Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-10 / 264. szám

o 1990. november 10., szombat SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT Hehéz finis elüt! A labdarúgó NB I. 13. fordulójában a következő pá­rosításban lépnek pályára a csapatok szombaton: Va­sas—Bcs. Előre Spartacus, jv.: Nagy II. J. (Huták. Vad). Bp. Volán—Ü. Dózsa, Vác—Szeged, Bp. Honvéd—Pécs, Veszprém—Ferencváros (valamennyi 13.00), Videoton— Debrecen, Rába-ETO—1Tatabánya, MTK-VM—Siófok (valamennyi 13.00). Súlyos vereség Titabinn—Békéscsabai Éltre Spartacus 18—20 (16-3) NB I-es férfi kézilabda-mérkőzés, Tatabánya, 1000 néző. V.: Qfl- zsy, Völgyi. Tatabánya: HEMELA — BORSOS 10 (1), Ffllöp 1, Céda 5, S1BALIN 7, Masica 3, Bényei. Csere: KEREKES (kapus), Kanyó 1, Nagy A. 4 (2), Csontos 2, Tóth 1. Edző: Németh Sándor. Békés­csaba: Tyetyak 1— BALOGH 7 (2), Debnár 3, Volent 5 (1), Gedó 2, Bogárdl 1, Dögé. Csere: Tóth (kapus), Pocsal 1, Mohácsi, Kiss L Lovász J. Edző: Skaliczki László. Kiállítások: 6 perc a Tatabányánál. Hétméteresek: 4/3, 111. 4/3. Érdekes statisztikával szol­gált Marosvölgyi Károly, a békéscsabai labdarúgócsapat pályaedzője: — Eddig min­den lejátszott idegenbeli mérkőzésünkön rúgtunk gólt. Ez ad alapot a bizakodásra, no meg az is, hogy az el­múlt héten az addig veret­len Veszprémet sikerült két- vállra fektetnünk. Jó előjel az is, hogy a műtöttMracs- kón és dr. Kovácson kívül mindenki egészséges. Az utolsó három mérkőzésünk jól sikerült, és vidéken las­san jobb a mérlegünk, mint hazai pályán. Tudjuk- hogy a Vasasnak is kell minden pont ennek ellenére állí­tom, hogy van keresni va­lónk a Fáy utcában. Igaz, a piros-kékekre, miként ránk is nehéz folytatás vár. Való­színű. ők is azt figyelik, kitől szerezhetnének még pontot az őszi szezon hátra­lévő fordulóiban. Hétközben egy előkészü­leti mérkőzés keretében is­mét pályára lépett a lila­fehér együttes. Ellenfelük most is a Ceglédi Honvéd gárdája volt, amelyet Szen­ti, Csanálosi 11-esből esett, Belvon és Nagy I. góljaival 4—3-ra legyőztek. Dr. Kovács a héten meg­kezdte a rehabilitációs edzé­seket, s hétfőtől Mracskó is hasonlóképpen az uszodát keresi föl, illetve a kocogást is megkezdheti. Árgyelán János kevés hí­ján. hatalmas gólt ragasztott a veszprémi Végh kapujába. Jó teljesítményt nyújtott a Gyuláról igazolt fiatal csa­tár- aki túl van tizedik NB I-es mérkőzésén: — Mindig óriási csapatnak tar­tottam a Vasast, de most úgy érzem, jobbak vagyunk legalább egy góllal, még a Fáy utcában is. S ha csak 1—0-na nyernénk, szeretném én rúgni a gólt, ugyanis ed­dig nem iratkoztam föl a góllövő listára. Vigh Tibor várhatóan az alábbi csapatot küldi pályá­ra a Fáy utcában: Gulyás — Szenti, Ottlakán, Zaho- rán, Pápa vagy Takó — Bclvon, Csató, Csanálosi, Horváth — Nagy I., Mlk- Iya. 1974—75 MÉRLEG Bp.-n 1—2 Bcs.-n 0-0 1975—76 3—1 3—1 1976—77 3—0 2—3 1977—78 2—2 2—3 1978—79 2—1 1—0 1979—80 5—0 2—2 1980-81 4-0 0-1 1981-82 2-0 0-0 1982—83 3—0 1—2 1983—81 Bcs. az NB Il-ben 1984—85 3-0 0-1 1983—86 2—1 1—1 1986—87 . 1—0 4—1 1987—88 1—1 0—1 1988—89 0-0 7—2 1989—90 1-0 4—1 Az eredmény m pályává­lasztc) szemszögéből értendő. Szabó Rudolf, a csabaiak beállósa egy edzésen meg­sérült, ezért el sem ment Tatabányára, míg a leg­utóbbi bajnoki mérkőzés óta bokáját fájlaló Lovász Ti­bor — aki egyébként az egész hetet is kihagyta —• elutazott ugyan a bányász- városba, ám a helyszínen kiderült, hogy nem tudja vállalni a játékot. Ezért a kényszerhelyzetbe került Skaliczki László edző két olyan ifistát is betett a csa­patba, akik néhány perccel a felnőttek mérkőzése előtt fejezték be a küzdelmet. Az előrések kezdték a játékot, és már az első percekben Világossá vált, hogy haloga­tó taktikával szeretnék el­lenfelüket meglepni. Táma­dásaikat nem kapkodták el, hosszú percekig passzolgat- tak a hazaiak védőfala előtt. Azonban ezzel meg is elé­gedtek, illetve a bányász­védők helyezkedtek jól, mert igazi gólhelyzeteket nem si­került a vendégeknek kiala­kítaniuk. Ennek következ­tében a 6. percben még csak 1—1 volt az eredmény. Et­től kezdve azonban a tata­bányaiak egyre gyakrab­ban késztették hibázásra a lila-fehéreket — akik ez­után sokszor eladták a lab­dát —, és gyors, lerohaná- sos támadásaik végén zicce­rekből könnyedén vették be Tyetyak kapuját (10. perc: 4—1, 22. perc; 13—.5). Bár a mérkőzés javarészében á vendégek birtokolták a lab­dát- de támadásaik során sem igazi lövőhelyzetet; sem igazi gólhelyzetet nem sike­rült kialakítaniuk, és mivel mindkét tatabányai kapus ragyogóan védett, ezért eze­ket a kapuralövéseiket pe­dig a „portások” általában hatástalanították. T. L. Tavasszal 4—1-re győzött a lila-fehér csapat hazai környezetben. Az egyik gól szerzője, Miklya (elöl) volt, akitől most is azt várják a szakvezetők, hogy pontot érő találattal já­ruljon hozzá egy esetleges sikerhez Totó: Fazekas Fenne Ónodi Henrietta idei évének hiteles története azaz minden csak nézőpont kérdése Lassan már megszokottá válik, hogy rendszeres időközön­ként ismétlődve, a csabai tornászlány sikereitől hangos a világ sportsajtója. Nem volt ez másként az elmúlt héten sem. Bár Henrietta november végén Tokióban a Csunicsi- Kupán, és december elején, Barcelónában, az olimpiai tor­nacsarnok avatóján még rangos események (reméljük fő-) szereplője lesz, de legfontosabb versenyein, ahol tulajdon­képpen az dőlt el, hogy „árfolyamát” milyen magasan jegy­zik, márt túljutott. Nem is akármilyen sikerrel! Íme, a „termés”: Európa Bajnokság- Athén: összetettben és tala­jon is harmadik helyezés. Jóakarat Játékok, Seattle: össze­tettben harmadik, talajon és korláton negyedik, ugrásban ötödik, gerendán hetedik Világ Kupa, Brüsszel: összetett­ben és korláton bronz-, talajon ezüst-, ugrásban aranyérem. gerendán nyolcadik helyezés. Ha esztendők múltán, visszaemlékezünk Heni pá­lyafutására, 1990. minden valószínűség szerint, mint a -.nagy ugrás éve”, szerepel majd a történetben. De mit jelentenek ezek az eredmé­nyek napjainkban? Hogyan születtek? Mitől csiszolódik a gyémánt egyre fényesebb­re? Ezekre a kérdésekre csak a szülei, edzői, és ter­mészetesen ő maga tudnak hitelt érdemlően megvála­szolni. Anya általában nem látja Ónodi János, (az édes­apa): — A brüsszeli ver­seny napjain ólomlábakon járt az óra mutatója. Für­dőben voltam, szaunáztam, csak nem akart elkezdődni a közvetítés. -Mikor aztán végre mégis kapcsoltak, két nyugtató sör után megszűnt körülöttem az idő. Csak a versenyre koncentráltam. Nekem a lányom szeme mindent elárul! Csak azt nézem. Mondtam is Katinak az első szer után, hogy nem fog hibázni! Mert itthon egyébként soha nem beszé­lünk az esélyekről. Csinálja meg a gyakorlatot, a többi nem az ő dolga. És most ide jutottunk. Fel sem tu­dom fogni igazán, hogy vi­lágsztár a gyermekem! Ónodi Jánosné- Kati (az édesanya): — Én mindig csak videóról nézem a ver­senyeket. Rettenetesen ba­bonás vagyok. A mai na­pig úgy érzem, Athénban azért nem szerepelt jobban, mert én is ott voltam! Pár évvel ezelőtt, álmodni sem mertem volna ilyen sikerek­ről. Soha nem kényszerítet­tük, ő mégis kitartóan járt az edzésekre, és közben ész­revétlenül átalakította a mi életünket is. Otthon min­dent az ő programjaihoz igazítunk. Nehéz év volt az idei, gyakran volt fáradt, keseredett, ingerült. De hét lány lett a gyermekből! Persze, hogy sajnáltuk, de tudtuk, haladnia kell, mert csak így lehet egyre gyak­rabban töltött csirke és ma­dártej a menü, ami a sike­res versenyek után kijár. Iz edzők folyton figyelik Unyatyinszki Karakas Júlia (edző): — Az elmúlt évben szemmel látható változások történtek Heni életében. Szerencsére fokozatosan, de megváltoztak a testarányai. Nőtt 2-3 centimétert, és kö­rülbelül ugyanennyi kilo­grammal gyarapodott a sú­lya is. Egyik oldalról ez nagy előny, mert megjele­nése megváltozott a pódiu­mon. A „gyerekes” mozdu­latok nőiessé, kecsessé vál­tak, és többek között en­nek is köszönhető, ezt most már nyugodtan kijelenthet­jük* hogy titkos esélyesből favorittá lépett elő. Ugyan­akkor edzésprogramját tel­jesen át kellett alakítanunk, és ez nem ment zökkenők nélkül, hiszen a megnöve­kedett súlyokkal bánni más típusú felkészítést igényelt. Unyatyinszki Mihály (edző): — Ezért döntöttünk úgy au­gusztusban, a Jóakarat já­tékok után, hogy a Világ­kupáig már nem indul ver­senyen, csak edz. Kockáza­tos dolog volt, hiszen menet közben nem kaptunk vissza­jelzést arról, hogyan is ál­lunk, de éppen az előbb el­mondottak miatt vállalnunk kellett a rizikót. Utólag már könnyű azt mondani, hogy jól kalkuláltunk. Egyébként Henrietta nagyon jelentős küszöböt lépett át ebben az évben. Tudása biztossá vált, elemei tökéletesedtek. és úgy az edzéseken, mint a bemutatókon, munkája tu- datosabbá vált. Mindezek el­lenére. vagy talán éppen ezért, az út, amelyet eddig megtett, viszonylag sima volt ahhoz képest, ami az­után vár rá, mert innen már csak apró léptekkel lehet előre haladni. Mindenesetre az, hogy többször is beékelő­dött a szovjet versenyzők közé, sőt, néha le is győzte őket* mindennél többet el­mond! II szurkoló csak bámul ónodi Henrietta: — Tény­leg sok minden megválto­zott a tavalyi brüsszeli EB óta. Akkor, a korlát döntő után éreztem először azt, hogy a szovjet lányok is „emberek”. Azóta már ná­luk is észreveszek hibát. Előtte ez esőmbe sem ju­tott! Ma meg az jár a fe­jemben, én is vagyok olyan, mint ők! Ez többek között azt is jelenti, ha hiba nélkül megcsinálom a gyakorlato­mat, akkor az „érte járó pontot” meg is kapom rá Nehéz volt idáig eljutni, kü­lönösen ez az év volt ke­serves. Az edzések sokkal nehezebben mentek* mint korábban. Például pihenő után kínszenvedés volt az újrakezdés. A Világ Kupa azonban mindenért kárpó­tolta Jöttek az érmek, nagy­szerű dolog volt érezni a közönség szeretetét, azt, hogy szeretik a „tornámat”. A népszerűség nem jellent terhet számomra, de nem is dob fel annyira, hogy azt mondjam: azért tornászok jól, mert kedvelnek! Egy­szerűen jólesik. Most me­gint jó minden! Alig vá­rom, hogy elinduljunk To­kióba, hiszen régi vágyam volt eljutni oda egyszer. Teljesül tehát Henrietta álma! Tudta, ha egyszer igazán nagymenő lesz: el­juthat Japánba, ahová csak a legjobbakat hívják meg. És útközben — hiszen korán sincs még a végén — eljut oda is. Az elmúlt tíz évben Békéscsabán, az otthon, az iskola és az edzőterem kö­zött megtett kilométerei összeadódtak, és elvezették őt a Fölkelő Nap országába — tornászként. Nekünk, szurkolóknak pedig nem maradt más dolgunk, mint nézni a csodát! Ferencz Rezső Zaragózában, közvetlenül a Világ Kupa után készült a felvétel, ahol a világ 12 legjobb tornásza látható egyszerre. A világválogatott tagjaként ezen a versenyen Henrietta ösz- szetettben a második helyet szerezte meg. Ülnek a szovjet válogatott tagjai (balról): Gros- kova, Boginszkaja, Gotsu, Tyusovityína* Lascsenova, Kalinyina. Állnak a világválogatott tagjai (balról): Rueda (spanyol), Yang Bo (kínai), Fernandez (spanyol), ónodi, Pasca (ro­mán), Hómmá (kanadai). r­Politikai napilap. Igazgató főszerkesztő: dr. Serédi János. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Megbízott igazgatóhelyettes: Raáb Sándorné. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba, Munkácsy utca 4. szám, Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844, főszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83-312. Telefax: (66) 21-401. Terjeszti a Magyar Posta. Elő­fizethető a hírlapkézbesítö postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 105 forint, egy évre BÉKÉS MEG\ ■Tiycj ISSN 0133—0055 Kéziratokat, nem őrzünk nem küldünk képeket meg és vissza. 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba, Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. r

Next

/
Thumbnails
Contents