Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-07 / 287. szám
1990. december 7., péntek o CH232S23 Mogyoró — Méhkerékről. Válogatják a kerti mogyorót . az Agrotimex Kit. telepén, Méhkeréken. Az olasz—magyar közös vállalat által forgalmazott csemegét főleg exportálják, de jut belőle itthon is az ünnepi asztalra Fotó: Kovács Erzsébet Tizenhét százalékos kamattal Hitel az aszálykárosult kistermelőknek Az aszálykárosult mezőgazdaság megsegítésére 10 milliárd forint kedvező feltételű hitelkeretet különített el a Pénzügyminisztérium. Az eddigi gyakorlathoz képest eredmény, hogy ebből az Agrárkamara közbenjárására 1 milliárd forintot kizárólag a kistermelők Igényelhetnek. Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben Gyula legnagyobb Kis(s)-vállalkozója A SIKERTÖRTÉNETEK PONTOSAN OLYANOK, MINT A JÓ ÜJSÁGC1KKEK. LÁTSZÓLAG ROPPANT EGYSZERŰ BENNÜK MINDEN: CSAK JÓL KELL ELKEZDENI, A TÖBBI MAR MAG ÁTÓL JÖN. HAT, EZ AZ! DE KI TUDNA MEGMONDANI, HOGY MELYIK LÉPÉSÜNK VEZET A JÓ, AVAGY A ROSSZ IRÁNYBA... 1981-ET IRTUNK. MEGJELENT A MINISZTERTANÁCS RENDELETE, AMELY SZERINT GAZDASÁGI MUNKAKÖZÖSSÉGEKET LEHET ALAKÍTANI. KISS JÓZSEF, A GYULAI MUNKÁCSY TSZ AKKORI FÖKÖNYVELÖ-HELYET- TESE VÉGIGFUTOTT A JOGSZABÁLYON ÉS „ABBAN A SZENT SZÚRÁSBAN” JÖTT AZ ÖTLETE. HA A FENE FENÉT ESZIK, AKKOR IS BELEVÁG VALAMIBE! A FOLYTATÁST MONDJA EL MAGA: — CSŐTISZTÍTÁS LESZ EZ A VALAMI! — HATÁROZTAM EL APAM SUGALLATARA, AKI A HÚSKOMBINÁT IVÓ- ÉS SZENNYVÍZRENDSZERÉÉRT FELELT. TUDNIILLIK, FELHÍVTA A FIGYELMEMET ARRA, HOGY A csőtisztítással senki sem törődik a megyében. Erről a meglehetősen örvendetes hírről Csukás Gyula, az Agrárkamara Békés Megyei Szervezetének titkára tájékoztatta lapunkat. Elmondta, hogy sajnos, a kistermelők eddig országosan mindössze 400 millió forintra nyújtották be igényüket. Minden bizonnyal azért, mert jelentős részük nem ismeri a lehetőségeket, s visszariad az ügyintézéstől. Éppen ezért, Békés megyében az agrárkamara helyi irodája Békéscsabán, a volt pártház első emeleti irodájában szívesen nyújt segítséget. — Milyen feltételek mellett minősülhet aszálykárosultnak egy-egy földet, vagy háztáji területet művelő kistermelő? — Általában ott, ahol a szövetkezetei aszálykárosultnak nyilvánították és a magángazda területe is a közelben volt. Hiszen ő nem tudja bizonyítani, hogy az előző három év termésátlagához képest mennyivel termett kevesebb a földjén. — Ezek szerint a helyi szövetkezet is igazolhatja kárát? — Nem. A volt tanács, vagyis az önkormányzati hivatal adja ki az igazolást. Ezzel a papírral kereshetik fel az agrárkamara megyei irodáját és mi a hitel igényét intézzük annál az illetékes, kijelölt pénzintézetnél, amely várhatóan az OTP lesz. — Mennyire kedvező ez a hitel? — Először is az általános húszon-, illetve gyakran 30 százalékos kamattal szemben ezt a hitelt 17 százalékra kapják a gazdálkodók. A tervek szerint a törlesztés ideje alatt sem emelkedik, csak abban az esetben, ha a jegybanki refinanszírozás kamata esetleg növekedne. — Hogyan állapítják meg az igényelhető hitel összegét? — Ha például 40 százalékos a gazda terméskiesése, akkor az elmaradt árbevétel 40 százalékának 10 százalékkal csökkentett összegét, vagyis 30 százalékát kaphatja meg. Ugyanakkor valamennyi aszálykárosult kistermelőnek elengedik a földhasználati adó 50 százalékát, amely szintén nem elhanyagolható. Bár az igaz, hogy a földadó helyi adó, de az önkormányzatok számára mégsem jelent veszteséget, mivel a központi költségvetés megtéríti részükre. — rákóczl — Ki fizeti a villanyt? Szerkesztőségünket azzal kereste meg Ramasz János mező- kovácsházi lakos, hogy segítsünk villanyszámlájának elszámolásában. Az első hallásra meglepő kérésnek a következő a története: a Ramasz család egy évig lakott Mezőkovácshá- zán, a Kossuth utcában, majd amikor anyagi lehetőségük engedte, vásároltak egy saját házat a Szabadság utcában. A villanyszámla soros elszámolásánál derült ki, hogy az albérletből ötezer forint fizetési hátralékuk van. Ezt egy összegben nem tudták kifizetni. A Démász mezőhegyest kirendeltsége a Szabadság utcai lakásban kikapcsolta a villanyt. Jogos-e az eljárás, hisz az albérletben volt a hátralék? Miért nem kaphatnak részletfizetési kedvezményt? -— kérdezték. Felkerestük a Démász ki- rendeltségét. s megtudtuk, hogy időközben Ramaszék gondja megoldódott: háromhavi részletben fizethetik a hátralékot, és most újra ég a villany náluk. A kirendeltségen Zambori Lajos vezetővel és Bakonyi Sándomé csoportvezetővel beszélgetve, olyan általános szabályokra is leltünk, amely minden állampolgárra egyaránt érvényes: Jó tudni például, 'ha valaki be- (vagy) kiköltözik egy ál- béri etbeCből), szolgálati la- kásba(ból), kötelessége bejelenteni az áramszolgáltatónak. (Ugyanez érvényes lehet vízdíj, gázdíj, vagy más szolgáltatás esetén is — A szerk.) Célszerű a be- és kiköltözéskor a mérőállást gyári szám szerint lejegyezni. Ha valaki a tulajdonos nevére fizeti a számlát, a csekk hátoldalán jegyezze fel a megjegyzés rovatban, vagy jól látható helyen a tényleges befizető nevét, címét. Ellenkező esetben — mint ahogy példánkban sem volt bejelentve a bérlő — a tulajdonos sem fog fizetni, tgy nyomozni kell a lakó után. Jogszabály biztosítja, hogy bárhová költözik az adós, a tartozás utólag is behajtható. Nem fizetés esetén kikapcsolják a villanyt, és ha ez sem elég, akikor bírósági úton behajtható a tartozás. Lakásbérlet esetében ajánlatos mindent szerződésben rögzíteni. Az áramszolgáltató is szoros elszámolásban fizeti az áramdíjat. ezért nem adhat részletfizetési kedvezményt. (Ramaszék esetében csak kivételes alapon és a bírósági per elkerülésére adták meg ezt a lehetőséget.) Másik forma, és ma már sokakat érintő, a nem háztartási díjszabások alkalmazása. Az ipari kereső foglalkozást elkezdő vállalkozóknak is bejelentési kötelezettségük van, hisz más a díjtétel-elszámolásuk. Természetesen itt is van enyhítő lehetőség, mert az áramszolgáltatóval szerződést köthetnek különféle engedményekre. Példaként említhető, ha egy tömblakásban garázsból üzletet alakítanak ki, akkor az üzlet tulajdonosa díjfizetéskor a lakók rovására jár jól. Az üzleti részeket külön kell mérni a háztartástól. A vállalkozók ezt leírhatják az adójukból. h. M. Wallenbergemlékérem Raoul Wallenberg emlékérmet bocsátott ki a Raoul Wallenberg Alapítvány és a Külkereskedelmi Bank Rt. A 6,9 gramm súlyú aranyérme, ára 27 000 forint és 270 példányban bocsátották ki. Az ezüstérmék példányszáma 2000, súlyuk 1 uncia, áruk pedig 4000 forint. Az érmeket az Állami Pénzverő készítette. Az érmeértékesítésből a kibocsátók 4 millió forint bevételt remélnek, amellyel a jelenleg 2035 millió forint értékű Raoul Wallenberg Alapítványt kívánják gyarapítani. Az alapítványt a Raoul Wallenberg Egyesület és a külkereskedelmi Bank alapította, Wallenberg szellemi örökségének ápolására és mindenfajta megkülönböztetés megakadályozására. — Nem éppen szédületes perspektíva Jölállni a jól fizető íróasztal mögül, és eldugult csöveket kotorászni helyette. — Egyértelmű volt, csak addig csinálom, amíg továbbléphetünk. De hangsúlyozom, akkor nem volt más, erre volt fizetőképes piaci kereslet. Ahogy teltek az évek, beigazolódott döntésünk. — Nem lenne érdektelen, ha bepillanthatnánk a fejlődés különböző állomásaiba. — 1984-ben már három alkalmazottunk volt, és foglalkoztunk víz-, központifűtés- és gázszereléssel. Rá két évre tíz embert alkalmaztunk, jött az építőipari munkavállalás és ’88-han a létszámunk elérte a 15-16 főt. Tavaly év végén, idén év elején újabb áttörés következett, további kőmű vés csapa - tokát, festőket, épületgépészeti szakembereket vettem föl, és vállaltunk komplex kivitelezési munkákat. Beszélgetésünk idején mintegy ötventagú stábbal dolgozom, tudomásom szerint Gyulán a legnagyobb magánvállalkozó vagyok. A gmk.-korszaknak vége van, immáron menedzser- és információszolgál tató irodát is nyitottam, amely november elsejétől Síva Kft. keretében dolgozik— Idáig minden olyan, mint a hajdani pöttyös fedelű lányregényben, amikor a happy end olvastán könnybe lábad az ember szeme. Semmi bukfenc, semmi betartás, hivatali packázás, mint a mesében ... Utolsó vérig! — Csak látszatra volt könnyű. A hatalom egyértelműen kihívásnak tekintette a tevékenységemet, mindenáron meg akart velem birkózni — sportnyelven szólva —, az utolsó csepp vérig. Naponta éreztem, hogy tönkre akarnak tenni az állandó gyanúsítgatásokkal, az irigységgel, rosszindulatokkal, a ferde tekintetekkel és persze a rengeteg feljelentéssel, gáncsoskodással. A példa kedvéért: 1986-ban egyszerre vizsgált a társadalombiztosítási igazgatóság, az árhivatol, a tanács árosztálya és az adóhatóság... — Az anyagi gyarapodáson kívül mivel érdemelte ki a kitüntető figyelmet? — Látták, hogy a vállalkozásom nem két személyre szabott, hanem valami többről van szó. Őszintén szólva, majdnem tönkretettek a rám szabott igazságtalan bírságokkal, adóhiánnyal és késedelmi kamatokkal. — Az emberi lélek már csak olyan, hogy igyekszik a jó dolgokat előtérbe állítani Spongyát a múltra, és — a kommersz amerikai filmek felhőtlen optimizmust sugárzó szellemében — menjünk tovább az időben. Jött a rendszerváltás! ön hogyan érezte az eufóriát mindennapos munkája során? — A nyomás megszűnt, de nyugodtan mondhatom, hogy például az APEH stílüsa semmit sem változott. De az is igaz, hogy az országos és a Helyhatósági választások előtt már pozitívan módosult a környezetünk, a hivatali ügyintézés 1988-tól fokozatosan vált normálissá. — Ha nem mond több pozitív dolgot, akkor engem biztos azzal fognak vádolni, hogy visszasírom a diktatúrát! — Nézze, gyakorlatilag most ugyanaz van, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. A vállalkozók semmit sem éreznek a kormányzat által hangoztatottakból. Antall miniszterelnök úr előadja a tévében, hogy „támogatják a vállalkozásokat”, a „mostani gazdaságpolitika ránk épít”, „mi vagyunk az egyetlen kiút”, „elképzelhetetlen nélkülünk a piac kialakítása” stb., stb. De mindezeket én nem érzem! ■----- 1 —rr M iféle világ ez? ■—, Akkor mi ösztönzi önt a továbblépésre, az új lehetőségek, üzletek, vállalkozások irányába? — Semmi! Ha ma Magyarországon valakinek esze van, akkor nem újabb részleg indításán töri a fejét. Esetemben nem a Síva továbbfejlesztésén spekulálna, hanem leépítené a tevékenységét és elnáspágolná annak a pénzügyi szakembernek a fenekét, aki beruházást akar megvalósítani. _ ? — Pénzügyileg legjobban akkor járnék, ha most fele emberemet elküldeném, és a tőkét elhelyezném a bankban. Mint vállalkozó átvészelhetném a mostani átmeneti, rengeteg bizonytalanságot rejtő, zűrzavaros időszakot! — Miért nem teszi ezt, ha a gazdasági környezet, a kormányzati politika erre kényszerítené önt? — Félszáz ember egzisztenciájáért, családja megélhetéséért felelek. Az nem úgy van, hogy pillanatnyi érdekekből, mondjuk harminc-negyven munkatársunkat az * utcára tegyük. A dolgozóinkkal szemben felelősséggel tartozunk, mindezeket az ő nevükben is mondtam! Ugyanis a jelenlegi állapotok törvényszerűen vezetnek a vállalkozások visszafogásához, a beruházá-J sok leállításához. De miféle világ az, amikor arra ösztönöznek bennünket, hogy a pénzünket • feléljük, elfogyasszuk, vagy hasznot nem termelő ingatlanba, ne adj’ isten, feketepiacon vett devizába, és ne a termelésbefektessük be? — Már érintettük a lányregényeket, a kommersz filmeket, s ebben a szellemben helyénvaló a dramaturgiára hivatkozni, és ilyen szempontból itt csak az a kérdés következhet: ha ami van, rossz, akkor mi az, ami jó lenne helyette? Mint a mókus — Beszélgettem vállalkozókkal a privatizációról. Elvileg részt vehetnénk a privatizációban, a privatizációs, illetve egzisztenciális hitel révén. De! — Már megint a de ... — Igen, megint a de, mert még nem jelent meg a rendelet, senki sem tud felvilágosítást adni a részletekről. Ráadásul a hitel törlesztő kamatait nem számolhatjuk el költségként, ami a gyakorlatban elérhetetlenné teszi számunkra a konstrukciót. Papíron húszszázalékos a kamat. Csakhogy nem költségként kezelendő, ami a gyakorlatban már 50 százalékot jelent! Ki tudja ilyen feltételekkel igénybe venni? A másik: december elejét írunk, de még nem tudjuk, mennyi .lesz jövőre az ÁFA, a társadalombiztosítás, milyen lesz a beruházási elszámolások rendje, hogyan változik a vállalkozási nyereségadózás. Ráadásul fenyegetnek a helyi adózással. De mennyi lesz, és mit adózunk, azt még az önkormányzat sem tudja. — Amikor ide jöttem, akkor azon meditáltam, hogy milyen benyomást tesz rám egy sikeres vállalkozó, és vajon sugárzik-e belőle az elégedettség, a stabil anyagi háttérrel rendelkezők biztonságérzete. Sőt, már dudo- rásztam is a „mint a mókus fenn a fán, a vállalkozó oly vidám” jól ismert — kissé torzított szövegű — dalocskát ... — Válasszuk ketté a sikert. Az egyik az üzleti, a másik a magánéletbeli. Ez utóbbiról talán annyit érdemes elmondani, hogy napi megélhetési gondjaim természetesen nincsenek, kialakult a fogyasztásunk, amin különösebben nem kívánok változtatni a jövőben sem. A Sívárói, a napi 10-12 óra munkáról már elég részletesen beszélgettünk. — Végül engedjen meg egy személyes kérdést. Mi hajtja ma önt, mi az a belső késztetés, ami az újabb és újabb ötletek kivitelezésére sarkallja? — Amit csinálok, immáron életformámmá vált, a cselekvési vágy, a szenvedély, a jó értelemben vett játék, és a bizonyítási vágy keveredik bennem, hogy képes vagyok valami hasznos dolgot megalkotni. A startkor sokan nem hitték, hogy felállhatok az íróasztal mellől, mert megvan hozzá a képességem. A pénz utáni vágy nem abban az értelemben motivál, mint sokan gondolnák. Persze, amikor valami új Vállalkozásba kezdek és számolok, legelső a jövedelmezőség, a cég bevételeinek növelése. Hiszen minden jövedelmemet ide fordítok vissza. Idén megközelítjük a 30 millió forintos forgalmat, jövőre a 100 milliót céloztam meg. Marié Curie egyszer ezt mondta: „Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben.” Hinnünk kell benne! Lovász Sándor
