Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-26 / 277. szám
1990. november 28., hétM- — —i . X NÉPÚJSÁG SZERKESSZEN VELÜNK! Válasz dr. Bisztray Tamásnénak Csak egy málnát kértem Csodálkozom azon, hogy levélben csak odáig jutott el, hogy a taxisok saját érdekükben szervezték a blokádot. Szeretném önnel tudatni, hogy mi, egyszerű és alacsony jövedelmű emberek mindannyian támogattuk ezen megmozdulásukat, tekintettel arra. hogy ez nem „benzinügy” volt. Ha megmarad az irreálisan magas benzin- és gázolajár, azóta már a tejet, kenyeret, húst stb. szintén megfizethetetlen áron árusítanák (legalábbis Elkezdődött az a folyamat, amit a kormány polgári engedetlenségnek nevez. A kormánykoalíció pártjainak bizonyos elemei is ráhangoltak erre a megállapításra. Törvénytelennek és meggondolatlan cselekedetnek minősítették a taxisok demonstrációját. Ezek az emberek jogosan vagy jogtalanul, végül is a létbiztonságukért szálltak síkra. Ideje lenne elgondolkodni azon, mikor, kinek és milyen mélyen nyúl a kormány a zsebébe. Akik keserves körülmények között, becsülettel keresték pénzüket, azon emberek zsebeit ürítették ki, majdhogynem teljesen. A jövő képe enyhén szólva is mi, kis jövedelműek megvenni nem tudnánk). Gondolom, önt is érintené, ha a búza nem jutna időben a földbe, mivel a gépekbe nem jutna üzemanyag. Remélem, így ön is más szemmel nézi azt a pár kellemetlenséget. amíg esetleg ön nem tudott autóval közlekedni, és különösen, ha arra gondol, hogy'— sajnos — több a szegény ember, mint a jómódú. Kovács Pálné, Békés riasztó. A várható prognózis, fokozódó infláció, áremelések, sztrájkok, munkanélküliség; a tönkrement tömegek képtelenek lesznek bárminemű gazdálkodásra. Mindezek erőteljesen veszélyeztetik az ország biztonságát. A nép szeretne bízni a kormányban, ezért... körültekintően keressék és találják meg azt az utat, mely kiviszi az országot ebből a nehéz helyzetből... A nép úgy érzi, a haza veszélyben van, de csakis vele együtt lehet megmenteni... Tehát, talpra, ki magyarnak érzi magát, cselekedni kell! Tóth Imre, Körösújfalu Kérem, jelentkezzen! Keresem azt a férfit, aki szeptember 18-án keresett Békés, Tavasz u. 12. szám alatti lakásomon, hogy átadja külföldről hozott szív- gyógyszeremet. Csak unokám tartózkodott otthon, akinek Kovács néven jelentkezett be, s a gyerek megfigyelte, hogy fehér kocsival jött. Mivel a gyógyszerre sürgősen szükségem lenne, kérem, jelentkezzen! Bimbó Jánosné, Békés A pedagógusokhoz A Békés Megyei Jókai Színházba Németh László- bérletünk van. Október 31- én, szerdán örömmel készültünk az első Csongor és Tünde előadásra. Az előadás végén kimerültén, idegesen és szomorúan távoztunk a közönség viselkedése miatt. Még a legelevenebb tanulóinkat is felháborította az első emeleti erkély jobb oldalán ülő gyerekek viselkedése. Hangoskodtak, fütyültek, dobáltak, még a színpadra is. A színházi előadások látogatása nem kötelező. Jogunk van nekünk, pedagógusoknak is kiküldeni a gyereket a teremből, vagy el sem vinni azt. aki a legalapvetőbb viselkedési szabályokat sem hajlandó betartani. Vigyázzunk egymás örömére, idegzetére, s tisztel jük a színészek munkáját! A Gyomaendrődi 1. ßz. Általános Iskola pedagógusai Nemrég hivatalos voltam idősebb lányomékhoz Deszk- re, búcsúra. Reggel 7 és fél 8 között a vonat indulását vártuk a férjemmel. Odahaza reggeliztünk, mivel mindketten gyógyszerszedők vagyunk. Deszk csak egy község, de patyolattiszta állomása és nyomós kútja van. Mezőhegyesen vizet sehol nem lehet inni, a csapot leszerelték, pedig Mezőhegyes már város. Ugyaftaz a helyzet Orosházán is. Nem mindenki bírja a szeszesitalokat, mert Mezőhegyesen a restiben csak ott kezdődik a kiszolgálás. Ha tudom, hogy így járok, viszek vizet magammal. Bementem a restibe, ott egy középmagas, szőke fiatalember állt a pult mögött, mondhatnám, unokám lehetne az illető. Kértem tőle egy pohár málnát. • Azt mondta, nincs. Kérdem, hogy akkor mijük van. Volt ott a pulton vagy öt sötét üvegben valami. Rámutatott, hogy ez van. Mivel közel vagyok a 70 évhez, olvasni csak szemüveggel tudok, az meg nem volt nálam, így még egyszer megkérdeztem, hogy mi van. Újra rámutatott az üvegekre, aztán odacsapott a tenyerével a nemiszervéhez, és azt mondja: vagy ezt mutassam meg? Gondolhatják, milyen érzés fogott el. Voltak ott mások is, akik szeszesitalt ittak és mindent hallottak. Megrestelltem magamat, kifordultam onnan, és persze, egy pár jelzőt én is elengedtem. Eladólány voltam fiatal koromban, de próbáltam volna megsérteni a vendéget, repültem volna. Gy. J.-né, Mezőhegyes Talpra, magyar! Mementó ’90 November elseje; emléke-* zünk azokról, akik már nem lehetnek közöttünk. November 3-án, a volt csorvási piactéren emlékművet avattak a II. világháború áldozatainak emlékére. Most végre sok anya, gyerek, testvér tehet virágot hozzátartozója jelképes sírjára, akik egy esztelen háború áldozataivá váltak. Itt, a községben mind a három felekezeti templom, s a három emlékmű is megfér egymás mellett. Itt állították az I. világháborús emlékművet, „felszabadulásunk” emlékére egy zsűrizett betonkolosszust, s most ezt a kettéhasított kőtömböt, közepén kereszttel. Természetesen ilyen emlékmű állítása a kommunista diktatúrában nem volt lehetséges, de most az újjáválasztott régi vezetés lehetővé tette. Az avatáson — bizonyos okok miatt — nem vettem részt, de eszembe jutottak Orbán Viktor másfél évvel ezelőtti, Nagy Imre temetésén mondott szavai: „... mi, fiatalok sok mindent nem értünk..., ami talán természetes az idősebb generáció számára ..............* a zt sem értjük, hogy azok a párt- és állami vezetők*, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből oktassanak, ma szinte tülekednek, hogy mint szerencsehozó talizmánt, megérintsék ezeket a koporsókat...” Nem vagyok fideszes, de ezek, a kazettán őrzött szavak ma is sokatmondóak. Valóban: mi, fiatalok sok mindent nem értünk, úgy a munkahelyeken, mint a temetőben. De talán az elkövetkezendő évek — a demokrácia kibontakozása —1 helyére tesznek bizonyos dolgokat. Valóban: nehéz eligazodnunk a világban. Az eddig tanultak, s a mai nyilatkozatok összehasonlítása és mérlegelése nehéz feladat. Nehéz megérteni: aki eddig úgy beszélt, most miért beszél így? Mi, fiatalok, sok mindent nem értünk! Budur Sándor, Csorvás Debreceni túrán a nagycsaládosok A Lencsési lakótelep nagy- családosai az idén természetjáróklubot alapítottak, hogy szervezetten és olcsóbban tudják megismerni az ország érdekességeit, mintha utazási irodát vennének igénybe. November 10-én került sor az első túrára, melyet anyagilag támogatott a Sárréti Tej Közös Vállalat és a Békéscsabai Sütőipari Vállalat. Debrecenbe igyekeztünk a ködös, hideg reggelen. Első megállónk a déva- ványai túzoktelepen volt, ahol a 32 tagú társaság — főleg gyerekek — érdeklődéssel látták a legnagyobb szárnyasok megmaradt példányait. A nagy cívisvárosban először a nagytemplom megtekintésére került sor. Megismerkedtünk építési körülményeivel, s tisztelettel néztük meg Kossuth Lajos karosszékét. Innen az emlékparkon át a kollégium következett... A gyerekek nagy örömét az állatkert szerezte meg, hiszen nemcsak szokványos, de egzotikus állatokat is láthattak. Különösen a majmok bohó- kás viselkedése nyerte meg tetszésüket. Utunk végén jóízű vacsorát fogyasztottunk el a ladá- nyi Vén Márkus vendéglőben. A bemutatkozó út sikere arra ösztönzi a társaságot, hogy a jövőben folytassuk ezt a nemes szórakozást. Dr. Budur Lajos, Békéscsaba Kártalanítást jogtalan eljárásért! Egy „jóakarómnak” Ha tudtam volna... — Ma már nyilvánvaló, hogy a Gyulai Városi Bíróság 1988. januári, férjem ellen hozott elsőfokú ítélete megalapozatlan, ezt a bíróság elnökének kártalanítási kérelmünkre írt véleménye is alátámasztja. Ennék ellenére az elszenvedett erkölcsi, egészségügyi és anyagi hátrányok csökkentésére jelenleg mégsincs mód. Ugyanis kártalanítást csak az kaphat, akit jogerős bírói ítélet szabadságvesztéssel sújtott — mesélte a napokban Gyaraki Ferencné panaszos, körösla- dányi lakásukban. Az asztalon törvénygyűjtemények, közlönyök, levelezések. A vizeskancsó mellett a férj gyógyszerei. Gyaraki Ferencet szemmel láthatóan megviselték az utóbbi három esztendő eseményei. — Hogy mi is történt? — folytatja Gyarakiné. — Még 1987. szeptember 25-én reggel 6 óra tájban Feri a helyi termelőszövetkezet ARO teherkocsijával Körösladány újladányi részén, a 47-es főútvonalon balra kanyarodott. A kanyarodást és a meglehetősen rossz látási és útviszonyokat figyelmen kívül hagyva, egy UAZ teherkocsi nagy sebességgel belerohant. Köszönet Huszonnyolc nyugdíjas nevében szeretnék köszönetét mondani az okányi iskola vezetőségének és a szakszervezet vezetőségének, hogy ebben a nehéz, anyagi gondokkal küszködő világban is meg tudnak minden évben emlékezni a nyugdíjasokról, Az UAZ vezetője rossz kormánymozdulattal gépkocsiját felborította, aláesett, s a helyszínen meghalt. Az ellentmondásos nyomozati anyag tisztázása nélkül született meg az ítélet. Az elsőfokú bíróság férjemet gondatlanság vétsége miatt 14 ravi, fogházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Másodfokon, a súlyosbítási tilalom miatt, az ítéletet helybenhagyták. Az eljárás során Ferit a bizonyítási kísérletbe nem vonták be, holott ezt a nyomozati anyag indokolta volna. A másodfokú ítéletből kitűnik, hogy férjem és védője felmentésért fellebbezett. Ennek ellenére jogerős ítélet nélkül az eljárás során összesen öt alkalommal küldték meg a börtönbe vonulásra a végrehajtási értesítést. Természetesen mindannyiszor halasztást kértünk. Végül ügyünk törvényességi óvás útján a Legfelsőbb Bíróság elé került, innen perújítással ismét vissza a városi bírósághoz. Minden tárgyaláson újabb és újabb alaptalan vádakkal álltak elő. Közben Ferit 1988 márciusában arc- idegbénulás, majd tavaly júniusban erős bénulásos kis műsorral, ajándékkal és ebéddel. Nekünk ez igen kedves nap mindig. Nagy öröm számunkra, hogy újra találkozhatunk és elbeszélgethetünk ... Király Ilona ny. óvónő, Okány * * * Ezúton szeretnék köszönetét mondani az újkígyósi agyvérzés érte. Egészségi állapota ellenére egy hónap múlva mégis bíróság elé állították. A további eljárástól tavaly novemberben a közkegyelem mentette meg, de sem őt, sem családját az egészség- ügyi , az erkölcsi és az anyagi hátrányoktól ez nem mentesítette. Ez év márciusában végre betekinthettem az iratokba, és így kártalanítási kérelmet nyújthattam be az Igazságügyi Minisztériumhoz. A minisztérium arról tájékoztatott, hogy a törvény joghézagos, így akadályozza a kérelmünk teljesítését. Ezután az Alkotmánybírósághoz fordultam, hogy a kártalanításról szóló, jelenlegi törvényt terjesszék ki a jogtalan eljárás sértettjeire is, hiszen ennek sajnos, más is áldozatául eshet. A törvény felülvizsgálata több hónapot igénybe vehet. Addig is a bíróság eljárását, a perújítás eredményét és a jelenlegi körülményeinket figyelembe véve, az Alkotmánybíróság közbenső intézkedésként elrendelheti a jelenlegi törvény alkalmazását férjem esetére is — fejezte be kálváriájuk történetét Gyaraki Ferencné. — ml — rend őreinek, akik ez év november elején emberségből példásan vizsgáztak. Este későn Szabadkígyósra hazaszállították gyermekemet a diszkóból. Hazafelé jövet két gyermeket felvettek az úton, és hazavittek. Kszönet érte! Egy édesanya (név és cím a szerkesztőségben) Jaminában miért nem? Szeretném tudni, hogy ja- mina, azaz Erzsébethely miért van hátrányos helyzetben a lakótelepekhez viszonyítva? Ugyanis ott sem a városi, sem a parabola- antennával sugárzott műsorokat nem lehet fogni. Pedig a jaminaiakat is érdekelné, hogy mi történik a városban és a nagyvilágban. Nem beszélve arról, hogy ott is dolgos emberek élnek. Igaz, kevesebb idejük van a tévénézésre a kertek és állatok miatt. Bíztunk abban, hogy majd az új önkormányzat észreveszi, hogy ott is emberek élnek, de ők most mással vannak elfoglalva ... F. J.-né Békéscsaba Azt hittem, álmodom, hogy nem Magyarországon vagyok, amikor a lapjuk november 15—i számában közzétett — olvasóikhoz szóló — felhívást olvastam, miszerint ez év december 1-jétől felemelik a Békés Megyei Népújság árát. A meglepetést az a szinte elnézést kérő hangnem és a 15 nappal előre jelzés váltatta ki, amit én a rendszerváltás szellőcskéje- ként kívánok felfogni. Meggyőződésem, hogy a politikába, a parancsuralmi diktá- lásba és a hatóságosdiba belefáradt emberekkel csak így lehet szót érteni. Csak az ilyen beszédnek van értelme, mert ez vezet célhoz. Ezt a hangnemet, ezt a hangszínt kellene követni a hivataloknak, a politikusok... hogy névtelen ám dühödt haragját saját fejemre zúdítom, talán meg sem írom a „Ha én gazdag lennék...” című jegyzetemet a „Szerkesszen velünk!” október 29-1 számában. A cikk elolvastán ugyanis úgy felbőszült, hogy nyomban fogta táskaírógépét, és az akkoriban megjelent pénzkérő hirdetésekre azonnal reagált — az én nevemben. Jó néhányan érdeklődtek azóta, mennyit és milyen feltételekkel tudok kölcsönadni. Nos, ezúton teszem közzé, hogy nincs kölcsönad- nivaló pénzem. És nem rejtem véka alá, hogy véleményemet e „kedves tréfa” hatására sem változtattam meg. Hogy nem vagyok egyedül, ezt az olvasók reagálása is bizonyítja. Egyik levélből idézek: „Az OTP ad kölnak és a nép által megválasztott kormánynak is. A havi 40 forintos áremelés ellentételezéseként önök cserébe még jobb szerkesztői munkát ígérnek olvasóik kiszolgálására, amit köszönettel fogadunk. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy arra kérjem önöket, hogy lapjuk cikkeit is a vox humana jegyében válogassák össze, akkor olvasótáboruk nemhogy csökkenne, hanem gyarapodni fog. A leírt szöveg legyen igaz és elgon- dollkoditatóan meggyőző, úgy, hogy az érzelmen át hasson az értelemre. Napjainkban az újságok sablonossá, szárazzá váltak azáltal, hogy nem a lélekhez szólnak, pedig a kiábrándult emberiség csakis ercsönt minden megbízható állampolgárnak. A nem meg- bízhatóaknak nem ad ... Ne propagálják a linkeket! Az efféle hirdetéseket nem szabadna leközölni... Ne adjanak a szélhámosságoknak táptalajt...” A levél természetesen névvel és címmel ellátott A levélíró adatait csak azért nem közlöm, nehogy vele is hasonló játékot játsszon valaki, aki nem meri nyíltan vállalni véleményét. Pedig — ezt olvasóink tapasztalhatták — a véleményeknek helyt adunk, pro és kontra. Persze, kényelmesebb a háttérben meghúzódva, névtelenül leveleket irogatni, és játszani ezt a csöppet sem szórakoztató, inkább elszomorító játékot... G. K. re vágyik. A lélekhez kell szólni még a száraz hírközléssel is, ha a tudatosítást nemcsak egyszerű feladatnak tekintik, hanem azzal hatni is akarnak olvasóikra. Mondhatnánk erre, hogy aki lelkizni akar, az járjon templomba; az ilyen ember ne újságot, hanem szépirodalmat olvasson. Ez is lehet, de higgyék el nekem, hogy az olvasók megkülönböztetett figyelemmel olvassák az így megfogalmazott cikkeket, amiről még hetek múltával is szívesen beszélnek. A lap éljen együtt az emberrel, annak gondjaival és örömeivel, hogy lapjukat szívesen vegye kézbe az olvasni vágyó ember. A tálalás is legyen emberhez méltó, humánus. Az ilyen fogalmazásban mejelent cikket, témát elbeszélik az emberek az újságot nem járatoknak is... Tóth Ferenc, Szabadkígyós A lélekhez szóljanak!
