Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-07 / 261. szám
J Szaporodóban a könyvtolvajok Bőrruhás kismama egy óvatlan pillanatban kabátja alá rejti a méregdrága könyvet... aztán szépen kisétál a boltból, mint aki jól végezte dolgát. Fizetni esze ágában sincs ... — Utána mentem. A hölgy éppen az antikváriumban akarta eladni zsákmányát, amikor megcsíptük. De sorolom a példát — mondja Gyeraj Andrásné, a békéscsabai Radnóti Könyvesbolt vezetője. — Áz a szomorú, hogy nem azok lépnek meg a lopott könyvvel, akik nem bírnák kifizetni! Nem ^ tudom minek nevezzem: va- gányságnak, szélhámosságnak? Szó, mi szó. Megszaporodott a szellemi táplálékok eltulajdonítása (is), amióta gazdasági zűrök vannak az országban, és elszegényedünk lassan, de biztosan. Valamelyik nap finom úriember csapott hóna alá egy nagyértékű könyvet és kisétált a boltból, fizetés nélkül. A kollégáim — akik végignézték — egyszerűen leblokkoltak, nem mertek rászólni Azóta fokozottan figyeljük az urat. Lassan nem eladók vagyunk, hanem könyvesbolti detektívekké válunk. Megalázó, ránk nézve, de azokra is, akik akármilyen okból tulajdonítják el a kiadványokat. Valamelyik délelőtt két fiatalemberre lettünk' figyelmesek. Az egyik kétkönyvKép, szöveg nélkül vei vonult le a lépcsőn. A másik maradt még, és makacsul a polcokon lévő könyvekre meredt. A távozó fiatalember a pénztárnál csak az egyik könyvet fizette ki. — Azt hihette, akción vesz részt! — próbálok humorizálni — egyet fizet, kettőt kap! • — Nem tudom. Lényeg az, hogy szóltunk a barátjának, aki közölte: ők egy békési vagyonvédő kft tagjai, és ki. akartak minket „próbálni”, mennyire figyelünk. Kérdeztem tőle egysmást, abból kiderült, hogy hazudnak. Ezt a végén be is vallották, és kifizették a lopott holmit. Diplomás szülők gyermekét kaptuk rajta a lopáson. Telefonáltam az édesanyjának, aki elsírta magát. ő odaadta csemetéjének a pénzt az áhított könyvre, nem érti, hogyan vetemedhetett ilyesmire. Fotó: Fazekas Ferenc — Tudna valami megoldást. arra, 'hogy csökkenjen, netalán megszűnjön a könyvlopás, ami, gondolom, nem csak ebben az egy boltban fordul elő? — Ki kellett találnunk egy olyan rendszert, amelynek segítségével jobban leleplezhetjük a szellemi táplálék dézsmálóit... Remélem sikerrel! B, V. Egyet fizet, kettőt lop > Szovjetunió dollárért is vásárolna? HÉHÉ Galéria: A mezőgazdasági export- növelés új lehetőségei Kormányzati körökből származó értesülések szerint a Szovjetunió jelentős mennyiségű magyar élelmiszer megvásárlására hajlandó és esély van arra is, hogy jövőre — amennyiben a külkereskedelmi tárgyalások eredményre vezetnek — az ideinél nagyobb mennyiségű agrárterméket exportálhatunk, immár dollárelszámolással, keleti szomszédunkhoz. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ), mint illetékes vezetői az MTI munkatársának elmondták, örömmel fogadna egy ilyen lehetőséget. Ezzel , ugyanis jelentősen mérséklődnének a mezőgazdasági üzemek értékesítési gondjai. A magyar mezőgazdaság képes lenne a termelés fokozására, ez azonban — amint a MOSZ-ban rámutattak — korántsem csak elhatározás kérdése. A termelők jelenleg rendkívül nehéz helyzetben vannak, lévén, hogy az aszálykárok miatt újabb jelentős bevételektől estek el. Ilyen körülmények között ahhoz, hogy növelhessék az export- árualapokat, illetve kihasználhassák a szovjet export lehetőségeit, kormányzati intézkedésekre van szükség. A MOSZ erőteljesen sürgeti, hogy szüntessék meg az úgynevezett kivételi listát, amely ma még a mezőgazdasági termelők széles körét hátrányosan megkülönbözteti a külkereskedelemmel szemben, Az exportőrök számára ugyanekkor egy olyan kedvező hitelkonstrukció bevezetését indítványozza, amilyen a fejlett országokban, az agrártermelés támogatására meghonosodott. Sole mio • Karácsony Előzetes karácsonyi vásár! A Békéscsaba, Berényi út és Hajnal utca sarkán működő SOLE MIO üzletbe MEGÉRKEZETT A KARÁCSONYI VÁSÁR ÁRUFÉLESÉGEINEK ELSŐ SZÁLLÍTMÁNYA. — RUHÁZATI CIKKEK — FARMEREK — BÖRDÍSZMÜ-CIKKEK — JÁTÉKOK nagy választékban! Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 16-tól 19 óráig. Karácsony • Sole mio Kiállítás vörösben A békéscsabai ifjúsági ház HÉHÉ galériájának -utcai bejáratára vörös csillagot, sarlót, kalapácsot ragasztottak. A jelképek elborítják a külső falat is. Bent kiállítás készül, amely a TCrasznaja relikvia címet viseli. Ma, a november 7-i évfordulón nyílik.' Komolyan gondolják, vagy valami vicc ez? — kérdezgetik -a járókelők a díszletek láttán. Az anyag tegnap délelőtt, ottjártunkkor még nem volt együtt, várhatóan szaporodni fog, a -ház újabb címeket kapott, ahonnan tárgyakat ajánlottak fel. Amit láthattunk: Lenin-szobrok, grafikák, őrsi zászlók, kitüntetések, újságok, szőnyegek és porcelán figurák. Az elmúlt négy évtizedet, sőt a korábbi időket, a Tanács-köztársaságot idéző emlékek, ajándékok a testvérkapcsolatok korából. Szimbólumok, melyek nem művészi céllal születtek. Aktuális most ez a tárlat? Mindenesetre az utcai megjegyzéseket hallva igazán életszagü. A HÉHÉ galéria pedig -épp ezt tűzte zászlajára. Ivanics Katalin, az ifjúsági ház igazgatója és Fodor József népművelő, a tárlat egyik ötletadója, hasonlóképpen érzik a megnyitó időpontjának pikantériáját. Rögtön kijelentik azonban, hogy ezzel a kiállítással sem ünnepelni, sem a múltba rúgni nem akarnak. Csak megmutatni olyan tárgyakat, melyek a túlszimbolizált barátság lezárult korszakát villantják fel. Valaha a tárlatot görbe tükörnek szánták, ma csak tükörnek. Igaz, nem minden fricska nélkül. Valóban nem véletlen a mai, 18.30 órai megnyitó, mint ahogyan nem véletlenül követi az Auróra punk-rock együttes Viszlát Iván című lemezének élő bemutatója sem. Ez van, mert ez volt — foglaltak állást a békéscsabai ifjúsági házban. Fogadja így a tárlatot a látogató. , Sz. M. A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat továbbfeldolgozó üzemében emészthető műbélbe ,»Alpina” svájci géppel töltik a nagy sikerű baromfivirslit. Ebből a termékből 1990-ben Várhatóan 900 tonnát gyártanak. Fotó: Fazekas Ferenc 1990. november 7., szerda Ha Igen. Ha 1917 októberében Oroszországban nem győzött volna a szocialista forradalom, akkor nagyon valószínű, hogy a világégést követően a hatalmas birodalom hasonló utat járt volna be, mint a weimari demokrácia. Avagy. Ha nem tör ki az első világháború, akkor a hároméves mészárlás során II. Miklós cár alattvalói közül nem hal meg két és fél millió, nem sebesül meg vagy esik hadifogságba több mint két és fél millió ember, s nem tőr ki —a magát 2 és fél milliós világvárossá kinövő — Petrográdon február utolsó napjaiban az első pillantásra éhséglázadásnak tűnt polgári demokratikus forradalóm. S végül. Ha a „béke és föld” kérdésében nem annyira tehetetlen az Ideiglenes Kormány, talán sosem nő meg az Oroszországi Szociáldemokrata (bolsevik) Munkáspárt taglétszáma néhány hónap alatt 23 ezer hatszázról (március) 350 ezer (október) főre, és a bolsevik párt nem válik az ország legszervezettebb, legegységesebb politikai tömörülésévé. Ha igen, ha nem... Még hosszasan lehetne folytatni a sort. Bár csak évente találkozom Magyarországon élő, szélsőségesen jobboldali nézeteket valló orosz ismerősömmel, mindig oda lyukadunk ki többórás vitánk során: jogában állt-e Leninnek kísérlet alá vetni egy •egész népet? Mert hisz’ Marxtól és Engelstöl örökül vett világforradalmi lázában a „primus inter pares” teóriája is a feltételezésre épült. Az eseményeket követve abban a reményben látott hozzá a forradalom „csinálásához”, hogy tudta, akkor és csak akkor építhető fel Európa legkispolgáribb országában a szocializmus (ahol nincs állam, hadsereg, rendőrség, pénz, áru), ha a bolsevikok forradalmát követően kitör a világforradalom, mindenekelőtt a német. Post factum egyértelműen megállapítható, hogy nem jött . be Leninék tippje. Szovjet-Oroszország (később Szovjetunió) egyedül maradt, s a sztálini és posztsztálinista éra alatt oly mérvű elfajuláson, militarizálódáson ment keresztül, hogy csak évtizedek alatt vetheti le az ázsiai despotizmus gúnyáját. És még az sem biztos, hogy sikerül neki. Az _utókornak, persze, megadatott a számonkérés joga. Látva, hallgatva a Szovjetunióból érkező képeket, híradásokat, nem lehet kétségünk afelől, hogy meg is teszi ezt a „szovjet” nép. Nincs olyan család ma a földrésznyi országban, amelytől ne szedett volna áldozatot a Nagy Testvér, a Népek Boldogítójának népellenes ideológiája — vagy „békés”, vagy háborús körülmények között. Bennünket, magyarokat (azontúl, hogy nemzedékeket tett tönkre az itthoni és szovjetunióbeli, „málenkij robot”) mostanában azonban leginkább a „Miért hagytuk, hogy így legyen?” kérdése borzol. Vissza-visszatérő gondolat a miénk: hogyan tudott gyökeret verni Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Károlyi Mihály országában a nemzet testét-lelkét elsorvasztó diktatúra? S hogy még bonyolultabb legyen a kérdésfeltevés, még ma is vannak olyan megátalkodott bölcselkedök, akik lényegi különbséget látnak Lenin és Sztálin gondolatrendszere között. Jó pár éve már annak, hogy boldogult aspiráns koromban összeakadtam az intézet folyosóján Aczél György főigazgatóval, akkor még politikai bizottsági taggal. Megkérdeztem tőle: „Aczél elvtárs. miképp lehet az, hogy, habár a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt haladunk, nincs ebben az országban egyetlen használható Lenin-monográfia sem?” Jót hunyorgott hamiskás szemével az öregúr, és csak annyit mondott: „Lenin, Október című művében Gyurkó László elég jól megírta a forradalmár életét.” Arra a könyvre gondolt, amely az 1917-es eseményeket tekinti át, Lenin személyét középpontba állítva. Nem értettem, miért van az, miközben a nyugati polgári és marxista történetírás tucatszámra produkálja a feldolgozásokat (N. Harding, M. Liebman, M. Lewin, L. Althusser, A. G. Meyer, M. C. Morgan, Ch. Bettelheim, E. H. Carr, A. Nőve, D. Shub, T. Cliff, L. Fischer stb.), s eljutott oda, hogy a sztálinizmust már nem közvetlenül az októberi forradalomból és a leninizmusból vezeti le, mi — Lukács György 1924- ben (!), alig néhány héttel Lenin halála után megirt tanulmányát leszámítva — nem tudunk jelentős kezdeményezéseket tenni az orosz marxizmus kutatása terén? Pedig akkor még a bőrünkre ment a játék. Ha legalább lefordították volna azokat a könyveket magyar nyelvre! Nem, az elvtársak azzal is megelégedtek, ha zárt könyvtárakban olvashattak belőlük részleteket — természetesen magyarul. Nyilván megelégedéssel olvasták Alec Nőve glasgowi közgazdászprofesszor (egykor Alexandr Novakovszkij petrográdi egyetemi hallgató) hivatkozását A Szovjetunió gazdaságtörténete című alapművében Kenneth J. Galbraith októberi forradalom-' mai kapcsolatos kitételére. „Az az ember, aki áttör egy korhadt ajtón, nem vádolható erőszakossággal.” Miközben ezeket a sorokat írom, a rádióra is odafigyelek fél füllel. A bolsevikokkal, a'szäzaß „szörnyszülöttjeivel” foglalkozik a műsor. Lenin, Sztálin, Buharin, Trockij, Zinovjev, Kamenyev ... Csak úgy röpködnek ® nevek az éterben. Lám csak, magyar szerzők jóvoltából Sztálin-, Buharin-életrajzokra lelhetünk a könyvesboltokban, s megjelent magyarul Trockij Életemje is. Ma már, hál’ istennek, nem kell „ünnepelnünk” november hetedikén, sőt... De azért nem ártana, ha végre kiderülne, ki volt valójában a huszadik század legnagyobb vitát kiváltó forradalmára. Ha még' egyáltalán kiváncsi valaki rá ebben az országban. Dányi László
