Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-03 / 258. szám

1990. november 3., szombat o ) Mos! a karmestert tünteti ki a díj Telefonbeszélgetés Gulyás Györggyel, aki képtelen arra, hogy a nyugalmat válassza Gulyás György a tarhosi zeneinapok egyik hangversenyén (Archiv felvétel) Októberben jelent meg a lapokban a hír, hogy „A magyar művészetért'’ alapít­vány kuratóriuma, művé­szeti életünk jelesei odaítél­ték az alapítvány ez évi dí­jait. A közvélemény szerint 1990 zenei díját Gulyás György karmester kapta, az egykori (1946—1954) békés- tarhosi énekiskola alapító igazgatója, a tizennégy éve megkezdett békés-tarhosi ze­nei napok első számú ihle- tője, a világhíres Kodály kórus volt karnagya, a Ze­neművészeti Főiskola debre­ceni tagozatának ... stb. A Hajdúság fővárosában él. Lakásán kerestük telefo­non, mondaná el, hogyan fo­gadta a magas kitüntetést, melyet 1988 és 1989 után idén harmadízben adnak át Budapesten, a Nemzeti Szín­házban, november 8-án. — Ott kezdeném, hogy a hivatalos értesítésen így sze­repel: Gulyás György kar­mester. Ehhez fűznék elöl­járóban pár mondatot. Való igaz, hogy nemcsak intézmé­nyeket alapítottam meg, épü­leteket építtettem, hanem karmester is voltam, példá­ul évek hosszú során át a debreceni Kodály Kórus élén, mely kórussal bejártuk a nagyvilágot. Mint azt ké­sőbb dr. Gubcsi Lajostól, a ..Magyar Alapítványokért Egyesület” elnökétől meg­tudtam, a karmesteri tevé­kenységem elismerését .azért is tartották időszerűnek, mert arról éveken át meg­feledkeztek, pedig első alap- képzettségem a zeneszerzés, a karmesterség, és bizony úgy van, hogy a vidék ze­nei életéért — nemcsak mint iskolaszervező vagy intéz­ménylétesítő —, hanem mint tevékeny karmester is sokat dolgoztam. — Felfogható ez bizonyos „kárpótló” elismerésnek? — A kuratórium tagja, Czine Mihály irodalomtörté­nész így említette a sajtó- tájékoztatón: tehát igen. Ide tartozik, hogy az emlékeze­tes, 1954-es iskola megszün­tetése Tarhost kiiktatta a ze­nei életből. A szellemében feltámasztott zenei napok töltik be közel másfél évti­zede azt a hivatást, amit a tarhosi énekiskola a gyakor­latban betöltött, annak ide­ién. Nem kívánjuk az ének­iskola újramegnyitását, de a jó ideje tervezett, és most már hamarosan megvalósuló utódintézmény létének segí­tését igen. Ebben az intéz­ményben valósul majd meg az általános iskolai énekta­nárok és karvezetők poszt­graduális képzése, tehát szak­mai ismereteik korszerű fel­újítása. Tény, hogy az isko­lai énekoktatás Magyarorszá­gon csődbe jutott, elsősorban azért, mert énektanáraink, karvezetőink nincsenek szak­mailag olyan helyzetben, hogy a Kodály-szisztémát megfelelően alkalmazni tud­ják. — Mi az oka végül is az énekoktatás, mint említette, csődjének? — Sajnos egyszerű. A Ko- dály-szisztéma nálunk meg­merevedett, olyan értelem­ben, hogy mindenki csak módszereskedik, de elfelejt — például — énekeltetni. Az éneklés divatja kiveszett. Itt zárul a kör: tehát azért kí­vánunk Tarhasból posztgra­duális utóképző intézményt, hogy a mostani, működő énektanárokat újra vissza­vezessük a Kodály-módszer igazi alkalmazásához, hiszen van igazság abban, hogy minden oklevél elavul 5 év alatt. — Most valami másról! Mit tart Gulyás György 1990 legnagyobb sikerének? — Azt, hogy Göncz Ár­pád köztársasági