Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-19 / 297. szám

1090. december 10., szerda o „Füstölög” a beteg a dohányfüst miatt — Vége a takarítónők uralmának — Nem cél a piruladömping Válaszol az orosházi kórház igazgatója Sajtótájékoztató a főkapitányságon „Amikor belép a beteg az orosházi kórházba, sok he­lyen találkozik olyan felhí­vással: Kérjük, a l^rház te­rületén ne dohányozzon! Ez­zel egyet is ért a polgár, de beljebb jön a meglepetés: az orvosok, az ápolónők,' a ta­karítók még a kórtermek­ben is fújják a füstöt. A műtős tolja a beteget, mi­közben szájában ott lóg az égő cigaretta” — panaszolja levelében egyik nyugdíjas olvasónk. Kórházi „körképé­ben” azt is leírja, hogy a kórtermek piszkosak, a ta­karítószemélyzet kioktatja a kiszolgáltatott embereket, az orvosok pedig — az idős be­tegek gondozásának leple alatt — lapátszámra adagol­ják a gyógyszereket. Az or­vosok szerintem szakképzet- lenek — fejezi be mondani­valóját orosházi levélírónk. A levelet természetesen továbbítottuk dr. Hampel Ferencnek, a kórház igazga­tó-főorvosának. — Egy hónapja vágyóik az intézmény élén. Rövid ez az idő arra. hogy minden terü­leten gyökeres változtatáso­kat produkáljak. Igyekszem azonban minden észrevételt kivizsgálni. De nézzük sorjá­A mezőkovácsházi üzem­udvarban három narancssár­gába öltözött férfi a seprűt támasztja. Beszélgetnek, ciga­rettáznak, mint a régi szép időkben. Megszokott kép volt ez. A csarnokba éppen a tíz­perces cigarettaszünet idejé­re érkezünk. Marsi János zsírsütő és Szabó József a dohányzó felé igyekeznek. — Ne haragudjon! — kez­di indulattól fűtötten kérdé­semre Marsi János. — Nem én vittem el a hátamon a hi­ányzó villanymotort. Sőt, az eltűnt locsolótömlőt sem én csavartam a derekam köré! Nem értem, miért probléma a portásnak a kocsival járó­kat megnézni, hiszen nem dísznek tartjuk őket. Mert ugyancsak egyértelmű, hogy a nagy darabokat csakis a gépkocsival közlekedők vi­hették ki. Ugyan miért fi­zettetik meg velem? — Nézze, ha többet nem vonnak le a fizetésemből, akkor egye fene — repliká- zik Szabó József. — A ren­dészt szerintem is kár tar­tani. Mert pont akkor nincs a helyén, amikor kellene. De ha ott is van, mit érünk ve­le? A kerítésen áthajtják a cuccot. Én még sohasem vet­tem észre, hogy például a te­ban, mit sérelmez a levél­író?! — Valóban sokan dohá­nyoznak a kórházban, de ez érvényes a betegekre is. A tilalom ellenére nemcsak a kijelölt helyeken füstölög­nek a dohányosok. Egyéb­ként a higiénikus orvos, ha ilyet tapasztal, azonnal in­tézkedik. A következő főor­vosi értekezleten felhívom a kollégák figyelmét, hogy az első, legkisebb sízabályta- lanság következménye bün­tetés lösz, másodjára az ille­tő megkapja a munkaköpy- vét. — A takarítók hanyag munkáját nem vitatom. Uralmuknak viszont vége! A gyógyszeradagolásról csak annyit: nem engedhetjük meg magunknak, hogy töb­bet adjunk a betegnek, mint ami szükséges. Célunk a pi­rulák fogyasztásának vissza­szorítása, hiszen komoly ösz- szegek forognak kockán. Mi nem vagyunk sem az ápol­ták, sem a magunk ellensé­gei. Az utolsó állítást meg­kérdőjelezem: a panaszos milyen alapon bírálja felül az orvosok szakmai hozzáér­tését? Csete Ilona herautókat ellenőrizte volna valaki. E Közben egyre többen áll­nak körülöttünk. Természe­tesen mindenkinek van va­lami hozzátennivalója az előtte szólóhoz. Lévai János­nak például ez a véleménye: — Fizessenek a karbantar­tók, meg a raktárosok, hi­szen a villanymotorról nekik kell tudni valamit... — Nézze, az is furcsa, hogy az öltözőszekrények nem zárhatók — így Nádudvari Lajos művezető. — Egy kis zárható