Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-03 / 258. szám

1990. november 3., szombat

TALLÓZÓ-ükÖRÖSTÁJ

Tanulságok

tükrében

...Túl vagyunk rajta, sok kellemetlenséggel, tragikus gazdasági helyzetünkben, különösen nem hiányzó anyagi veszteségekkel, de minden jóvátehetetlen ütközés, atrocitás nélkül, és a leghelyesebb, amit tehetünk, ha felismerjük a rosszban a jót. Ha örülünk annak, hogy a három nap bénító eseményeinek segítségével felébredt végre a társadalom veszélyérzete, amely alapvető feltétele annak, hogy összefogjunk, hogy egy irányba húzzuk az ország elakadt szekerét. Ha megértjük, hogy nem lehet minden áremelés mellé egy blokádot állítani. Viszont további áremelésekre és más népszerűtlen intézkedésekre kell számítanunk, tehát fel kell készülnünk — elsősorban a kormánynak, de a munkavállalók érdek- védelmi szervezeteinek és a munkaadóknak is — azok normális tálalására, megfelelő kezelésére. Természetesen ez csak

akkor lehetséges, ha maguk a tervbe vett intézkedések is normálisak.

Szóval van mit tanulnunk valamennyiünknek a jogállam alig bevezetett tantárgyából. Amíg eljutunk oda, hogy — példának ez is megteszi — a köztársasági elnöknek akkor is igaza lehet, ha fontosabbnak véli az ország érdekét a kormány presztízsénél. De e tantárgy része az is, hogy természetesnek tartsuk: a népszerűségből nem ok nékül fokozatosan Vesztett kormánynak is lehetnek hívei. Ha pedig vannak, ugyan miért ne tüntetnének.

Most — már némileg lehiggadva— különösen időszerű eltűnődni az efféle összefüggéseken; amikormár ismét járabusz, a villamos, amikor a boltban már újra van kenyér és tej — de ez, így együtt még nem teljesen természetes. (Kéri Tamás; Népszava)

Szexuális prognózis

...Az európai kultúrkört — a jövő század elejétől — a szexuális szokások tekintetében az erkölcsi egységesülés és a nagy szervezeti változatosság fogja jellemezni. A heteroszexuális monogám családnak előbb enyhén, később erősebben csökkenni fog a szerepe. Különféle családtípusok fognak létrejönni: heteroszexuális poligám, homoszexuális, mono- és poligám, biszexuális mono- és poligám, egyszülős, egyszülős többgenerációs család, illetve nevelőközösség. *

— A felelőség az egyénért és a közösségért nőni fog, amfked- vezően befolyásolja a szexualitást.

— A szervezet erősebb lesz és szélesebb körűvé válik. A kisajátítási vágy, a féltékenység, az érdekkonfliktusok csökkenni fognak. A nemi viszonyban a partikuláris összetartozás ereje csökken, a társadalmi összetartozás szimbolizáltsága nőni fog.

— A tudomány legyőzi az AIDS-t, elterjeszti a mesterséges megtermékenyítést, de a szexuális késztetéstől való szabadulását (szabad választást) még nem adja meg.

— A szexualistásnak túlnyomó részben örömszerző funkciója lesz. Ezen keresztül valósítja meg esztétikai, etikai, gazdasági értékteremtését.

A szexuális tevékenységben ugyanúgy megtalálhatóak lesznek az elidegenítő és pozitív jelenségek, mint manapság. A szexualitás mint pótcselekvés

(szenvedély), részben ki fogja szorítani a társadalmilag károsabb jelenségeket (drog, alkohol stb.); ezért jelentősége ebben erősödik. Azonban a mindennapi életben a szexualitás körül kialakult probléma-komplexum kisebb lesz. Összességében csekélyebb súlyúvá válik a tárgykör, mint manapság; a szexualitásra fordított, társadalmilag elhasznált összes idő és energia csökkenni fog (beleértve ebbe a ráfordított szellemi munkát is).

A szexualitásnak az a fajta megváltozása, mely az előrejelzésben szerepel, természetesen nem szükségszerű. Elvileg lehetséges ezen a sok helyütt ocs- monda jövőn változtatni. Ehhez sokkal tudatosabban kell a történelmet változtatni, hogy kevesebb legyen a kultúratermelési korlát. Vagy meg lehet őrizni a mai struktúrát: a monogám heteroszexuális családot; a nemi szerepeket nem szabad összekeverni. Úgy kell növelni a szere- tetet és a felelősséget, hogy közben az intézményi, jogi, közösségi struktúra változatlan maradjon; a munkamegosztásban csak kevés reformot lehet végrehajtani. Félő, hogy így kidobnánk a fürdővízzel a gyereket is. Az, hogy a mostani erkölcsi érzésünk undorítónak találja ezt a jövőt, teljesen természetes, hiszen a mi társadalmi-termelési viszonyaink egészen mások, mint lesznek negyven év múlva. Hozzájön még, hogy az eljövendő korban sem lesz minden fenékig tejfel. (Brandt Gábor; Kapu)

— Mi lesz ebből a gyerekből?! Fogadjunk, hogy még azt sem tudja, hol lehet gázpisztolyt szerezni!!

(Lehoczki István rajza; Magyar Nemzet)

Van remény

— Milyen földtörvény lehetett régen, hogy a nagyapáink gyümölcsfákat ültettek az unokáknak...?

(Brenner György; Képes 7)

Hit, hasznosság, eredményesség

Van némi remény a benzinsokk után.

Arra, hogy az önkormányzati testületekben nem egymás anyját, származását és pártját szidják a képviselők, hanem együttműködnek a település érdekében. Létrejön a személyeskedések, acsarkodások nélküli párbeszéd. Legalábbis a végeken, hiába ugranak egymásnak a pártok vezetői „odafenn”, Budapesten.

Az önkormányzati testületi helyi koalíció sok helyen immáron kicsit véd- és dacszövetség is. Többen felismerték, hogy ilyen helyzetben nincs túl sok értelme a kiszorítósdinak.

A minden kétséget kizáróan legitim képviselők — valószínűleg nem is a nagyotmondás szándékával, csupán a lehetőségek és jogok ismeretének hiányában — bőkezűen ígérgették az önkormányzati választások előtti időszakban. Ha az ígéreteknek csak egyetlen százaléka teljesülne öt esztendő alatt, akkor nem nekünk kellene felzárkóznunk Európához, hanem Európának hozzánk.

Feketén —

doll/ár, már/ka

Hallatlan léptekkel haladunk a nyílt tájékoztatás felé: újabban minden este bemondják a tévében, mennyi a márka meg a dollár feketén.. .

Tudniillik a múlt héten végig negyvenöt volt a márka, én meg örökké hatvanért veszem.

Ez úgy megy, hogy a barátaim váratlanul beállítanak:

— Te, van dollár százért, kell? (Ilyenkor nem való egyenesen megkérdezni, • honnan van):

— És... és...

— Arab — válaszolja erre az ember ismerőse, mert ilyen kérdésekben a szertelen őszinteség kötelező.

— Jó ég! — mondom én.

—Diák...mi is vettünk—így a válasz, s csak egész kicsit, csak hajszálnyit hangzik rémülten.

— Aha — mondja erre az ember és elkezd föl-alá rohan- gászni, fölhajtani valami pénzt, mert ki tudja, mikor lehet legközelebb egy arab diákot leakasztani; most is, összevissza kétszáz schilling kellett volna, mit össze nem futkorásztunk: semmi. Erre azt mondja a Bayer Ilona:

— A márka meg negyvenöt.

Erre viszont vajmi kevés a remény.

Ráadásul az a kínos a demokráciákban, hogy az ígéreteket számonkérik. A győztesektől.

Az új önkormányzatoknak az lesz a legfőbb dolguk, hogy megpróbálják ellensúlyozni a pénzügyi kormányzat ellentmondásos intézkedéseinek hatásait és mellékhatásait. Arra kell összpontosítaniuk, hogy megerősítsék a gyenge fonalból szőtt szociális hálót. Olyan konfliktusokban kell testületenként is színt vallaniuk, mint hogy utcára tegyék-e a sokgyerekes családokat, ha azok egyszerűen képtelenek kifizetni a lakbért és a fűtési díjat.

Kemény próbatétel lesz. Ha nem is mossa el a pártok közti természetes különbözőségeket, de a figyelmet valamelyest eltereli róluk.

A végeken mintha kissé alábbhagyott volna a pártok közti ellenségeskedés, a hangzatos vádaskodás. Az önkormányzatok a hétköznapi tennivalókra koncentrálnak. ..(Hajba Ferenc; Népszabadság)

fehéren

— Te — mondom a barátomnak, mert nagyon megörültem —, menj már le, vegyél egy húszast... vagy talán harmincat — számoltam át gyorsan a schillin- get.

Persze nem akart lemenni, ráadásul valahogy úgy jött ki a lépés, hogy nem akartam őt az Alpokba magammal vinni, szóval bonyolult helyzet volt, de aztán elmondtam mindenféle teszetosza alaknak, aki még tetves kétszáz schillinget se bír szerezni; na, erre lement.

Jön vissza két óra múlva:

— Ötvennyolc.

— Vettél?

— Nem.

— Mondtad, hogy negyvenöt...? — kérdeztem darab idő múltán. Mindjárt meg is bántam: máskülönben szelíd ember, de most volt a nézésében valami különös; egy pillanatra az volt az érzésem, mindjárt behúz egyet, de aztán nem húzott be.

— Négyen voltak — mondta később, és aznap nem szólt többet.

Na ezért kéne pontosítani az információt. Hogy ha például négyen vannak, akkor mi van. (Molnár Erzsébet; Elet és Irodalom)

...Persze sokakat érdekel, vajon mi ma a feladata egy református tanítóképzőnek, mi az a más, amit nem felekezeti iskolához képest — az országban újból megnyitódként elsőként Nagykőrös adhat?

Dr. Tóth Károly püspök a református nevelés alapelveit három pontban foglalta össze.

— Isten tanítása által ismerhető meg a legnagyobb csoda, hogy az ige testté lön. Ezt felismerni és elfogadni csak hit által lehet: s ez a hit a református pedagógia alapja. Hozzá kell azonban fűznünk: a hithez hozzátartozik a helyes ismeret. A hit nem állítja meg a gondolkodást, éppen ellenkezőleg, előreviszi, motorja annak.

— A második legfontosabb alapelv a hasznosság. A szentí- fás átvilágítja az embert, s megmutatja azt teljes valójában. De kiérződik az isteni kegyelem és a szeretet is. Kendőzés nélkül, de szeretettel mutatja meg az

embert, hogy használni tudjon neki.

— A harmadik legfontosabb alapelv az eredményesség. Úgy kell látni az embert, amint az van, meg kell tudni látni benne a jóság csíráit. A református tanítóképző minden tanára minden növendékében, majd a végzett tanítók minden általuk tanított gyerekben vegyék észre a szentírás által megvilágítva a jóság csíráit, amelyek sok és áldott gyümölcsöket kell hogy teremjenek ennek az egyháznak, ennek a népnek a javára.

$. tanévnyitó ünnepségen a nagykőrösi református templomban rengetegen voltak. A hivatalos embereken kívül az egykori prepák —•' a tanítóképzősöket nevezték így hajdanán - a negyven-ötven éve végzettek külön padsort töltöttek meg. Kiváló tanítók, tanárok lettek... (Ballai Ottó; Pest Megyei Hírlap)

Szolgálat...

...Az ember azt is hinné, hogy a köztársasági elnököt azért még sem jut eszébe senkinek politikai manipulációba bevonni, de hát ez is dőreség. Mert pont nálunk és pont most ne akadnának ilyen politikusok? Akadtak. Csengey Dénes nem kevesebbre vette magának a bátorságot, mint arra, hogy pénteken este éppen a köztársasági elnököt vádolja meg a tárgyalások kudarcba fullasztásával.

Azt a Göncz Árpádot, aki a válság kitörése óta éjjel-nappal hivatalában tartózkodik, ami sok más kulcspozícióban lévő politikusról nem volt elmondható. Azt a Göncz Árpádot, aki magas tisztéhez és felelősségéhez hűen mindvégig mindent elkövetett a szemben álló felek megnyugtatásáért. Aki reménytelen kísérletet tett az Országgyűlés rendkívüli összehívására és aki szerényen háttérbe húzódva, nem saját politikai érdekei szerint dolgozott. És aki megkísérelte azt, amit a kormánynak már pénteken reggel meg kellett volna tennie: kompromisz- szumra tett javaslatot!

A köztársasági elnök úr aligha szorul a mi védelmünkre. Erre az otromba támadásra nem is reagált. Számára minden bizonynyal nem a saját presztízse, hanem a válság megoldása az elsőrendű feladat. Bár, sokan mások ugyanezt gondolnák... Gondolták volna. (- gádor -; Magyar Hírlap)

Aszály

„Add már Uram”-de legalább 600 millimétert

...És most elérkeztünk az idei aszályhoz. Ez az aszály—kialakulását tekintve — egyik ismert aszályhoz sem hasonlítható! Ez az aszály hosszú évek „munkájának” eredménye. Az évi csapadékösszegek sorozatát áttekintve azt találtuk, hogy az elmúlt 40 évben az évi csapadékösszeg a 100 évi átlagértékeket csak 12 esetben haladta íjneg, és az utolsó 15 évben egyszer sem érte el az átlagot! Ez azonban még nem lett volna olyan nagy baj — az 1987-1988. téli félévben még megközelítette az átlagot a csapadék (98%) —, de az 1988-1989-es év már igen száraz volt: a sorban a 4. helyen áll, a rákövetkező, az 1989-1990-es pedig a 2. legszárazabb téli félév volt. így gyakorlatilag két éve

nem tudott a talaj mélyebb rétegeibe víz hatolni, a talajvízszint rendkívüli módon alászállt. Már tavasszal megállapítható volt, hogy az idén csak akkor lesz termés, ha rendszeresen hullik csapadék; ez a talaj felsőbb ter- mérétegében biztosítja a vízellátást, de csakis akkor, mert a mélyebb rétegekben a növények nem találnak megfelelő fölvehető vízmennyiséget. Nos, hát ez a „rendszeres” csapadékellátás július közepével abbamaradt. A gabonafélék még „kihúzták” valahogy, de a továbbtenyésző növények sorsa a pár nap alatt beálló aszály következtében megpecsételődött. A nyár ugyan nem volt annyira forró, hiszen a hőségnapok száma (21) nem sokkal haladta meg a sokévi 19

napos átlagot, de a július közepétől kezdődő 30-40, sőt 50 napon át tartó csapadékszegény időszak folyamán a talaj nedvességkészlete igen nagy mélységig kifogyott. A növények a felső réteg kiszáradása után már sehol sem találtak megfelelő vízkészletet. Az ásott kutak - a talajvízszint lesüllyedése következtében — kiszáradtak; a háztáji öntözés lehetetlenné vált.

A 110 évi följegyzések arra utalnak, hogy a talaj ilyen fokú kiszáradása elemi csapásnak tekinthető. Az 1989. október 1- jétől 1990. szeptember 30-íg lehullott csapadék mennyisége országosan 415 mm -— 110 év óta a legkevesebb! Az eddigi legszárazabb tenyészévben, 1920-1921-ben csaknem 30

mm-rel több volt az évi csapadék, mint az ideiben.

A jelenség számos hatása még nem belátható. Az idei aszály csak egy momentuma volt a talaj ilyen mértékű kiszáradásának, s — becslések szerint — legalább 600 mm csapadék szükséges ahhoz, hogy a talajvízszint megemelkedhessék, s ehhez több év kell! Nem tudjuk, mennyi lesz a téli csapadék. Nem tudjuk még, hogy a szőlő, a gyümölcsfák, nemkülönben az erdők hogyan fognak viselkedni jövőre. Akármennyi lesz is az ősz, a tél és a tavasz csapadéka, akkor is csak legfeljebb a jövő évi vegetációs időszak átvészelésére lesz elegendő. (Dunay Sándor; Élet és Tüdomány)