elnök foga­dott. Én kértem a találko­zást, tájékoztatni kívántam Tarhosról, megnyerni támo­gatását törekvéseinkhez. Sze­retettel várt, átvette tőlem és áttanulmányozta azt a szándéknyilatkozatot, me­lyet a Tarhosi Baráti Kör, a zenei napok intézőbizottsága és a Szegedi Zeneművészeti Konzervatórium kötött arról, hogy a hamarosan megnyíló tarhosi intézmény a konzer­vatórium kihelyezett tagoza­taként működjön. Az elnök úrnál a Parlamentben töltött idő, maga a találkozás, szá­momra maradandó élmény. És nagy siker az, hogy ügyünkben megígérte leg­magasabb támogatását. — Furcsa talán, hogy azt is megkérdezem: volt-e ré­sze kudarcban az év során, amikor elhatározott szándé­kait nem tudta megvalósíta­ni? — Stefka István rádiós „Napközben”-jében azt kér­dezte tőlem: miért kapcsol­tak ki engem a zenei élet­ből? Azért, mondtam, mert az elmúlt évtizedekben az volt a szokás, hogy aki nyug­díjba ment, azzal már nem törődtek. Engem is félre­tettek, habár én Tarhosért tovább dolgoztam, megtalál­tam, hol hasznosíthatom ma­gam igazán. Olyan „kudar­cot” pedig, ami ehhez az év­hez kötődik, nem mondha­tok. Különben is, a hétköz­napi kis kudarcokhoz hozzá­szoktam. A nagyobbakhoz is. És igyekeztem leküzdeni azo­kat. Ügy gondolom, általá­ban sikeresen. — Végül még egyszer Tar­hosról, ami Gulyás György nevével a magyar zenetörté­netben szétválaszthatatlanul összefonódott. Mikor kez­dődhet a posztgraduális kép­zés? Az új épületek és a ze­nepavilon készen várja a ta­nárokat és a tovább képzen­dőket? — így van! Harminc­millióba került a két kis szállópavilon, ahol 20-25 hallgató kaphat kényelmes otthont, és a nagy zenepa­vilon felújítása. Ez óriási tett volt! Egy évben hatszor 20- 25 énektanár és karvezető újíthatja meg magát az új intézményben, ez 125 ember egy évben abból a három­ezerből. akiknek mielőbb el kellene jutniuk Tarhosra, hogy a Kodály megálmodta „Énekes Magyarországért” többet tehessenek. Hogy pe­dig mit jelent az: „Énekes Magyarország”, hogy egy ilyen Magyarország mennyi­vel másabb lenne, mint a hallgatag, a morózus, a da­lokban feloldódni képtelen: azt nem fejtem ki most. — Egyszóval: mikor indul­hatna Tarhos? — Akár már januárban. Mondjuk időszakosan, úgy, hogy. egy-két kurzust (kb. három heteseket) már 1991- ben megcsinálunk. Remélem, ennek lehetőségét és fontos­ságát a kultuszminisztérium belátja és támogatja. Hogy Békés, városa is így lesz ez­zel, őszintén hiszem, mon­dom ezt azért is, mert az új polgármester, a szabad demokraták színeiben induló Kökéndy József a városi ze­neiskola igazgatóhelyettese­ként tevékenykedett éveken át. Tehát szakmabeli. — Engedje meg, karmes­ter úr, hogy most így szó­lítsam, és kifejezzem a Nép­újság olvasóinak gratuláció­ját is „A magyar művésze­tért” alapítvány díjának el­nyeréséhez. — Köszönöm a telefonhí­vást és a beszélgetést. — Mi is köszönjük! Sass Ervin Uj mesejáték a Jókai Színházban—Bemutató: november 8.! „Félgőzzel játszva lebukik a színész” „A Pinokkió kisebb szerepálmaim közül való” — mondja Csizmadia Éva. Mellette (jobbról) a rendező, Dariday Ró­bert, aki maga is fellép a darabban Fotó: Gát Edit Ebben a színházi évadban két mesejátékot tűzött mű­sorra a békéscsabai Jókai Színház. Mindkettő a gyere­kek által jól ismert és igen kedvelt történet: a Hamu­pipőke (melynek bemutatója jövő februárban lesz) és Col- lodi—Litvai Pinokkió cí­mű mesejátéka, amelyet no­vember 8-án láthatnak elő­ször a kicsinyek. A bemutatót megelőzve a mesejáték rendezőjével, Da­riday Róbert színművésszel és a Pinokkiót alakító Csiz­madia Évával beszélgettünk munkájukról, s a darabról. Legelőször arról érdeklőd­tünk, vajon kinek az ötlete volt Pinokkió színrevitele. A rendező csendesen jelentke­zett: — Az enyém — mondta, majd választását így indo­kolta : — Tavalyról, mikor a Buk­fenc a Csinn-Bumm Cirkusz­ban c. darabot játszottuk, két dolog is megmaradt ben­nem. Áz egyik, hogy az a társaság nagyon jól össze­szokott. A másik dolog Csiz­madia Éva volt, akiről már akkoriban mondogattam, milyen jól állna neki egy fiúszerep... Így dőlt el, hogy a tavalyi „Csinn- Bumm”-társulat Csizmadia Éva főszereplésével a Pi­nokkió című mesejátékot fogja színre vinni. Az ötle­tet a vezetőség elfogadta. Ezután „Pinokkiót” kér­deztük, vajon mit szólt ő Dariday színművész ötleté­hez: — Mondhatnám, a Pinok­kió kisebb szerepálmaim kö­zül való... Csizmadia Éva külsejében is megváltozott. Bennem még az Óz, a nagy varázsló fő­szerepét alakító, hosszú ha­jú Dorkájaként élt. — Igen, direkt erre a sze­repre vágattam rövidre a ha­jam — mondta —, hiszen a gyerekeket nem lehet be­csapni. Sose fogom elfelej­teni, amikor tavaly a Csinn-Bummban mókusnak kimázolva mondtam a sze­repem, mire az egyik gyerek a nézőtéren felkiált: „De hát nincs is farkad!” A gyerek mindent észrevesz, és a hi­bákra őszintén reagál. Azon­nal rájön a hamisságokra, de még arra is, ha az ember „félgőzzel” játszik. Ilyenkor aztán lebukik a színész ... Végül ismét a rendező ve­szi át a szót, hiszen utolsó kérdésünk — miszerint Bé­késcsabán kívül hol fognak még fellépni a darabbal? —, hozzá szól: — Eddig (az itteni 18-cal együtt) negyven előadást kö­töttünk le az ország külön­böző részeiben. Csak néhány helyet említek, ahol ven­dégszerepelni fogunk: Paks, Budapest, Makó, Martfű, Hajdúböszörmény, Orosháza, Nagyszénás és így tovább .. J Magyar Mária Vetélkedő középiskolásoknak — Ezek a Szabóék már bejárták a fél világot, kü­lönben meg azt se tudják, hogy a Tisza vagy a Körös folyik-e a megyénkben! — mondta fennhangon a mi­nap egy asszonyság az egyik békéscsabai autóbuszmeg­állóban. Beszélgetőtársa eközben némán, megértőén bólogatott. Én pedig elgon­dolkodtam. Könnyen lehet, hogy az irigység beszélt be­lőle, ám valahol mégiscsak igaza van. Annyi a néprajzi, régészeti, helytörténeti em­lék itt, a Viharsarokban, és mégis, alig ismerjük e táj kincseit. A Demisz Békés megyei tagszervezete és a békéscsa­bai Munkácsy Múzeum fel­ismerte ezt a hiányosságot, és az elmúlt hetekben a kö­zépiskolás diákok számára vetélkedősorozatot hirdettek meg „Békés »megyei« játék Békés megyeiekkel” címmel. A játékba ötfős csapatokkal lehet benevezni. (Természe­tesen minden iskola tetszés szerinti számú csapatot in­díthat.) A benevezés felté­tele az iskolákhoz elküldött nevezési lap és egy rövid szellemi totó kitöltése, ame­lyet november 6-ig a De­misz Békés megyei tagszer­vezetéhez (Békéscsaba, Len- csési út 136.) kell eljuttatni. A hónapokon keresztül fo­lyó játék csúcspontja a leg­jobb tíz csapat tavaszi dön­tőmérkőzése. A fődíj pedig egy egyhetes balatoni út. Kérdésünkre, hogy ki szponzorálja mindezt, Ko­vács Sándor, a Demisz gyu­lai irodavezetője így vála­szolt : — Eddig az Orosházi Me­zőgéptől és a Hungária Biz­tosító megyei igazgatóságá­tól kaptunk pénzt. Persze a fődíjon kívül még szeret­nénk jutalmazni néhány jól játszó csapatot kisebb ki­rándulási lehetőséggel, tárgy-,- esetleg pénzjutalom­mal. Ehhez természetesen további szponzorokat fogunk keresni... A vetélkedősorozat szak­mai irányítója Kovács Gá­bor, a Munkácsy Múzeum közművelődési osztályveze­tője. Tőle arról érdeklőd­tünk, hogy a csapatoknak milyen „akadályokkal” kell megküzdeniük. Mint mond­ta, a benevezetteknek elő­ször egy háromszor 15 kér­désből álló feladatlapot kel­lett megoldaniuk. Ezek olyan néprajzi, muzeológiai kérdés­sorok, amelyekre — irodal­munk nemigen lévén — csak úgy tudnak válaszolni a tanulók, ha a nyakukba veszik a megyét, és szemé­lyesen látogatnak el az adott múzeumba, tájházba, vagy emlékhelyre, amelyről a kérdés szól. A második fel­adatsor már minden csapat­nak egy — a lakóhelye sze­rinti — néprajzi, helytörté­neti dolgozat elkészítése öt­tíz gépelt oldalon. — A feladatlapok és a dol­gozatok beküldése után a csapatok képviselőinek Bé­kés megye természeti kin­cseiéről és a régészetről tar­tunk felkészítő foglalkozást — mondta Kovács Gábor. — Végül ezt követi — várható­an áprilisban —• a végső összecsapás, a nagy vetélke­dő. M. M. Korlátozások a nemzetközi menetjegyek elővételében A MÁV közlése szerint a két német állam egyesülése miatt a keletnémet vasút 1991. január 1-jével fel­mondta a kelet-európai vas­utak között fennálló sze­mélydíjszabási egyezményt. A jövő év első napjától te­hát nem vásárolhatók az alacsony díjszintű vasúti menetjegyek. Sőt, 1990. no­vember 1-jétől a keletnémet vasút a nemzetközi jegyek elővételét is megszüntette. Ez az utazóközönségnek azt jelenti, hogy a megváltott jegyek érvénytartalma a jegyváltás napján kezdődik és egyszeri utazásra — két hónapra — oda-vissza uta­zásnál 4 hónapig érvényes. A kelet-európai és távol­keleti vasutak között fenn­álló személydíjszabási egyezményt a magyar kor­mány is felmondta. 1991. január 1-jétől ha­zánkban sem lehet alacsony díjszin.tű nemzetközi vasúti jegyeket vásárolni. A Ma­gyar Államvasutak a menet­jegy-elővétel korlátozását fokozatosan vezetik be a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársasággal, Lengyelor­szággal, Bulgáriával, Romá­niával. a Szovjetunióval és a távol-keleti országokkal (Kí­na, Mongólia, Korea és Viet­nam). Menetjegyek elővétel­ben úgy adhatók ki, hogy érvénytartamuk első napja 1990. december 31-e lehet. Ezek a menetjegyek az ér­vénytartamon belüli utazás­ra szólnak. A Magyar Államvasutak az 1991. január 1-jén életbe lépő nemzetközi személydíj­szabásról később részletesen tájékoztatja az utazóközön­séget A nemzetközi tv- és rádióadók — a lambada táncőrület újabb meglepetéseként — soca dance néven egy új, forró, vérpezsdítő és erotikus zene- és táncdivatot népszerűsítenek Európában és a tengerentúlon. A Magyar Táncpedagógusok Szövetségének képviselői a budapesti Fészek Művészklubban bemutatót és továbbképző tanfolyamot tartottak a magyar táncpedagógusok részére. A képen László Attila Budai Lászlónak és Doór Zsuzsannának segít a tánc tanulásában MTI-fotó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents