Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-26 / 277. szám

1990. november 26., hétfő Amikor a békéscsabaiaké volt a színpad Fotó: Fazekas Fereno Ez volt a hetedik Gyomaendrődön Hz orvos és a beteg érdeke Új elnökséget választott a kamara Cigánynap fiz éve rendszeresen ta­lálkoznak, és éppen hét esz­tendeje nevezik kulturális napnak azt a rendezvény­sorozatot, amely a me­gyénkben élő cigány lakos­ság seregszemléje, jeles ün­nepe. Ezt a hetediket az el­múlt hétvégén a Békés Me­gyei Művelődési Központ, a Cigányügyi Koordinációs Bizottság és a Gyomaendrő- di Katona József Művelődé­si Központ rendezte. A programot reggel dr. Fran­kó Károly polgármester nyi­totta meg, és bemutatta a Gyomaendrődön élő cigány­ság életét. Utána Baji Mik­lós Zoltán festőművész mon­dott bevezetőt a Békésben élő naiv festő, Hevesi Tibor kiállításához. ■Hevesi József nemzetiségi titkár a megyei cigány la­kosságról tájékoztatta a résztvevőket, . majd kerek- asztal-beszélgetés volt a ci­gányság és az új önkor­mányzat kapcsolatáról, az et­nikai kisebbség közéleti sze­replésének lehetőségeiről. A sarkadi Horváth Zoltán me­gyei cigánytanács létrehozá­sát javasolta, az orosházi Rócz István gyakorlati se­gítségnyújtást kért a több- . ség részéről, valamint fele­lősségvállalást társaitól. Cserháti Ferenc ’ (Szarvas) az értelem, az önérzet és az önbecsülés összefüggései­ről beszélt, a nevelés jelen­tőségére hívta fel a figyel­met. Horváth Imre (Mező- berénv) az idős emberek ér­dekében szólalt fel, Deme­ter Ferencné (Szeghalom) a cigánycsalád-segítők mun­káját méltatta, míg Kanalas Teréz (Mezőkovácsháza) a fővárosi cigányvezetők vá­lasztási ígéreteit bírálta. A kulturális napon akti­vistákkal találkozott és tá­jékoztatót tartott Bogdán Béla, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal kor­mánytanácsosa. Tizenöt te­lepülésről tizenhárom cso­port lépett fel a délutáni be­mutatón. Táncosok, éneke­sek, zenészek, színjátszókés versmondók szórakoztatták hagyományőrző, hangulatos műsorral a 250 résztvevőt. Különösen nagy taps fogad­ta a geszti színjátszókat, a békési csoport dalait, zené­jét, a sarkadi, a kétegyházi, az orosházi és a békéscsa­bai szereplődet. A közön­ségnek nagyon tetszett a battonyai Janovics Rozália és a szeghalmi • művelődési központ^ hagyományőrző cso­portja, a Gyémántgyűrű. A tartalmas nap a vendégek és a gyomaendi’ődi házigaz­dák (Megyeriné Csapó Il­dikó igazgató és csapata) közös érdeme. Az egészségügyben csak­úgy, mint az élet más terü­letein, az utóbbi hónapok­ban jelentős változásoknak lehetünk szemtanúi. Nagy szükség van erre, hisz a la­kosság egyre romló egész­ségi állapota jelzi, hogy a régi szervezet nem váltot­ta be a hozzá fűzött remé­nyeket. Teljesen új alapokra helyezik a társadalombizto­sítást, várhatóan szorosabbá válik az orvos-beteg kapcso­lat, s a gyógyítómunka szín­vonalát emelik a szakmai szervezetek, melyek a jövő­ben remélhetőleg az eddigi-, nél nagyobb szerepet játsza­nak majd. A Békés Megyei Orvosi Kamara alig több, mint egy­éves múlttal rendelkezik, de máris bizonyos tekintélyt ví­vott ki magának. A Magyar Orvosi Kamara megalakulá­sa után hamarosan me­gyénkben is létrejött ez . a szakmai, érdekvédelmi és etikai szervezet, melynek je­lenleg 285 tagja van. A ka­marát megválasztott elnök­ség irányítja, s hat bizott­ságban fejti ki tevékenysé­gét.'A készülő kamarai tör­vény különös aktualitást adott annak a kérdésnek, melyet a Békés Megyei Or­vosi Kamara szombaton