Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-30 / 305. szám

NÉPÚJSÁG 1990. december 30., vasárnap Don Perignon ajándéka Pezsgők a Champagne-tói a Claudius—Caesarig Pezsgő — milyen csodás csengésű szó, amelyhez oly sok ünnep, szép emlék, mással nem pótolható va­rázslatos hangulat kötődik... Pezsgő — az italok királynője, a „nedű”, amelyet csak kristálypohárból lehet inni, ha igazán értékelni akarjuk a pillanat szépségét. Don Perignon, a francia bencésrendi szerzetes, a Ha­ut Villiers-i apátság pince­kezelője 1670 tájékán erről persze mit sem tudott, ami­kor — ki tudja miért, kitől vezérelve — „megszállta az ördög”, s az egyik üveg bort őszibaracksziruppal íze­sítette. A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy már ko­rábban készítettek szénsavas bort. A vastag falú fahordó­kat beásták a földbe, Jiogy a bor erjedésekor keletkező széndioxid ne feszítse szét a fagerendákat. De az így készített ital" a valódi pezs­gő nyomdokaiba sem léphe­tett. Don Perignon ráadásul „kotyvasztott palackját” pa­rafadugóval ’ zárta le, majd letette a pince egyik eldu­gott sarkába. A champagne-i dombok termése néhány hó­napig pihent és amikor fel­nyitották, habzó sugárban ömlött 'ki az első Cham­pagne. Stégermájer Károly bo- rásamérnök, aki az Izsáki Állami Gazdaságban hosszú évek óta foglalatoskodik a pezsgőkészítéssel, a történe­tet így folytatja: — Néhány évtizednek ter­mészetesen még el kellett telnie ahhoz, hogy minden tekintetben kifejlődjön a mai módon gyártott, ismert pezs­gő. Perignon találmánya hosszú-hosszú ideig az apát­ság titka maradt. Csak 1780 után kezdett a pezsgőkészí­tés más tájakon elterjedni. n Sárfehér karrierje — Magyarországra mikor érkezett el a pezsgői — Pozsonyban 1825-ben egy Hubert nevű úr gyár­tott pezsgőt, majd szintén Pozsonyban kezdte meg 1835-ben Esch és Társa a pezsgőgyártást. A nagy pezs­gőgyáraink közül a Törley Budafokon 1881-ben és ugyanitt 1888-ban Louis Francios nyitott üzemet, Pé­csett pedig a Littke gyár honosította meg a technoló­giát. — Fantasztikus a . névsor. Izsákon mióta készítenek „Champagne-utódokat"? — Az állami gazdaságok közül elsőként 1972-ben nyi­tottuk meg borászati üze­münket, azóta pezsgőket és szénsavas italokat gyár­tunk. — Miért pont Izsákon, és miért pont pezsgőt? Annyi borvidék van az országban, jobbnál jobb, híresebbnél híresebb borokkal. — Az izsáki Sárfehér sző­lőfajtából készült bor külö­nösen alkalmas pezsgőkészí­tésre! Nem véletlenül vásá­rolták nagy mennyiségben a németek tőlünk a korábbi évtizedekben. Az igaz, hogy a jó minőségű pezsgőhöz jó alapanyag kell. De az félre­értés, hogy • a legeslegjobb ízű borokból lesz a kiváló pezsgő. A tiszta ízű, ponto­san lekezelt bor elengedhe­tetlen, mert a hibák megje­lennek a pezsgőben. Az izsáki Sárfehér bora alacsony alkoholtartalmú, magas a savszintje, alacsony az ext- raktértéke, gondosan kezelt, tiszta és nem karakteres jel­legű. Kivétel a muskotály. He csípjen! — Azt a legtöbb felnőtt ember tudja, hogy van tank­és palackos pezsgő. Az el­sőt tartályban érlelik, a má­sikat üvegenként, és az utób­bi lényegesen drágább. Mi­ért van ez így? — A tankpezsgőről, azt hi­szem, érdemes még megem­líteni, hogy már akkor is erről a kategóriáról van szó, ha három liternél nagyobb űrtartalmú edényben erjesz­tik az italt. Az ár áz elért minőséget tükrözi, illetve a piac felvevőképességét. A klasszikus francia módú pezsgő készítése során az ital abban az üvegben vásá­rolható meg, amelyikben megerjesztettü'k. Az elkészí­tési ideje lényegesen ho6z- szabb a tankpezsgőkénél, nem beszélve a munkaigé­nyességről. — A szakemberek szemé­ben — pontosabban a szá­jában — az izsáki pezsgő mi­lyennek számít? — A maga kategóriájában, a borversenyek helyezései alapján előkelő helyet fog­lalunk el Magyarországon. Egyébként... — Elnézést, hogy félbesza­kítom, de jó lenne, ha va. lamiféle kapaszkodókat kap­nánk a megítéléshez. Mi, lai­kusok, legfeljebb ilyeneket mondhatunk egy itctlra: ez igen, jólesett; ne adj isten: csuda jól fejbe vágott... — A szakmai elvárások­hoz tartozik, hogy a pezsgő friss, üde jellegű legyen, harmonikus ízű, omlós szén­savtartalmú . — magyarán szólva, ne csípjen (elég, ha mi becsípünk tőle — a szer­ző megjegyzése). Elengedhe­tetlen követelmény a vilá­gos zöldes-fehéres szín, és az, hogy jól érvényesüljön benne a pezsgősített bor íze. Az sem mellékes, hogy a béltartalom a külsőségekben is feleljen meg a mindenko­ri ünnepi ital elvárásának. Persze jó néhány külföldi országban korántsem csak ünnepekkor durran a pezs- gősdugó! le édes félszárazom — Nem szóltunk még az efféle varázsszavakról: szá­raz, édes, félszáraz. — A pezsgők cukortartal­mát jelzik a minősítések. Az Izsáki Állami Gazdaság több mint 20-fajta pezsgőt gyárt az igényeknek megfelelően. A „Brut”-pezsgőknek 5 gramm/liter alatt van a cu­kortartalma, férfias ital. A száraz minősítés 5—25 gramm/iitert, a félszáraz 25 ■—30 gramm között, a félédes 35—45 gramm között, az édes pedig 45—90 grammot jelöl. — Meglepő szám a csak­nem kéttucatnyi fajta izsáki pezsgő, nem lenne haszonta­lan többet megtudni róluk. — Több nagy pezsgőcsalá­dunk van, az első a Pompa- dur, többféle termékkel. Fe­hér, rozé és vörös pezsgő a száraztól a félédesig. A Claudiusból szintén többfaj­ta van: fehér, rozé és mus- kotályos. Az Admiralból fő­leg félszárazat és félédesét gyárt az állami gazdaság. Ezék hosszabb erjesztésű pezsgők. S van még többféle, Jtöbb speciális készítmé­nyünk, például a Claudius— Caesar csalód főként nyu­gatra megy. A Claudius— Caesar félszáraz pezsgő el­nyerte 1988-ban- az Év leg­jobb pezsgője címet. Hadd említsem meg az alkohol- mentes Kölyökpezsgőt, amely mind népszerűbb a fogyasztók körében. * * * Egy szót se tovább! Eny- nyit beszélni a pezsgőről ta­lán több a soknál. Ha a pu­ding próbája az evés, miért lenne másként ünnepi ita­lunknál, inkább mindenki kerítsen az ízlésének meg­felelő üveg pezsgőt, szép csi­szolt poharakat, jöjjön a pukkanás, a habzó folyadék, a koccintás és a jókívánság: — Egészségünkre! Boldog új évet! Lovász Sándor Az izsáki pezsgők és borok szinte teljes választéka megtalálható Gyulán, az Ajtóssy ut­ca 9. szám alatt lévő borkimérésben. Az egyik legszebb üvegű a Reform Fotó: Fazekas Ferenc Többéves kutatómunkával három kfilőnbőző burgonyafajtát nemesítettek ki a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen. A -három fajtának a fantázianeve: Sarolta, Ciklámen, Őszi ró­zsa, melyeknek termő- és ellenállóképességük kitűnő és na­gyon jő minőségűek MTi-fotó: czika László „Hajlékos” fradistaként a Rákóczi téren Esti pesti mesék Bár barátom szerint csak úgy kerül­tem fel Pestre, hogy elaludtam a vo­naton, azért egy-két dologgal én is ösz- szefutottam a székes fővárosban. Talál­koztam például a „fönti” árakkal, me­lyek nem szálltak villamosra, mégis igencsak felfelé tartottak, szinte a (tű- résjhatárig. Pénztárcám megpróbált először úszni az árral szemben, de ön­bizalmát és bartókos illatát hamar el­vesztette. Narancsos kacsasült helyett meg .kellett elégednem „o” hallal, meg „p" hallal, vagyis változatos étrendem­ben az olajos és a paradicsomos szardí­nia váltotta egymást. Ezen konzervék semmivel össze nem téveszthető izét itthon hamar sikerült felednem, de né­hány pesti történet zamata megmaradt bennem. Soha többet nem megyek melegítőben újságért a Nyugati pályaudvarra, lejárt személyi igazolvánnyal. Igaz, csak egy­szer próbálkoztam ilyen gaztettel, de a rend éber őrei pillanatok alatt nyákon csíptek. — Magra hajléktalan? — kérdezték ravaszul és megviselt irataimat betűz- gették. — Nem, hajlékos vagyok — csúszott ki a számon, miközben kicsi szobám jutott eszembe, melyben egy ágyon és egy pálinkás üvegen kívül más már nemigen férne el. — Jó lenne, ha megújítaná a szemé­lyijét — róttak meg egyöntetűen. — Megújítom — válaszoltam, és gon­dolatban már egy fényképész műter­mében ücsörögtem. Tartalmas beszélgetésünk a rendőrök­kel ott ennyiben maradt. Aztán egy hónap múlva kaptam egy csekket, 1500 forintos birsággal, a lejárt személyim miatt. A fényképre félretett pénzem is ráment, tgy nincs új igazolványom, de találtam egy másik újságost a Lehel té­ren. A biztonság kedvéért oda már far­merban megyek. Szégyellem, de 26 évet leéltem úgy, hogy soha nem jártam macskakiálli- táson. Már azt hittem, ilyen bűnben te­lik el ifjúságom, amikor a Rákóczi té­ren két — nem csupán örömittas — „kandúr” beszélgetésébe csöppentem. A sarkon pompázó lányokról cseverész- tek, „macska-stílusban”. — Azzal a szőke cicussal szívesen egerésznék együtt — mutatott egy fe­kete hajú „szépségre” egyikük. — Azt a vörös vadmacskát se zavar­nám ki az ágyamból — kacsintott egy barna leányzó felé a másik. Én meg azon doromboltam magam­ban, hogy a macskát sem a színe teszi. Van egy kerület Pesten, ahol minden eöld-fehér. Az emberek fehér ereiben zöld vér csörgedez, Fischer Palika nevű isten uralkodik, Nyilasi Tibiké nevű ki­rálynak hódolnak az alattvalók, ősszel és tavasszal hetente egyszer kinyitja itt kapuit egy szentély, ahol a hívőknek megmutatja magát tizenegy zöld-fehér angyal. Ilyenkor másfél órára nincs ár­emelés, nincs politika, csak lebegés és gyönyör. Az idén azonban egyszer a szentély zárva maradt, pedig az angyalok ki­futottak a zöld gyepre. A kapukon kí­vül rekedt zöld-fehér szivek megha­sadtak, a zöld-fehér szemek könnybe lábadtak. Néhány füstbomba- és petár­dadobáló ördög feketébe öltöztette a vidéket. Hiába zúgott kinn a „Hajrá Fradika!”, Pestnek egy kerülete ekkor másfél órára meghalt. Egyszer volt, hol nem völt(?), volt egyszer egy különös hétvége Pesten, amikor az emberek boldogan szippan­tották be a levegőt az utcákon, élvez­ték a csendet. Nem volt benzingőz és motorzúgás, öreg nénikék zsíros kenye­ret és teát hordtak puttonyukban és osztották szét fáradt és átfázott fele­barátaiknak. Senki nem sietett (nem is volt mivel), a szomszédok megálltak és beszélgettek egymással az élet dolgai­ról. Aki szerette a Tv-híradót, napo­kon át nézhette egyfolytában. A.hidak, utak kipihenhették egész éves fáradal­mukat és a taxiórák is megállhattak a sok-sok ketyegés után. A boldog semmittevés azonban fo­kozatosan kezdett unalmassá válni. Az embereken elvonási tünetek jelentkez­tek a benzingőz és a motorzúgás hiá­nya miatt. A zsíros kenyér egyre ke­ményebb lett, a tea pedig kihűlt. A szomszédok mindent kibeszéltek, és so­kan már unni kezdték a Tv-hiradót. Egyre többen tették fel a kérdést: ér­demes volt? Lassan már csak annak g fránya benzinnek nem volt lelkiismeret- furdalása. Ja, persze, neki más van. Ara! Nyemcsok László

Next

/
Thumbnails
Contents