Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-28 / 279. szám
1990. november 28., szerda o Önkormányzati ülések: Egyre betegebbek vagyunk? II megbízott vb-titkár jegyző lett Szeghalmon — Gyulán nem lesz nagytakarítás — ígérte a polgármester Ki lesz a Szeghalmi Polgármesteri Hivatal jegyzője? Ez volt a hét elején megtartott testületi ülés fő kérdése. Mielőtt a képviselők erről döntöttek volna, számos módosító javaslattal együtt elfogadták a testület szervezeti és működési szabályzatát. valamint kibővítették a már létrehozott bizottságokat is. Ezt követően Kovács Imre polgármester bejelentette, hogy a meghirdetett jegyzői állásra négy pályázat érkezett, és valamennyi pályázónak módja nyílt a személyes bemutatkozásra. Ezzel a lehetőséggel dr. Sípos Ágnes, a Berettyóújfalui Polgármesteri Hivatal vb-titkára nem élt, már az ülés elején elhagyta a termet. Sorrendben dr. Benedekné dr. Pénzéig Erika, a szeghalmi ónkormányzat jelenlegi megbízott vb-titkára, dr. Kardos Tibor, a megyei tanács szervezési és jogi osztályának dolgozója és dr. Simon Mátyás, a Szeghalmi Állami Gazdaság főosztályvezetője szólt eddigi életútjáról, és vázolta a jövőre vonatkozó elképzeléseit. Mint arra fény derült, dr. Kardos Tibor nem felelt meg a pályázati kiírás egyik feltételének, ugyanis nincs meg a kétéves szakmai gyakorlata. Titkos választással dr. Benedeknél dr. Pénzely Erika tíz, dr. Simon Mátyás nyolc és dr. Sípos Ágnes egy szavazatot kapott. Végül a jegyző havi bérét bruttó 30 ezer forintban állapították meg. m. 1. * * * Jellemző a gyulai városatyák fáradtságára — és a hosszúra nyúlt értekezések hiábavalóságára —, hogy Gyulán hétfőn este nyolc után az elnöklő polgármester jegyzeteiből felpillantva tétován megkérdezte: akkor most mire is szavazunk? Legjobban a helyi önkormányzat szakvezetője tudja szervezni, irányítani az egészségügyi alapellátást, a gyermek- és anyavédelinet, a fogászati szakrendeléseket. A valamikori integráció ezt a feladatkört nem bízta a városra, amit a szakemberek már akkor elhibázott lépésnek tartottak. A korábbi állapot visszaállításáról szóló napirendi pontot előterjesztő Szilágyiné Nagy Judit tájékoztatta a képviselőket az egészségügyi alapellátás átszervezésének lehetőségéről, de érdemi döntés nem is születhetett most ebben a tárgykörben. Azt azonban többen hangsúlyozták. mindenképpen erősíteni, fejleszteni kell az elég nehéz helyzetben levő egészségügyet és ehhez segítséget kérnek az erősebb testvértől, a megyei kórháztól. Nagy vihart kavart az a tájékoztató is, ami a most épülő egészségügyi szakiskola helyzetéről, anyagi bizonytalanságáról szólt. Az egyik városatya egyenesen felelőtlenségnek nevezte a beruházás indítását —köny- nyen tehette, mert erről még a tanács végrehajtó bizottsága döntött. A több mint 100 millióba kerülő iskola építésének kezdetekor a városnak az Igazságügyi Mipott a város, amelyet már elköltötték az épületek kisajátítására. Egyszóval: a tényleges építéshez mindössze 10 millió forinttal kezdtek, ami év végére elfogy. Hogy mi lesz ezután? Nos, erről sok szó esett, mondhatnánk, a legtöbb hozzászóló erről beszélt. Végül is abban maradtak, hogy szakértői bizottságot . kell alakítani, amely alaposan megvizsgálná a helyzetet, s a képviselőtestület számára javaslatot fogalmaz meg. A már korábban említett fáradtsággal lehet magyarázni az ülés végén feltörő indulatokat, amelyek egy képviselő javaslata kapcsán csaptak a magasba. A polgármester kijelentette: a városban és a hivatalban nem lesz „nagytakarítás”. A szervezeti változások során személyi változások várhatók, Gyulaiak a gyulaiakért „A jókedvű adakozót szereti az Isten”. Ezzel a szép és valamikor sűrűn idézett mondattal kezdte beszédét dr. Pocsay Gábor, Gyula város önkormányzatának polgár- mestere, aki „gyulaiak a gyulaiakért” alapítványt tett „Elsősorban olyan kis jövedelmű, bérből és fizetésből élő, vagy munkanélküli családok, fiatal házasok, pályakezdők megsegítése a cél — mondotta —, akik más_se- gítségre nem számíthatnak. A segítségnyújtás minden társadalmi rétegre, minden gyulai állampolgárra kiterjedhet.” Az alapítvány vagyonának gyarapításában elsősorban a nagyobb jövedelmű, vagyonosabb, tehetősebb gyulai vagy Gyuláról elszármazott polgártársaimra számítok, akik segíteni óhajtják és tudják a szegény gyulaiakat. Számítok a jogi személyek, az egyházak és tagjaik, gyulai egyesületek és pártok támogatására is.” Az alapítványtevő polgármester egy hónapi javadalmazását, 29 ezer forintot fizetett be az alapítványba. Elsőként az Élésker igazgatója, Ábrahám György — a vállalat nevében — ajánlott fel erre az alapítványra 100 ezer forintot. Ugyancsak itt jelentették be, hogy egy tudományos alapítványt is létrehoztak, amely Implom József nevét vette fel. Ez gyulai iskolák, tanulók, továbbá az oktatás, a nevelés, a művelődés, a tudomány és a művészetek területén alkotók ösztönzését, támogatását szolgálja. Az alapítvány induló tőkéje közel félmillió forint. Megalakították ennek kuratóriumát is, amelynek elnöke Erd- man Gyula, a levéltár igazgatója lett. B. O. nisztérium 30 millió forintot ígért a volt MSZMP-székház átadásáért, ahová az ügyészség költözne. A megyétől 10 millió forint támogatást kaamelyek mércéje azonban csak az emberi tisztesség, szakmai hozzáértés, a felkészültség lehet. Béla Ottó Elkerülhetetlen a felvásárlási ár emelése (Folytatás az 1. oldalról) goztak ki. (Álláspontjukról tájékoztatják a tejtermelők és -feldolgozók harmadik országos konferenciáját is.) Koltai Zsolt szóvivő rövid összegezése szerint a Földművelésügyi Minisztérium előterjesztését a következőkkel szükséges kiegészíteni, illetve módosítani. Elkerülhetetlen a tej felvásárlási árának differenciált és garantált emelése, a pluszpénz egy bizonyos összegét az intervenciós alapba kell fektetni. Ragaszkodnak az 1990 első félévi exportszubvenció további biztosításához, az import megszüntetéséhez. Anyagi ösztönzést kérnek az intervenciós alapból a tehén- létszám csökkentésének ellensúlyozására. Biztosítani szükséges a selejtezésre kerülő tehenek soron kívüli vágását és az ellenérték időbeni kifizetését. A tejfeldolgozó vállalatok helyzetét egységes elbírálás alapján kell rendezni, privatizációjuk során a tejtermelő szervezetek váljanak résztulajdonossá. Végül a résztvevők javasolták, hogy a szociálpolitikai intézkedésként a gyermekközösségek és nyugdíjasok részére alacsonyabb fel- dolgozottságú, fölözés nélküli, ezért olcsóbb tejet kínáljon a tejipar. Gera Mária Vajon hányszor lehet a teheneket és a termelőket megfejni? Képünk a Sarkadi Lenin Tsz-ben készült Romlik a táppénzes helyzet Egyre betegebbek vagyunk? Bár a statisztikai adatok a lakosság egészségi állapotáról igen rossz képet festenek, mégis elgondolkodtató, hogy évről évre több napot töltünk táppénzen. Pedig ez pénzkiesés az egyénnek, a családnak, és persze az országnak is. Szinte lehetetlen megállapítani, mikor indokolt egy hosszadalmas orvosi kezelés, és mikor lenne elkerülhető, méginkább megelőzhető a baj. Bár megyénkben mindig jobb volt a helyzet, mint az ország más vidékein, semmiképpen sem mondhatjuk azt, hogy megnyugtató a kép. Legalábbis ezt bizonyítják azok az adatok, melyek Békéscsabán, a Megyei Társadalombiztosítási Tanács tegnapi ülésén elhangzottak. Az MTT 'tagjainak dr. Juhász László, a Békés Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság egészségügyi osztályvezetője számolt be a táppénzes helyzetről. — Országszerte és megyénkben is romlik a helyzet — mondta —, mind a halálozási adatokat, mind a táppénzes statisztikát tekintve. Az elmúlt évben mintegy 2 millió 800 ezer volt a táppénzes napok száma Békésben', s erre a társadalombiztosítás és a vállalatok megközelítőleg 386 millió forintot fizettek ki, körülbelül 60 millióval többet, mint az előző évben. Az idei évről még nincs statisztika, ám a részadatok szerint tovább romlik a helyzet. Mindezen csak az átfogó és az egészségügyet megreformáló intézkedések változtathatnak. Az alapellátásnak végre meg kell adni a megfelelő rangot, hisz ez a megelőző-gyógyitó munka első és talán legfontosabb állomása. A korszerű társadalombiztosítási rendszer lehetőséget teremt majd arra, hogy tényleges teljesítmény szerint díjazzák az orvosok munkáját. Sokat beszélünk a házi orvoslásról, . a hagyományos körzethatárok feloldásáról, ám ez ügyben határozott lépések még nem történtek. A korszerű megelőző munkához, az intézmények közti jobb inormációcseréhez igen sok pénz kell — állapították meg az MTT tagjai. A táppénzes helyzet alakulásában ezért máról holnapra nem várható kedvező változás. G. K. Segítség a leginkább rászorulóknak A Déiltexker Rt. 400 ezer forint értékű ruhaneműt adott át a napokban a békéscsabai Egyesült Szociális Intézmény gondozottjainak. A közérdekű adakozás hátteréről, motivációjáról a szerény átadási ünnepséget követően Kárpáti József, a Déltexker Rt. békéscsabai lerakat igazgatója mondta: — Részvénytársaságunk kollektíváját foglalkoztatta a kérdés, hogy miként tudnánk — erőnkhöz mérten — segíteni a társadalom legrá- szorultabbjainak. A válasz szinte magától adódott: .azzal, amivel foglalkozunk. Közeledik a tél, a karácsony, a szeretet ünnepe. Az igazgatóság az alulról jövő kezdeményezést jóváhagyta, és megkaptuk hozzájárulását a 211 darab új kabát ajándékozásához. Biztosak vagyunk abban, hogy jól cselekedtünk, és ha 1991-ben a terveink szerint alakul üzleti életünk — részvénytársaságunk dolgozói döntöttek így —, akkor hasonló módon próbálunk enyhíteni az idős emberek gondjain. — Is — „...szabályos koncepciós pert indítottak ellenem” (Folytatás az 1. oldalról) — Nagy dirrel-durral. Reggel 9 órától délután négyig vallattak a szarvasi rendőr- kapitányságon, végül tettem egy olyan kijelentést, hogy talán nem kellett volna segíteni a dolgozókon. Paró- czai Sándor rendőr százados, a bűnügyi osztály vezetője azt mondta, hogy tiltott hitelezést követtem el, ezért le kell tartóztatnia. Arra is felhívta a figyelmemet, hogy fellebbezéssel fordulhatok a megyei főügyészhez, s egyúttal közölte: orvosi vizsgálaton kell részt vennem. Ennél a pontnál borultam ki. összeomlottam, a szememből kicsordult a könny. De abban a pillanatban arra még volt erőm, hogy kijelentsem: „Ártatlannak érzem magam!” — Aztán mi történt? — Tollba mondtam a véleményemet, legépelték, aláírtam. A szobában megjelent két rendőr, és megbilincseltek. Paróczai Sándor erre azt mondta: „Gyerekek, ezt ne csináljátok! Ez nem kell!’’ Mire az egyikük így szólt: „De igen, mert narancsba van adva!" — Ki adta a parancsot? — Fogalmam sincs. Első éjszakámat a rendőrség fogdájában egy közönséges rablótámadóval töltöttem el. Másnap délelőtt, emlékszem, verőfényes augusztusi nap volt, Szarvas főutcáján átvezettek a városi ügyészségre. Ott bővebben kifejtettem a megyei főügyészhez írott fellebbezésem tartalmát. A rendőrségen megkérdezték tőlem: „Van-e valami kívánsága?" Újságokat és könyveket szerettem volna olvasni, mire azt mondták, „Itt csak gondolkodni lehet. Írjon önvallomást!’’ Eltelt . 2-3 nap, és kértem a fogdaőrtől tollat és papírt. Megírtam a 22 oldalas önvallomást, mely egyben politikai hitvallásomnak is felfogható volt. Sajnos, már nincs meg. „Feri, tudtuk, hogy hazajössz!” — Mikor szabadult ki a fogdából? — A letartóztatásomat követő hetedik napon. A megyei főügyészségről jött utasítás alapján szabadlábra helyeztek. Ám, ezzel még nem értek véget a megpróbáltatásaim. Kőris György, a járási pártbizottság titkára ugyanis arra kapacitált, hogy mondjak le, és keressek magamnak más egzisztenciát. A beosztottaim azonban azzal fogadtak: „Feri, tudtuk, hogy hazajössz! Kifizettük az ebédjegyedet is." Erre föl azt mondtam Kőris Györgynek, hogy nem mondok le, biztos megvan rá a törvénves eszközük. hogy eltávolítsanak. „Jól van. Ha van hozzá ideg- rendszered, akkor csináld!’’, jegyezte meg. — Ügy tűnik, eléggé jól intézi azóta is a vállalat ügyeit. — Talán gyógyírként kaptam Kiváló Dolgozó elismerő oklevelet 1979-ben a minisztertől. — A kondorosi emberek hogyan ítélték meg a letartóztatását? — Ki így, ki úgy. Sokan szimpatizáltak velem, jó né- hányan — részben a vezetőellenes hangulatnak köszönhetően — nyomban bűnösnek könyveltek el. Azokban az időkben nem voltak ritkák az ilyen típusú, gazdasági vezetők ellen indított peres ügyek, s meg kell mondanom, én még viszonylag jól megúsztam. Pedig a sajtó is ellenem fordult. Ilyeneket írt akkor rólam a Népújság: „ ... vétettél, önző szándékaiddal megkárosítottad a közös vállalkozást, a takarékszövetkezetet! S el kell mondjuk ezeknek az embereknek (három szövetkezeti vezetőt állított pellengérre a cikk szerzője — a szerk.) azt is, hogy tettükkel lényegében fékezték, lassították építőmunkánkat.” Igaz, ugyanaz az újságíró a Békés megyei Szövetkezeti Élet hasábjain egy hónap múltán már így fogalmazott az üggyel kapcsolatosan: „Akik a jogot alkotják, vajon ismerik-e belülről a termelőszövetkezeti mozgalmat? (...) De a jog alkotói szerint az már természetellenes, ha. a tag éves keresete ellenében előleget, kölcsönt kér a szövetkezettől. A jogalkotók erre azt mondják: tipikus fekete hitel, a fekete hitelezést pedig a hatóság bünteti. Ilyen esetek hallatán az ember egyszerűen nem tud szóhoz jutni." — Gondolom, mára azért már megnyugodott. — Fogódzkodjon meg! Ha hiszi, ha nem, manapság is támadásoknak vagyok kitéve. Nagyon fájlalom azt, hogy jelenleg olyan emberek tesznek rosszat ellenem, akiknek rengeteget segítettem, s akik, míg én a hatalommal viaskodtam, szél- árnyékban várták ki az idők jobbrafordulását, netán egyetemi KISZ-titkárként tevékenykedtek. Nem nagy dicsőség, de bizony elmondhatom magamról, én aztán igazán megszenvedtem és megszenvedek a mostani változásokért. — Leszűrt magának valamit a történtekből? — Nem aggódom. Tudom, úgyis egy élet munkája minősíti az embert. Dányi László
