Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-07 / 287. szám

1990. december 7., péntek Réthy Zsigmond a körös-vieé* masAmi A második kiadás egészen friss Meghívó vadvízországba Ismerjük-e kincseinket? Harminc évig énekelt Beszélgetés Sárosi Katival — A felvételeidet még ma is gyakran hallani a rá­dióban, de fellépésedről régóta nem tudok. — Körülbelül két érne voltam utoljára színpadon. A Kabos-show-ban szerepeltem a Vidám Színpadon, vagy sikerrel ment. Szép előadás volt. De többször már nem akarok fellépni. tam volna képzelni. Ha úgy Sokáig úgy képzeltem, a tengerpart vagy a hegyvidék eleve szép és vonzza az uta­zót. Később azonban rájöt­tem, hogy a nyaraláshoz, az üdüléshez nem elég a ter­mészeti adottság; jobb, ha az korszerű, biztonságos utakkal, kényelmes szállo­dákkal és ellátással páro­sulhat. De vál tozatlanul az a véleményem, hogy a termé­szeti szépségekben, építészeti hagyományokban gazdag táj nagy előnnyel indul az ide­genforgalmi piacon; szemben az olyan vidékkel, ahol a rejtőzködő, pusztuló vagy „álcázott” értékeket először fel kell tárni, láthatóvá kell tenni, meg kell menteni — ha még nem késő. Egyszóval; Békés megye neve nem az a név — sajnos —, amelynek hallatán az ember máris út­ra kelne. Olyan sok Termé­szeti kincsben nem bővelke­dünk, sokkal inkább a „hát­rányos helyzet” jellemző ránk ilyen tekintetben is. Ennek ellenkezőjét mond­ja Réthy Zsigmond a Körö­sök vidéke című könyvében, amely először 1986-ban je­lent meg, a második kiadás pedig egészen friss. Emlék­töredékek a Körös-vidék múltjából — hirdeti az al­cím, és a szerző fotói, vala­mint a kötet tetszetős kül­leme (Kállai Júlia munkája) nagyban hozzásegíti az ol­vasót az elhatározáshoz, hogy vidékünkön barangolni, utaz. ni, a táj szépségeit felfe­dezni támadjon kedve. A „végtelen füzesek” és „szép mocsári tölgyek”, a kanyargó folyók birodalmá­ba vezet el ez az útikönyv. A szülőföld szeretete és az őszinte kötődés érződik az igényes sorokból, az egyko­ri mocsárvilág, a legendás vadvízország, a rétek és puszták múltját bemutató fejezetekből éppúgy, mint a vízszabályozással és az árvíz elleni védekezéssel járó gi­gantikus földmunkák hősei­nek emléket állító leírások­ból. De nem marad ki az író látószögéből az a tény sem, hogy ez a táj ősidők óta az ország egyik, jelentős éléstára. • A vadregényes ártéri er­dők 'és holtágak gazdag élő­világával, különös állataival és növényeivel mindmáig igazságtalan volt a sors; eze­ket a kincseinket nem is­merjük, vagy nem eléggé, miközben bizonyos termé­szeti csodák, nevezetességek létét már-már fenyegeti a túl nagy méretű idegenfor­galom. A környezet- és a természetvédelem nálunk még sok helyen gyermekci­pőben jár, pedig helyrehoz­hatatlan veszteségeket okoz­hatunk, ha hailainkat, ma­darainkat, vadjainkat nem mentjük meg időben — ön­magunk és a jövő számára.. Aki békés, barátságos táj­ra, csendre és nyugalomra vágyik a zajos hétköznapok után, bizonyára nem csaló­dik az alföldi tájban, a fü­ves, szikes pusztákban, a jég­korszak utáni időkből fenn­maradt növényritkaságokban, a különös madarakban, kis- emlősökben és Közép-Euró- pa legnagyobb túzokrezervá­tumában. A Körösök vidéké­nek múltjáról, az ősi tájról, az itt élő emberekről, a ter­mészet átalakításálról és vé­detté nyilvánított terüle­teinkről ad értékes felvilá­gosítást Réthy Zsigmond útikönyve. Kellemes és hasz­nos társ a barangoláshoz, az utazáshoz; és szűkebb ha­zánkra „ráfér” ennyi jó szándékú reklám. Miért? — Ügy érzem, itt van az ideje abbahagyni. Ezt a szakmát nem lehet a végte­lenségig csinálni. Most már egészen más a stílus is. Idő­vel pedig az ember külsőleg is óhatatlanul megválto­zik ... Édesanyámmal és a húgommal élek. a fiam már elköltözött, megnősült, van egy kislánya is. Nem vá­gyók rosszkedvű, csalk az­előtt boldog voltam, most meg vannak boldog órá­im... És ez nagy különbség. Mikor volt az „az­előtt"? — A férjem, Zsoldos Imre tragikus halála... öt éve volt a karambol... Ez volt az életem választóvonala. Addig maximálisan szeren­csés és boldog embernek érezhettem magam. Utána pedig minden összeomlott Hozzá kellett szoknom egy másfajta élethez. Huszonöt évet éltem Imrével, és annak a második felében kizárólag vele léptem fel. Utána újból elölről kellett 'kezdeni az egyedüli fellépést... — Harminc évig énekel­tem! És én annyira komo­lyan vettem minden fellépé­sem! Teljesen mindegy volt, hogy az Erkel Színházban vagy egy vidéki kultúrház- ban lépek fel, hogy dupla gázsiért vagy pénz nélkül. Mindig, mindenhol a maxi­mumot akartam adni. Egyáltalán, hogyan lettél táncdalénekes? — Már kisgyerek korom óta imádtam a zenét... Egy dolog biztos volt az életem­ben, hogy én mindenképpen énekelni akarok. Ez volt az életcélom. Mást el sem. tud­Az olasz és a magyar nyelvtanítás eddiginél inten­zívebb támogatását, a ma­gyarországi kétnyelvű isko­lák olasz nyelvoktatásának segítését, olasz szakos taná­rok szakmai továbbképzését, az egyetemi hallgatók ösz­töndíjának emelését szolgál­ja az a három évre szóló magyar—olasz kulturális A világ legnagyobb kínai szitára Tizenöt évi munka után elkészült a világ eddigi leg­nagyobb kínai szótára. Az utolsó, 8. kötet a napokban hagyta el a nyomdát. A 25 millió írásjegyet és 54 ezer 678 címszót tartalmazó ki­advány minden egyes írás­jegy (piktogram) történeti fejlődését is ábrázolja, és mindegyiknek az összes le­hetséges kiejtését és ismert jelentését is megadja. A szótár megírásának ter­vét 1975-ben hagyta jóvá Csou En-laj akkori minisz­terelnök és Teng Hsziao- ping. Az első kötet 1986-ban látott napvilágot. A 15 évi munka során 461 kínai nyelvtudós sok ezer klasszi­kus könyvön rágta át magát, és négymilliónál is több lyukkártyát, készített. Li Zsuj-huan, a KKP KB titkárságának tagja, ideoló­giai főnök a minap kitünte­téseket adott át a szótár szerkesztőinek és összeállí­tóinak. adódik, akkor egy életen át például az Opera kórusában énekeltem volna, vagy bár­hol. Húszéves korom óta fo­lyamatosan tanultam éne­kelni. 1958-ban kezdtem Budapesten egy lokálban, a Moulin Rouge-ban. Imrével egy év múlva találkoztam, amikor bementem a Rádió­ba próbát énekelni. Hogyan indult vele a kapcsolatod? Rögtön bele­szerettél? — Ö, igen! Kedves, jó hu­morú. mindig vidám ember volt. Bárkit nagyon hamar munkaterv, amelyet szerdán írt alá Budapesten Bisztersz- ky Elemér, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára és Alessandro Vattaná, az olasz külügyminisztérium kulturális kapcsolatok fő­igazgatóságának vezetője. A dokumentum a két or­szág közötti kulturális kap­Három Győr-Moson -Sop­ron megyei középiskola — a győri Révai Miklós és a Ka­zinczy Ferenc, valamint a soproni Berzsenyi Dániel Gimnázium — tantestülete ás tanulóifjúsága felhívással fordul az ország valamennyi általános és középiskolájá­hoz. A Természetbúvár a kör­nyezetkultúra, a természet- védelem és a biológia min­denkihez szóló, színvonalas, függetlenné vált lapja, ame­lyet sok ezer tanuló is olvas, mert segíti őt tanulmányai­ban! Megszűnése pótolhatat­lan vesztesége lenne kultú­le tudott venni a lábáról, mindenkit meg tudott hódí­tani. Én pedig alig vártam, hogy egy olyan ember hódít­son meg, akivel maximálisan jól érzem magam, és akire ráadásul fel lehet nézni... Mi Imrével úgy passzoltunk össze, mintha egy pénzdara­bot kettétörnék és utána összeillesztenek. És ezért volt nekem elmondhatatla­nul szörnyű csapás az ő ha- • lála! Amibe én is majdnem belehaltam... Az volt a nagy szerencsém, hogy ak­kor született az unokám, és a fiam is mellettem volt... A régi lemezeidet gyakran hallgatod? — Nem. Soha nem hallga­tom. Pedig rengeteg lemezem jelent meg. legalább ötven. A Rádióban is van három­száz-négyszáz felvételem. De az a helyzet, én nem szere­tek a múltban járni. Csak a jelenben. Eöry Éva csolatok újbóli felvirágozta­tását célozza, a munkaprog­ram keretéiben helyreállítják azt á bolognai Kelet-Közép- Európai Kutató Központot, amely a XVI—XVII. szá­zadban a magyar tudósok számára ás a tudomány egyik európai központját jelentet­te, s amelynek kapuit a XVIII. században bezárták. A lap jelentős támogatója 15 éve a Kitaibel Pál közép­iskolai, újabban pedig a Herman Ottó általános isko­lai országos tanulmányi ver­senynek. Javasoljuk, hogy a felhí­vást támogató iskolák ta­nulóifjúsága, tanári kara a megmentésre összegyűjtött pénzt még e naptári évben fizesse be az alapítvány csekkszámlájára: Magyar Hitelbank 222-18-236-os számra. Az alapítványról és a lap helyzetéről a folyó évi ne­gyedik számban jelent meg részletes tájékoztató. Kér­jük, olvassák el. Cserge az aszfalton A borongásra fordult no­vemberi napokban ország­szerte látványosan vissza­esett az idegenforgalom. Nincs már nyüzsgés a sé­tálóutcákon és a vásárcsar­nokokban, a belvárosi ká- véháaakban és a bástyasé­tányokon. A bolhapiacokat rendre felszámolják, az alul­járókban is egyre keveseb­ben kereskednek. Az idei turistaszezonnak azonban volt egy sajátos színfoltja, amely most, a nyugatiak megritkulásával válik feltű­nőbbé. A hosszú szünet után tömegesen útlevélhez jutott erdélyi magyarság új turisz­tikai műfajt avatott: a be­vásárló turizmus néprajzi változatát. Széki és kalota­szegi árusok korábban is megpróbálkoztak a Halász- bástyán. Mindig is méltóság- teljesen, óbégatás nélkül áll­tak sorfalat portékájukkal Ám most egy-egy falu apra- ja-nagyja felkerekedett, és Igyekszik állni a versenyt a lengyelekkel. Van itt min­den: cserge, bekecs, varrot- tas, írásos, köcsög, bokály, régi daráló, huszárcsiizma, kendő, bújka, szőttes, petró­leumlámpa. Minden, amit korábban a világéit el nem adtak volna az arra áhítozó utasnak. A cifraszobát és a ládafiát is mindig diszkrét tartózkodás­sal nyitották meg a kíván­csi szemek előtt. De büszkén nyugtázták, mint esik le az álla egy-egy gőgös városinak a díszes mérai menyasszonyi ruha, a máig érintetlenül ál­ló hozomány, a festett bútor és rakott ágy láttán. Nem hinném, illetve me­rem remélni, hogy nem ver­nek mindent dobra. Ahhoz túlságosan is öntudatos ez a nép. Tudatában van önnön értékeinek, nyelvi és faji ho­vatartozásának. A bolhapia­ci egyveleg mégis' meggon­dolkodtató. Dolmány mellett konyak, pámacsúp mellett kristályváza. És ugyan mi fogja kiegyenlíteni a mérle­get? Avagy mit visznek ha­za cserébe? Mindent, amit a fogyasztói piac kínálhat. Vi­deót és színes televíziót, mikrohullámú Vagy legalább olajsütőt és teflonedényt. És ez még csak nem is kifo­gásolható. Annyit azonban érdemes lenne végiggondolni, hogy ez a régió már több moderni­zációs zsákutcát és kény­szerpályát végigjárt. Kipró­bálta -már az ideológia, a politikai rendszer, az urba­nizáció több hamis mintáját, esetleg azok fordítottját is. Remélem, eljön majd az idő, amikor minden a helyére kerül, amikor a most még fétisnek, presztízsszimbólum­nak tetsző tárgyak beillesz­kednek majd a mindenna­pok természetes menetébe, sajátos funkcióik szerint szolgálnak majd. Jelenlétük magától értetődő lesz. A régi és az új:, a hagyo­mányos ési a modern integ­rálódásáról nekem mindig a japán példa lebeg a szemem előtt. Ha a követendő mo­dernizációs sémára kellene egyszer (nép) szavazni, Bang­kok helyett én, isten bizony. Japánra voksolnék. Ami, persze abszurdum, de a né­pi értékek ilyetén kiárusí­tása láttán valamiben mégis reménykednünk kell. Komáromi Béla Nledzielsky Katalin Bihari kanász (Feszty Árpád rajza) ranknak. A dinoszauruszok végzete Tudományos szenzációnak számító felfedezést tettek ame­rikai földtörténeti szakértők: a mexikói Yucatán-félszigeten üstökös vagy kisbolygó ütötte gigászi kráter nyomaira buk­kantak. A lelet újabb, meglehetősen komoly támogatást nyújt annak a mind szélesebb körben terjedő tudományos felfogásnak, bogy a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti, rejtélyes gyorsaságú kihalását egy hasonló becsapódás mi­atti szélsőséges földi klímaváltozás okozta. Egy régi kép Sárosi Katiról Reneszánsz a magyar—niasz kapcsolatokban Mentsük meg a Természetbúvárt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents