Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-07 / 261. szám

1990. november 7., szerda Első kelet-európai tagként Göncz­Magyarország az Európa Tanácsban Magyarország kedden délelőtt ünnepélyes körülmények között csatlakozott az Európa Tanácshoz- mint a szervezet első kelet-eu­rópai tagja. Jeszenszky Géza külügyminisz­ter a római Barberini palotában (ahol 1950- ben aláírták az Emberi Jogok európai egyez­ményét) 23 külügyminiszter és népes kül­döttségek előtt aláírta az Európa Tanács Alapokmányát és a szervezet egyik jogi pil­lérét képező okmányt, az emberi jogok eu­rópai egyezményét. Az ünnepélyes aláíráson Gabriele Gatti, San Marino külügyi államtitkára, az Euró­pa Tanács Miniszteri Bizottságának soros elrjöke elnökölt. Az aláírást követően az emberi jogok és a pluralista demokrácia értékeinek védelmére alakult európai szer­vezet 87. miniszteri bizottsági ülésén Ma­gyarország már mint teljes jogú tag vett részt. Az ülés fő témája az Európa Tanács és Kelet-Európa viszonya, valamint az. ho­gyan kapcsolható össze az európai bizton­sági és együttműködési konferencia kezdő­dő új szakasza az Európa Tanács meglevő intézményeivel. * * * Az olasz miniszterelnök kedvezően érté­kelte, hogy Magyarország — a kelet-európaJ országok közül elsőként — 24. tagként csat­lakozik az Európa Tanácshoz. Giulio Andreotti, az Európa Tanácshoz tar­tozó 23 ország külügy- és igazságügyi mi­nisztereinek hétfői római találkozóján el­hangzott beszédében annak a reményének adott hangot, hogy Magyarország után más kelet-európai államok is csatlakoznak a nemzetközi 'szervezethez. Így valóban meg­kezdődhet a közös európai ház felépítése — hangsúlyozta a miniszterelnök. A TASZSZ szovjet hírügynökség jelen­tésében kiemelte, hogy Magyarország pél­dáját Lengyelország és Csehszlovákia kí­vánja követni; Európa Tanácshoz való csat­lakozásuk 1991 első felében várható. interjú • A Japánba látogató Göncz Árpáddal készült interjút közölt az Aszahi Simbun cí­mű lap keddi számában. A Magyar Köztársaság elnöke kifejtette, hogy Kaifu mi­niszterelnökkel tervezett ta­lálkozóján szeretne tájéko­zódni arról, hogy Japán mi­lyen formában kívánja tá­mogatni Magyarországot, amely megszenvedte a Kö­zel-keleti válság hatásait. Göncz Árpád kifejtette, hogy Magyarország a japán gazdaságirányítási tapaszta­latok átvétele terén széles *s*örű együttműködésre szá­mít. A japán lap, amely ismer­teti Göncz Árpád életraj­zát, idézi az elnök vélemé­nyét a várható európai po­litikai változásokkal kap­csolatban. Elbocsátották a kém Blochot FIAT-autók a jelabugai traktorgyárból A szovjet kormány hatá­rozatban döntött arról, hogy Jelabugában, az eredetileg traktorgyárnak épített üzem­ben a Fiat licence alapján megkezdik az olasz cég Pan­da típusú kiskocsijának gyár­tását. Ezt Nyikolaj Pugin, gépkocsi- és mezőgazdasági gépgyártási miniszter közöl­te a Rabocsaja Tribuna na­pilap keddi számában. A kormány egyúttal felha­talmazta az illetékes minisz­tériumot arra, hogy a Fiat­tal megkösse az üzletet. A tervek szerint 1993-ban in­dulna meg a gyártás, kezdet­ben évi 50 ezer Pandával. A teljes kapacitást, az évi 300 ezres darabszámot 1995-ben fogja elérni a Pandákat gyár­tó jelabugai gépsor. Emellett azt tervezik, hogy 1994-től — a jelabugai üzem másik, szin­tén most épülő gyártósorán — hasonló nagyságrendben egy közös, szovjet—olasz fej­lesztésű személygépkocsi gyártását kezdik meg. James Baker amerikai külügyminiszter döntése alapján elbocsátották a kül­ügyi szolgálatból azt az ame­rikai diplomatát, aki körül tavaly nyár óta az utóbbi évek leghevesebb kémhisz­tériája bonyolódott. A kül­ügyminisztérium hétfőn ki­adott közleménye az intézke­dést azzal indokolja, hogy Felix S. Bloch tudatosan ha­mis nyilatkozatokat tett az FBI nyomozói előtt egy nem­zetbiztonsági kérdéseket érintő vizsgálat során. Az 55 éves hivatásos dip­lomata ellen a Szövetségi Nyomozó Iroda, az FBI ta­valy nyáron indított hivata­los vizsgálatot azzal a vád­dal, hogy a 70-es évek óta fontos információkat szol­gáltatott ki a Szovjetunió számára. A három évtizedes külszolgálati múlttal rendel­kező Bloch 1970-től Nyugat- Berlinben, maid 1974-től az NDK-ban működött keres­kedelmi tanácsosként, s a hatóságok szerint ebben az időszakiban szervezték be. Ezután 1980—1987. között, a bécsi amerikai nagykövet első helyettese volt, majd a külügyminisztérium kanadai és európai ügyosztályán töl­tött be fontos tisztséget. Ta­valy júliusi felfüggesztése után kiderült, 'hogy az FBI már hosszabb ideje figyel­tette. Alapítvány szerveződőben Az Egyesült Államokban szerveződőben van a „Ma­gyarország barátai alapít­vány”, társelnöki tisztét már elvállalta Tóm Lantos, az amerikai törvényhozás ma­gyar származású tagja. Az alapítvány célja, hogy az amerikai politikai, gazdasá­gi, társadalmi élet vezető képviselői egyfajta „lobbi­ként” segítsék a Magyar Köztársaság ügyét az Egye­sült Államok kongresszusán, a kormányban, a helyi kor­mányzatokban. Amint Zwack Péter washingtoni magyar nagykövet az MTI tudósító­jának elmondotta, az alapít­vány tagjai közé elsősorban azoknak az amerikai válla­latoknak a képviselőit vár­ják, amelyek már érdekeltek Magyarországon; így jó re­mény-van arra, hogy képvi­seltetik magukat, és támo­gatást nyújtanak olyan nagy- vállalatok is, mint a Gene­ral Electric, vagy a Generál Motors. A cél, hogy Wa­shington mellett más nagy amerikai gazdasági közpon­tokban is működjék az ala­pítvány, segítve a két ország kapcsolatainak gyorsabb fej­lesztését. A magyar nagykövetet egyébként hétfőn fogadta Lawrence Eagleburger első külügyminiszter-helyettes, akivel Antall József kor­mányfő amerikai látogatását és a magyar gazdasági hely­zetet tekintették át. Antall József politikusi egyéniségét nagyra értékelik Washing­tonban,. s érezhető a kész­ség, a jószándék a demokra­tikus Magyarország támoga­tására. December elején a magyar kormány vezető szakértőiből álló küldöttség látogat Washingtonba, hogy — az amerikai kérésnek •megfelelően — részletes tá­jékoztatást adjon az ország gazdasági helyzetéről, prob­lémáiról, a szükségesnek vélt támogatásról. Amerikai rész­ről mindenesetre közölték, hogy pénzügyi segítségre változatlanul csak a koráb­ban jelzett keretben, a ta­valy indult, a beruházásokat támogató „Seed”-program, illetve a Nemzetközi Valuta­alap és a Világbank kölcsön- programjainak bővítésével, gyorsításával látnak módot. Nem látszik lehetőség arra sem, hogy Washington köz­vetlenül segítse a magyar energiagondok enyhítését: erre a 24-ek, a Közép-Kelet- Európát támogató nyugati országok csoportjában nyíl­hat mód. Magyar kérésre — amerikai közvetítéssel— na­pirenden van szaúdi olaj- szállítások lehetősége. A washingtoni magyar, lengyel és cséhszlovák nagy­követ egyébként közös fellé­pést és akciókat tervez, hogy felhívják az amerikai közvé­lemény figyelmét országaik súlyos gazdasági gondjaira, s arra, hogy Közép-Kelet-Eu- rópa fiatal demokráciáinak stabilitása elsőrendű politi­kai, stratégiai érdeke az Egyesült Államoknak is. Szovjet—japán iírrepülás A december 2-án startoló szov­jet-japán űrexpedíció Japán tagja naponta tízperces tévé-, és húszperces rádióközvetítésben fog beszámolni az űrutazás ese­ményeiről. A szerencsés japán újságíró emellett részt fog ven­ni tudományos jellegű kísérle­tekben is. A Moszkva melletti szovjet űr- 5 repülési irányító központban a múlt hét végén mutatták be a közös űrrepülésre készülő két legénységet. Az egyes számú csapatban szovjet részről Vik­tor Afanaszjev és Musza Mana- rov űrhajósok vesznek részt, ja­pán részről pedig Akijama Toe- hiro, a TBS japán tévétársaság újságírója. DER SPIEGEL-ben olvastuk: Eltűntek a barikádok, maradt a kormány kudarca a taxisfelkelés leleplezte a kabinet gyengeségét Alig 10 ezer forintot ke­res havonta egy ipari mun­kás Magyarországon, 250 márkánál kevesebbet. Kollé­gája -az ex-NDK-ban, abban az országban, amely csak később szabadult fel a léte­ző szocializmustól — béré­nek hatszorosát kapja. S ép­pen tizennégyszer annyit ke­res a nyugat-német ipari munkás. Nem csoda hát, ha a ma­gyar nép haragja a tetőfok­ra hágott, amikor két héttel ezelőtt a budapesti kormány rajtaütésszerűen körülbelül 70 százalékkal emelte az üzemanyagok árát. Az átlag­keresetet figyelembe véve ez az emelés itt literenkénti 20 márkás benzinárat jelente­ne. Külön sérelmezték a ma­gyarok, hogy a kormány szó­vivője még egy nappal az árrobbanás előtt hivatalosan bejelentette: a benzin árá­nak hamarosan bekövetkező emeléséről elterjedt híresz­telések mind alaptalanok, ilyen témával egyáltalán nem foglalkozik a kabinet. Ennek alapján írták a csütörtöki budapesti lapok: „Nincs ki­látásban benzináremelés”. 14 órakor viszont bemond­ta a rádió, hogy éjféltől új üzemanyagárak lépnek ér­vénybe: a benzin 66-70, a dízelolaj akár 90 százalékkal lesz drágább. A szuperben­zin literenként az eddigi 37,5 helyett 62 forintba kerül. A gépkocsivezetők az első sokk után a benzinkutakhoz haj­tottak. hogy a megdrágult benzinből teletankolják au­tójukat és tartalékkannáikat. A kutak nagy része hama­„Törvénytelenül randalírozó csőcselék” rosan kiürült, és a káromko­dó sofőrök elkezdtek benzint hajkurászni a városokban — csakhogy nem sokáig. Mert hirtelen olyan ha­talom kezébe kerültek az utcák, amelyről eddig sen­ki semmit sem sejtett: Ma­gyarország 40 ezer taxisa járművével lezárta Budapest összes Duna-hídját, később a közutakat és az autópályák feljáróit. Megbénították min­den nagyváros és a Ferihe­gyi Repülőtér forgalmát, vé­gül pedig a határátkelőhe­lyeket is kivétel nélkül. Majdnem felkelés Magánfuvarozók segítették a taxisokat, a fontos cso­mópontokat teherautók és tartálykocsik barikádozták el. A munkavállalók nem ju­tottak el munkahelyeikre, vállalataikhoz; a lakosság kö- , rében kitört a felvásárlási láz, ezért hamarosan eltűnt a kenyér, a gyümölcs és a tej a boltokból. Külföldi tu­risták tízezrei vesztegeltek Magyarországon. S rosszin­dulatú pletykák keltek szárnyra, azok a külföldiek, akik még valahogy kijutot­tak az országból, a főváros­ban felvonuló tankokról me­séltek. Megint felkelés Ma­gyarországon? Majdnem. Az utazó tár­sulatnak ugyanis olyan fegy­ver volt a kezében, amellyel szemben a kormányzat nem tudott hasonlót bevetni. A taxisok CB-rádiójukon azon­nal elérték kollégáikat az egész országban, ahol egyéb­ként a telefonhálózat még rosszabb, mint az egykori NDK területén. Az összeköt­tetés, amely a gyakori tá­madásoktól is sokszor meg­védte már a taxisokat, ez­úttal is jól vizsgázott: az ország megbénult, még mi­előtt a kormány felfogta vol­na, hogy mi történik. Először kemény szavakkal reagált a kormány. Horváth Balázs belügyminiszter, aki a beteg Antall József mi­niszterelnököt helyettesítet­te, az erőszak bevetésével fenyegette meg „a törvény­telenül randalírozó csőcse­léket”. Majd biztosította a polgárokat: szóba sem jön, hogy a kormány engedne a követeléseknek. A minisz­tert, aki az egész országot hónapok óta rettegésben tar­tó bűnözési hullámmal szem­ben teljesen tehetetlen, sa- iát rendőrsége cáfolta meg. Barna Sándor rendőrfőnök a televízióban kategorikusan kijelentette: a tüntetők el­len a rendőrség nem alkal­maz erőszakot, és ő személy szerint, ha erre parancsot kap, lemond. A hatalom, amelyriil senki sem tudott A benzinuzsora miatti or­szágos méretű felháborodást teljesen alábecsülve, a kor­mány tovább játszotta az erős kezű embert. Az MDF frakcióvezetőjét, Kónya Im­rét elküldték a televízióba, hogy ott felügyelje a tudó­sításokat. Az MDF uszítója és antiszemitája, Csurka Ist­ván, aki rendszeresen össze­keveri a pártját az állam­mal, „a taxis puccs mögött ellenforradalmi összeeskü-’ vést” vélt felfedezni. A pártvezetés ,,a nép több­ségének képviselőit” a Par­lament elé hívta tüntetni. Néhány ezer szimpatizáns el is jött, éltette a kormányt, illetve a vadul vagdalkozó Horváth miniszter által, di­rigálva az alkalmi kórusok lemaffiázták a taxisokat és „egv maroknyi kisebbség terrorjának” minősítették a történteket. Eközben a nép már régen a taxisok és a magánfuvarozók oldalán állt — egy közvéleménykutatás értelmében az emberek 85 százaléka vélekedett így —, ételt-italt vittek a barikádok őreinek és élvezték a sétát az egyébként kipufogógáztól mérgezett utcákon. Es élő adásban követhették nyomon a rádió- és a televízió-köz­vetítéseket, amihez a mi­niszterek is végül hozzájá­rultak. Az érdekegyeztető fárgya- láson, ahol a kormány, a szakszervezetek és n munka­adók képviselői vettek részt, a taxisok elvetették azt a szabályzatot, amelv egyedül számukra jelentett volna adókedvezményt. Ugyan­akkor mesértőek voltak az objektív kényszerből fa­kadó áremeléssel kapcsolat- bari A Szovjetunió már szeptemberben drasztikusan csökkentette olcsó kőolaj­szállítmányait, ezért Magyar- országnak a világpiacon kel­lett devizáért üzemanyagot vásárolni, amelynek az ára az öbölválság miatt magasra szökött. Az ellen viszont til­takoztak a taxisok, hogy a magas árakra még magas adót is vessen ki a kor­mány. Csak -a? egész országra ki­terjedő általános sztrájkkal való fenyegetés kényszerítet- te a .minisztereket vasárnap este arra, hogy engedjenek. S az új benzinárat 12 fo­rinttal, nagyjából a felemelt adórésszel csökkentették. Hétfőre eltűntek a bariká­dok, és ismét zavartalanul lehetett közlekedni. Maradt viszont az októberi helyha­tósági választások kudarca után ismét megszégyenített kormány, amelynek kompe­tenciája egyre jobban két­ségbe vonható. Az 1945 óta első szabadon választott magyar kormány mérlege a szűk fél esztendő mjiltán valójában lesújtó: drámaian csökkenő reálbé­rek, 32 százalékos infláció, növekvő mértékű- külföldi adósság, a lakosság egy főre jutó eladósodásának mérté­ke itt a legmagasabb a vi­lágon. Következmény az el­szegényedés, máris több, mint a lakosság egyharmada vegetál az abszolút létmini­mum alatt. Egyre jellemzőbb és főleg az MDF-funkcionáriusok uszításainak köszönhető, hogy minden' rossz okozójá­nak a külföldieket kiáltják ki, elsősorban a romániai menekülteket, akiknek ezrei a hazai hajléktalanokkal együtt pályaudvarokon és romos ipari épületekben tá­boroznak. A hagyományos antiszemitizmus aggasztó méreteket ölt. A vakbuzgó MDF-esek azokat a médiá­kat is egyből a vétkesek kö­zé sorolják, amelyek a köz­állapotokról smink nélkül beszámolnak. Antall minisz­terelnök személyesen szidta le azokat az újságírókat, akik kevés lelkesedést mutattak az MDF áprilisi győzelme­kor. A kormánypárt a nép­re mint egészre rendszeresen igényt tart, az ellenzékieket maroknyi kisebbségnek bé­lyegzi, még akkor is, ha azok, ahogyan a helyhatósá­gi választások óta, a legtöbb városban a többséget jelen­tik. Miért ül ott annyi balfácán? A benzinválság a megfi­gyelők szerint bebizonyította: „Annak a kormánynak, amely percről percre vál­toztatja a véleményét, fo­galma sincs arról a népről, amelyet kormányoz”. Hor­váth miniszter, aki a konf­liktus során nem fáradt be­le, hogy kezével minden al­kalommal „V”-t mutogasson, egyszerűen nevetségessé tet­te magát, „a magyaroknak szégyellniük kell magukat miatta” — írja az egyik kom­mentátor. Ezzel szemben az elégedetlenek képviseletében tárgyalókat — köztük az egyik prominens MDF-kép- viselőt. aki saját pártja el­len lépett fel — nagy ro- konszenwel figyelte a köz­vélemény. „Ha ilyen embe­reik vannak — kérdezte az egyik lap —, miért ül annyi balfácán a kormányban?” „A magyarok nem bíznak már a kormányban” — je­lentette ki egy diplomata, és megállapítását azzal erősítet­te meg, hogy egyszerűen nem létezik koncepció a válságból való kivezető útra. „A kor­mányzat nem értette meg, hogy mit jelent számára a gazdasági legitimáció bizto­sítása" — írta a Magyar Nemzet. — „S most még a maradék politikai legitimá­ciót is elveszíti”. Békési László, a korábbi pénzügy- miniszter 50 százalékos inflá­ciót jósolt a jövő évre. Végre — a betegágyból a Parlamentbe sietve — meg­ígérte Antall: „Minden gaz­dasági adatot világosan és nyíltan letesznek az asztal­ra”. Továbbá: „Ha a több­ségnek az a véleménye, hogy személyem alkalmatlan, men­ni fogok.” Fordította: Niedzielsky Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents