Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-19 / 297. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP 1990. DECEMBER 19., SZERDA Ara: 5,80 forint XLV. ÉVFOLYAM, 297. SZÁM Határozatképtelenséggel (is) küzd a Parlament AZ MTI JELENTI: Kedden reggel csaknem negyedórás késéssel kezdhette meg munkáját az Országgyűlés. A 9 óra 06 perckor megtartott je­lenlétellenőrzéskor csupán 165-en voltak a teremben, s hosz- szú percek teltek el, amíg határozatképessé vált a Ház. Mint kiderült: a képviselők az újságokért, illetve az Állami Biz­tosító ajándékcsomagjáért álltak sorba. Az alig több mint kétszáz törvényhozó kedden a vagyon­politikai irányelvekkel, az adótörvényekkel foglalkozott. A rendkívüli ülésszak ellenére szép számú interpellációt és kérdést is meghallgattak, majd folytatták a költségvetés ál­talános vitáját. Az alig több mint kétszáz •törvényhozó elsőként a jövő évi privatizációt meghatáro­zó vagyonpolitikai irányel­vekről tárgyalt. Módi Fe­renc tárca nélküli miniszter elöljáróban leszögezte: a tu­lajdonváltásnak a privatizá­ció és nem a reprivatizáció, az állami vagyop újraelosz­tása révén kell megvalósul­nia. A kormány az úgyne­vezett aktív programok ke­retében 1991-ben mintegy 100 állami nagyvállalat pri­vatizációját indítja meg. A vállalatok által kezdemé­nyezett, úgynevezett spontán privatizációról csupán becs­lések vannak. A vitában felszólaló Bos- sányi Katalin (MSZP) an­nak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kor­mányzat kapkodó gazdaság­politikai intézkedései, s az egymásnak ellentmondó megnyilatkozások elbizony- talanították a hazai és a kül­földi tőkét. Mint mondta: az MSZP-frakció a vegyes tu­lajdonú piacgazdaság híve, s a gyorsabb ütemű privatizá­ciót szorgalmazza. Ez ellen hat azonban a vagyonügy­nökség túlcentralizáltsága, a finanszírozási kérdések tisz­tázatlansága, s a jogi felté­telrendszer hiánya. A képvi­selő helyesnek tartotta, hogy a privatizációból befolyó összeg 85 százalékát az ál­lamadósság törlesztésére for­dítják majd, a fennmaradó részt azonban átgondoltab­ban kellene elosztani, tekin­tettel a munkanélküliek szá­mának várható növekedésére is. Palotás János (MDF) több javaslatot is tett a törvény- tervezettel kapcsolatban. Ki­fogásolta, hogy Magyaror­szágon olyan az adórend­szer, amely a világon egye­dül csak a túlbürokratizált Olaszországban működik. A vállalkozóknak öt évre visz- szamenőleg meg kell őrizni­ük a bizonylatokat, mert az adóhatóság bármikor kér­heti. Így csupán Olaszor­szágból tudnak vásárolni megfelélő pénztárgépeket, s más számviteli berendezése­ket. Az adótörvények sorában ezután a magánszemélyek jö­vedelemadójával foglalkozott a plénum. A vitában hozzá­szólók — saját módosító in­dítványuk mellett érvelve — főként a lakosság túlnyomó többségét érdeklő és érintő adótáblázat megváltoztatásá­ra, nevezetesen az adóterhek csökkentésére tettek javasla­tot. Török Gábor (MDF) pél­dául úgy vélte, hogy a meg­állapított minimumbért, az 5800 forintot nem szabad megadóztatni, így az adózó jövedelmek alsó határát 77 ezer forintban kellene meg­állapítani. Ez mindössze 8,6 milliárd forintos adóbevétel­csökkenést eredményezne. Az interpellációk és a kér­dések tárgyalásához csak harmadszori nekirugaszko­dásra sikerült hozzákezdeni, mert akkorra vált határozat- képessé a testület... Az interpellációk és a kér­dések után a képviselők a személyi jövedelemadó-tör­vénytervezet részletes vitájá­val folytatták a munkát. Szá­mos javaslat hangzott . el; legtöbben azzal foglalkoztak, miként lehetne a legszegé­nyebb, illetve a középréte­gek adóterheit csökkenteni. ZÄRT ÜLÉSSEL FOLYTAT­TÁK A személyi jövedelemadó törvénytervezetéről folytatott vita lezárását követően az el­nöklő Dörnbach Alajos beje­lentette, hogy az Országgyű­lés zárt ülése folytatja mun­káját. Az azonban nem de­rült ki, hogy mi szerepel a napirenden. Az alelnök any- nyit közölt, a téma jellege kívánja meg a nyilvánosság kizárását, nehogy államtit­kok kerüljenek napvilágra. A plenáris ülés a késő esti órákban folytatódott, ugyan­is hétfőn úgy határoztak a képviselők, hogy kedden mindenképpen befejezik a jövő évi költségvetési terve­zet általános vitáját. Lapzártakor még tartott az ülés. A zárt ülésről addig nem tájékoztatták a sajtót. Csomagolják a németországi Qulle részére gyártott zoknikat az Angebot Rt. méhkeréki telepén (képünkön). A gyulai székhelyű férfi-, női és gyermekzoknikat készítő részvény- társaság termékeinek negyven-ötven százaléka kerül tőkés exportra Totó: Kovács Erzsébet Lemondott az Előre Spartacus elnöke, elnöksége — Munkanélküli sportolók? (Bővebben a 8. oldalon olvashatnak) leli boltok, üres pénztárcák Csak Palotás vállalta... A gazdaságpolitika leginkább a nyugdíjasokat sújtja Mit mutat a (szorongó) közvélemény kutatása? — A nyugdíjak minimális összegét 1991-ben 8750 Ft-na kellene emelni ahhoz, hogy az idősebb korosztály a be­ígért áremelések után is meg tudjon élni — mondta Michaletzky Vilmos, a Nyug­díjasok Pártjának elnöke kedden tartott sajtótájékoz­tatón Budapesten. Számításaik szerint a lét- fenntartás legkisebb összege az emelkedő élelmiszerárak, a lakbérek, a rezsi-, vala­mint az egyéb kiadások — karbantartási munkák, ru­házkodás — költségeinek nő. vekedése miatt meghaladja majd a 7600 Ft-ot. Ez a te­her elsősorban a 70 év fe­letti, munkát vállalni már nem tudó, kisnyugdíjas ré­teget sújtja. A kormány fe­lelőssége, hogy ezekről az emberekről gondoskodjon. A jövő évre tervezett áremelé­sek egy része, így az élelmi­szerárak és a lakásfenntar­tás költségeinek emelése a párt gazdasági szakemberei szerint elkerülhető lenne, ha az 1991-es költségvetésbe be­iktatott tartalékokat mozgó­sítanák. A jelenlegi gazda­ságpolitika kritikájaként hangzott el az is, hogy igaz­ságtalannak és erkölcstelen­nek tartják a nyugdíjak (Folytatás a 3. oldalon) Sajté­tájékoztató alt­kapitányságon • A ROMÄNIÄBÖL ér­kezett BETÖRÖK NÉGY­SZER JÁRTÁK A SKÁLA­SAROKBAN, ÉS MAJDNEM EGYMILLIÓ FORINT ÉR­TÉKŰ ÁRUT LOPTAK. • SZÁZEZER FORIN­TOT, NÉGYSZÁZEZER FORINT ÉRTÉKŰ VALU­TÁT ÉS SOKSZOR EKKO­RA ÉRTÉKŰ LETÉTI JE­GYET LOPTAK EL AZ IBUSZ MEGYEI KÖZPONT­JÁBÓL. • MÉG NYOMOZNAK A CSORVÄSI OTP-RAB- LÓK UTÁN. — Félnek a népek, elhihe­ti! Ha már a rendőrség szomszédságában sorra- rendre betörnek Békéscsa­bán. Hogyan lehet bizton­ságban az, aki Jamina vé­gén lakik? A hölgy, aki így kifakadt, a Tanácsköztársaság útja azon részén lakik, amely ugyancsak közeli a „Skála­sarok” áruházhoz. Nem cso­da, hogy félelem él benne. Közismert ugyanis, hogy szeptember óta úgy járnak ide a betörők, mintha albér­letben laknának itt, — Mondja, asszonyom, az IBUSZ-betörésről miért nem írt a Népújság egy sort sem? — faggattak bennünket tele­fonon. Választ ott, akkor nem ad­hattam. Talán most pótol­hatjuk a lemaradást. Tegnap délután hívta tá­jékoztatóra a sajtó képvise­(Folytatás a 3. oldalon) Nem akármilyen évet zá­runk az idén. Számtalanszor elhangzott, leírták a sajtóban és egyebütt, hogy 1990 a rend­szerváltás esztendeje volt. Sokféle vélekedést ismerhet­tünk meg az ez évi történé­sekről, azonban a vélemé­nyek mindig esetlegesek. Mit gondolnak valójában az em­berek arról, ami velük tör­tént? Ezért is kérdezzük Ta­más Pált, a Közvéleményku­tató Intézet igazgatóhelyette­sét: hogyan változott ebben az esztendőben a hazai köz­vélemény a különböző ese­mények megítélésében? Első­sorban nyilvánvalóan a nagy politikai-társadalmi folyama­tok értékeléséről van szó, de természetesen a gazdasági helyzettel kapcsolatos véle­mények is igen fontosak. — Mivel magyarázható ez a változás? — Az egyén egyelőre nem látja, hogy mitől van bajban az ország. Azt tudja, hogy gond van, de még nem lát­ja a baj jeleit. Nem tapasztalja például, hogy itt iszonyatos áruhiány lenne. Sőt, azt látja, hogy itt sokkal jobb az ellátás, mint bárhol körülöttünk, a volt szocialista országokban. És ha azt látja, hogy itt van hús bőven, csak neki nem te­lik rá, akkor azt a következ­tetést vonja le, hogy ő van bajban, nem az ország. Ebből egy nagyon érdekes társadalom-lélektani követ­keztetés adódik a közvéle­mény számára. Ha gyakor­latilag van minden a boltok­ban, nekem pedig abból meglehetősen kevés jut — így az átlagállampolgár —, akkor itt nagyon ügyetlen kormányzás folyik. Vagyis a saját gazdasági helyzetével kapcsolatos elégedetlenség a kormányon, a Parlamenten, a vezető politikai tényezőkön csattan. Ami azután abban mutatkozik meg, hogy pél­dául a választópolgár alka­lomadtán nem megy el sza­vazni. Ezt egyébként nagyon jól mutatták azok a vizsgálata­ink, amelyek szerint tavasz- szal még milliós nagyság­rendben támogatták a párto­kat az állampolgárok, ősz­szel meg csak százezres nagyságrendben. De van ennek egy kézzel­foghatóbb mutatója is. Vizs­gálataink szerint jelentősen visszaesett a tévé parlamen­ti közvetítéseinek nézettsége. Ez nem csupán azzal függ össze, hogy a dolog elveszí­tette „újdonságvarázsát”, ha­nem inkább azzal, hogy az embereknek elegük van a parlamenti politizálásból. — Érdeklődnek-e az Önök eredményei iránt a nyugati beruházók? A tőke ugyanis mielőtt egy ismeretlen terep­re lépne, tájékozódik, hogy mit talál ott. — A nyugati tőkést nem az érdekli, hogy miből tud­na itt két darabbal többet eladni, hiszen az egész ma­gyar piac nem nagy. Neki az a fontos, ha itt akarja mű­ködtetni a tőkéjét, miféle emberekkel dolgoztathat itt. — Az egyre romló gazda­sági helyzet mennyiben já­rult hozzá az új politikai ve­zetés tekintélyének csökke­néséhez? — Érdekes tapasztalat, hogy a két dolog között egyelőre nincs közvetlen kap­csolat. Az új politikai veze­tés népszerűségének csökke­nését a mi ismereteink sze­rint inkább az okozta, hogy annak működése nem külön­bözik igazán jelentős mér­tékben a korábbitól... Hovanyecz László Orosházán a város több pontján láthatjuk az ilyen „átlátszó” buszvárakozókat, melyek sok szempontból praktikusabbak és ízlésesebbek a megszokott korábbiaknál Fotó: Gál Edit

Next

/
Thumbnails
Contents