Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-27 / 302. szám
o 1990. december 27., csütörtök \ mmiM Pedagógiai napok a Padrahban „Végre ki mertük mondani a problémánkat!” — A kedvesem már második éve járt iskolába, amikora papája még mindig azt kérdezte tőle: „Na, mi újság az óvodában?” Az apró kis történet hallatán elgondolkodtam. Vajon hogyan befolyásolja egy család életét a gyerek iskolába kerülése? Az önmagámnak feltett kérdésre aztán a szakdolgozatomban igyekeztem választ keresni — mesélte nevelőtársainak Szabó Katalin, a Békéscsabai Padrah Lajos Általános Iskola egyik pályakezdő pedagógusa. Királynők számára is dolgozott Dósa Ferencné unokájával, aki már szintén elsajátította a csipkeverés tudományát MTl-fotó: Medgyasszay Gy. Béta Az iskolában az elmúlit napokban ért véget a 10. alkalommal megrendezett pedagógiai hét, ami ezúttal csaknem egy hónapig tartott. Már hagyomány, hogy e rendezvényen szakdolgozataikkal mutatkoznak be a pályakezdők. — Ez több ok miatt is hasznos — vélekedett dr. Novák Pál, az iskola új' igazgatója. — A főiskolákon készülő szakdolgozatok általában az íróasztalfiókoknak íródnak, az elbírálás után oda a sok idő, és energia, amit a hallgatók e munkára fordítottak. Szabó Katalin következtetéseit nagy figyelemmel hallgatták kollégái. — Tizenegy olyan családot látogattam meg — mondta —, ahol elsős kisgyerek van. A szülőknek kérdéseket tettem fel, s a kapott válaszok alapján három típusesetet különítettem el. Volaik szülők, akik szívesen segítenének gyermekeiknek, de ehhez kevesell ik az iskolától kapott információkat. Mások megelégszenek az adott helyzettel, és úgy gondolják, nincs több Információra szükségük, mint amennyiről a gyerek otthon beszámol. A harmadik esetben a szülő közömbös a téma iránt, A gyerek iskolába kerülésével semmi sem változik a családban. a szülőt nem érdekli az iskolában folyó munka. Legalább ilyen hasznos előadást hallhattak Reklám és társadalom címmel a Padrah iskola nevelői a második éve tanító Tóth Attila tolmácsolásában. íme, a sajátos humorral párosuló gondolatmenet lényege: — Minden reklám azt sugallja, hogy az általa bemutatott élelmiszerek, tárgyak, az adott kategóriában a csúcsot képviselik. Az emberek pedig a különbözni vágyásuk miatt igyekeznek hozzájutni ehhez a csúcshoz. A reklám — hála az elektromos tömegkommunikációnak — igen gyorsan terjed, így — főként, hogy másoktól le ne maradjunk — egyre többen keressük a csúcsot. De, ha már nagyon sokan hozzájutottak a reklámozott dologhoz, a gyártók új csúcsot találnak ki, amit az emberek ismét meg • akarnak szerezni. És ez a körforgás napjainkban any- nyira felgyorsult, hogy egyre többen hajszolják a pénzt az újabb és újabb csúcsokért. Ezzel pedig automatikusan hanyagolödik a csatád, ellsivárosodnak az érzelmek, kihullanak belőlünk a közösségi értékek... Az ez évi pedagógiai napok a hagyományok tiszteletben tartása mellett különbözött is a korábban szervezettektől. Hrabovszki Mihály igazgatóhelyettes véleménye : — Korábban nagyon sok külső előadót hívtunk, akik az oktatás általános helyzetéről beszélteik, míg az idén a saját problémáink feltárására fordítottuk a figyelmünket. Sorsdöntő nap volt például, amikor a nevelőtestület két szakszervezete, a PSZ és a PDSZ megvitatták az 1990. január elsejétől érvényben lévő kollektív szerződést, és módosították azt. Pontosan megállapították, milyen tevékenységek sorolhatók a pedagógus kötelező óraszámába, melyek a pedagógus órán. kívüli díjazott és díjazás nélküli feladatai. Ugyancsak a pedagógiai hét szolgált keretül annak a pályaválasztási tanácsadásnak, amelyet az iskola a hetedik, nyolcádik osztályos tanulók és szüleik számára rendezett. — Sajnos a meghívott középiskolai igazgatók nem sok jóval biztatták az érdekelteket — mondta Novák Pál —, Békéscsabán is egyre kevesebb tanulót tudnak felvenni a szakmunkásképzők, hiszen a vállalatok sorra mondják fel a gyakorló- helyeket. Enélkül pedig iskola sincs. És az igazság az, hogy mi se tud juk mivel biztatni a gyerekeket. Félő ugyanis, hogy egy gyengébb tanuló — ismeretségei lévén — hamarabb jut maszek gyakorlóhelyhez, mint egy olyan tanuló, akinek nincsenek kapcsolatai. Ördögi kör. A sokszínű pedagógiai napok legfontosabb tanulságait Hrabovszki Mihály igazgatóhelyettes a következőkben látta: — A kis létszámú osztályok korrekciós nevelését évekkel ezelőtt felvállaltuk, de azóta se tudtuk megteremteni hozzá a tárgyi és személyi feltételeket. Azután: Novák Pál új igazgatónk pályázatában említette, hogy szeretné megvalósítani az úgynevezett nevelőiskolát. Testületünk azonban semmi közelebbit wem tudott erről. A pedagógiai napok jó alkalom volt arra, hogy részletesen is megismerjük nézeteit, és hozzászólhassunk azokhoz: végre kimondjuk problémánkat. M. M. Harminc éve foglalkozik csápkeveréssel Dósa Ferencné. Munkái — különböző méretű térítők, gallérok — az európai országokon kívül Ausztráliába és Amerikába is eljutottak. A faorsókon tárolt vékony lencémát 12- féle cslpkeverési technikával dolgozza fel, legszebb munkál a dán trónörökösnő és a holland királynő számára készültek. A több száz éves múltra visszatekintő eljárással készített csipkete- rítők, ruházati kiegészítők igazi értéket képviselnek, kár, hogy a sablonos vásári holmik mellett nem kapnak igazi elismerést idehaza — vallja a csongrádi csipkeverő asszony. Vajon hogyan befolyásolja egy család életét a gyerek iskolába kerülése? Fotó: Gál Edit Ausztria: több munkaalkalom a külföldieknek! Jövőre valamennyi osztrák tartomány több külföldit foglalkoztathat, mint az idén. Becsben például az idei 100 ezerrel szemben 1991-ben 122 ezer külföldi vállalhat munkát, jóllehet eredetileg a főváros még több, 162 ezer fő foglalkoztatásához kért engedélyt az osztrák szakminisztériumtól. Ausztriában a jövő évi teljes vendégmunkáskvótát 308 ezer főben állapították meg, szemben az idei 205 ezerrel. A gyáriparosok szövetsége azonban szívesen látna több külföldi munkavállalót, és az a véleménye, hogy a jövő évi kvóta várhatóan már tavasszal kimerül. Ausztriában ugyanis igen erős gazdasági konjunktúra van, a kis- és középüzemek keresik a munkavállalókat, különösen a szakképzetteket. Ám a külföldiek foglalkoztatása a gyakorlatban nem megy olyan simán. Jelenleg közel 360 ezer külföldi tartózkodik legálisan Ausztriában. Helmut Zllk Bécs főpolgármestere úgy vélekedik, hogy legálisan kell foglalkoztatni őket, különben feketén vállalnák munkát. Ez pedig letöri a béreket és csökkenti az adóbevételeket. A főpolgármester szavainak külön nyomatékot ad, hogy becslések szerint Ausztriában mintegy 70 ezer külföldi dolgozik „feketén”. Az osztrák gazdaságban különösen az építőipar, a különböző ipari üzemek, valamint az idegenforgalom keresi a munkavállalókat, és szívesen alkalmazna külföldieket. A hivatalos engedélyek kiadása azonban jócskán elhúzódik, gyakran 6 hónapot is igénybe vesz. Ennyi ideig azonban az osztrák vállalkozók nem tudnak várni, így nem marad más választásuk, vagy csökkentik a termelést, vagy pedig „feketén” dolgoztatják a külföldieket. Ez év október végén egyébként 250 ezer külföldit foglalkoztattak az osztrák cégek, ez az összes munka- vállaló 8 százaléka. Egyidejűleg a munkanélküliek száma közel 165 ezer volt, és ebből 20 ezer külföldi. Nehezíti a külföldiek munkavállalását Ausztriában az a törvényi előírás is, hogy csak a munkahelyek 10 százalékát tölthetik be idegen munkaerővel. Így az országba érkezőknek gyakran nem marad más választásuk, mint hogy „feketén” vállaljanak munkát. Az osztrák munkaadók manapság kettős nyomás alatt állnak: egyrészt segíteniük kellene a szociális szempontból hátrányos helyzetűeket, ide tartoznak a bevándorolt külföldiek is — ez ráadásul ne kije is kifizetődő —, másrészt pedig védeniük kellene az osztrák munkaerőt. Ezért szakértők véleménye szerint összhangba kellene végre hozni a munkaerő- és bevándorlási politikát Ausztriában. S«. B. Szenvedélybetegek Battonyán Báránykáka Jó Pásztor Házban Zoli elitta a vagyonát erőnek, Istennek tulajdonítja. — Miután Isten segítségével teljesen meggyógyultam, ott maradtam a dunaharasz- ti rehabilitációs otthonban, mint ápolónő. Vannak tapasztalataim, s úgy látom, az egészségügy nem képes arra, hogy a szenvedélybetegeket meggyógyítsa. Erre egyedül csak Isten képes! Nem segít semmiféle gyógyszer, főleg, ha az egyik szerről úgy próbálják leszoktatni a beteget, hogy rászoktatják egy másikra. Aztán — tisztelet a kivételnek — az egészségügyi dolgozók nem igazán éreznek együtt ezekkel az emberekkel. Nem élik át az elvonás első napjainak leírhatatlan kínjait, nem ülnek mellettük éjjel-nappal. Mi ezt itt, a vallási közösségben megtesszük. Talán épp ezért eredményes a munkánk. Beszélgetőpartnerem két társával együtt épp egy kívülről szegényes épület egyik szobájának falát meszeli. Amennyire lehet, széppé teszik, hisz ez lesz a batto- nyad evangéliumi pünkösdi közösség új imaháza. A régit iki nőtték, mióta beköltözött a 12 lakó. Aki itt belép, találkozik a reménnyel „Én vagyok az ajtó: ha valaki énrajtam megy be, megtartatik...” — ez a felirat fogadja azt, aki belép a Köztársaság útja 32-es számú ház ajtaján. Ezen a pár evangéliumi soron kívül semmi sem árulja el, hogy a hit házában vagyunk. EgySzenvedély: mennyi Imindent rejt ez a szó! Olyan érzelmeket, olyan erős köteléket valakihez vagy valamihez, amely gyakran csak ,az élet árán téphető el. Az áldozat — mert a szenvedélybeteg kétségkívül az ’— borzasztó testilelki kínokat él át. Szenvedélye nélkül képtelen élni, azzal együtt pedig semmit sem |ér az élete. Amikor először nyúl a pohár, a gyógyszeresdoboz, vagy a drog után, talán csak sejti, hogy csapdába kerül. Mégpedig olyan csapdába, amelyből egyedül a legritkább esetben Iképes kilábalni. Még segítséggel is nehezen. Persze, sok múlik azon, ki és hogyan segít. — Nem tudom, hogy van ez — tépelődik Agócs Eleonóra —, hisz mindenkit ér csapás, mindenkinek vannak nehéz időszakai, elviselhetetlen pillanatai. A legtöbben túlteszik magukat ezen, de méhányan nem. Talán ők gyengébbek... Eleonóra előtt a saját élete ma már kristálytisztán áll, pontosan tudja, mi a jó, mi a rossz és afelől sincs kétsége, hogy mivégre született erre a földre. Pedig valamikor ő is a gyengék közé tartozott. Ivott, aztán különböző gyógyszerekkel hosszabbította meg a kábulat felelősséget, értelmet nem ismerő óráit. Csakhogy a „szintetikus boldogság” hamar elmúlt, és' akkor arcul csapta a valóság, elviselhetetlenül. Nehezen tudom magam elé képzelni, milyen lehetett pár évvel ezelőtt, mert most egy festetlen, bájos arcú, tiszta tekintetű fiatal nő ül velem szemben. Farkasszemet néz a múlttal, s lelkesen beszél arról a csodás fordulatról, mély az egész életét gyökeresen megváltoztatta: amikor utánanyúlt valaki, és megához emelte. Ugyanis azt, hogy megmenekült ebből a feneketlen mélységből, nem önmagának, nem a körülmények szerencsés találkozásának, hanem egy rajta kívül állő
