Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-30 / 305. szám
1990. december 3t., vasárnap NÉPÚJSÁG Polgármester úr, mi lesz a kultúrával ? — Ugye arról kérdezel, miertelmes emberek körének. lesz Gyomaendrőddel? — kérdezi vissza dr. Frankó Károly polgármester. — így is mondhatnánk. És köszönöm, hogy nem „mentünk át” hivataloskodó önözésbe. De mondd csak, nem gyűlik meg a bajod az efféle kijelentésekkel, hogy kultúra nélkül semmi sem megy? „... rendet szeretnék csinálni” 1 — Aki nem tudja ezt, azzal különben sem* lehetne dűlőre jutni. Én hiszek a ráció erejében és abban, hogy akik ma döntenek egy városról, a legtöbben nemcsak ugyanazt mondják, hanem érzelmileg is azonosak azzal, ahogy én látom az elkövetkező négy esztendőt. — liehet, hogy vicces dolog szilveszter előtt éppen a kultúráról heszélni. Habár egyre több és egyre keményebb eszmecserék hangzanak el a televízióban és a rádióban is, fogalmazódnak meg a lapok hasábjain arról, hogy mi is la 'kultúra, és miért nem megy semmi egyről a kettőre kultúra nélkül. A hírhedt, esőlátó kultúraellenesek persze azt sem tudják, miről beszélnek. Hogy nemcsak egy számukra unalmas vers vagy színdarab, hosszú hegedűverseny a kultúra, hanem az a szék is, amit két kézzel szorítanak: ki ne szaladjon alólak. Meg a ház kívül-belül, ahol élnek, dolgoznak, meg a gyerekük arcán a mosoly, ahogy meséli, mi volt az iskolában? Bizony, nem „szép- lelkek” nyaralygása a kultúra, hanem szárnyalás, álmodozás, akarat, cselekedet. Mi erről a véleményed, polgár- mester úr? — Nem megyek messzebb, de mégis azt mondom: én a rendszerváltást nemcsak úgy élem át. hogy most politikailag megváltozik minden. hanem úgy is, hogy rendet szeretnék csinálni. Ez egy olyan város, ahol a városházán az van kiírva, hogy .»Nagyközségi Tanács". Valószínű, nem tartották fontosnak kicserélni. Miért? Mert az emberek nagy többsége a „faluban élés” szemléletét hordozza. Ahhoz, hogy város lehessünk, és valami szellemisége legyen annak. hogy „város”, azzal kell elkezdeni, hogy eltaigy- gyék az emberek: a város többet nyújt Ezt azonban csak akkor hiszik éL ha felnőnek arra a szintre, hogy leseprík az utcát tisztaságot rendet tesznek maguk körűt Ez alapvető, és a kultúráról itt kell elkezdeni minden beszélgetést. Az. hogy a fejekben is mielőbb rend legyen, az sajnos, nem rajtam és a testületen múlik elsősorban. — Szeretném meggyőzni az Itt élő sok száz értelmiségit köztük a háromszáz pmiagngiKt és mindenki mást, akinek magas képesítése van. hogy ők a magja az aMmló polgárságnak, az Valamiért azonban visszahúzódnak, nem vesznek részt a kultúrában. Vagy azért, mert Gyomaendrődön nincs is olyan kultúra, vagy azért, mert önmaguk sem igénylik. sajnos. Ez bizony 25 év tapasztalata. Azóta élek itt. Mégis azt szeretném, hogy a példamutatásra hivatásánál fogva is kötelezett értelmiségi eljárjon hangversenyekre. színházba, moziba, a kultúra közvetlen eseményeire, irodalmi estre a könyvtárba. Hogy ne kelljen szégyenkezni, mert a háromszáz pedagógusból csak három jött el. — Mondhatná ezekre a praktikus gondolkozás, hogy a pedagógus (vagy más értelmiségi) azért nem megy moziba, mert drága a jegy; azért kapál inkább szabad idejében, hogy fenntartsa magát, amint tudja, egy pedagógusnak kijáró életnívón; azért nem megy hangversenyre, színházba, mert disznót hizlal, és a jószágot éppen etetni kell, meg sokfélét mondhatna. Főleg tehát, a mindenek mögöttesét, alfáját és Omegáját: a pénzt. Ami sem neki sincs elég, séma kultúrának. Főleg ezután nem lesz. — Azért nem kerül minden pénzbe! Igaz, az önkormányzatoknak is az a nagy gondja, lesz-e pénzük? Nyilván, túl kell élni ezt és (például) fent kell tartani a könyvtárat, művelődési házat, mozit, megőrizni működőképességükben az iskoláinkat. Mi ragaszkodunk a három középiskolához, hosz- szú távon a „középiskolást* kisvárosa” szeretnénk lenni. „Megkeresni a pénzt termő lehetőségeket” Épül az új ipari iskola (nem mi kezdtük), de majd szerzünk valahonnan pénzt, és befejezzük. Tizenötmillió hiányzik. Ahol iskola épül, ott azért nagy bai nem lehet. Jól felszerelt az egészségügy, személyi feltételei adottak. A sportra viszont kevés lesz a pénz, a tornacsarnok, amit tavaly avattak, nem használható. Hő- szigetelési problémák adódtak. formaldehid képződik, bekerül a levegőbe, és olyan koncentrációban, ami az emberre már veszélyes. A dolog (az intenzív szag mellett) úgy derült ki. hogy a csarnokban a nyáron megdöglött ek a legyek és a szúnyogok. Szomorú, de így van! Minden nap várjuk a szakértői elemzést és_a javaslatokat: mi a teendő? Két hónapig használták a termet, tornaórák voltak ott és edzések. Negyvenmillióba került, és most újabb pénzek kellenek erre is... — Ex m „pénz az ninra" kein. Kijöttél már; hal van — Az igazság egyelőre keményen rejtőzködik, de megtalálható. Ügy is, ha az ember, ez esetben a polgármester és négy-öt bölcs segítője, és a képviselőtestület keresi, szakadatlan keresi. De nemcsak a pénzt, hanem a pénzt termő lehetőségeket is. Mi magunk sem figyeltünk nagyon oda eddig arra, hogy Budapest után a negyedik legnagyobb földterülettel rendelkező város vagyunk. Óriási földjeink vannak, „vaddal és hallal megáldva”. Sok vizünk is, gyönyörűséges Körös-partjaink. Az idegenforgalom lényege lehetne a vadászat, horgászat, pihenés és a megye (a gyulai után) második legszebb strandja, melynek gyógyvize az ország tíz legjobb gyógyvize között van. Ha majd jönnek a vendégek, pénzt is hoznak. A bai az, hogy nincs egy tisztességes szállodánk, éttermünk, ahová el vihetnénk a turistákat és a nyugati üzletembereket, pedig már itt kopogtatnak^ volt gyomaiak, a volt endrő- diek. Űj, hogy Shell-kút települ Gyoma és Endrőd közé, a város legcsúnyább részének látványát emelendő, kiszolgáló boltokkal, üzletsorokkal, idővel motel is épül oda; mit mondjak? Ez is kultúra. Készül hozzánk fiákkal a Budapest Bank. és hívjuk 'az Állami Biztosítót — Hallottam a Stúdió *90 egyik legutóbbi adásában a Kulturális Kamara vezéremberétől: „Önkormányzati felelősség lesz minden döntés, ami a kultúrával kapcsolatos, miközben demagógia lenne így állítani szembe: ötezer ember megélhetése vagy a színház. Ki az, aki a színházra szavazna?” — Nagyon találó! De a demagógia (valóban) azonnal felfedezhető. Hogy is jönne az össze, mondjuk itt nálunk, hogy van 370 munka- nélküli, csukjuk be a mozit s oldjuk meg azon a pénzen a foglalkoztatásukat. Aki a kultúrát a jövő reményét így eladná, az nem való oda, ahová az emberek, a választék küldték. — Mondják, Hogy nehéz pénzeken szépen, matatásán átépítették a művelődési házat, a színpadát viszont a néptáncokhoz szabták; kicsi. Sokszereplős színházi előadást nem lehet tartani. Közben a Psota-esten húszán voltak. — Most mit tegyek ehhez? Ez mind igaz. Ide csak a Népszínház jön. meg a békéscsabai, kamaradarabokkal. Nincs zenekari árok, a karmester benne vezényel a színpadi látványban... A Psota-est? Szégyellem magam a sikertelenség miatt. Hol voltak az orvosok? A pedagógusok? Viszik-e a tanítványaikat? Csinálnak-e reklámot? Engem és az osztálytársaimat a középiskolában dr. Papp János tanár úr tanított meg sokmindenre. Mi. csak úgy pluszban, operákat hallgattunk az óráin, és elmagyarázta: miért szép, amit hallunk. A JSzállj gondolat aranyló számyakon"-t a Nabuccóból együtt énekelte az egész osztály. Nem mondom, miért hoztam fel ezt a példát. — Az iskolákhoz jutottunk ■ megint. Egy pillanatképet adhatnál erről, polgármester úr! — Tegnap (december 18.) volt testületi ülés, ebben a témában is. Iskola, sport, művelődés. Egy-két személyeskedés előjött ugyan, de aztán az lett a legfontosabb, amiért összeültünk. Alapelvünk, hogy minden iskola működjön, bár eléggé lepusztult állapotban vannak, öregszőlőn viszont iskolát indítunk, alsósoknak. Negy- venketten járnak be onnan naponta a városba, ki gyalog, ki biciklin, amióta a tsz-busz nem viszi őket: ez nem állapot! Igen: tanyai iskolát nyitunk. Oktalan koncepció miatt nem járhatnak hóbam-sárban hat-tíz éves gyerekek kilométereket! Csak eddig senki sem ütött az asztalra, hogy ez embertelen állapot. Hasonló a helyzet az Endrődön lakó zeneiskolásokkal: szereztem egy zongorát, és ezután a tanárnő jár át oda, nem a negyvenvalahány gyerek ide. — Itt végig iá kultúráról, meg Gyomaendrődről beszéltünk, mely ugyanúgy összecseng már, mint Budapesten Búd» és Pest. Tőled, a gyo- maendrődi polgármestertől igy is kérdezhetem: mi a polgármesteri ars poétikád? — Műveltség, intelligencia, kultúra. Ahol nem ez jellemzi az önkormányzatokat, ott el lesz adva a kultúra, kocsmai szintre megy minden. Ügy gondolom, hogy nálunk ettől nem kell félni, kvalifikált munkatársakat találhatok a testületben. Ez garancia arra, hogy valóban várossá legyünk; hogy esztétikailag is várossá alakulhasson a következő 3ft évben Gyomaendrőd, - annak az alapjait most kell lerakni. Legyenek szép tereink, utcáink, ahol (mint Szentend- . rén vagy Gyulán) sétálgatni lehet, és jól érzi magát az ember. Ha valamit most elrontunk, ötven-száz év múlva is szidni fognak érte. Ügy is mondhatnám: visszaadni a gyomai és az endrődi főtér régi szépségét lehet, hogy nem is pénzbe kerül, ehhez a jó ízlés is élég. Az emberek szakadjanak el a falusi életstílustól,' környezeti szokásoktól, higgyék el, hogy a „tisztaság fél egészség”», és ez a lélekre is vonatkozik. Legyenek városi nívójú boltok, virágövezetek, vissza kell csábítani az elszármazottakat. az idegenek számára is vonzó szellemiséget teremteni. — Igaz, hogy a polgármester orvosi ügyel etet is vállal szabad Idejében? * — Igaz, és ezzel a képviselő-testület is egyetért Nyolcvan-száz óra havonként Körzeti orvosi éveim hozták a legtöbbet számomra ahhoz, hogy megismertem az itteni embereket. Az életüket, szociális helyzetüket örömeiket bánatukat. Ha most orvosként megyek a házakhoz, családokhoz, mint polgármestert is fogadnak. Közben panaszaikat az orvosnak mondják, de tudja*, hogy azokat a polgármester is tökéletesen megérti. Naponta bebizonyosodik előttem. hogy a polgármesterség nem is annyira hatalom, mint inkább lehetőség. Arra, hogy néhány jó dolgot megvalósítson az ember, hogy elhintse a magot Ha majd tizenöt év múlva azt mondják: ez akkor kezdődött, amikor a Frankóék voltak, akkor biztos, hogy megéri. — Végül is: polgármester úr, mi lesz ■ kultúrával? — Hogy mi lesz Gyomaendrőddel? Ugye, így gondoltad? Sass Ervin Fotó: Gál Edit Embernevelés Kis csomag érkezett szerkesztőségünkbe Sarkadról, az „Embernevelés" című pedagógiai folyóirat szerkesztőjétől, Chrappán Magdolnától. A csomagolópapírból az Embernevelés legújabb, számát hámozhattam ki. A folyóirattal utoljára az év elején találkoztam, azután hosszú szünet következett... Vajon mi történt? — hívtam fel még aznap a feladót. — A kérdés jogos — hangzott a vonal másik végéről. — Folyóiratunknak évszakonként, -tehát négyszer egy évben kellene megjelennie, ám most csaknem egyéves kényszerszünetet tartottunk... — Talán nem volt elegendő kéziratuk? — találgattam. — Szó sincs róla! Abból hála istennek, nincs hiányunk, pedig egy fillér honoráriumot sem tudunk a szerzőnek fizetni. Eddig a sarkadi Ady Endre Gimnázium Betéti Társaságának nyomdájában készült a lap, ám annyi volt a munkájuk, hogy ránk már nem maradt kapacitásuk. Üj nyomdát kellett keresnünk, új szerződéssel, s ez idáig tartott... — Ha jól értem, akkor ez a decemberi most a tavaszi lapszám... — Tavaszi-nyári — javított ki Chrappán Magdolna. — Ugyanis két évszak kéz- iratanyagát összevonva jelentettük meg. Az őszi lapszám pedig várhatóan ’91 februárjában jön ki a nyomdából. — Említette, hogy a szerzőknek nem tudnak honoráriumot fizetni. Eszerint nem egy nyereséges vállalkozásról van szó... — Az Embernevelés a Kemény Gábor Iskolaszövetség lapja. Az iskolaszövetségnek 15 intézmény tagja. A lap anyagi fedezetét a tagdijak, a Baranya és a Békés megyei pedagógiai intézetek, valamint a Békéscsabai Tanítóképző Főiskola biztositja. Nélkülük valószínűleg szép álom tenne ez a folyóirat, hiszen az előállítási költség jóval nagyobb, mint az érte befolyt pénzösszeg. — Egyébként, hogy alakult a megrendelőik száma? — Sajnos, a terjesztésbe a postát nem tudtuk bevonni, mert az ismét óriási összegeket emésztené fel; így a folyóiratunk híre csak szájról szájra terjed egyik tantestületből, vagy intézményből a másikba.. . Jelenleg 450 megrendelőnk van. Az optimális mintegy ezer eladott példány lenne. — Akik ismerik a folyóiratot, nyilván véleményt is mondanak róla. Mit tudnak erről a szerkesztőségben? — Eddig még csak egy előfizetőnk mondta le a folyóiratot. Ez is elárul valamit. Aztán, ami számunkra a legnagyobb büszkeség: a debreceni Kossuth egyetemen folyóiratunk egyik írását kötelező olvasmányként tanítják ... — Ha Dinner * Club For Two Egy újabb világhálózat tagjává lettünk? Egy újabb lehetőség kapója nyílott meg előttünk, immáron a Békés megyeiek is beléphetnek a DINNER * CLUB FOR TWO 300 ezer tagot számláló és 17 országot felölelő szervezetébe. Bezzegh László, a Dinner 4 Clnb For Two területi képviselője, a Békés Megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettese a következőket mondja mindéiről. — Kanadától Floridáig és Párizstól az Északi-sarkkörig a tagok több mint 5 ezer úgynevezett rendszerpartner szolgáltatásaival élhetnek a vendéglátás és a szabadidős tevékenységek területén. Kettesben indulhat az ember vacsorázni, de csak az egyikőjük számláját kell a klubtagoknak kifizetni! Innen ered a szlogen: szórakozzon kettesben, a partnere a mi vendégünk. Békés megyéből a Gyulai Park Kft., a Veszely-csárda Kft., valamint a gyomaendrödi Dréher-söröző, a békéscsabai Bella Itália, a gyulai Asia és a szabadkígyós! Vadász csárda panzió lépett be a világhálózatba, így valódi jelentőséggel bírhat a szervezetbe való belépés. Egyébként további vendéglátóegységek, panziók és szállodák is a szervezet tagjai lehetnek. — Nem félnek attól, hogy a felsorolt éttermeket megrohamozzák az emberek. mert fél áron ebédelhetnek, vagy vacsorázhatnak? — A szolgáltatás igénybevételére csak a Dinner * Club For Two tagsági kártya jogosít, amelyet a szerveret bármelyik egységében évente csak egyszer használhat fel a tulajdonos. — Mennyibe kerül egy ilyen kártya? — Kettőezer-ötszáz forintba. — Aha. Így többe kerül a leves, mint a hús ... — Nem, nem. A kártyával akár évente 365-ször is étkezhetünk, de minden esetben máshol, a hálózathoz tartozó üzletekben. Magyar- országon mind több vendéglátóipari egység lép be a láncolatba, igy a sokat utazóknak igenis megéri a tagság. Egyébként, ha bárkinek további információkra tenne szüksége, szívesen állókra*- delkezésre. L a.----------------------------Megrendelem A DINNER * CLUB FOR TWO HUNGARY-NAL — postacím: DINNER * CLUB FOR TWO HUNGARY, 1025 Budapest, Törökvész út 57/A — a tagsági kártyákat. Befizetem a Budapest Bank RL-nél lévő 298-88888-21926 számlájukra az egyszer 2599 Ft, vagy kétszer 2590 forintot. Vagy: kérőn, küldjenek részemre befizetési csekket. Nevem: ____________ í r.-szám Dátum: aláírás: (X)
