Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-12 / 265. szám
1990. november 12., hétfő o jgHiiUÍJJd-------------------------J Mi a helyzet a „KGST-valutákkal”? n koronát jövőre is jegyzi az MNB Tervei szerint a nem konvertibilis valuták közül jövőre már csak a csehszlovák koronát jegyzi az MNB — közölte az MTI érdeklődésére Menich György, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetője. Elmondta: a magyar kiutazók „KGST-va- luta” vásárlásainak már most is 85 százalékát a csehszlovák korona teszi ki. Júliustól már az MNB is csak a csehszlovák koronát váltja be, a többi nem konvertibilis valutát nem fogadja el a külföldi turistáktól. A többi nem konvertibilis valuta, így például a rubél, a lej, a leva és a zloty iránt minimális az érdeklődés. Ez 'év végéig még nem változnak az árfolyamok, mert addig államközi megállapodáson alapulnak. Jövőre azonban már a kereslet-kínálat lesz a meghatározó az árfolyamok alakulásában. A forint—korona átváltási arányában nem várható lényeges eltérés a mostani kurzushoz képest, ám a többi, nem konvertibilis valuta jelenlegi feketepiaci értékét figyelembe véve árfolyamuk akár egyharmadukra is csökkenhet. (A „KGST-pia- cokon” például rubelt 4-5 forintért, lejt pedig 60-70 fillérért lehet eladni, illetve vásárolni.) A Nemzeti Bank már megkezdte a tárgyalásokat a Csehszlovák Állami Bankkal a jövő évi lakossági valutaellátásról. A magyar turisták várhatóan jövőre is korlátlanul vásárolhatnak koronát. A Csehszlovákiába utazó magyarok évente mintegy 1 milliárd koronát váltanak ki, míg a Csehszlovák Állami Bank 3-4 milliárd forintot szokott igényelni az MNB-től a turisták ellátásához. A különbözetet jövőre vagy dollárral, vagy valamilyen szolgáltatással egyenlíti ki a prágai Központi Jegybank. Ncineth Anikó 12 éves újpesti kislány Úri Gellér kanálhajlító képességével rendelkezik: szellemi összpontosításának erejével meggörbül a kanál, eltörik az alumínium edény. Az általános iskolás korú gyermeket elsősorban a számítógépek és a fizika érdekli. Talán éppen azért, mert cgy-egy „attrakció” után még ő maga is megijed... MTI-foíó: Kiß® G. Péter Tömörülnek a vadászok Érdekvédelmi,- érdekképviseleti és szakmai feladatokat ellátó országos szövetségbe tömörül az ország mintegy 2000 hivatásos vadásza. Ezt szombaton Tatabányán mondták el, a Hivatásos Vadászok Országos Szövetsége Komárom-Esz- tergom megyei szervezetének alakuló ülésén. Az új szervezet létrehozását az indokolja, hogy a hivatásos vadászok már nincsenek megelégedve az érdekük ellátására hivatott szakszervezetek eddigi tevékenységével. Ezért határozták el egy, az eddiginél következetesebb, társadalmi, gazdasági, szociális és kulturális feladatokat végző szövetség megalakítását. E cél érdekében a közelmúltban országos koordinációs bizottság alakult. A testület azóta kidolgozta a HIVOSZ alapszabály- és programtervezetét. Ebben úgy fogalmaztak: a hivatásos vadászok erkölcsi és anyagi megbecsülése már régóta nem áll arányban a természet és a vadállomány gondozásában, megóvásában, a természeti értékeket őrző vadgazdálkodásban betöltött szerepének fontosságával. A szövetség szorgalmazza, hogy a hivatásos vadászok a jelenlegivel szemben ne a vadász- társaságok alkalmazottai legyenek, hanem a megyei önkormányzatoké. A Hivosz beleszólási, illetve véleményezési jogot kér a tagjait érintő mindennemű szabályozás- előkészítő folyamatába. Fontosnak tartja például, hogy a vadászok testi épségét, biztonságát veszélyeztető fegyvervásárlási és fegyvertartási engedélyeket csak a vadászok érdekeinek messzemenő figyelembevételével adják ki a hatóságok. A közeli 'napokban, illetve hetekben a többi megyében ás létrejönnek a Hivosz területi szervezetei. Az országos szövetség pedig várhatóan december közepén alakul meg. (MTI) Mindenki erről beszél és erre vár választ Mi lesz a falusi boltokkal? A boltunkat nem adjuk — fogalmazott indulatosan egy idős parasztember, amikor a kiskereskedelem privatizációjáról hallott. Hosszan kellett neki magyarázni, hogy nincs félnivalója, hiszen a közelmúltban megjelent törvény az állami tulajdonú boltokra vonatkozik, az ő falujának szövetkezeti üzlete a hagyományos módon működhet tovább. Ám a parasztember általában is bizalmatlan, jó oka is van rá, hiszen csak az elmúlt fél évszázadban többször külső erők kényszerítették változó életre, gazdálkodásra. A legtöbb kis faluban féltik egyetlen boltjukat. Az önellátás már régen a mjilté, a háztartáshoz szükséges anyagokat a boltban szerzik be a gazdasszonyok. Már nem sütnek kenyeret, húsárukért is egyre gyakrabban szaladnak az üzletbe. Megdrágult az utazás, a tartós fogyasztási cikkekre helyben van igény. A lakosság kívánságait változó buzgalommal és eredménnyel- de követte a fogyasztási szövetkezeti mozgalom; többségében elfogadható ellátást nyújtva tagjaiknak. Magukénak érzik az emberek a szövetkezeti boltokat. Hosszú idő telt el, míg az érzés kialakult, s kezdetben inkább csak hátrányokkal járt. A városokban állami pénzből épültek- korszerűsödtek az üzletek, ott a lakosság készen kapta az életkörülményeinek javulását szolgáló boltokat. Nem így a falun, ahol a szövetkezeti elvekre hivatkozva önerő lett a fejlesztés bázisa. Persze vékonyan, de nem állami pénz is csordogált a néhány éve befejeződött rekonstrukciós programot a központi források is támogatták. A vidéki boltfejlesztés jelentősebb hányada azonban kétszeresen is a helyi lakosság pénzéből származott. A fejlesztés fő forrása a szövetkezeti vagyonra, munkára épülő nyereség volt, amely közvetlenül a lakosság, a szövetkezeti tag tulajdona. A legtöbb faluban ez a forrás nem buzgóit eléggé, s a boltok építéséhez, felújításához a lakosság pénzét is kérték. Széles körben elterjedt és be- • vált módszer lett a célrészjegy, amely közvetlenül finanszírozta az építkezést Mindezeket pontosan tudják a tagok, sokuk testközelből is érezte a boltfejlesztést- hiszen társadalmi munkában izzadt a munkálatoknál. Az akkor hirdetett, munkára, befektetésre buzdító szövetkezés gyümölcse több ezer faluban beérett, s érthető, ha ezt a fát ültetők- akarják leszakítani. Marad tehát a szövetkezetek kényszerű monopóliuma a falvakban? Belátható ideig alig lesz változás, hiszen a falusi ellátást szolgáló kiskereskedelem nem a befektetők álma. Alacsony árrés, drága szállítás, alig növelhető forgalom jellemzi a kisközségi boltokat. Ahol vállalkozott a magántőke, nem az alapellátásban tette. Vélhetően nem tolonganának a vállalkozók a falusi vegyesboltokért akkor Sem, ha a privatizációs törvény ezt engedné. Ennek azonban közgazdasági okai vannak — az alacsony jövedelmezőség —, ami központi szabályozással megváltoztatható- s egy csapásra vonzóvá tehető a vegyesbolt is a vállalkozók számára. Ez persze az árrések jelentős emelését követelné, ami viszont az egyébként is magas fogyasztói árakat növelné, megcsappantva a fizetőképes keresletet. A közeljövőben gazdasági okokból sem kell tartaniuk a falusiaknak a privatizáció gyors előretörésétől. Kitarthatnak a közösésgi fejlesztéseknél, fenntartásoknál, amelyet még egy-két éve is laza szövetkezésnek emlegetett a szakirodalom. A termelőszövetkezetek, a kollektív termelés megelőzték a szövetkezeti keretekben szervezett fogyasztást, s az utóbbi másodlagos szerepet kapott a fejlesztendő ágazatok között is. Mára változtak az erőviszonyok, s a „lazább” szö- vetkezési forma jelenti az erősebb, tartésabb kapcsolatot a tagság között. Nincs ebben semmi szokatlan a nemzetközi szokásokat tanulmányozva, hiszen a közös beszerzés, értékesítés, a kölcsönös előnyökön nyugvó gazdálkodás a fejlett országok szövetkezeteinek sajátossága. Lendületet kaphat a fogyasztási szövetkezeti mozgalom Magyarországon is, éppen a boltjukat, ellátásukat féltő falusi lakosság révén. A vásárlók, a tagság jóindulatát azonban a szövetkezeteknek a korábbiaknál jobban kell őrizniük, mert a privatizáció lehetetlenné teszi a szövetkezeti sablonokban való gondolkodást. Bizonyára szaporodnak a magánkereskedések a nagyobb községekben, s ezek külső .állapotához’ a kiszolgálás kulturáltságához viszonyítják majd a szövetkezeti boltokat a vevők. A verseny előnyös lesz a lakosságnak, de egyben a szövetkezeteket is serkentheti. V. Farkas József Ha nincs szanálás, legyen JKII Jövedelemkockázati Alap létrehozására tett javaslatot a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége. Az elképzelések szerint az alapból üzemviteli kölcsönt vehetnének fel a tagok átmeneti pénzügyi gondjaik megoldására- elemi károk esetén pedig — a jövedelemkiesés ellensúlyozására — végleges juttatást igényelhetnének. A kezdeményezés hátterében az áll, hogy az új csődjogi szabályozás megszünteti az állami szanálás intézményét, s ezzel megszűnik az elemi károk, vagy kedvezőtlen időjárás, például aszály miatt bekövetkező terméskiesés állami pénzügyi rendezésének lehetősége is. A MOSZ az illetékes pénzügyi és földművelésügyi szerveknél már tiltakozott az állami szanálás megszüntetése miatt és az ellen is szót emelt, hogy az elemi károk biztosítása profitérdekeltségű és a szövetkezetektől idegen biztosítótársaságokhoz kerüljön. A termelői közösségek védekezési módozatainak taglalása során jutottak el az érdekvédelmi szervezet szakemberei arra a felismerésre, hogy a szövetkezetek kölcsönös támogatási alapjának keretében külön Jövedelemkockázati Alapot kellene létrehozni és szükség lenne saját biztosítótársaság alapítására is. A kockázati alapot a termelők adnák össze a nem adózott eredményből 'és ezeket az összegeket költségként számolhatnák el. Ily módon átmenetileg adómentes lenne ez a pénzalap — ami kétségkívül az állam számára bevételkiesést jelentene — ám akkor, amikor az alapból az érintettek kiveszik majd a szükséges ösz- szegeket, támogatásra vagy hitelként, az adó befizetése időszerűvé válna. A MOSZ véleménye szerint ez a megoldás zökkenő- mentesen léphetne az állami szanálási rendszer intézményének a helyére. A pótlása alapvetően fontos’ hiszen hazánk aszályra hajlamos klimatikus viszonyai közepette a mezőgazdasági termelés az átlagosnál nagyobb kockázattal jár. „Danubia Invest” Tőkéjének 40 százalékát kezdetben magyarországi részvényekbe fekteti egy új befektetési alap, amelyet a Sparinvest, az osztrák takarékpénztárak több mint 35 milliárd schillinget kezelő befektetési társasága hoz létre. A Spartinvest „keleti alapja”, a Danubia-Invest a kelet-európai tőkebefektetési lehetőségeket akarja kihasználni. Az osztrák tőkebefektetők 10 ezer schillingért vásárolhatnak részjegyeket ebből az Alapból. A Sparinvest arra számít, hogy az év végéig 50 millió schilling tőke gyűlik össze a „keleti alapban”. Szomszédolás Vésztön Egy kis falu üdvözletét hozták a kardoskútiak Szomszédok — e szó hallatán a sorozatrajongóknak a csütörtök esti teleregény és annak főhősei jutnak az eszébe. E cikk *. szereplői ugyan még nem mutatkoztak be a tévé képernyőjén (ami késik nem múlik), de a szomszédban már arattak babérokat. Az érthetőség kedvéért kezdjük a legelején: A kardoskúti Móra Ferenc Művelődési Ház „Szomszédolás” címmel programsorozatot hirdetett a megye művelődési intézményei részére azzal a céllal, hogy egy-egy település — a helyi művészeti csoportok, szakkörök, népművészek közreműködésével — bemutathassa mindazt, amire a legbüszkébb. A felhívásra azonban alig jelentkeztek. „Amerre járok, mindenütt csak üres házakat látok, a népművelőkből kifogyott a szufla, vagy csak várnak’’ — panaszkodott az ötlet „szülőanyja”, Nagy Lászlóné az érdektelenség láttán. Néhány hét elteltével azonban már arról számolt be lelkesen, hogy a vésztőiek szívesen szomszédolnak. S ha kíváncsi vagyok, mi sül ki a dologból, menjek el a vendéglátók Sinika István Művelődési Központjába szombaton este. * * * Az ajánlat kecsegtető, már csak azért is, mert a megye e tájgn még sohasem jártam. Szakadó esőben érkeztünk Vésztőre, a művelődési házat mégsem volt nehéz megtalálni. (Az impozáns, kivilágított épület mint egy csillogó ékszerdoboz úgy készteti megállásra az idegent.) A kardoskútiak kiállítási anyagot hoztak magukkal, sőt videofilmen megörökítették falujuk legszebb, legértékesebb látnivalóit. Amíg a nézők az előcsarnokban gyülekeztek, addig a szomszédolásban részt vevők lázasan ténykedtek: a színjátszók sminkeltek, a népi táncosok masnikat kötöget- tek, a pámatánc lépéseit gyakorolták, az asszonykórus „beénekelte” magát, a szavalok Radnóti kötetét szorongatták. Vágó Jánossal, a vésztői művelődési központ igazgatójával a folyosón találkozunk. — Örömmel válaszoltunk a kardoskútiak kezdeményezésére, ugyanis a művészek műsorai számunkra már megfizethetetlenek. Egy-egy népszerű színész, énekes olyan árat kér útiköltség és fellépési díj címén, hogy meggondoljuk, hívjuk-e vagy sem — sorolja a szomszédoláspárti igazgató az érveit. — A nívótlan előadás után még a Záray—Vámosi házaspár estjére sem tudtuk becsalogatni az embereket. A „szomszédolás” viszont sóikkal olcsóbb mulatság, hiszen 40 forint á'belépő, és vendégeink minden korosztály számára igyekeztek szórakoztató műsort összeállítani. Lássuk, mit kínál az alkalmi Ikardoskúti társulat! — Művészeti csoportjaink közül eljöttek a gyermek népi táncosok, az ifjúsági színjátszókör tagjai, a versmondók, a nyugdíjasklub énekkara — sorolja Nagy- né. — A bemutatkozás mellett olyan alkalom ez számunkra, amivel ritkán élhetünk. A gyerekek és a felnőttek is érzik, hogy van értelme anpak, amit otthon, a művelődési ház négy fala között hétről hétre, hónapról hónapra csinálunk. Kezdem sejteni, miért nem jelentkeztek a felhívásra tömegesen a megye művelődési intézményei: talán nincs olyan mozgósítható csoport, szakkör, akikkel kiállhatnának a nagyérdemű elé? Talán vannak helyek, ahol még mindig többre becsülik az összecsapott haknikat, a jól csengő név mögé bújt, sokszor már elfeledett művészeket, a lelkes, ellenszolgáltatásért tenyerüket nem tartó amatőrökkel szemben. Miközben ezek a gondolatok átvillannak agyamon, szinte végszóra megérkezik Balogh néni, a Vésztőn működő három nyugdíjasklub egyikének vezetője: — Kedvesikéim, vegyenek! — kínálja a maga sütötte édességet, igazi, jó szomszéd, módjára. — Nekünk nincs arra pénzünk, hogy reprezentáljunk a „répi”-keret- ből. Mindenki hozott valamit, mert ugye az mégsem, illik, hogy a vendégeket üres kézzel várjiUk! Nagyon hálásak vagyunk a szomszédoknak; hogy eljöttek. Amíg beszélgettünk, a nézők már helyet foglaltak. Néhány perc múlva a függöny is felgördült. „Egy kis falu üdvözletét hoztyk el Vésztőre" — köszöntötte az egybegyűlteket Nagyné, majd átengedte a színpadot a népi táncosoknak, és a „szomszédolás” többi résztvevőjének. Csete Ilona