ajtóval egyértelmű­en meg lehetne szüntetni az öltözői lopást... A kopasztóban éppen In­dul a szalag. Jeszenszki Jó­zsef né és Szabó Mihályné so­rolnának a helyükre, amikor megállítom őket: — Borzasztóan igazságta­lan, hogy levonják a pén­zünket. Ki hallott már olyat, hogy a szalag mellett aztfi- gyelgessük, ki lop, ki nem? — válik kérdésemtől inge­rültté Jeszenszkiné. — Mi buszon járunk, a hónunk alá nem csaphattunk se egy vil­lanymotort, de a sok méte­res tömlőt sem. Nézzék meg jobban a kocsikat, és ott ke­ressék a tolvajt. Képviselőtestületi ülés Gyulán Gyula város képvlselö-testtile- te hétfőn Dudaszeg József tűzol­tó hadnagy személyében új tűz­oltóparancsnokot választott, majd arról döntött, hogy a vá­ros megpályázza a megyeszék­helystátuszt, Illetve a megyei önkormányzati testület elnöki tisztére jelöltet állít. A tűzoltóparancsnoki tiszt­ség betöltését illetően a dön­téselőkészítő bizottság és a tűzoltó-szakszervezet egybe­hangzó állásfoglalásával homlokegyenest ellentétes véleményt nyilvánított a fe­lettes szerv képviseletében megjelent Kovács János tűz­oltó ezredes, megyei tűzoltó- parancsnok. Eredetileg azt szerette volna elérni, hogy a még tervezetként sem köz­readott jogszabályi elképze­lésekre alapozva ismerje el a testület illetéktelenségét e kérdésben. Nyomatékül el­juttatta a képviselőkhöz azt a telefaxválaszt, melyet kér­déseire a Belügyminisztéri­um egyik főosztályvezetője küldött. A jegyző telefonon beszélt a telefax aláírójával, aki ekkor már más álláspon­tot képviselt, mondván: aizért javasolta a testület tartózkodását a parancsnoki kinevezéstől, mert a kérdés is ilyen megoldásra irányult. A testület nem osztotta a megyei parancsnok aggá­lyait. A javaslattevő bizott­ság és a szakszervezet jelölt­jét, Dudaszeg József hadna­gyot nevezte ki — titkos sza­vazás után •— parancsnokká. Dudaszeg József eddig a gyulai tűzoltóság főelőadója volt. A testület elhatározta, hogy később döntenek a me­gyei feladatokat ellátó intéz­mények megtartásáról, illet­ve a Gyulai Hírlap jövőbeli megjelentetésének kérdései­ről. Tárgyaltak az első ne­gyedévi munfcatervről, a szervezeti és működési sza­bályzat tervezetéről is. K. A. J. Éppen reggelizik a női öl­tözőben Smolek Károlyié. Vannak rajta kívül még vagy tízen. — Van mit nézni ezen az öltözőn — kezdi. — Az első napon hétezer forintomat lop­ták el. Olyan is volt, akinek a pulóverét fújták meg. Ér­dekes. Nekem senki sem ajánlotta fel, hogy megtéríti a káromat. Mi meg fizessünk a vállalatnak, ha azt kár éri! — Már ne haragudj — szó­lal meg mellettem Babcsán- né Asztalos Mária. — Én húsz évig dolgoztam olyan helyen, ahol nyitott öltöző (Folytatás az 1. oldalról) lóit a Békés Megyei Rend­őr-főkapitányság. Három ügyben is kaptunk beszámo­lót. Rövid hírben már tájékoz­tattuk olvasóinkat arról, hogy immáron negyedszer törtek be a megyeszékhely legforgalmasabb helyén lévő Skála Áruházba, a rendőr­ségtől alig húsz-harminc mé­terre. A két elkövetőt — mindketten román állampol­gárok — tíz perc alatt fogta el az ügyeletes rendőrjárőr. Meghallgatásukkor kiderült, hogy szeptember 26-án, az első betörésnél 359 ezer fo- ritjt értékű ruhaneműt, ok­tóber . 11-én fotócikkeket, órákat 194 ezer forint érték­ben, december 1-jén bőr- dzsekiket 255 ezer, míg de­cember 16-án már „csak” 52 ezer forint értékű farmer­árut „lovasítottak meg”. Miután a korábbi nyomo­zások eredményei arra utal­tak, hogy az elkövetők „utazó bűnözők” lehetnek, legutóbb már „a technikát” vetették be. Sikerrel. A jel­zőberendezés egyenesen a (Folytatás az 1. oldalról) megadóztatását, mert ez to­vább nehezíti az idősebb korosztály megélhetését. Elhangzott: több alkalom- rhal megpróbáltak kapcsola­tot felvenni a parlamenti pártokkal, eddig azonban ez nem sikerült. Igaz ugyan, hogy mind a tavaszi parla­menti, mind az őszi helyha­tósági választások előtt szá­mos ígéretet kaptak a közel volt, és soha senkitől sem­mit el nem loptak. Talán itt a kollektívának lehet némi köze a lopásokhoz. Közü­lünk kellene kiszűrni a szarkát ... A tízperces szünet ugyan már befejeződött, mégis egy­re többen jönnek és állnak körül. Lehetünk már vagy negyvenen. A hangulat kezd forrósodni. A sok nő közé besétál Varga András is, aki egy ideig hallgatja a szóára­datot, aztán szerepcserét in­dítványoz, ő kérdezi a toll- forgatót: kapitányság ügyeletén riasz­tott. Ennek eredményeként akadt fenn a két fiatalem­ber az ellenőrzésen. Az iga­zolásukkor derült ki, hogy román állampolgárok és elő­szeretettel látogatták az áru­házát, hiszen az onnan eltu­lajdonított tárgyakon Romá­niában jó pénzért adtak túl. A két fiatalembert őrizetbe vették. Az okozott kár a négyszeri látogatást figyelembe véve közel egymillió forint. A tájékoztatón azt is meg­tudtuk, hogy városképi szempontokát figyelembe vé­ve nem engedélyezték, hogy az áruház üvegportálját ráccsal lássák el!(?) Ezt követően arról a be­törésről volt szó. amelyet a közelmúltban az IBUSZ Uta­zási Irodában követtek el. Bár az iroda a legkorsze­rűbb jelzőberendezéssel van ellátva, rács védi az ajtókat és ablakokat, az elkövetőnek mégis sikerült bejutnia úgy, hogy a hátsó bejárati rácson lévő három lakatot lefűré­szelték, az ajtót kifeszítették. Hogy ezen kívül hogyan tud­tak bejutni a páncélszek­két és fél millió szavazat re­ményében. Az ígéreteket azonban eddig még nem kö­vette határozott intézkedés, sőt a választások után a hat legnagyobb párt még a kap­csolat fe 1 vétel tő 1 is elzárkó­zott. Egyetlen honatya, Palo­tás János vállalta csak, hogy képviseli a nyugdíjasok ér­dekeit a törvényhozásban. Kérték azt is, hogy a költ­ségvetési, adó- és pénzügyi, valamint a szociális, család­— Maga melyik párttól jött? Megnyugtatom, sem ez­előtt, sem most, semmiféle párthoz nem tartoztam, nem tartozom. — Ügy látom, mintha ma­ga a Liver pártján lenne... Hallgasson csak ide; bánom, mint a kutya, hogy eljöttem az előző munkahelyemről. Ígérték, itt jól megfizetnek. Aztán kiderült, belecsöppen­tem egy rabszolgatartó tár­sadalomba! Reggel bejövök és soha sem tudom, mikor megyek haza. — Talán nem kapja meg a túlóráért járó összeget? — Nem erről van szó. Utó­lag megkapom, amikor már kevesebbet ér, mintha havon­ta fizetnék ki. Visszaélnek azzal, hogy nincs más mun­kalehetőség Mezőkovácshá- zán. Idefigyeljen, itt semmi sem változott. Látom nem egyszer, hogy megy ki a te­herautó, visz egy karton li­bamájat. Hova, kinek? Nem tudom. Jön vissza a kocsi és lerak egy karton sört. Na, ne haragudjon. Ugyanaz megy, mint korábban, isz­nak, a mi zsebünkre... — Azt akarja mondani, hogy valakinek ingyen szál­lít libamájat, és cserébe sört kap a vezérigazgató? Nem valami jó üzleti szellemre vall! — Ügy valahogy. De per­sze ezt nem meri megírni, ugye? — Tudja bizonyítani, amit az imént mondott? — Sajnos, nem ... A mellettem álló asszo­nyok bele-beleszólnak be­szélgetésünkbe: — Túl sokat követelnek tőlünk, még szombaton is dolgozni kell, meg az állandó túlóra... Ránézek az órámra és megkérdezem: — Legalább negyvenen állnak itt mun­kaidőben már harminc per­ce. Mégis, mit gondolnak, mit szólna ehhez Nyugaton a tulajdonos? Bevallom, nem számítot­tam a reakcióra. Kis híja, hogy meg nem tépnek. E Szilvásy Ferenc vezérigaz­gató nyugodt és magabiztos: rénybe, annak nagyon egy­szerű a magyarázata. Kul­csuk volt hozzá! Hogy honnan? Az iroda egyik íróasztalának fiókjá­ból. Oda tették be ugyanis „biztonsági okokból” azt a kulcsot, amelyet jó esetben haza kellett volna vinni. így a szerencsés betörő ki­nyitotta a pénztárfiókot, ki­emelt belőle százezer forin­tot, több mint 400 ezer forint értékű valutát és 5 millió fo­rintot érő letéti jegyet. A letéti jegyet időben le­tiltották. Bár — ahogy azt a rendőrségen megjegyezték — magánszemélyeknek felkí­nálhatják ezeket a letéti je­gyeket megvételre. Figye­lem ! Az IBUSZ-bélyegzővél ellátott letéti jegyet jól tes­senek megnézni, de legjobb, ha azt hivatalosan az irodá­ban vásárolják meg. Az IBUSZ-ügyben a vizsgálat még tart. A sajtótájékoztató harma­dik „fejezete” a csorvási OTP-rablásról szólt volna, de a nyomozás ebben az ügyben még teljes intenzi­tással folyik. Befejezésével térünk vissza rá. b. ▼. védelmi és egészségügyi bi­zottság együttes ülésén tár­gyalják meg a nyugdíjasok helyzetét, s hívják meg ezek­re az ülésekre a párt szak­embereit is. Ezt a javasla­tot eddig sehol nem vették figyelembe. Michaletzky Vil­mos szerint a Nyugdíjasok Pártjának véleményére azért nem figyel a kormány, mert tudják: ezek az emberek ko­ruk miatt már tehetetlenek, kiszolgáltatottak. — Teljesen szabálytalan, hogy levonjuk a dolgozók fi­zetésének három százalékát, önnek ebben teljesen igaza van, és annak is, aki ezzel a panasszal megkereste. Tud jobb megoldást? — Például rendészeket ál­lítanák be, ahogy ezt a dol­gozók ajánlották beszélgeté­sünk alkalmával. — Nem egy olyan munka­helyről tudok, ahol húsz ren­dész mellett is lopnak. Nem megoldás, higgye el. Meg­kaptam én a munkásgyűlé­sünkön: száradjon le a ke­zem ettől az intézkedéstől, meg a tolvajoknak is. Jog­talan, amit teszünk, jól tu­dom. De csak abból profitál­hatunk, amit megtermelünk. Ha viszont beállítunk tíz rendészt, annak a fizetése is a dolgozók zsebére megy. Ha legalább értelme lenne! E El kell már felejteni, hogy létezett egy állam, ahol a vállalatok, gyárak, üzemek területén minden össznépi tulajdon volt. Ennek a cég­nek tulajdonosai vannak, akik eredményt várnak tő­lünk. Végül is 420 dolgozót akarunk eltartani, és nem is rosszul. De ehhez fegyelem­re és kemény munkára van szükség. Ebbe is bele kell már nyugodnunk lassan. Korábban olyan pozíció­ban lehettem, hogy volt al­kalmam Nyugat-Európában tapasztalatokat szerezni, márpedig az a cél, hogy Eu­rópához közeledjünk ilyen téren is. Nos, egy nyugati cégnél még mutatóban sincs rendész. Az ottani igazgató­nak nem az a feladata, hogy lopási ügyekkel foglalkozzék. — Ugye tudja; ha valaki munkaügyi bírósághoz for­dul panasszal, hogy emiatt levonják a fizetése három százalékát, akkor megnyeri a pert? — Hogyne tudnám! Ha ez megtörténik, annak bizonyí­tására, hogy jogrendünk mai állása szerint lopni lehet, a határozatot bekeretezem, és kifüggesztem az irodám falá­ra ... Béla Vali A gyárban is vége az össznépi tulajdonnak! ...mert lábra kapott a lopkodás a Pannon Livernél „Nincs módomban minden fogas, tasak és locsolótöm­lő mellé őrt állítani. Kérem ezért, hogy Ön is vigyázzon anyagainkra, berendezéseinkre, mert az ellopott anya­gokat, berendezéseket a jövőben is munkatársainknak kell pótolnia...” — írja Szilvásy Ferenc vezérigazgató, a Pannon Liver Baromfifeldolgozó Rt. dolgozóinak fo­galmazott levelében. Ahogyan ez várható volt, a levél jókora vihart kavart H gazdaságpolitika leginkább a nyugdíjasokat sújtja A libák közt is igaz: „Közülünk kellene kiszűrni a szarkát...” Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents