Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-23 / 301. szám

1990. december 23., vasárnap Kis szakosztály, nagy sikerek Ahonnan Farkas Péter birkózó világbajnokunk édesapja is elindult Most, amikor a hazai élsport élet-halál harcát vívja a fentmaradásért, a támogatásért, az SOS-jelek közepette a magyaros virtus, a bizonyítani akarás, a tehetség bizonyíté­ka a birkózó Farkas Péter világbajnoki győzelme! Bár az ifjú „sampion” a GANZ-MÁVAG-ban kezdett, jelenleg az Újpesti Dózsa versenyzője, mégis kötődik megyénkhez. Hogyan? Édesapja, Farkas Károly Mezőberényben gyere- keskedett, a csabai ipari tanuló iskolába járt, s nagyszerű birkózó eredményeivel igencsak hozzájárult ahhoz, hogy a 611. Számú Ipari Tanuló SK annak idején diáksport nagy­hatalommá váljon! „Kőkorszaki” körülmények — nagyszerű eredmények A békéscsabai Lenin úti 635. Számú Ipari Szakmunkásképző negyven esztendővel ezelőtt a „Munkaerőtartalékok Hivatalá­nak 71. Tanintézete” nevet vi­selte. A tanárok, tanulók télen fekete, nyáron kheki-színű uni­formist, tányérsapkát hordtak, és ha találkoztak, katonás szalu- tálással üdvözölték egymást. Amikor 1950. szeptemberében a fiatal testnevelő, Izsó Antal az iskolához került, enyhén szólva „kőkorszaki” körülményeket talált. Tornaterem sehol, s az udvar oly keskeny, mint egy nadrágszíj... A testnevelési órá­kat a forgácsoló szerszámgyár Vandháti úti pályáján, vagy a Gyulai út melletti — ma már feltöltött — cserkész-halastó melletti libalegelőn tartották. A Kórház utcai sporttelepre csak akkor jutottak be, amikor havat kellett lapátolni... Aztán az isko­lavezetés határozott: a kőműves tanulók falat bontottak és két apró tanteremből 12x6 méteres tornaszobát alakítottak ki. De ezzel még nem érték be: a Luther utcai iskola és az SZTK közötti üres telken röplabda pályát, tá­vol- és magasugró helyet alakí­tottak ki, s ezen a mini-sporttele­pen már sor kerülhetett súlylö­késre, rajtgyakorlatokra, külön­böző testnevelési játékok űzésé- re is. A létesítményt a 15-17 éves gyerekek gondozták. A minőségi munka sokat javult ezután, hiszen közel esett az is­kolához a bekerített létesít­mény, s nem „ette” a drága időt a távoli pályára való ki- és bevo­nulás. Az iskolai sportkör 1952- ben MTSK néven alakult meg, s röviddel később vette fel az ITSK nevet. A saját sportkör, kispálya, tornaszoba pezsdítő hatását néhány — csak az isko­lai szakosztályban űzött — sportág kiragadott, országos eredményei tükrözik. Az ötvenes évek első felében mindössze 180 fiú és 13 leány tanulója volt az iskoláink. Közülük Bádé Ilona, Tóth C. Anna, Kubik Erzsébet, Pető Er­zsébet, Szarvas Mária, Komár Ilona, Orem Eta, Horgos Mária, az 1953-54-es tanévben az or­szágos iparitanuló röplabda baj­nokságon a második helyen vé­geztek. Ugyanebben az időben a két Simon és a két Lipták ezüst­érmekkel tért haza az ipari tanu­lók ökölvívó országos bajnoksá­gáról! Az atléták közül — ez már 1957-ben történt — Kiss László távolugrásban, Medo- varszki Zsófia súlylökésben, gerelyhajításban, Tímár Mária magasugrásban nyert magyar ipari tanuló bajnokságot. Rá­adásul a kJt kislány Lengyelor­szágban és Bulgáriában állt rajt­hoz nemzetközi versenyen. Mielőtt még az iskola — nullá­ról indult, országos hírűvé vált —birkózó szakosztályáról szól­nánk, álljon itt még néhány lexi­kális adat. A hatvanas évek kö­zepére új épületszámnyal bővült az alma mater. „Tóni” bácsi mellett két új testnevelő: Kis­marton Albert és Szák Kocsis Pál foglalkozott a fiúkkal-lá- nyokkal. Szükség is volt rájuk, hiszen a diákok létszáma ekkor már elérte a kétezret. Azután fel­épült a Gyulai út melletti mo­dem szakmunkásképző. Az új iskola kapta a 611-es