Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-04 / 284. szám

1990. december kedd » • ­----------------------------------------------------------------------------------------------------Ikn ilUK/lvCj Békési kapcsolatokat is keresnek Másfél éve alakul! a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület 1989. február 25-én Buda­pesten született a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület. Alapítói vállal­ták, hogy továbbviszik a száz évvel „ezelőtt megjelent, 1944-ben megszüntetett Pro­testáns Szemle című folyó­irat szellemiségét. (Tulaj­donképpen magát a lapot is újraindítanák, de erre eddig — anyagi okok miatt — nem került sor.) Az egyesület el­nöke Szentágothai János, al- elnökei Nemes Nagy Agnes és ifj. Bartók Béla. Az ér­deklődők tizenkét szakosz­tály ajánlatai közül választ­hatnak: teológiai és bölcse­leti; irodalmi és nyelvi; tör­téneti ; szociológiai; lélekta­ni; pedagógiai; természettu­dományi és így tovább. Fi­gyelemmel [kísérhetik ezek programjait, kivehetik ré­szüket az itt folyó munká­ból. Az egyesületnek ötventa- gú választmánya van. A kü­lönböző területek tevékeny­ségeit az intézőbizottság koordinálja. Ez utóbbi soros összejövetelére látogattam el, váltottam néhány szót a rö­vid múltról, a remélhetőleg hosszú és tartalmas jövőről az intézőbizottság titkárá­val, Albert Gábor íróval, és három tagjával, Horváth Péter informatikussal, Tő- kéczki László történésszel és Nagy László evangélikus lelkésszel. Magukról kiadott „Króni­kájukban” így fogalmaztak másfél évvel ezelőtt: „Nagy — de nem politikai — fel­adatok várnak ránk: az egyetemes magyar nemzeti kultúra és öntudat ápolása, és erősítése, az egyházi if­júsági mozgalmak, a remél­hetőleg gyarapodó egyházi iskolák és szeretetszolgálat támogatása, válaszkeresés a magyarság időszerű sorskér- déseire, táj- és népismereti tevékenység ..Jól látható szín kívánnak lenni a ma­gyar kultúra palettáján. Ezt szolgálják az irodalmi estek, író-olvasó találkozók, elő­adások, amelyeken még a külső — nem egyesületi — tagok is általában ingyen vállalják a. fellépést. A siker legjobb illusztrá­ciója a reformáció ünnepére tervezett est. Udvaros Béla rendezésében Darvas 1 ván, Bánffy György, Sunyovszky Szilvia és még néhányan részleteket adtak elő Les­sing: Bölcs Náthán című művéből. Az esemény azon­ban történetesen egybeesett a itaxisblokád első napjával, ennek ellenére a színészek valamennyien eljutottak a helyszínre, nézők is voltak, legalább kilencvenen. Főként értelmiségi tagja­ik vannak, bár nem kizáró­lagosan. Az egyesület nevé­ben viseli a protestáns szót, de ez nem elkülönülést je­lent, hiszen vannak külön­féle felekezetű és nem val­lásos tagjaik is. A hivatalos egyházakkal vegyes a kap­csolatuk, nincs közöttük alá- fölérendelési viszony, nincs beszámolási kötelezettség, a gyülekezetek sokszor adnak helyet a szakosztályok ren­dezvényeinek. A protestantizmus kérdés­köre, a protestáns értelmi­ség múltbéli szerepe legtöb­bünk számára homályos. — Bonyolult dolog ez — mondta Tőkéczki László. — Az, hogy bennünket a tör­ténelemkönyvek haladó erők­nek preferáltak, nem vált feltétlenül előnyünkre. Iro­dalmi emlékeinkről alig tud­nak valamit a mai iskolá­sok. A hiányosságokat nem lehetett pótolni a hittanórá­kon, amelyekre kevesen jár­tak az elmúlt évtizedekben. S gondoljunk bele: 1952-től az iskolák államosítása után Magyarországon nyolc kato­likus gimnázium maradt, és csak egy református. Arról is beszélt még, hogy mindezeket most felerősíti a szekularizáltság, az egyhá­zaktól való távolság. Az egyesületek a múltban is csatornái voltak az eltávo­lodás folyamatának, most a keresztény közösségek re- szocializálása a feladatuk. — Igyekszünk kinyitni a kapukat — folytatta. Ez nemcsak felekezetefc között, vallásosak és nem vallásosak, lelkészek és nem lelkészek okán igaz rájuk, hanem földrajzi értelemben is. — Meghívott bennünket a Magyar Protestáns Szabad- egyetem — mesélte Albert Gábor. — A Magyarok Vi­lágszövetségének a főtitkára tagja választmányunknak. Ök tulajdonképpen az egy­házon és rajtunk keresztül szeretnék megjavítani ha­zánkban az ázsiójukat. Hogy a külföldnél maradjunk, van­nak még kapcsolataink kár­pátaljaiakkal, erdélyiekkel. Pillanatnyilag a legnehezebb a Felvidékkel együtt dolgoz­ni. Ő sem elégedett. Megemlí­tette, hogy összejöveteleikre kevés pedagógus és diák jár. Türelmetlenségük jó szándé­kú, kevésnek is tudnak örül­ni. Ahogy Horváth Péter sommázta: — Az is eredmény, ha egy előadás után tízen-tizenket- ten együtt maradunk és el­beszélgetünk. Bár az egyesület a fővá­rosban alakult, itt zajlanak a lényeges események, a hat­százötven tag nem egész egyharmada vidéki. Vannak szervezeteik Cegléden, Pé­csett, Vásárosnaményban, Miskolcon, Debrecenben ... — Nem akarjuk megosz­tani a vidéket — mondta Nagy László. — Nem aka­runk konkurensei lenni a helyben már régebben meg­lévő, hasonló jellegű szerve­zeteknek. Olyan együttmű­ködést szeretnénk, amelyből ök és mi is profitálhatunk... Gondoltunk már arra, hogy felvesszük a kapcsolatot ' a Békéscsabai Irodalmi Kávé­házzal. Reméljük, sikerül. ... A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület nem ül kerek évfordulót. Mégis jó volt leülni és ösz- szefoglalni a múltat, felvá­zolni a terveket. Ezek kö­zött legnagyobbszabású — s talán a legtávolibb? — a folyóirat újraindítása. Pilla­natnyilag a tagdíjak és a Soros Alapítványtól kapott összeg is kevés ehhez. Pedig milyen jó lenne, hallottam többször is, sokkal több em­berhez juthatna el egy-egy előadás anyaga, vitákat le­hetne indítani, kiszélesed­hetne az a bizonyos közmű­velődési jelleg... Túljutottak a kezdő lépé­seken, de még mindig a kez­deti lendülettel, hittel dol­goznak. Reméljük, így le6z mindig ... • Érdemes odafi­gyelni rájuk. K. K. Egri levél a Gárdonyi-házból Míg kaptattam föl a Sánc negyedbe, egyre jobban eltű­nődtem, meddig él az ember, ha iró, s meddig a hősök? Mire fölértem, megegyeztem magammal abban, hogy ök is, mint minden halandó, addig, amíg emlékeznek rájuk. Gárdonyi Géza és Eger hős csillagai — Dobó és társai — mindaddig élnek, míg a magyar nép. Nem csak a törté­nelem- és irodalomórák — persze azok is — őrzik meg őket: az Egri csillagok, a könyv lapjai viszik igazán to­vább az időn e hajdanvolt embereket. Már eddig is nem­zedékek nőttek föl rajtq., vésték emlékezetükbe a négy­száz év előtti Magyarország török világát, s a Dobó Ist­ván és Bornemissza Gergely vezette nagy küzdelmet Eger váráért. A védők hazaszeretetét, elszántságát és győzel­mét. S hány és hány gyermek tanulja meg eztán is Dobó esküjét, mint a kisunokám, akitől ezt kaptam egri útra- valóként. így értem a Gárdonyi-házhoz, ahol a középső szobai bejáratot egy hatalmas törzsű, erősen megdőlt, nagyon öreg tamariszkuszfa őrzi. Mindhárom helyiségben az író könyvtára dominál, a közel tízezer kötetnek a megma­radt háromnegyed része. Csak francia és német nyelvű belőle 1500—1500 kötet. Magyar anyaga a XVI. századtól a Gárdonyival kortárs Írók művéig terjed. Sok az angol nyelvű, főként Byron, Dickens, Mark Twain alkotásai és a Shakespeare-kötetek. De itt vannak az orosz klasszi­kusok is eredetiben, vagy német, francia fordításban. Gár­donyi ugyanis hét(!) nyelvet ismert, beszélt. . A dolgozószobát többszörös átépítéssel tette nagymére­tűvé; ennek íróasztalán áll az ódon írógép, amelyen vég­leges formába kerültek a kéziratok. Itt van a Dankó Pista cimbalma, a másik hangszer, a pianínó meg a há­lószobában, mely szintén dolgozóul szolgált. A volt kán­tortanító sokat hegedült is, ezt idézi az árva hegedűtök, utazásait pedig a vaspántos bőrönd. Ezt vitte magával Konstantinápoly tói Velencén át Párizsig és még sok eu­rópai nagyvárosba. A szobák berendezése ízléses és cél­szerű. A háló nagy keleti szőnyege fakóra kopott, a réz­ágy, az angol fajansz mosdókészlet, akár a vaskályha, ki­állta az időt. Hogy nem kis tehetséggel festett is, azt a falakon látható képei bizonyítják, köztük egy Krisztus­kép. Gárdonyi, az uradalmi géplakatos, Ziegler Sándor 1863- ban született fia — több helyen tanult, majd Egerben szerzett tanítói oklevelet. Aztán szerte az országban „hír- lapíróskodott”. Pestről 1897-ben költözött Egerbe, s itt halt meg 1922-ben. Írói munkássága ehhez a negyed év­századhoz fűződik. A hely szelleme, a történelmi levegő ihlette főműve, az Egri csillagok megírására. A másik két történelmi regénye is kiemelkedő: a Láthatatlan em­ber és az Isten rabjai. Az utóbbi, ez a szelíd szépségű könyv IV. Béla szentéletű Margit lányáról, mára vesz­tett népszerűségéből. Méltatlanul, mert csodálatos olvas­mány. A házban, mely oly tökéletes tükre egykori gazdájá­nak, szerencsére harmadmagammal jártam. Így volt idő és lehetőség alaposan szétnézni, sőt elgondolkozni. Azon is, hogy milyen sokoldalú, nagy műveltségű ember volt Gárdonyi. Komolyan foglalkozott a történelem, a nyelvé­szet, a pedagógia, a filozófia, a csillagászat, az állat- és növénytan tudományával. Rengeteget irt, olvasott, sokat festett és: zenélt. Utazott. Titkosírást szerkesztett. Es mennyit levelezett! S neki sem volt több ideje, csak na­pi 24 órájá, mint nekünk, akik folyton, szinte megszál­lottan rohanunk, s mégis oly keveset tudunk felmutatni. Vass Márta Ünnepi kavalkád az orosházi művelődési központban — Szabtak, varrtak, ismerkedtek — BMX-„banditák” a parketten —Jógakóstoló jük, kalauzoljon bennünket ebben a nagy kavalkádban. — Rég voltunk ennyien együtt. Ma az ünnep kap­csán — húszéves a ház — meghívtunk mindenkit, aki a két évtized alatt valami­lyen kapcsolatba került ve­lünk. Húsz esztendő nagy idő egy ember életében, de egy művelődési intézmény történetében is. E ház falai között számtalan rendez­vénynek adtunk helyet, sok száz. ezer embert láttunk vendégül. Napjainkban is közel 70 kiscsoport működik — mondja, de az utolsó mondatokat hallgatva, már az emeleten találjuk magun­kat. A klubszobában a Dili­dal együttes szórakoztatja a kicsiket, akik izgatottan vár­ják a Télapót. A bélyeg- gyűjtők, a szabás-varrást gyakorlók mellett a díszítő- művészeti szakkör tagjai is elhozták legszebb darabjai­kat. — Együtt hímezgetünk 1964 óta — mutat körbe Son- kolyos Károlyné. — Mindig — Laci bácsi már ott van a színpadon, nemsokára kez­dődik az előadás! — e sza­vakkal csitítgatja egy anyu­ka nyughatatlan kislányát az orosházi Petőfi Művelő­dési Központban, ahol a fú­vósok koncertjével kezdődik az ünnepi nyílt nap. Laci bácsi pedig nem más, mint a zenekar karnagya. K. Tóth László. Az intézmény meg­bízott igazgatóját. Benéné Szerető Hajnalkát arra kér­Finom falatok — jógás módra Még csak „félkészek” a térítők ... van újabbnál újabb felada­tunk. Most ide is elhoztuk a félkész térítőkét, kötényeket, hadd haladjon a munka. — Legközelebb a vásárhe­lyi motívumokat dolgoznánk fel —• kapcsolódik beszélge­tésünkbe Urbán Józsefné —, de nem kapunk fonalat. Sütő Andrásné a maga készítette, gyönyörű szűröket igazgatja a fogason, amikor betoppan­nak az első látogatók, mind­annyian férfiak. — Női dolgok ezek, de megnézzük — szól az élen­járó., majd az alapos szem­lélődés után „hölgyeim, gra­tulálunk” köszöntéssel távo­zik az öt kertbarát. A kíván­csi urakat a Gyopár tánc­klub bemutatóján pillantjuk meg ismét, de néhány perc múlva már saját portájukon diskurálnak. A Mohácsv Má­tyás Kertbarát Klub egyik tagját. Széni Károlyt egy kis beszélgetésre invitáljuk. — A művelődési ház 20 éves. mi jövőre ünnepeljük fennállásunk 30. évforduló­ját;'Én 1976 óta ténykedem a klubban. Hogy mit nyújt számomra ez a társaság? Barátokat és szakmai isme­reteket. Nem dicsekvésként mondom, de az én kertemre azt mondják: látszik, hogy van gazdája. Miközben az orosháziak Bálint gazdájával beszélge­tünk. a koncertteremből per­gő ritmusú zene hallatszik, időnként gyerekes kurjonga- tások kíséretében. A parket­ten akrobatákat is megszé­gyenítő BMX-„banditák” ró­ják a köröket, tekerik, csa­varják kormányaikat. Lassan delet harangoz­nak, amikor megjelennek az első finom falatok, a jógások jóvoltából. A kóstolón mé­zes. fűszeres teával, sárgaré­pa- és céklalével olthatják szomjukat a vendégek, a korgó gyomrúak pedig hús nélküli töltött káposztát fa­latozhatnak. A jógakóstoló után mi el­köszönünk vendéglátóinktól, az igazgatónő az ajtóban még utánunk szól: — Ezzel nem ért véget a mai nap. es­tére a Dr. Beat együttest várjuk... Csete Hona

Next

/
Thumbnails
Contents