Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-19 / 297. szám
1090. december 10., szerda o „Füstölög” a beteg a dohányfüst miatt — Vége a takarítónők uralmának — Nem cél a piruladömping Válaszol az orosházi kórház igazgatója Sajtótájékoztató a főkapitányságon „Amikor belép a beteg az orosházi kórházba, sok helyen találkozik olyan felhívással: Kérjük, a l^rház területén ne dohányozzon! Ezzel egyet is ért a polgár, de beljebb jön a meglepetés: az orvosok, az ápolónők,' a takarítók még a kórtermekben is fújják a füstöt. A műtős tolja a beteget, miközben szájában ott lóg az égő cigaretta” — panaszolja levelében egyik nyugdíjas olvasónk. Kórházi „körképében” azt is leírja, hogy a kórtermek piszkosak, a takarítószemélyzet kioktatja a kiszolgáltatott embereket, az orvosok pedig — az idős betegek gondozásának leple alatt — lapátszámra adagolják a gyógyszereket. Az orvosok szerintem szakképzet- lenek — fejezi be mondanivalóját orosházi levélírónk. A levelet természetesen továbbítottuk dr. Hampel Ferencnek, a kórház igazgató-főorvosának. — Egy hónapja vágyóik az intézmény élén. Rövid ez az idő arra. hogy minden területen gyökeres változtatásokat produkáljak. Igyekszem azonban minden észrevételt kivizsgálni. De nézzük sorjáA mezőkovácsházi üzemudvarban három narancssárgába öltözött férfi a seprűt támasztja. Beszélgetnek, cigarettáznak, mint a régi szép időkben. Megszokott kép volt ez. A csarnokba éppen a tízperces cigarettaszünet idejére érkezünk. Marsi János zsírsütő és Szabó József a dohányzó felé igyekeznek. — Ne haragudjon! — kezdi indulattól fűtötten kérdésemre Marsi János. — Nem én vittem el a hátamon a hiányzó villanymotort. Sőt, az eltűnt locsolótömlőt sem én csavartam a derekam köré! Nem értem, miért probléma a portásnak a kocsival járókat megnézni, hiszen nem dísznek tartjuk őket. Mert ugyancsak egyértelmű, hogy a nagy darabokat csakis a gépkocsival közlekedők vihették ki. Ugyan miért fizettetik meg velem? — Nézze, ha többet nem vonnak le a fizetésemből, akkor egye fene — repliká- zik Szabó József. — A rendészt szerintem is kár tartani. Mert pont akkor nincs a helyén, amikor kellene. De ha ott is van, mit érünk vele? A kerítésen áthajtják a cuccot. Én még sohasem vettem észre, hogy például a teban, mit sérelmez a levélíró?! — Valóban sokan dohányoznak a kórházban, de ez érvényes a betegekre is. A tilalom ellenére nemcsak a kijelölt helyeken füstölögnek a dohányosok. Egyébként a higiénikus orvos, ha ilyet tapasztal, azonnal intézkedik. A következő főorvosi értekezleten felhívom a kollégák figyelmét, hogy az első, legkisebb sízabályta- lanság következménye büntetés lösz, másodjára az illető megkapja a munkaköpy- vét. — A takarítók hanyag munkáját nem vitatom. Uralmuknak viszont vége! A gyógyszeradagolásról csak annyit: nem engedhetjük meg magunknak, hogy többet adjunk a betegnek, mint ami szükséges. Célunk a pirulák fogyasztásának visszaszorítása, hiszen komoly ösz- szegek forognak kockán. Mi nem vagyunk sem az ápolták, sem a magunk ellenségei. Az utolsó állítást megkérdőjelezem: a panaszos milyen alapon bírálja felül az orvosok szakmai hozzáértését? Csete Ilona herautókat ellenőrizte volna valaki. E Közben egyre többen állnak körülöttünk. Természetesen mindenkinek van valami hozzátennivalója az előtte szólóhoz. Lévai Jánosnak például ez a véleménye: — Fizessenek a karbantartók, meg a raktárosok, hiszen a villanymotorról nekik kell tudni valamit... — Nézze, az is furcsa, hogy az öltözőszekrények nem zárhatók — így Nádudvari Lajos művezető. — Egy kis zárható ajtóval egyértelműen meg lehetne szüntetni az öltözői lopást... A kopasztóban éppen Indul a szalag. Jeszenszki József né és Szabó Mihályné sorolnának a helyükre, amikor megállítom őket: — Borzasztóan igazságtalan, hogy levonják a pénzünket. Ki hallott már olyat, hogy a szalag mellett aztfi- gyelgessük, ki lop, ki nem? — válik kérdésemtől ingerültté Jeszenszkiné. — Mi buszon járunk, a hónunk alá nem csaphattunk se egy villanymotort, de a sok méteres tömlőt sem. Nézzék meg jobban a kocsikat, és ott keressék a tolvajt. Képviselőtestületi ülés Gyulán Gyula város képvlselö-testtile- te hétfőn Dudaszeg József tűzoltó hadnagy személyében új tűzoltóparancsnokot választott, majd arról döntött, hogy a város megpályázza a megyeszékhelystátuszt, Illetve a megyei önkormányzati testület elnöki tisztére jelöltet állít. A tűzoltóparancsnoki tisztség betöltését illetően a döntéselőkészítő bizottság és a tűzoltó-szakszervezet egybehangzó állásfoglalásával homlokegyenest ellentétes véleményt nyilvánított a felettes szerv képviseletében megjelent Kovács János tűzoltó ezredes, megyei tűzoltó- parancsnok. Eredetileg azt szerette volna elérni, hogy a még tervezetként sem közreadott jogszabályi elképzelésekre alapozva ismerje el a testület illetéktelenségét e kérdésben. Nyomatékül eljuttatta a képviselőkhöz azt a telefaxválaszt, melyet kérdéseire a Belügyminisztérium egyik főosztályvezetője küldött. A jegyző telefonon beszélt a telefax aláírójával, aki ekkor már más álláspontot képviselt, mondván: aizért javasolta a testület tartózkodását a parancsnoki kinevezéstől, mert a kérdés is ilyen megoldásra irányult. A testület nem osztotta a megyei parancsnok aggályait. A javaslattevő bizottság és a szakszervezet jelöltjét, Dudaszeg József hadnagyot nevezte ki — titkos szavazás után •— parancsnokká. Dudaszeg József eddig a gyulai tűzoltóság főelőadója volt. A testület elhatározta, hogy később döntenek a megyei feladatokat ellátó intézmények megtartásáról, illetve a Gyulai Hírlap jövőbeli megjelentetésének kérdéseiről. Tárgyaltak az első negyedévi munfcatervről, a szervezeti és működési szabályzat tervezetéről is. K. A. J. Éppen reggelizik a női öltözőben Smolek Károlyié. Vannak rajta kívül még vagy tízen. — Van mit nézni ezen az öltözőn — kezdi. — Az első napon hétezer forintomat lopták el. Olyan is volt, akinek a pulóverét fújták meg. Érdekes. Nekem senki sem ajánlotta fel, hogy megtéríti a káromat. Mi meg fizessünk a vállalatnak, ha azt kár éri! — Már ne haragudj — szólal meg mellettem Babcsán- né Asztalos Mária. — Én húsz évig dolgoztam olyan helyen, ahol nyitott öltöző (Folytatás az 1. oldalról) lóit a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság. Három ügyben is kaptunk beszámolót. Rövid hírben már tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy immáron negyedszer törtek be a megyeszékhely legforgalmasabb helyén lévő Skála Áruházba, a rendőrségtől alig húsz-harminc méterre. A két elkövetőt — mindketten román állampolgárok — tíz perc alatt fogta el az ügyeletes rendőrjárőr. Meghallgatásukkor kiderült, hogy szeptember 26-án, az első betörésnél 359 ezer fo- ritjt értékű ruhaneműt, október . 11-én fotócikkeket, órákat 194 ezer forint értékben, december 1-jén bőr- dzsekiket 255 ezer, míg december 16-án már „csak” 52 ezer forint értékű farmerárut „lovasítottak meg”. Miután a korábbi nyomozások eredményei arra utaltak, hogy az elkövetők „utazó bűnözők” lehetnek, legutóbb már „a technikát” vetették be. Sikerrel. A jelzőberendezés egyenesen a (Folytatás az 1. oldalról) megadóztatását, mert ez tovább nehezíti az idősebb korosztály megélhetését. Elhangzott: több alkalom- rhal megpróbáltak kapcsolatot felvenni a parlamenti pártokkal, eddig azonban ez nem sikerült. Igaz ugyan, hogy mind a tavaszi parlamenti, mind az őszi helyhatósági választások előtt számos ígéretet kaptak a közel volt, és soha senkitől semmit el nem loptak. Talán itt a kollektívának lehet némi köze a lopásokhoz. Közülünk kellene kiszűrni a szarkát ... A tízperces szünet ugyan már befejeződött, mégis egyre többen jönnek és állnak körül. Lehetünk már vagy negyvenen. A hangulat kezd forrósodni. A sok nő közé besétál Varga András is, aki egy ideig hallgatja a szóáradatot, aztán szerepcserét indítványoz, ő kérdezi a toll- forgatót: kapitányság ügyeletén riasztott. Ennek eredményeként akadt fenn a két fiatalember az ellenőrzésen. Az igazolásukkor derült ki, hogy román állampolgárok és előszeretettel látogatták az áruházát, hiszen az onnan eltulajdonított tárgyakon Romániában jó pénzért adtak túl. A két fiatalembert őrizetbe vették. Az okozott kár a négyszeri látogatást figyelembe véve közel egymillió forint. A tájékoztatón azt is megtudtuk, hogy városképi szempontokát figyelembe véve nem engedélyezték, hogy az áruház üvegportálját ráccsal lássák el!(?) Ezt követően arról a betörésről volt szó. amelyet a közelmúltban az IBUSZ Utazási Irodában követtek el. Bár az iroda a legkorszerűbb jelzőberendezéssel van ellátva, rács védi az ajtókat és ablakokat, az elkövetőnek mégis sikerült bejutnia úgy, hogy a hátsó bejárati rácson lévő három lakatot lefűrészelték, az ajtót kifeszítették. Hogy ezen kívül hogyan tudtak bejutni a páncélszekkét és fél millió szavazat reményében. Az ígéreteket azonban eddig még nem követte határozott intézkedés, sőt a választások után a hat legnagyobb párt még a kapcsolat fe 1 vétel tő 1 is elzárkózott. Egyetlen honatya, Palotás János vállalta csak, hogy képviseli a nyugdíjasok érdekeit a törvényhozásban. Kérték azt is, hogy a költségvetési, adó- és pénzügyi, valamint a szociális, család— Maga melyik párttól jött? Megnyugtatom, sem ezelőtt, sem most, semmiféle párthoz nem tartoztam, nem tartozom. — Ügy látom, mintha maga a Liver pártján lenne... Hallgasson csak ide; bánom, mint a kutya, hogy eljöttem az előző munkahelyemről. Ígérték, itt jól megfizetnek. Aztán kiderült, belecsöppentem egy rabszolgatartó társadalomba! Reggel bejövök és soha sem tudom, mikor megyek haza. — Talán nem kapja meg a túlóráért járó összeget? — Nem erről van szó. Utólag megkapom, amikor már kevesebbet ér, mintha havonta fizetnék ki. Visszaélnek azzal, hogy nincs más munkalehetőség Mezőkovácshá- zán. Idefigyeljen, itt semmi sem változott. Látom nem egyszer, hogy megy ki a teherautó, visz egy karton libamájat. Hova, kinek? Nem tudom. Jön vissza a kocsi és lerak egy karton sört. Na, ne haragudjon. Ugyanaz megy, mint korábban, isznak, a mi zsebünkre... — Azt akarja mondani, hogy valakinek ingyen szállít libamájat, és cserébe sört kap a vezérigazgató? Nem valami jó üzleti szellemre vall! — Ügy valahogy. De persze ezt nem meri megírni, ugye? — Tudja bizonyítani, amit az imént mondott? — Sajnos, nem ... A mellettem álló asszonyok bele-beleszólnak beszélgetésünkbe: — Túl sokat követelnek tőlünk, még szombaton is dolgozni kell, meg az állandó túlóra... Ránézek az órámra és megkérdezem: — Legalább negyvenen állnak itt munkaidőben már harminc perce. Mégis, mit gondolnak, mit szólna ehhez Nyugaton a tulajdonos? Bevallom, nem számítottam a reakcióra. Kis híja, hogy meg nem tépnek. E Szilvásy Ferenc vezérigazgató nyugodt és magabiztos: rénybe, annak nagyon egyszerű a magyarázata. Kulcsuk volt hozzá! Hogy honnan? Az iroda egyik íróasztalának fiókjából. Oda tették be ugyanis „biztonsági okokból” azt a kulcsot, amelyet jó esetben haza kellett volna vinni. így a szerencsés betörő kinyitotta a pénztárfiókot, kiemelt belőle százezer forintot, több mint 400 ezer forint értékű valutát és 5 millió forintot érő letéti jegyet. A letéti jegyet időben letiltották. Bár — ahogy azt a rendőrségen megjegyezték — magánszemélyeknek felkínálhatják ezeket a letéti jegyeket megvételre. Figyelem ! Az IBUSZ-bélyegzővél ellátott letéti jegyet jól tessenek megnézni, de legjobb, ha azt hivatalosan az irodában vásárolják meg. Az IBUSZ-ügyben a vizsgálat még tart. A sajtótájékoztató harmadik „fejezete” a csorvási OTP-rablásról szólt volna, de a nyomozás ebben az ügyben még teljes intenzitással folyik. Befejezésével térünk vissza rá. b. ▼. védelmi és egészségügyi bizottság együttes ülésén tárgyalják meg a nyugdíjasok helyzetét, s hívják meg ezekre az ülésekre a párt szakembereit is. Ezt a javaslatot eddig sehol nem vették figyelembe. Michaletzky Vilmos szerint a Nyugdíjasok Pártjának véleményére azért nem figyel a kormány, mert tudják: ezek az emberek koruk miatt már tehetetlenek, kiszolgáltatottak. — Teljesen szabálytalan, hogy levonjuk a dolgozók fizetésének három százalékát, önnek ebben teljesen igaza van, és annak is, aki ezzel a panasszal megkereste. Tud jobb megoldást? — Például rendészeket állítanák be, ahogy ezt a dolgozók ajánlották beszélgetésünk alkalmával. — Nem egy olyan munkahelyről tudok, ahol húsz rendész mellett is lopnak. Nem megoldás, higgye el. Megkaptam én a munkásgyűlésünkön: száradjon le a kezem ettől az intézkedéstől, meg a tolvajoknak is. Jogtalan, amit teszünk, jól tudom. De csak abból profitálhatunk, amit megtermelünk. Ha viszont beállítunk tíz rendészt, annak a fizetése is a dolgozók zsebére megy. Ha legalább értelme lenne! E El kell már felejteni, hogy létezett egy állam, ahol a vállalatok, gyárak, üzemek területén minden össznépi tulajdon volt. Ennek a cégnek tulajdonosai vannak, akik eredményt várnak tőlünk. Végül is 420 dolgozót akarunk eltartani, és nem is rosszul. De ehhez fegyelemre és kemény munkára van szükség. Ebbe is bele kell már nyugodnunk lassan. Korábban olyan pozícióban lehettem, hogy volt alkalmam Nyugat-Európában tapasztalatokat szerezni, márpedig az a cél, hogy Európához közeledjünk ilyen téren is. Nos, egy nyugati cégnél még mutatóban sincs rendész. Az ottani igazgatónak nem az a feladata, hogy lopási ügyekkel foglalkozzék. — Ugye tudja; ha valaki munkaügyi bírósághoz fordul panasszal, hogy emiatt levonják a fizetése három százalékát, akkor megnyeri a pert? — Hogyne tudnám! Ha ez megtörténik, annak bizonyítására, hogy jogrendünk mai állása szerint lopni lehet, a határozatot bekeretezem, és kifüggesztem az irodám falára ... Béla Vali A gyárban is vége az össznépi tulajdonnak! ...mert lábra kapott a lopkodás a Pannon Livernél „Nincs módomban minden fogas, tasak és locsolótömlő mellé őrt állítani. Kérem ezért, hogy Ön is vigyázzon anyagainkra, berendezéseinkre, mert az ellopott anyagokat, berendezéseket a jövőben is munkatársainknak kell pótolnia...” — írja Szilvásy Ferenc vezérigazgató, a Pannon Liver Baromfifeldolgozó Rt. dolgozóinak fogalmazott levelében. Ahogyan ez várható volt, a levél jókora vihart kavart H gazdaságpolitika leginkább a nyugdíjasokat sújtja A libák közt is igaz: „Közülünk kellene kiszűrni a szarkát...” Fotó: Kovács Erzsébet