Bé­késcsabán megtartott köz­gyűlésén többen felvetettek hogyan lehetne még hatéko­nyabban végezni ezt a mun­kát? A városi polgármesteri hi­vatal dísztermében rendezett összejövetelt dr. Veér And­rás, a Magyar Orvosi Ka­mara elnöke nyitotta meg. Ezután az elnökség nevében dr. Vincze Gábor titkár szá­molt be eddigi munkájukról. Elmondta, hogy az eltelt rö­vid idő csupán arra volt elég, hogy elkészítsék szer­vezeti szabályzatukat, meg­szervezzék a munkacsopor­tokat, a jogi képviseletet, fel­vegyék a kapcsolatot a tár­sadalombiztosítási szervek­kel, az egészségügyi intéz­ményekkel, a pártokkal és az új önkormányzatokkal. Hangsúlyozta, hogy a tag­létszámmal — mely a me­gye orvosainak mintegy har­madát teszi ki — nem lehel­nek elégedettek, s harcolni­uk kell az érdektelenség el­len is. Ezt követően az etikai-fe­gyelmi, az érdekvédelmi, a közgazdasági és jogi, a nem­zetközi kapcsolatok, a fel­ügyelő és a szakmai bizott­ság tevékenységéről hallhat­tak a tagok, s képet kaphat­tak a kamara pénzügyi hely­zetéről is. A hozzászólások­ban többen említették, hogy szorosabb kapcsolatot kell kiépíteni az önkormányza­tokkal, s szorgalmazni kell a területi szervezetek létrejöt­tét. Ez alkalomból került sor az új elnökség megválasztá­sára is. A jelenlevő kamarai tagok titkos szavazással dr. Viski Annát választották meg az elnöki tisztségre. Az alelnöki teendőkkel dr. La­kos Istvánt és dr. Katanics Jánost bízták meg. A titkár dr. Kis Erika, a pénztáros dr. Zámori Csaba lett. G. K. Dr. Viski Anna (képünkön), a békés­csabai kórház patológus főorvosa, a kamara eddigi alelnöke. Mint újon­nan megválasztott elnök, a követke­zőket tartja a, legfontosabbnak: — Ez a szakmai szervezet csak akkor működijt jól, ha a megye valamennyi orvosa — dolgozzon az egészségügy bármely területén — átlátja a jelen­tőségét. Munkánk teljesen politika- mentes, csupán szakmai szempontokat érvényesít. A bi­zottságokon keresztül törekedünk arra, hogy jobban kép­viseljük érdekeinket, odafigyeljünk az etikai ügyekre, megszervezzük országos és nemzetközi szakmai kapcso­latainkat. Mindez segít majd abban, hogy magasabb színvonalú gyógyítómunkát végezhessünk. A kamara szervezettebb, hatékonyabb munkája tehát nemcsak az orvosok, de a betegek érdeke is. Fotó: Fazejcas Ferenc Ma még gyógyíthatatlan az „sm” Afrikában ismeretlen ez a Gyulán, a SZOT-szállóban tartották ez évi utolsó ösz- szejövetelüket az „sm”-klub tagjai. Az „sm”, a sclerosis multiplex rövidítése. Hiába böngészem az orvosi kézi­könyvet, számomra érthe­tetlen, mi is a lényege en­nek a jelenleg gyógyíthatat­lan betegségnek? Mit is fed az elnevezés? Közérthető választ a helyszínen dr. Halics Éva adjunktustól kaptam: — A sclerosis multiplex különösen a középkorosz­tályt támadja, a 40 évesek betegsége. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a fia­talabbak, vagy az öregeb­bek védettek lennének e ví­rusos betegséggel szemben. Okát jelenleg nem tudjuk. Éghajlati összefüggés is le­hetséges a betegség kiala­kulásánál, mert Afrikában például ismeretlen. Gyakori viszont a skandináv álla­mokban, és sajnos nálunk is szaporodik a megbetegedé­sek száma. Világszerte kutatják az okát és gyógymódját. Van­nak viszont részeredmények, és ez reményt adhat a szen­vedőknek. Ezt a betegséget — sajnos — el kell fogadni, de nem szabad beletörődni! A sclerosis multiplexesek­nek világszervezetük van, aminek Magyarország is tag­ja. A gyulai klub — az or­szágban összesen 15 létezik — tavaly nyáron alakult, és jelenleg harminckét tagja van, például Perei Jánosné, akitől azt kérdeztem: ho­gyan kezdődött? betegség — A bíróságon dolgoz­tam, adminisztrátorként. 35 éves koromban, 1983-ban, egyik .napról a másikra szé­dülni kezdtem. Miután min­dig alacsony volt a vérnyo­másom, azt gondoltam, attól. Csak amikor már egyre bi­zonytalanabbá váltamba gé­pelésben is, a járásomban is, mentem orvoshoz, aki megállapította, hogy sclero­sis multiplexben szenvedek. Le is százalékoltak. Azóta gyógyszereken élek. Áttér­tem egy egészen más élet­módra, nem eszem zsírosat, fűszereset, és inkább a nö­vényi eredetű ételeket ré­szesítem előnyben. A klub zárórendezvényén részt vett dr. Guseó András, az országos klub elnöke is. b. v. Természetbarátok ünnepe (Folytatás az 1. oldalról) gyével, ez ma már 180 kilo­méter, de lehetőség kínálko­zik 700 kilométeres, vagy en­né! hosszabb útvonal kiala­kítására is. A megye javas­latára hazánk déli vidékét is bekapcsolják az Országos Kéktúrába, s ez gyökeres változást hozhat a termé­szetjáró turizmus fejlődésé­ben. Ez év augusztus végén sikeresen indították a Mály­vád 55 teljesítménytúrát, melyre az egész országból ér­keztek résztvevők. Az idén alakúit egy ifjúsági tagozat; a fiatalok kinyilvánították, hogy minden munkában részt kívánnak venni, s el­sősorban a pósteleki turista­ház, a Szegh al om-F okközi Vidra-tanya, a Dévaványai Túzfkrezervátum és a Kar­doskúti Oktatóközpont a bá­zisuk. A szombati találkozó részt­vevői levelet írtak a környe­zetvédelmi és településfej­lesztési miniszternek, mely levélben kérik a Békési Nem­zeti Park mielőbbi létreho­zását, továbbá azt, hogy 1992- ben a Körös-Sárréti tájat nyilvánítsák az év vidéké­nek. Mindkét esetben fel­ajánlották a mozgalom jó­szolgálatait. Elhatározták a megye természetbarátai, hogy kutatómunkával feltárják a múlt századi európai utat, mely a Balkánt, Romániát, Erdélyt, Magyarországot kö­tötte össze Nyugat-Európá- val. Ez földút volt, ezen bo­nyolódott a forgalom gyalog, lóháton, ökrös és lovassze­kereken, és itt hajtották a jószágot a nyugat-európai piacokra. Az úgynevezett aradi út maradványai szaka­szonként még ma is megta­lálhatók, s éppen ez adta az ötletet a természetbarátok­nak. Szóba került a szomba­ti találkozón az is, hogy nem sok hivatalos támogatást kap a mozgalom; Békésben a me­gyei tanács évi 15 ezer fo­rinttal segíti őket. Az összejövetelen az 5 éves évforduló alkalmából emlék­táblát avattak, s ez alka­lomból adott kedves műsort a körösladányi Tüköry La­jos Általános Iskola csoport­ja, Kleiber Sándorné tanár­nő vezetésével. Avatóbeszé­det Boross Lászlója Termé­szetvédők, Természetbarátok Békés Megyei Egyesületének elnöke mondott. A megyei összejövetel szívesen látott vendége volt Berényi Haj­nalka kolozsvári óvónő, a Kárpát Turistaegyesület tag­ja, aki az avatóünnepségen saját balladáját adta elő és csángó dalokat énekelt. Hogyan terem az állampolgár? „Békében környezetünkkel” Sok az arzén — kevés a korszerű műszer (Folytatás az 1. oldalról) Egészen más témakör kö­vetkezett ezután: a meteoro­lógia és a környezetszennye­zés, az úgynevezett ózon­problémák, amelyekről dr. Mika János, az Országos Me­teorológiai Szolgálat tudo­mányos munkatársa beszélt. Ha valahol, hát Békésben megkülönböztetett figyelmet követel a termőföld. A föld­védelemről dr. Borbély László, a Békés Megyei Nö­vényegészségügyi és Talaj- védelmi Állomás igazgatója tartott előadást. Egyetlen, igen jellemző adat: a megye területének 79,8 százaléka a szántó. S hogy a jó minősé­gű termőföld jó is maradion, az nem kis mértékben függ attól is, milyen és mennyi vegyi anyag jut a talajba. Az intézet feladata vizsgálni és megállapítani; hogy ma­radt-e a terményben vegy­szerszármazék, ehhez viszont több korszerű műszer kel­lene. „A környezet és a nő” — ezt a címet viselte dr. Jaku- becz Sándor címzetes egye­temi docens, megyei szülész­nőgyógyász szakfelügyelő fő­orvos előadása, melyben a civilizációs ártalmak sajnos, egyre hosszabb listájának felemlítése után azt fejtette ki és támasztotta alá, amit ugyan • szirfte min­denki tud, de még min­dig kevés dohányzó kismama vesz tudomásul; a legsúlyo­sabb következményekkel jár­hat a terhesség ideje alatt a dohányzási. Kisebb balesetet szenve­dett a napokban a konfe­rencia záróelőadója, dr. Csiz- mazia György, a szegedi ta­nárképző főiskola tanára, aki — nem tudván személye­sen megjelenni — az előadás szövegét küldte el, s azt Ré- thy Zsigmond olvasta fel. „Hol van a megcélzott öko­lógiai emóciókkaf bíró fia­tal nemzedékünk?...” — veti fel a kérdést írásban, amely a környezetvédelmi oktatással, neveléssel foglal­kozik. Amint a szerző kifej­ti ; természetvédő, környe­zetbarát érzések nem szület­hetnek alapvető emberi ér­zések, megalapozott érzelmek nélkül. Az emberi élet a környezet védelmi-érzelmi kötőanyaga nélkül kiürese­dő és szánalmasan szegény világ. Ez is ad tartást, ön­becsülést, ez alakít hiteles értékrendet, ez jogosít fel bírálatra, de ez kötelez tisz­tességes munkára, mások megbecsülésére, más gondo­latok és vélemények tisztele­tére. A továbbiakban a kör­nyezeti nevelési-oktatási program célját, feladatait, s ennek kereteit vázolta, meg­különböztetett figyelemmel a tanító emberre — aki lehet pedagógus és nevelésre ter­mett-elhivatott nem pedagó­gus egyaránt. A konferencián résztvevő szakemberek a rendezvény második felében, délután ke­rekaszta 1-beszélgetés kereté­ben a készülő környezetvé­delmi törvénnyel foglalkoz­tak. (Folytatás az 1. oldalról) szolgálja. Ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy ne csak a politikai pártok döntsenek a fejünk fölött, hanem ne­künk, az állampolgároknak — akik adót fizetünk — le­gyen beleszólásunk abba, hogy mi történik velünk, mit művelnek a pénzünk­kel, és egyáltalán az egész környezetünkkel. Döntési le­hetőségeket szeretnénk ma­gunknak, de ahhoz informá­cióra és érdekérvényesítő képességre van szükség. S ez az, ami hiányzik, mert a legtöbb ember sokszor sa­ját problémáját sem tudja megfogalmazni, nem ismeri saját énjét, helyét a társa­dalomban. Ki vagyok, mi a gondom, és azt hogyan lehet megoldani? — .ilyen kérdé­sekre keressük itt közösen a választ. Neves szakemberek tartot­tak már eddig is előadáso­kat, szó volt az önkormány­zatok előtt álló nehézségek­ről, az ország politikai és gazdasági helyzetéről, fej­lesztési programokról, a munkanélküliség, a szegény­ség megyei adatairól. A legutóbbi találkozón is a de­mokráciát, gyakorolták, sze­mélyiségfejlesztő, kommuni­kációs tréning volt, vala­mint a problémamegoldó gond ölje odásból kaptak lec­két a hallgatók Pál Tamás szociológustól, a Tudomá­nyos Akadémia társadalom- tudományi intézetének mun­katársától és Almási István menedzsertől. Az állampolgárképző nem akármilyen programmal zá­rul december 4-én: a hall­gatók megfigyelőként részt vesznek a Parlament ülésén, megnézik, hogyan dolgoznak és döntenek a honatyák. N. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents