Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-22 / 274. szám
Találkozás a 12 éves kanálhajlílóval „n keresztlányom parafenomén „A hajlítandó tárgyak ae asztalon feküdtek. Dimbleby felemelt egy kanalat. Kértem a nézőket, hogy ők is összpontosítsanak. Két ujjal lágyan megsimítottam a kanalat, szinte teljesen kétrét hajlott Dimbleby kezében. Ugyanakkor egy villa is elgörbült az asztalon, anélkül, hogy bárki megérintette volna. Megdörzsöltem egy másik villát, mire meghajlott és letört a nyele. Azután az órákra koncentráltam. Szinte azon nyomban járni kezdtek, hyall Watson tökéletesen működő órája pedig hirtelen megállt. Egyik-másik óra mutatója felhajlott, az üvegnek nyomódott. Taylor professzor (John Taylor matematikus, a londoni King’s College professzora — a szerk.) szkeptikus ábrázata lassan megváltozott — döbbenet ült ki rá, csakúgy, mint a többiek arcára.. ” A részlet a magyar származású, izraeli születésű, de Angliában élő Úri Geller Görbüljek meg, ha nem igaz! című könyvéből való. A rendhagyó önéletrajz, mint az 1990-es év egyik nagy sikerkönyve, sok-sok magyar családhoz eljutott. Itt kezdődik a mi történetünk is. Budapest kelenföldi városrészében, Németh Ildikó lakásán. Gyönyörű nyárba hajló tavaszi nap volt, amikor a varrónő végigolvasta az 1975-ben íródott könyvet. A kötet azután újpesti sógornőjének, Németh Tibornónak is olvasásra ajánlotta. A titokzatos, különleges esetekről szívesen beszél az ember. így történt most is. A család meghányta-vetette, lehetséges-e a dolog, vagy csupán trükk az egész. Né- methné 12 éves kislánya, Anikó azonban beszéd helyett tettekkel próbálkozott. S láss csodát! A kislány uj- jainak simogatása alatt meghajlott a leveses kanál. Üjabb, s újabb kanalak kerültek elő az asztalfiából, amelyek közül egyikük se menekülhetett „sorsa elől”. Valamennyien meggörbültek. A hír gyorsan terjedt. A Magyar Távirati Iroda egyik fotósa jóvoltából a megyei napilapok képet is kaptak Anikóról, kezében egy meghajlított kanállal. A Békés Megyei Népújság november 12-én közölte a fotót. Magam is olvastam Úri Geller könyvét, a televízióban is láttam hasonló esetet, mégis folyton az motoszkált bennem; hiszem, ha látom! Rövid nyomozás után megtudtam Anikó címét, s hamarosan megállapodtunk a személyes találkozásban. * * * A család átlagon felüli kedvességgel fogadott. A keresztmama, Németh Ildikó, a buszsofőr édesapa és a „főszereplő”. az apró termetű, hetedik osztályos Anikó. Minthogy Némethné, az édesanya éppen munkában volt, így négyünk között indult a beszélgetés. — Máig se nagyon tudok belenyugodni, hogy erre csak egyes emberek képesek — mondta Németh Tibor, az édesapa. Ügy gondoltam, ha Anikó meg tudja hajlítani a kanalat, én miért ne tudnám. Órákig dörzsölget- tem a nyelét, pontosan úgy, ahogy a lányomtól láttam, de csak a vízhólyag nőtt egyre a hüvelykujjamon, a kanál egyenes maradt... Mielőtt még a „bemutatóra” került volna a sor (hiszen ezért mentünk!), a keresztanya mesélt néhány „sztorit” Anikó titokzatos képességéről: — Szemben Tiborral, a bátyámmal, én kezdettől fogva hittem abban, hogy minderre nem akárki képes! — mondta. — Az első próbálkozások, mokkáskanál, mustáros kanál után egy vaskos rézkanalat adtunk a kislány kezébe. Először úgy tűnt, ez már nem fog menni, ám egy idő után hajlani kezdett... Amikor a 7 Lap munkatársai látogattak el hozzánk, egy alumínium kávékiöntő nyelét simogatta Anikó. Alig tíz másodperc után az edény nyele teljesen váratlanul kettépattant. Persze, az újságírók és mi is rögtön az eltört nyelet kezdtük vizsgálgatni, ami nem is törést, inkább olvadást mutatott. A kelenföldi faliórámra nagyon büszke vagyo!k. Még sohasem hagyott cserben, pontos, jó óra. Anikó megállította. Azért gondolom, hogy csakis az ő. „ereje” lehetett, mert aztán elindítottam, és azóta sincs vele semmi gond. Szerintem kétség sem férhet hozzá: a keresztlányom parafenomén. Ennyi „bevezető” után Anikó kezébe adtam az általam hozott kanalak egyi-. két. Vastag alumíniumkanál volt. Percek teltek el, ám a kanál egyenes maradt. A keresztmama megijedt: — Csak nyugodtan, Anikó! Nem vagy formában? Mit érzel? — záporoztak az aggódó kérdések. Anikó azt mondta, úgy érzi, túl vaskos a kanál nyele, s nem érzi a simogatások nyomán azt a jellegzetes vajszerű olvadást, amit ilyenkor szokott. Pihenjünk egyet — javasoltam, s az iskoláról érdeklődtem, hogy ott bemutatta-e valakinek ezt a különleges képességét. — Persze. A 7 Lapban megjelent cikk után mindennap kanalakat hoztak az osztálytársaim — mondta. — Kicsit már untam is. A fiúk többsége azonban még most sem hisz. Azt mondják, trükk az egész. A tanárok már komolyabban vesznek. Egy alkalommal az egész tanári kar előtt kellett kanalat hajlítanom. Elég gyorsan ment, úgyhogy senki sem kételkedett. A dolognak 99 egyébként az osztályfőnököm örült a legjobban, mivel az iskola legrosszabb osztálya vagyunk, s most végre a rosszaságon - kívül valami mással is kiemelkedtünk... — A kanálhajlításon és az óramegállításon túl próbáltál-e már másra is ennyire erősen koncentrálni? —kérdeztem aztán. Mosolyog: *— Igen. Egyszer dolgozatot írtunk volna írásvetítőről. Azt gondoltam, milyen jó lenne, ha elromlana! Erre elment a fénye. Akadozott, valami történt vele. A tanár próbálta kapcsolgatni, s egy-két perc múlva sajnos, megjavult. Talán nem eléggé koncentráltam... Volt egy másik eset is, azt már szégyellem egy kicsit. Az egyik tanár a lépcsőhöz ért. Mi lenne, ha most elesne? — gondoltam, és abban a pillanatban elvágódott. Persze lehet, hogy véletlen egybeesés ... Miközben beszélt, kezébe vette a másik, általam hozott fémkanalat. Csak úgy rutinból kezdte simogatni, s egyszer csak felkiáltott: — Most! Érzem, olvad! És a kanál szemmel láthatóan hajlani kezdett. Az attrakció után összemértük az eredeti párjával. Körülbelül 3-4 centiméteres haj- lás mutatkozott a szintén nem túl vékony nyelű kanálon. — Ennél sokkal többet is szokott hajlani — mondta, és már nyúlt is a „kanálkészletem” következő darabjáért. Ez a kanálfajta mindegyiknél hosszabb volt, a nyele viszont karcsú, akár egy „táncosnő dereka”. Alig egy perc telt ed, amikor a kanál „megelevenedett”. Az eredeti párjával való összehasonlításkor 7 centiméteres elhajlást állapítottunk meg. Búcsúzásunk előtt még egy érdekességet tudtunk meg Anikóról. Édesanyja nemrégen beiratkozott egy tanfolyamra, ahol az angol Paula Horan a kézrátételes gyógyítást tanította a résztvevőknek. A tanfolyam idején azonban Némethnének másirányú elfoglaltsága akadt, s hogy a befizetett pénz ne vesszen kárba, a lányát küldte el az úgynevezett Reiki tanfolyamra. „Áztán majd megtanítod nékem is!’’ — búcsúzott az édesanya Anikótól. Alikor még egyikük sem sejtette, hogy az ott szerzett képességet nem lehet csak úgy „átadogatni”, Paula Horan ugyanis valamiféle mágikus ráhatással „energiacsövet” (?) szabadított fel a résztvevőkben, akik azóta valamennyien képesek a kézrátételes gyógyításra, de „tudományukat” senkinek sem tudják megtanítani... — Paula Horan „beavatkozása” előtt hiába tettem rá a kezem egy beteg testrészre, semmit sem éreztem — magyarázta Anikó. — Azóta azonban megérzem a betegséget. Nem tudom máshoz hasonlítani, csak mintha a tűzre, tett olaj pattogását érezném ilyenkor. Egyébként hiszek a természetgyógyászatban, az ufókban, sőt Istenben is ... Ennyi. Aztán elbúcsúztunk Anikótól. * Magyar Mária Az elgörbített kanál és az egyenes párja, A végénél mérve 7 centiméter a különbség Most Anikó szája görbült le: „Ennél sokkal többet is szokott hajlani.. .** Fotó: Gajdács János Levélváltás egy interjú ürügyén A közelmúltban Tótkomlósról, Tejsi Mihálytól kaptunk levelet, melyben október 19-i „Rendkívüli kongresszusra készül az MSZDSZ” című cikkünkre reagált. Szóvá tette, hogy István Anna, a jelenlegi MSZDSZ országos választmányának tagja nyilatkozatában arról beszélt, hogy le kell cserélődni a régi garnitúrának, hiszen életkoruknál fogva nem győzik energiával a régi választmányi* tagok a megsokszorozott feladatokat. Tejsi Mihály levelében megkérde- • zi: „István Anna is régi választmányi tagnak érzi magát? Már ő sem bírja ellátni a szlovák nemzetiségi feladatokat?" Olvasónk levelében sértőnek találta a „tót” elnevezést a szlovák nemzetiségre, végül megjegyezte: „Nem tudom, hogy István Anna a legutóbbi népszámláláskor milyen nemzetiségűnek vallotta magát, mert a kérdőíveken nem szerepelt olyan szó, ho'gy tót.” Tejsi Mihály gondolatait továbbítottuk a legilletékesebbnek, István Annának, aki így válaszolt: „Megkövetem a szlovákokat...” ...mert az október 19-én „Rendkívüli kongresszusra készül az MSZDSZ” címmel megjelent, Nagy Ágnes újságíróval folytatott beszélgetésemben többször is használtam a „tót” szót, mely- lyel a hazai szlovákságot neveztem meg; Szóhasználatomért azóta több helyen elmarasztaltak azok, akikkel együtt hosszú évek óta tudatosan vállalom a kisebbségi sors minden előnyét, hátrányát, örömét és fájdalmát, s több nyilvános fórumon elnézést kértem azoktól, akiket ezzel megbántottam. Mentségemül szolgáljon, hogy koromnál fogva nem találkoztam ennek a szónak pejoratív és lenéző tartalmával, viszont régi hivatalos okiratokban az anyanyelv megjelölésénél láttam alkalmazni. Ennek ellenére tudomásul veszem, hogy vannak, akik erre a szóra érzékenyen reagálnak, 6 tőlük ezúton is elnézést kérek. Ami pedig Tejsi Miska bácsinak azt a kérdését illeti, hogy „mínt régi választmányi tag, én is megértem-e a cserére?”, csak azt tudom írni, hogy a szlovák szövetség országos választmányának a rendkívüli kongresszusig nem voltam tagja. (Ez persze ellentétben sok más választmányi taggal, nem akadályozott meg abban, hogy illetékes fórumokon ne mondjam el a véleményemet.) A legutolsó népszámláláskor is szlováknak vallottam magam, ha azonban létezne olyan kategória, amely kettős kötődésemet — szlovák és magyar — fejezi ki, azt jelöltem volna meg. Levelét köszönöm, maradok „falubéli” tisztelettel: István Anna Péter András-napok Szeghalmon Ez év márciusában volt Péter András születésének 150. évfordulója. A gimnáziumalapító szeghalmi nagygazda nevét őrzi ma is a város gimnáziuma, és emlékezik meg minden évben névadójáról és alapítójáról a Péter András-napok keretében. A márciusi ünnepség- sorozat után az idei napok 1990. november 24-én kezdődnek a szegedi Tömörkény Gimnázium tanulóinak kiállításával, melyet a művelődési központban nyitnak meg. November 26-án, hétfőn 11 órakor lesz az iskola diákigazgatójának megválasztása, majd — többek között — Péter András-emlék- kiállítást nyitnak a református gyülekezeti teremben. Kedden „Azok az ötvenes évek” címmel különböző dokumentumokkal ismerkedhetnek meg a gimnázium diákjai és a vendégek, majd másnap, szerdán 11 órakor megtörténik a diákok „hatalomátvétele”. Délután 14 órakor a tanintézet könyvtára az iskola egykori, nagyhírű tanárának, Fülöp Károiynak a nevét veszi fel, ez alkalommal ünnepi könyvtári órát rendeznek. Csütörtök nagyrészt a sporteseményeké és a fakultatív programoké, délután 15 órakor pedig a Fidesz országgyűlési képviselője, Deutsch Tamás érkezik Szeghalomba, és lesz vendége a gimnáziumnak. November 30-án, pénteken a szórakozás a fő program, „András-napi vidámságok” címmel vetélkedőt rendeznek a tornateremben, megtörténik az elsősök „avatása”, Dancsó Tibor gitározik és este András-diszkó várja a tanulóifjúságot. A Péter András-napok rendezvénysorozatát számosán támogatják anyagilag, közülük a Körösmenti ÁFÉSZ butikot is nyit a napok alatt az iskolában. — s — Erkölcs az iskolában Az utóbbi évtizedekben az értékvesztés, az erkölcsi értékválság útvesztőiébe kerültünk. Van-e ebből kiút, ha igen, merre vezet az? Vannak-e követhető eszmények, milyenek napjaink nevelési eszményei? El tudjuk-e fogadni a másságöt, ha az a közvetlen környezetünkben, a nevelésben, az iskolában, a tanulók vagy éppen pedagógusok körében jelentkezik? Fel tudjuk-e ismerni a közös emberi értékeket? Tudjuk-e azokat közvetíteni? Ilyen, vagy ehhez hasonló kérdések tömege foglalkoztatja az ifjúság neveléséért felelősséget érző szakembereket. A kérdésekre bizonyára többféle válasz adható, ezért határozta el az Országos Közoktatási Intézet és a Békés Megyei Pedagógiai Intézet egy országos konferencia megrendezését a fenti címmel. A november 23-a és 25-e között Békéscsabán megrendezendő konferencián a filozófia, a teológia, a pedagógia jeles ' személyiségei — Adorján József, Honti Mária, Ludassy Mária, Nyíri Tamás, Prőhle Károly, Szigeti Jenő, Zsolnai József — előadásai hangzanak el a mintegy 200 résztvevő előtt. A konferenciának a Békéscsabai Textilipari Szakközépiskola és Szakmunkás- képző Intézet ad helyet.