számot, míg a régit 635-re kersztelték. De ne siessünk annyire előre! A birkózósport aranykora — Az MTSK-nál az atléta- és röplabda szakosztály mellett először a társadalmi egyesület nélkül maradt „bunyósok” szá­mára hoztunk létre szakosztályt. Bár a főiskolán megismerked­tem ezzel a sportággal, úgy érez­tem: adnom kell valamit a fiúk­nak, hát ezért beiratkoztam az ökölvívó segédedzői tanfo­lyamra —emlékezett a csaknem négy évtizeddel ezelőtti eseményekre Izsó Antal testne­velő tanár, majd így folytatta: — Békéscsabán akkortájt az Agyagipar és a Dózsa tartott fenn birkózó szakosztályt. Mint a sportág szerelmese, örömmel hallgattam „fiaim” kérését: „gyűljünk” mi is! 1954-ben szerveztük meg az intézet birkó­zó szakosztályát. Melegítőket, tornacipőket az MTH központ­ból kaptunk, kis termünk padló­jára ponyvával letakart torna­szőnyegeket tettünk. A falhoz —élő pajzsként—fiúkat ál 1 ítot- tam, nehogy egy-egy dobás al­kalmával valaki szerencsétlenül járjon. Később kölcsön-szőnye- gen treníroztunk, s a tanév elején beszedett egész évi tagdíjból, no meg a kevéske központi támo­gatásból, a legtehetségesebb fiúk számára néhány pár birkó­zócipőt is vásárolhattunk. Szak­osztályunk taglétszáma ötven­hatvan között mozgott. A serdü­lők és ifik egyaránt versenyez­tek a kötött- és a szabadfogás­ban. Fapadoson utaztunk, tarisz- nyáztunk, kollégiumokban, sokszor tornatermekben, birkó­zó szőnyegen éjszakáztunk. Ám a tehetség, a szorgalom, a min­dennapos edzés, a jókedv hamar eredményt hozott! Az a tizenkét esztendő, mely­ben meghatározó szerepet ját­szottak a 611. ITSK erős legé­nyei, méltán nevezhető a Békés megyei birkózósport „aranyko­rának”. A megeszékhelyen — a már említett két társadalmi egyesületnél — Derzsi János, Szilágyi Kálmán, Orosházán dr. Sándor László, Gyomán Lukács Endre, Szilágyi Imre, Dévavá- nyán Dömény Ferenc, Szikszai Sándor, Szarvason Velenczei György irányította a szakmai munkát, de birkóztak — figye­lemre méltó eredményeket fel­mutatva — Békéssámsonban, Gyulán, Mezőberényben, Me­zőhegyesen, Muronyban, Sar­kadon is! 1957-ben például megrendezték — mindkét fo­gásnemben és valamennyi súly­csoportban — Békéscsaba baj­nokságát! A Békés megyei Ta­nács nem volt szűkmarkú a bir­kózókkal szemben. 1961-ben 10(!) vadonatúj szőnyeggel, s több birkózó bábúval támogatta a szakosztályokat. Az Izsó An­tal elnök vezette megyei szövet­ség, az indulók nagy számára való tekintettel csak a legna­gyobb nehézségek árán tudta két versenynap programjába zsú­folni a Békés megyei ifibajnok­ság küzdelmeit. Azután követ­kezett a csúcs: 1963 nyarán, a csabai strandon, villanyfénynél kétezer néző előtt fogadta az orosháziakra épülő megyeválo­gatott az olimpiára készülő Ja­pán reprezentánsait. Viszakanyarodva a 611. ITSK szakosztályához: a telje­sen kezdőkből, tornászokból, vagy éppen kézilabdázókból verbuvált gárdából a szakava­tott kezű „Tóni” bácsi rövidesen országos hírű ifi-gárdát ková­csolt. Számtalan serleg, oklevél, a figyelemre méltó eredménye­ket regisztráló újságcikk tükrözi a tehetséges gárda eredményes útját. A srácok közül az évek so­rán mindig kikerült olyan ver­senyző, aki országos viszony­latban is jeleskedett. Az ötvenes évek országos ipari tanuló baj­nokai — Farkas Károly, Gönczi István, Faragó Mihály, Lévai András nyomdokaiba a két Gyu­ri —Lipták és Knyihár—lépett. Országos-középiskolás bajnok­ságot nyert Perfalvi László, A Békéscsabai 611. Számú ITSK birkózó szakosztályának törzs­gárdája a hatvanas évek elején, balról: Szabó Mihály, Izsó Antal testnevelő edző, Lipták György. Elől: Beleznai László, Szabó Károly, Tóth László. Knyihár György, Beleznai Lász­ló. A legmagasabbra Lipták György csillaga kúszott. Miután 1964-ben — Békés megyei ver­senyzőként elsőnek — magyar ifibajnoki címet szerzett, felfi­gyeltek rá a Budapesti Honvéd vezetői, s csakhamar „elszip- kázták”. Tehetségét a legjobbak között is igazolta: a piros-fehé­reknél két alkalommal szerzett felnőtt csapatbajnoki elsőséget, és újabb aranyérmekkel bővítet­te amúgy is gazdag trófea-gyűj­teményét! Ám Beleznai Laci is messzire jutott: építészmérnök­ként ő tervezte az 1970-ben fel­épült, új békéscsabai szakmun­kásképző intézetet. Farkas Károly, a világbajnok édesapja A nemrégiben Rómában le­zajlott birkózó világbajnokság után futottam össze a ma már nyugdíjas Izsó Antallal. A min­dig vidám „Tóni” bácsi sugárzó arccal mondotta: — Rettenetesen szurkoltam Farkas Petinek és hallatlanul boldog vagyok, hogy az ő nya­kába akasztották a világbajnoki aranyérmet! Válogatottunk újoncának VB-győzelmét egy kicsit a miénknek is érzem, hi­szen Péter édesapja az ötvenes évek derekán, a mi iskolánkba .járt, és nálunk „gyúrt” — indo­kolt az egykori sikeredző, majd nem kis meghatódotsággal hangjában így emlékezett: — Farkas Karcsi Mezőberényből járt be, a villanyszerelő szakmát tanulta, édesapja -igazgató-taní­tóként dolgozott. Karcsi nálunk ismerkedett meg a birkózás alapjaival. Roppant szerény, szorgalmas gyerek volt, a tré­ningekről soha sem hiányzott, pedig az edzésnapokon éjfélkor ért haza. Hajlékonynak, erősnek bizonyult, s valamennyi birkó­zóm közül őt tartottam a leg- technikásabbnak! O is tagja lett a „notórius éremgyűjtők” klub­jának. Számtalan területi- és vi­dékbajnoki győzelmére, helye­zésére az országos ipari tanuló bajnokság megnyerésével tette fel a koronát! Miután sikeres szakmunkásvizsgát tett, és még mindig ifinek számított, egy évig még sorainkat erősítette. A hatvanas évek elején a főváros­ba költözött, a GANZ-MÁ VÁG versenyzőjeként láttam viszont, így csak kívülállóként értesül­hetett 1966-ban az Előre SC-vel történt „kényszerházasságunk­ról”. És nem kellett végigszen­vednie azt a pillanatot, amikor 1970-ben az illetékesek bejelen­tették a békéscsabai birkózó sport ideiglenes — ám mind­máig tartó — szüneteltetését...! A teoretikusok szerint a sport­ban nincs feltételes mód, nincs „ha”. Mégis, fel kell tennem a kérdést: ha Farkas Karcsi nem szereti meg a mi szakosztá­lyunknál a birkózást, vajon le- viszi-e csemetéjét a GANZ- MÁVAG edzéseire? Ha KarcsT Berényben vagy Csabán marad, Péterfiából ki és hol nevel junior világbajnokot? És ha a fiú nem követi édesapja példáját a sző­nyegen, vajon 1990. októberé­ben ki nyeri a felnőtt kötöttfogá- súak 80 kilogrammos súlycso­portjában a világbajnoki arany­medált? Kinek a tiszteletére kúszik fel a győzelmi árbocra a nemzeti lobogó, s vajon mely állam himnuszát intonálja az eredményhirdetéskor a zene­kar?! Machalek István Az év sportszenzációi amerikai szemmel Az amerikai Associated Press hírügynökség az újság­írókkal megszavaztatta az év sportszenzációit. A 20 „Top Sports Stoires” voksolás hűen tükrözi, hogy mely sportágak szerepelnek leginkább a középpontban, kiknek a tel jesítmé- nye iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés. A huszas listán öt labdarúgással kapcsolatos esemény, illetve ered­mény szerepel, három esetben említenek pozitív, avagy negatív értelemben teniszezőt, és természetesen helyet ka­pott az atlétika (igaz, csak negatív szenzációkkal kapcsolat­ban), a golf és a profi kerékpár is. Érdekesség, hogy a kiemelkedő sporteredmények mellett több sportpolitikai döntést is megszavaztak az említésre méltó események között. A szavazás végeredménye (az első helyért 20, a 20-ért egy pont járt): 1. Az NSZK nyerte a labdarúgó világbajnokságot, 679 pont. 2. Buster Douglas K.O. győzelme Tyson ellen, veresége Holyfelddel szemben, 528 3. Atalantát választotta a NOB az aranyolimpia színhe­lyéül, 442 4. Kamerun a negyeddöntőig jutott a labdarúgó vb-n, 338 5. A két német „sportnagyhatalom'’ egyesülése, 327 6. Greg Lemond megvédte címét a Tour de France-on, 319 7. Martina Navratilova kilencedik wimbledoni egyéni el­sősége, 317 8. Ben Johnson letöltötte kétéves eltiltását és a visszaté­résre készül, 276 9. Az angol klubok visszatérése a labdarúgó kupákba, 267 10. Irak kizárása a pekingi Ázsiai Játékokról, 262 11. Ayrton Senna másodszor lett Forma 1-es világba jnok, 254 12. A házigazda Kína elsöprő fölénye az Ázsiai Játéko­kon. 243 13. Az olasz klubok győztek mindhárom európai labda­rúgó kupában, 241 14. Nick Faldo nyerte a golfozók Mesterek Tormiját és az angol nyílt bajnokságot, 236 15. Pete Sampras minden idők legfiatalabb férfi bajnoka az amerikai nyílt teniszbajnokságon, 220 16. A Cincinatti legyőzte az Oaklandet a baseball World Series-ben, 203 17. Jugoszlávia nyerte a férfi kosárlabda világbajnoksá­got, 173 18. Doppingolásért felfüggesztették Randy Barnest és Butch Reynoldsot, 170 19. A FIF A szabály változtatásra készül a több gól érdeké­ben, 143 20. Steffi Graf csak egy Grand Slam-tornát nyert idén, 136. „Győz az olimpia” Samaranch a doppingról „Nem fenyeget az a veszély, hogy az 1992-es barcelonai olimpiai játékok programjából doppingvétségek miatt akár egyetlen sportág is kikerüljön” —jelentette ki Juan Antonio Sa­maranch, a Nemzetközi Olim­piai Bizottság spanyol elnöke Stuttgartban. A NOB-elnök látogatásának célja az volt, hogy találkozzon és tisztázó megbeszélést foly­tasson Willi Dauméval, Német­ország Olimpiai Bizottságának elnökével a nemrégiben kirob­bant német doppingbotrányról. Németországban egy, a közel­múltban létrehozott különbi­zottság foglalkozik a dopping­üggyel, s a testület munkájáról Daume így nyilatkozott: —A bizottság nem rögtöníté­lő bíróság, feladatát jövő év jú­niusáig kell befejeznie. Samaranch arról beszélt, hogy a szöuli olimpián több sportolót értek tiltott szerek használatán. A vétkes verseny­zőkkel szemben az illetékes szakszövetségek minden eset­ben megfelelő módon jártak el, megtették a szükséges intézke­déseket. Ezért — mondta — nem kell attól tartani, hogy a két év múlva ésedések téli és nyári játékok már elfogadott program­jából „kihúzzanak” néhány sportágat. „Meggyőződésem, hogy a doppingellenes harcban győzni fogunk” —jelentette ki a NOB- elnök, s hozzáfűzte, amikor dop­pingról beszél, ezen nem német, hanem nemzetközi problémát ért. Borúlátóbban fogalmazott Willi Daume, aki szerint a dop­pingolás már olyan széles kör­ben elterjedt, hogy nagyon ne­héz ellene tenni. Az egyik leg­fontosabb és leghatásosabb esz­köznek az előre be nem jelentett rendszeres vizsgálatokat tartja, ezt a módszert a sportolók is elfogadják. Az olimpiai mogalom jövőjé­ről optimistán vélekdett Juan Antonio Samaranch, bár megje­gyezte, hogy az 1992-es olim­piák házigazdáinak vannak ne­hézségeik: az albertvillei rende­zőknek a versenyszínhelyek közti nagy távolságokat kell le­győzniük, míg a barcelonaiak­nak a Szöulban magasra tett „lécet” kell átvinniük, a dél-ko­reaiak ugyanis rendkívül szín­vonalasan lebonyolított játé­kokra lehetnek büszkék. A NOB-elnök számára nagy gondot jelent a közép- és kelet­európai országok sportja, mert, mint mondta: „A térség sportve­zetőinek várnai tanácskozása után nem tudok biztatót monda­ni az ottani sportélet fejlődésé­ről. Nem lesz egyszerű dolog megváltoztatni a nemzetek sportirányítását.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents