaforintot. Ugyanis ennyivel többért vállalta el a nyugati cég a rekonstrukciót. De mondhatnám úgy is, mi ennyivel végeztük volna olcsóbban a munkát. Ügy latszik, még mindig van kidobni való pénze az országnak. Félő, a budapesti Róbert Károly körúti kórház felújítása is így történik. Gyártás — ismeretlen megrendelőknek Nincs az országban beruházási piac, kevesen gondolkodnak hosszú távon. A Kazép úgy hidalja át a minden bizonnyal átmeneti nehézségeket, hogy nem létező megrendelőknek előre gyárt kazánokat. Kiszerelik 80 százalékos készültségig és konkrét megrendelés esetén a fennmaradó 20 százalékot egyéni igények szerint fejezik be. Körülbelül két-három hét szállítási határidővel vállalnak megrendeléseket. Egész éves fizetőképességüket megőrizték, viszont jövőre már a 15-20 napos sorbán- állók közé tartoznak. Azaz ennyi türelmi idővel tudják számláikat kiegyenlíteni, mert nekik is tartoznak, s a tartalékokat elviszi az infláció, illetve a devizaelszámolás árkülönbözete, valamint az, hogy az áruféleségek 95°/o-a szabadáras lesz. Konkrét számadatokkal rendelkező tervet 1991-re se tudnak kidolgozni, ha úgy tetszik „vakrepülést” végeznek. Az általános lehetőségek arra nyújtanak garanciát, hogy megismételjék az 1990-es év eredményeit. Papp János Boszorkányok unokája, avagy A köztünk járó megmagyarázhatatlan O ár régen ismertem, de nem tudtam hova tenni. Nem viselkedett furcsán, sőt mondhatni, teljesen hétköznapi volt minden gesztusa, mozdulata, mégis vibrált körülötte a levegő. A minap rettenetes fejfájás tört rám, mély lélegzetet vettem, és megkérdeztem tőle: „Nem nyomkodnád meg a fejem? Majd szét robbanok, a halántékomtól a tarkómig hasogat a fájdalom. Mintha egy hadosztály janicsár jatagánt forgatna az agysejtjeimben ...” Nem látszott rajta semmiféle megütközés, mintha a furcsa kérés a világ legtermészetesebb dolga volna, egyszerűen munkához kezdett. Mire észbekaptam, elpárolgott a fájdalmam, kicseréltek néhány perc alatt! Teltek a napok, a melegfrontot megtörte a vihar, aztán megint hideg fuvallatok töltötték be a Kárpát-medencét, és talán a fejfájást is elfelejtettem volna, ha nem tör rám megint a gyötrelem. Mit ad Isten, összefutok vele. Esdeklően /néztem rá, abban a reményben, hogy újólag megszabadít kínjaimtól. De lehűti éledő reményeimet: — Ne haragudj, de nem nyomkodlak meg, mert megint átragad -rám a fájdalom! — Hogyhogy átragad, és miféle fájdalom? Már bocsáss meg, de nem értem — mondom neki meglepetten. — A múltkor is éreztem, hogy az ujjaimon keresztül belém telepszik a fejedből áradó vibrálás. S amikor befejeztem a masszírozást, majdnem olyan rosszul éreztem magam, mint te, rövid idővel korábban. — Ugye, te most etetsz engem? — kérdezem tőle enyhe malíciával, abban a biztos tudatban, hogy valamilyen vicces válasszal elüti a dolgot. — Eszemben sincs. Neked elárulom, hogy különleges képességeim vannak, nagyon különlegesek. A televízióban, rádióban és újságokban sokat beszélnek ezekről a dolgokról manapság... Tudod, figyelem magam, és egyre inkább biztos, hogy nem tévedésről van szó. Csak eddig nem mertem senkinek sem szólni róla. Na jó, legfeljebb otthon, a legszűkebb családban. Először persze ők is kinevettek, de ma már egyáltalán nem!... Ha tudni akarod, én találkoztam ufóval. — Azt hiszem, nem jól hallottam! — Tényleg, ne nevess ki, ufóval! Rettentő különös história volt — kezdi a történetet, és tekintetéből egyértelműen kiviláglik, hogy századmásodpercek alatt újraéli a találkozást. Az agyam hívta őket. Nem tudnám megmagyarázni, hogyan, de találkozni akartam velük. Még rájuk sem kellett gondolni, koncentrálni, az agyam önmagától, akaratomtól függetlenül bocsátotta ki az impulzusokat. Talán 10 napig tartott mindez, és aztán egy éjszaka hirtelen felriadtam. Kinyitottam a szememet, s odakintről, az ablakon keresztül valami iszonyatos világosság borította be a szobát. Fényesebb volt minden, mint nappal. Remegtem, és idáig soha nem hallott, vibráló hangot hallottam. Érdekes, közben le volt húzva a redőny, de a fény szinte kiégette a szememet. Menekülni akartam a szobából, de valami erő azt parancsolta: „Maradj! Maradj itt!” Egyre rosszabbul lettem, már-már az ájulás kerülgetett, de ösztönösen menekülni akartam. A késztetés — nem tudom, honnan jött — pedig megismételte, hogy: „Maradj! Maradj itt!” Az ajtó nyitva volt, mégis alig tudtam kivánszorogni, mintha kötéllel húztak volna visszafelé. Már négykézláb másztam, iszonyú erőfeszítések közepette, de alig haladtam centiméterről centiméterre. Jaj, leírhatatlan az az érzés. — Mindezt most, ITT meséled el. tehát nem hiába menekültél. — Ha tudnád, milyen nehéz volt. Tisztán éreztem, hogy egyfajta erőtér vesz körül, valamiféle mágneses erő. Végül eljutottam a másik szobáig, ahol fokozatosan gyengült a visszaszívó erő, majd néhány lépéssel odább teljesen megszűnt. Fellélegeztem. A közérzetem fokozatosan' javult, mint amikor a fuldokló végre teleszívja tüdejét levegővel. Talán fél órát vártam, és visszamerészkedtem a hálószobába. A világosság szertefoszlott, mintha semmi sem történt volna. Lefeküdtem aludni, mély álomba zuhantam, reggel normálisan ébredtem, de másnap délelőtt ismét rosszullét kerülgetett. Hiába csuktam be a szememet, állandóan előttem lebegett egy lángoló, torzított „Z” betű. — Talán csak nem az a torzított „Z”, amit az ufószakirodalom néhány helyen emleget?! — De bizony, pontosan az. Azóta fellapoztam egy-két könyvet, és szóról szóra megegyeznek a leírtak az általam átélttel. — Ne haragudj, de egyszerűen irigyellek a fantasztikus élményért, a benned rejlő képességekért. — Rosszul teszed, nem éri meg. Egyébként szerintem csak közepes teljesítményre vagyok képes, nem vagyok szuper fenomén. — Ha ez nem szuper, akkor mi? — Nem tudom, nehéz erről beszélni. Mondjuk, az biztos, hogy nagyszerűen jósolok. Annyiszor megmondtam már. hogy mi következik néhány nap múlva, de tényleg. Például az egyetemi felvételimet előző nap tudtam, egy táblára volt felírva. S amikor valójában beültem a padba, és a tanár erkezdte krétával felróni a mondatokat, csak akkor döbbentem rá, hogy mit láttam előző este. Azt is előre tudtam. ki lesz a házastársam. A lottószámokat kitaláltam a közelmúltban. — Te jó Isten, hol a pénz?! — Pénz nincs, kitöltöttem a szelvényt, de azon a héten az osztrák lottón húzták ki a számaimat. Majdnem elsírtam magam. Bementem a csabai OTP-be, kezemben hat schillinggel. De a pult mögül felvilágosítottak, hogy ezen a héten még csak Győrben és Budapesten lehet ilyen Lottót venni... — A helyedben állandóan jósolnék, próbálnám megfejteni, hogy mit hoz a holnap. — Nem, nem! Hidd el nekem, ennél nagyobb teher nincs az életben. Gyerekkorom óta nem mertem komolyan venni ezeket a dolgokat. Annyira más voltam, mint a többiek, féltem, hogy hülyének tartanak. — De már tudományosan foglalkoznak mindezekkel. — Eljutottam oda, hogy a képességeimet tudatosan akarom hasznosítani. Tervezem, hogy felkeresem valamelyik természetgyógyászt, szaktekintélyt, aki valóban tudományos megközelítéssel próbálja mindezeket alkalmazni. Javaslom, hogy majd azután folytassuk a beszélgetést. Lovász Sándor