Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-15 / 294. szám
Zsögödi Nagy Imre rajza Féja Gézáról, 1937-ben Féja Gézára emlékezve Féja Géza a Bars megyei Szentjánospusztán született 1900. december 19-én, és 1978. augusztus 14-én halt meg Budapesten. E két dátum határolja azt az életet, amelynek írói munkálkodása olyan vihart támasztott, hogy egyes hullámai még ma sem csitultak el. Féja a polgárságból jőve lett a parasztság szószólója, ám progresszivitása ellentmondásoktól sem volt mentes. Húszéves korában Eötvös-kollégista, majd Esztergomtáborban és Pesterzsébeten tanít. Kapcsolatba kerül a Bartha Miklós Társasággal, ahol a falukutatók tevékenysége meghatározza további életét. Előbb az Előőrs, majd a Szabadság című lapok főmunkatársa, érdemei közé tartozik Sinka István felfedezése. Később az Estlapokhoz szegődött és a Márciusi Front vezető egyénisége lett. A Magyarország felfedezése című könyvsorozat első köteteként 1937-ben jelent meg a társadalomtudományos fel- készültséggel írt „Viharsarok” című szociográfia. A könyvért perbe fogták, és a törvényszék — az addig eltitkolt valóság feltárásáért—nemzetgyalázónak minősítette, elítélték. Elvesztette tanári állását, de megmaradt az irodalom igehirdetőjének, megírta háromkötetes irodalomtörténetét, amelynek a régi magyarsággal foglalkozó része ma is időtálló, az elmúlt években ismételten kiadták. Különös hevület és rokonszenv hatja át a Dózsa Györgyről és Móricz Zsigmondról írott könyveit. Buda ostroma után „Palmárum napján kerültem Békéscsabára, s egy háromtagú bizottság, Gyuska János, dr. Südy Ernő és Vizsnyiczai János rövidesen megbíztak, hogy városi népkönyvtárat szervezzek. A szervezőmunkát 1945. május 2-án meg is kezdtem” — írja a könyvtár krónikájában. Féja Géza tizenegy esztendőt töltött Békéscsabán, amely bár szilencium- mal volt terhes—s ezért halott évtizednek nevezte —, ám itt írta meg az ismételten vihart kavaró, noha sok humorral telített „Bresztováczy és az ördög’ ’ című novelláskötetét és az önéletrajzi jellegű „Bölcsődal ”-t. Figyelmet érdemel az „Egy hívő naplója” című terjedelmes kézirata, amelynek címoldalán olvasható a keltezés: „Békéscsabán, 1945. szeptember 7-től 1946. június 5-ig” — de itt keletkeztek az azóta már megjelent, kurucidőről és Kossuth Lajosról szóló könyvei is. Szociográfiai szemléletét a szépíró fantáziája váltotta fel, amely már a korai versekben is jelentkezett. 1956 után Budapestre költözött, s nyugodt alkotómunkával teltek évei. Még egyszer megpróbálkozott a szociográfiával, költői szépségű leírásokban tárta fel a Sárköz múltját-jelenét, könyve „Sarjadás’ ’ címmel jelent meg. Vissza-visszatérő témája volt az Áchim-tragédia, amely több mint negyven éven át foglalkoztatta. f A nehéz időkben menedéket adó Viharsarok hálája nyilvánul meg abban, hogy halálának tizedik évfordulóján Békéscsabán teret neveznek el Féja Gézáról, és a vésztő-mágori történelmi emlékparkban szobrot állítanak az írónak. S most, születésének 90. évfordulójára, „Hazatérés” címmel a Megyei Könyvtár kiadásában jelentek meg az egykor Békéscsabán írt elbeszélései. Balogh Ferentz Füredi Rózsa János: Előre mentem nem bámultam az út két oldalát csak előre mentem köveken át nem fordultam se jobbra se balra nem hallgattam a madárdalra egyenest csak előre mentem késeimet fényesre fentem előre mentem nem néztem vissza hittem elég ha a lelkem tiszta s a cél előtt most hátranéztem egyedül voltam és nagy on féltem' ukÖRÖSTÁJ--------------- IRODALOM—MŰVÉSZET ---------------------------— T artozni valahová Csevegés Ozsvald Árpáddal, a pozsonyi Hét szerkesztőségében — Nemesorosziban születtem, egy Léva melletti kis faluban. Az édesanyám nevelt, aki már kora gyermekkoromban belém oltotta a könyvek szerete- tét. így aztán amikor a papunk azt javasolta, hogy tanuljak, beleegyezett, hogy elmenjek Csurgóra gimnáziumba — vallja Ozsvald Árpád, a csehszlovákiai magyarság jeles költője. — „Csak láttatni akart, látható jegyeikben próbálta kifejezni a gyerekkor tiszta szegénységét, a háborús kamaszkort, az újrakezdés meg az újat ígérő élet pátosztalan örömét, valamint a szerelmet” — írja róla Koncsol László a szlovákiai magyar lírát átfogó tanulmányában. A költővel a pozsonyi Hét szerkesztőségében beszélgetünk. — 1944 karácsonyán az orosz kastélyt kirabolták. Én akkor éppen itthon voltam, a közelgő front miatt nem maradhattam Csurgón. Látom ám, hogy mindenki megy ezt-azt szerezni. A könyvek azonban nem kellettek senkinek, csak úgy kiszórták az árok. partjára őket. Én egy marékkai fölszedtem, s azt vittem haza. Amikor aztán 1946-ban visszajött a gróf, csak hozzám jött, mert hallotta, hogy a könyvekből az Ozsvald gyerek vitt el. S visszakérte őket! Az nem érdekelte, hogy mások szekrényeket, bútorokat vittek el. Az első saját könyvemet Csurgón vettem. Ez egy Ady-kötet volt, s 35 forintot adtam érte. Vagy fél évig a vacsoráról mondtam le miatta. 1950-ben érettségiztem, s utána Sopronban jelentkeztem, mert azt találtam ki, hogy erdő- mérnök leszek. Az jutott eszembe, hogy milyen jó lesz majd az erdőben, a csöndben verset írni. Fel is vettek, hazajöttem, s jött az értesítés szeptemberben, hogy mehetek Sopronba. De már nem engedtek át. Szökni nem lehetett, mint korábban, így maradtam. Mondták, hogy menjek Kassára erdőmémökire, de én egy szót sem tudtam akkor még szlovákul. Aztán ősszel szervezni kezdték a magyar iskolát Orosziban, s amikor a fa- lumbéliek megkértek, elvállaltam a tanítást. 1952-ig neveltem a nebulókat, ekkor hívtak Pozsonyba a Csemadokhoz. Dénes György helyére kerültem, ő ez idő tájt szegődött el a rádióhoz. —És a versírás? Mikor kezd- ted újra? Hisz első köteted elég későn, 1956-ban jelent meg. — Nem hagytam én abba idehaza sem. Amikor megjelent az Új Szó, s láttam, hogy verseket is közöl, én is küldtem. így jelent meg a Magvető című versem 1951-ben. Ettől kezdve aztán rendszeresen közöltek. Ez az időszak az ún. sematizmus kora volt, de engemet Fábry Zoltán szerint az mentett meg, hogy a verseim élményversek voltak, a családról, a tájról írtam, s szerinte egyféle paraszti zárkózottság jellemzett. — 12 könyved jelent meg, s úgy tűnik, verseid egyre zártabbak, rövidebbek, fegyelmezettebbek. — Az érdeklődésem egyre inkább a mítoszok felé irányul. Miközben az irodalmat, a zenét és a képzőművészetet gondolom inspiráló erőnek. Gyermekkoromban is nagyon szerettem a meséket, édesanyám nagy mesélő volt. De én mindig a mese lényegét kerestem, a jelképeket! Az Élés kaszák kútja című versemet a Csillagszemű juhász hatására írtam. Az fogott meg, hogy kútba vetik, de megmarad épen. Hogy hogyan kerekedhet példává ez a történet, azt mondja el a vers. Hogyan lehet épen megmaradni. Nyolc sorban. „Éles kaszák kútjába lezuhanni/ • most kellene; de mégis megmutatni,/ hogy földet érünk épen.” 1968-ban írtam, de a válogatott versek könyvében a szerkesztő 1967-re javította a dátumot. — Itt gyakran panaszkodnak a magyarországi fogadtatásra. Neked milyen tapasztalataid vannak? — A költő néha úgy érzi, főként ha nincs visszhang, hogy nem is tudja, kinek ír. De a vers függetlenül, nélküle is él! Minden szó, még ha marhaság is, leírva megmarad. És vállalni kell a felelősséget. Úgy érzem, ismernek Magyarországon is. Én a népi irányzathoz kötődtem mindig; Nagy Lászlóékhoz, Csoórihoz. S vannak személyes kapcsolataim is. Sőt, a hatvanas években hívtak, hogy települjek át. De én azt mondtam, itt élek, itt kezdtem, itt ismerik a műveimet. Itt érzem magamat írónak, s ennek a népnek akarok segíteni írásaimmal. És látom, hogy milyen gyökértelenné válik egyikmásik áttelepült. Valakihez tartozni, valahol otthon lenni. Ez a felfogásom. Ezt vallom, mióta magamra eszméltem. Úgy vélem, a költészet hangszer. És a zenekarban van prímás, csellós, kontrás. S az ember ne akarjon prímás lenni, ha nincs meg hozzá a tehetsége. Én mindig szerettem a nyugatosokat, de képtelen vagyok köztük rangsort fölállítani. Elő-előveszem őket, s mindig mást és mást tanulok tőlük, s mindig másként és másként szeretem őket. Az Ady-kötetben például más és más színű aláhúzások vannak. Attól függően, hogy mikor mi tetszett. Most már nem firkálok a'könyvbe. Úgy tartom, hogy a könyv arcát nem szabad bepiszkítani. 10-15 versemet tartom alappillérnek. Úgy gondolom, ők tartják azt az épületet, amit megpróbáltam fölépíteni. A többi törmelék, amit kimoshat az idő. De az épület akkor is megmarad. Úgy hiszem. Nincs hát okom szomor- kodni. Böröndi Lajos Ozsvald Árpád: Éles kaszák kútja Most ordítanak az oroszlánok, a megkésett hullám új rohamra indul, emberi fájdalmak ütődnek a parthoz, szétrúgja otromba fészkét a griffmadár. Éles kaszák kútjába lezuhanni most kellene; de mégis megmutatni, hogy földet érünk épen, és a halál nem csillagszemünkért ad kegyelmet. 1968. Sok kicsi „sokkra” megy (Beszélgetés a vonaton) — Bocsánat, hogy megszólítom, uram, de gondozott és dús körszakálla alapján úgy vélem, hogy Ön művelt, széles látókörű, a világ dolgaiban tájékozott ember. Igazam van? — Tökéletesen, uram. Miben lehetek szolgálatára? — Azt olvasom éppen az újságban, és már nem először találkozom ezzel a kifejezéssel, hogy sokkterápia. Mit jelent ez tulajdonképpen? ' — Összetett szóról van szó, kérem. Az első tag magyar, a másik meghonosodottnak tekinthető, görög eredetű kifejezés. Orvosi kezelést, gyógymódot, gyógyeljárást jelent a terápia. A műtéttől a borogatásig minden belefér. Fejtsem ki a magyar előtag, a sokk értelmét is? — Ha szabad kémem. — Nos, valójában az angol shock szót vettük át, magyarítottuk hajdanán, szóval ez is idegen származék. Hirtelen bekövetkező súlyos fizikai vagy lelki megrázkódtatásra bekövetkező állapot:- Olykor eszméletvesztéssel is jár. Baleset éppúgy lehet a kiváltó ok, mint hibás vérátömlesztés, vagy rémület, váratlan rossz hír és így tovább. Érdeklik a tünetek? — De még mennyire! — Teljes elesettség. Az ember bőre hideg lesz és halvány. Gyenge, alig tapintható pulzus. Kielégítette a válaszom? — Hogyne, köszönöm. Most még arra lennék kíváncsi, hogy a két szóból álló kifejezés együttesen miként értelmezendő. A sokkterápia. Ha lenne szíves... — Örömmel. A sokkos állapotban lévő ember kezelése úgy történik, hogy testét vízszintes állapotba hozzák, vérkeringést elősegítő gyógyszereket juttatnak a szervezetébe. Esetleg vérátömlesztést alkalmaznak. Felhívom azonban szíves figyelmét, hogy a sokkterápiát egyes elmebetegségeknél is alkalmazzák. Tudatosan váltanak ki a páciensnél eszméletlenséggel, epilepsziás görcsökkel járó állapotot, hogy ezáltal hangolják át az agy biokémiai működését. Remélhetem, hogy kellő részletességgel feleltem a kérdésre? — De még mennyire, igazán hálás vagyok. Csak az zavar kissé, hogy ezt a kifejezést én mostanában mindig gazdasági vonatkozásban hallom a rádióban, olvasok róla az újságokban. Hogy a magyar gazdaságban az illetékesek nem fogják bevezetni a sokkterápiát... Hogy nem vesszük át valami amerikai közgazdásznak erre vonatkozó javaslatát... Hogy nem másoljuk a lengyel példát. És így tovább. Közben viszont én folyamatosan úgy érzem, hogy anyagi létem sokkterápiának van kitéve. Ár, bér. infláció, közszolgáltatás. hadd ne soroljam. Némely miniszteri, államtitkári bejelentés, jövendölés hatására már- már elvesztem az eszméletemet. Görcs áll a gyomromba. Elönt a veríték. Sápadt leszek. Hát végül is van nálunk sokkterápia a gazdaság irányításában, vagy nincs? — Sajnálom, erre nem tudok megalapozott feleletet adni. Csak az a sejtésem, hogy amit fent még nem látnak sokknak, azt lent már sokknak tarthatja az ember. Ez minden. — Köszönöm. — Kérem. Kürti András Kiss Ottó: Lopott levegő Elnézést a hallgatásomért. Azért nem szóltam eddig, mert felfoghatatlan volt számomra a világ. Most megsejtettem lényegét. Mostantól azért hallgatok. Molnár Antal: Leányportré *
