Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-30 / 305. szám

úkÖRÖSTÁJ 1990. december 30., vasárnap Ki találta fel a kéményt? Kefék, kötelek, dokumentumok egy szakma múltjáról Régészeti feltárások bizo­nyítják, hogy Anglia őslakói ta­lálták fel hajdanán a mai érte­lemben vett kéményt. Feltéte­lezhető, hogy a kéményseprő szakma is abban az időben szü­letett. A Kéményseprő Múzeum nem a szokásos értelemben vett múzeum, hanem a Fővárosi Kéményseprő és Tüzeléstechni­kai Szolgáltató Vállalat házi bemutatója, a budapesti Rákos­patak utcában. Az érdeklődők két kisebb helyiségben a falakon és a vitrinekben nézhetik végig az érdekes kiállítási darabokat. Köztük egy 1769-ben kiállított német nyelvű mesterlevelet, mely a gyűjtemény anyagának legrégebben keletkezett doku­mentuma. A házi múzeum érde­kessége még, hogy a relikviák darabjait egytől egyig kémény­seprőmesterek vagy azok utódai gyűjtötték össze az elmúlt har­minc év alatt. Az anyag jól áttekinthető, a berendezők időrend szerint rak­ták sorba a tárgyakat. Érdekes látványt nyújtanak a falakon el­rendezett létrák, azbesztkesz­tyűk, kaparok, kefék, a szakma nélkülözhetetlen kellékei. Az első magyar nyelven és névre szólóan kiállított doku­mentum 1882-ben keletkezett. De már tíz évvel korábban, 1872-ben lépett életbe az első ipartörvény, amely a céheket megszüntette, és kimondta ipar­társulatokká történő átalakulá­sukat. Az 1884-es tizenhetedik törvénycikk megszüntette a kéményseprőipar szabad jelle­gét, s nemcsak engedélyhez, de képesítéshez és a megbízható­ság igazolásához kötötte a szak­ma gyakorlását. A kéményseprőipar fontos­ságát, de a szakma művelőinek ellentmondásos helyzetét is ta­núsítják a korabeli újságok. Ta­lán a legérdekesebb közöttük a Jövendő című lap 1919. május tizediki száma, amely nem tit­kolja: „A magyarországi ké­ményseprősegédek érdekeiért küzdő lap, a szakegylet hivata­los közlönye”. A kefék, kötelek, s egyéb kiállított tárgyak egyszerűnek tűnnek, ám ezekkel az egyszerű eszközökkel tudni kell és kellett is bánni. Igen komoly elméleti felkészültséggel rendelkeztek a segédvizsgára jelentkezők — sugallja a látogatónak a házi múzeum, arról nem is beszélve, hogy milyen magas szakmai tu­dást követeltek azoktól, akik mesterré akartak válni. A minimúzeum anyagából nemcsak szakmai, hanem szo­ciológusokat érdeklő informá­ciók is nyerhetők. „A tüzelő­Az első nő a szakmában anyagok okszerűbb kihasználá­sa” című könyv igazolja, hogy az energiahordozókkal való ta­karékoskodás nem újkeletű. Egy fotó tanúsága szerint a férfi szak­mák elnőiesedése sem az utóbbi néhány évben kezdődött meg, hanem 1916-ban. Ezt egy fotó bizonyítja, melyen kérríénysep- rő-felszerelésben állt felvevő­gép elé egy csinos hölgy abból az alkalomból, hogy a nők közül ő tett elsőként kéményseprői mes­tervizsgát. A múzeumban ennek a szak­mának a történetéről bővebb in­formációt kaphat az, akit érdekel Kocsis Attila okleveles gépész­mérnök, műszaki igazgatóhe­lyettes írásos anyaga, melyet a helyszínen tekinthet meg az ér­deklődő. Csak ízelítő az anyag­ból: „Kassa város 1643. július tizennegyedikén elrendeli, hogy a kéményeket házanként meg­vizsgálják, s aki a hibát tizenöt nap alatt ki nem javítja, azt meg­büntetik. Pest város tanácsa 1697-ben elrendeli a szalma- és nádfödelek lebontását,’és 1700. augusztus huszonkettedikén rendeletet ad ki, mely szerint, aki egy hét alatt rendes kéményt • nem épít, annak házát elkoboz­zák”. H. Sz. Gy. Helyreállították a Simay-síremléket Semmi sem új a nap alatt Tallózás régi békési újságokban A szeghalmi Sárréti Múzeum a Simay Kisdedóvó épületébe költözött szeptember végén. Az épület alapítójának tiszteletére a múzeum kötelességének érezte a síremlék helyreállíttatását. Simay János nem szeghalmi születésű, mégis sokat tett Szeg­halomért. 1816-ban született Kenderesen és 1830-ban költöz­tek édesanyjával Szeghalomba. Tanulmányait a Debreceni Kol­légiumban végezte. A tanuló­évek után a közigazgatásban he­lyezkedett el. Huszonnégy éves korában megnősült, a tehetős Nagy Mária hajadont vette el feleségül. Az 1848—49-es sza­badságharc leverése után, 1850- től 16 éven át a járásszékhely főbírája volt. Működése alatt épült fel a községháza a mai fiú- kollégium helyén. Megépült a királyerdei, a tekerőéri és az ör­dögárki híd. Ekkor indult be a nagy tájátalakító folyamszabá­lyozási munkálat. Amikor Simay János lekö­szönt bírói tisztéről, csendbizto­si állást kínáltak föl neki. A Sár­rét hatalmas mocsárvilága apró szigeteivel biztonságot nyújtott a betyároknak és szegénylegé­nyeknek. Működésének ered­ménye, hogy hamarosan hely­reállt a vidék közbiztonsága. 1872-ben a Ferenc József-rend koronás keresztjével tüntették ki. Ezzel egyidőben nyugalma­zott csendbiztosként visszavo­nult. Rátermettséggel, célratörő gazdákodással ki tudta használ­ni a kor lehetőségeit. Vagyonát, a mintegy háromezer holdas bir­tokot, házát, készpénzét — fele­ségével közös elhatározásból — közcélra hagyományozta: a deb­receni főiskolának a Sárrét kis­pénzű gyermekei továbbtanítta­tásának elősegítésére 25 ezer forintot, a helybéli kórház alapí­tására 2/4 telek földet, a sze­gényház építésére pénzalapot, a református egyháznak orgonista alapítványra 5 ezer forintot, a kisdedóvó alapítására az összes épületeket (saját lakóházát), 2/4 telek földet, egy hold beltelek- kel. Simay János 1881-ben halt meg, felesége 15 nappal később. Egy sírhelyen fekszenek a szeg­halmi református temetőben. Az idő folyamán a síremlék meg­rongálódott, környéke elburján­zott. Helyreállításában nagy se­gítséget nyújtott a szeghalmi Budai Nagy Antal Fiúkollégium diákcsoportja, akik gyomtalaní- tottak, rendbe tették a sírt és környékét,a sírhalmot bevetet­ték fűmaggal. A helyi költség- vetési üzem pedig a helyére emelte a márvány síremléket, melynek az alapozását is elvé­gezték. Bár a múlt században az egy­szerű nép körében a tömegtájé­koztatás, népművelés legelter­jedtebb eszközei még a kalendá­riumok voltak, Békés megye büszke lehet, hogy száz évvel korábban már tizennégy politi­kai és társadalmi — túlnyomó- részt heti lapot — adtak ki a megyében. A Békés Gyulai Híradó 1866- tól, a Békésmegyei Lapok 1979- től, a „Békés” Gyulán 1883-tól, a Békés És Vidéke 1890-től, az Orosházi Közlöny 1879-től, az Orosházi Újság 1882-től, a Szarvas és Vidéke 1890-től, a Szarvasi Lapok 1884-től, Batto- nya lapja, a Közvélemény 1890- től, a Békés Vármegye Gazda­sági Egyesület lapja 1860-tól, a Békésmegyei Közlöny című társadalmi, ismeretterjesztő, kereskedelmi és gazdasági heti­lap 1875-től jelent meg hetente. Gyomának és Battonyának is időszaki lapja volt 1881-, illetve 1890-től. A bőség kosarának megma­radt példányainak megsárgult lapjaiban tallózva a legszembe­tűnőbb, hogy semmi sem új a nap alatt. Vonatkozik ez első­sorban a közéletünkre. Privatizáció 1877-ben A Békés Gyulai Híradó 1877. évi 33. számának vezércikke: „Lesz-e valaha Magyarország­nak erős ipara? Sokáig fogunk-e még külföldi iparcikkekért za­rándokolni túl a határokon, és meddig fizetjük még ily úton verejtékesen összegyűjtött tő­kénkből a nagy adót idegen or­szágnak? Valóságos szubven­cióval látjuk el például Ausztria iparát (akárcsak ma...), mert a mienk gyenge és elégtelen. 1859-ben eltöröltük a céhrend­szer által felállított korlátokat. Szabad állam, szabad ipar lön a jelszó. Győzzön a jobb és ne legyen a rossz áru előre biztosít­va. A drágábban előállító szo­ruljon az olcsóbb mellől. A gyengék azonban csak azt lát­ják, hogy a céh megvédte őket minden zuhany ellen, melyet a szabadverseny a gyengét és si­lányt elsöprő árama hozott. Ter­mészetes, hogy visszaóhajtják a kényelmes felöltőt, mely azon­ban a tehetségesebbeknek való­ságos kényszerzubbony volt”. Ebben a 113 éve írt cikkben csu­pán a „céhrendszer” szót kell kicserélni, máris a privatizáció­nál tartunk. Közigazgatásunkkal mindig baj volt A Békésmegyei Lapok 1879. évi első számának vezércikke közigazgatási témával indította el a lapot: „Sokat hallunk beszél­ni közigazgatásunk rosszaságá­ról, sokat annak hibás szerkeze­téről, de amikor a tényeket kezd­jük vizsgálni, rendesen arról győződünk meg, hogy ezen vá­dak alapja az egyes közegbeli személyekben, azok kötelesség- mulasztásában és tehetetlensé­gében rejlik”. Az Orosháza És Vidéke 1879. évi 27. számában az ide­gen imádatot ostorozta: „Régi betegsége a magyarnak, hogy idegen fény után kapkod, s min­den becsesebb nálunk a legutol­só ingallértól, a legelső művé­szig, ami idegen”. • Az első világháborút köve­tően megjelent békési lapok hű képet nyújtanak az akkori politi­kai és közállapotokról. A Gyulán kiadott „Békés” 1919. június 25-i számából: „Még a normális, békés időben sem maradhat helyén az a kor­mány, mely nem képviseli az ország többségét és amelyet nem akar elismerni a külföld, amely olyan programot vall ma­gának, amellyel egy nemzeti ál­lam össze nem fér. Nem is kép­viseli az országot, ezt ő maga is jól tudja. Azt pedig jól látjuk, hogy a külföld, elsősorban az antant nem is áll vele szóba”. A „panama” örök? A Békésmegyei Hírlap 1926. évi 54. számának vezércikke er­ről győzi meg az utókort: „Egye­seknek nem az volt az érdekük, hogy ebben a vérszegény vá-. rosban valami kis kereset nyíl­jék, hanem, hogy egy rossz anyagi körülmények közé ju­tott gyulai származású család szanáltassék. Ezért kombiná­cióba hozták egy tagadhatat­lanul szép és elegáns gyulai vil­lának megvételét, ami 2000 mil­lió koronájába kerülne a Mun­kásbiztosító Pénztárnak. Mesz- sze is van a pénztártól, sokba is kerülne átalakítása, azonban szanálva lenne egy jó összeköt­tetésű család. Felhívjuk a népjó­léti miniszter figyelmét erre a lappangó kis panamaszagú ak­cióra”. Az újságokat átböngészve a végeredmény egyöntetű: semmi sem új a nap alatt... Dr. Nagy Sándor Nagyné Hajdú Erzsébet Vajda Péter emlékháza El só évfolyam. 1877.__________ r ____________ S ZARVASI ÚJSÁG Hetilap atársadalom, közgazdaság és irodalom köréből 3Mk[«sám. Szarvas, attptemtoT 23. SNrtMlIfc « tiMf i .WA U» fry WiH»». »*f» fcuM»« « . * * fn. r*Uvr* ... k i , X«^AÍ(vn , . . i « •- v • , »5 B CB«« w* tnWtf ________:----:-----------------­3 Cll4«téMK dfjc 1 *»» Mr*« ..... . a k_, H«——a* A«»»- .«*J . « a ***-•» 4* tM«t I ír***"* ■****• mm m V» A «ffUHr un II kr k Aa»r< » T k _Hf) , tl>43M »«»tu« lummn m itaha <•»-***•----------------------------- — -• " 11 “................................ A kéményseprő-mesterség eszközei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents