Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-17 / 270. szám
1994. november 17., szombat o Köröstáj BELPOLITIKAI ES KULTURÁLIS MELLÉKLET Csődben a szakképzés Rajtunk csak a Világbank segíthet ? A Világbank szakértői nemrégiben megvizstgáliták a hazai szakoktatás helyzetét. Megállapították, hogy az általános képzés színvonala gyenge, az ide tartozó intézmények háromnegyedében nincs, vagy csak alibi-nyelvoktatás folyik, a végzett szakmunkások alig tudnak kommunikálni, vagyis nem tudnak megfelelően alkalmazkodni a munkaerőpiac változó szükségleteihez. Mit ad a gimnázium? A jelentés megjegyzései annál súlyosabban esnek latba, mivel a sóikat emlegetett, de mindeddig késlekedő szerkezetváltás elképzelhetetlen jól képzett szakmunkások, technikusok nélkül. Az iskotaügy azonban változatlanul csak a gimnáziumokkal látszik törődni — noha az általános iskolákból kilépők .háromnegyede, jelenleg összesen háromszáz- negyvenezren, szakiskolákban tanulnak. Így sikkad el az a tény is, hogy — néhány elit gimnázium kivételével — a -továbbtanulók többre tartják a szakközépiskolákat az általánosan képző gimnáziumnál. Tavaly például országosan a -gimnáziumi férőhelyek alig több mint hatvan százalékára volt jelentkező, míg a szakközépiskolákban átlagosan két és félszeres volt a túljelentkezés. A szakképzés súlyos gondjai csak résiben származnak annak rendszeréből. Nagyobb baj az, hogy -megkezdődött a vállalatok kivonulása a szakképzésiből, részben az átalakulás, .részben a fenyegető csőd miatt. Eközben a szakképzésre hárul- a fölöslegessé vált munkaerő tömeges átképzésének feladata is, egy olyan időszakban, amikor anyagi bázisa folyamatosan szűkül. Tavaly négyszázötvenezer felnőtt vett.,részt valamilyen átképzésben, jó részük nappali oktatásra berendezkedett szakiskolában. Ugyanakkor az is tény, hogy ugyanezeket az iskolákat évente ezrével hagyják el olyan fiatal szakmunkások, akik nem választott szakmájukban, hanem munkanélküliként -kezdik felinőtt életüket. Nem tudnak alkalmazkodni A gazdasági feltételek romlása ,— helyenként ösz- szeomlása — sem feledtetheti a szakoktatás saját tökéletlenségeit. Ezek közül a legnagyobb baj, hogy zavaros az irányítás, és- ez akadálya mi-nden kedvező változásinak, de még a valóságos helyzet elismerésének is. Eddig a közismereti tárgyak ,— a matematika, magyar, történelem — a kultuszminisztérium fennhatósága alá tartoztak, a szakmai tárgyak pedig az illetékes szakminisztériumokhoz, de „természetesen” beleszóltak a képzésibe a fenntartók, a helyi tanácsok és a vállalatok is. Gyakran egyetlen -iskola 'munkáját hat- ’ nyolc felől dirigálták, s eközben még a növendékek sokféle ’ továbbtanulási, elhelyezkedési igényeinek is meg kellett felelniük. A mi- vezése során most a szakoktatás egésze átkerült a Munkaügyi Minisztériumba, , de még nem ismertek az új irányítás elképzelései. Mindenki egyetért abban is, hogy a képzés tar,talma sem megfelelő. Az alkalmazkodásit, a szakmaváltást nemcsak az igényeket egyértelműen megfogalmazó és közvetítő mechanizmus hiánya teszi lehetetlenné, hanem az is, hogy a szakoktatás túlságosan specializált. Ma nálunk 370 szakmában lehet képesítést szerezni. A gyárak, a vállalatok külön, a maguk technológiájához szabva „állítják elő” a megfelelő számú szakembert, akiket már egy másik, hasonló gyárban sem lehet átképzés nélkül foglalkoztatni. A hagyományos- kisipari szakmák jó része ismeretlen marad előttük, így nem léphetnek az önálló vállalkozói vagy kisiparosi pályákra sem. Egy ilyen hatalmas és ellentmondásos területen, persze mindennek ellenkezőjére is találunk példákat. A magyar szakmunkások, technikusok legjava versenyképes a külföldön is, főleg német nyelvterületen. Vannak olyan .technikumok, amelyek Európa-érettségit adnak, amelyekben, angol-ul, németül oktatják a vízügyi, az idegenforgalmi vagy az elektronikai ismereteket. Ebbe a néhány iskolába óriási a túljelentkezés, de négy-ötszörös a jó nevű építészeti, közgazdasági, híradástechnikai és a vendéglátó-ipari szakközépiskolákba. Távoli tervek Egésizen más képet mutatnak beiskolázás szempontjából a szakmunkásképző intézetek. Bár egyes szakmák: fogtechniiku®, fodrász, kozmetikus, cukrász, hosszú ideje a toplista élén állnak, a szakok zömére egyáltalán nem akad jelentkező. A borravalós szakmáktól eltekint-- ve ma a szakmaszerzés csak a leggyengébbek számára jelent perspektívát! De még a kettes, jó esetben -közepes eredményűek sem azért mennek szakmunkásképzőbe, mert kohászok, netán szövőnők akarnának lenni, hanem azért, mert nincs más választásuk. Valahol el kell tölteniük az időt az iskolaköteles kar végéig. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a szakmunkásképzőkben az átlagos lemorzsolódás huszonöt százalékos, sőt vannak olyan szakok, ahol a gyerekek majdnem fele nem fejezi be * tanulmányait. A szakképzésből ilyen módon — évente harmincezer olyan fiatalkorú morzsolódik le, akik legfeljebb segédmunkásiként tudnak elhelyezkedni. Hogyan lehetne mindezen változtatni? Ezt ma még senki nem tudja. Már csak azért sem, mert rej-tély, kiket és mire -kellene felkészítenie a középfokú szakoktatásnak. Nem tudjuk, hány éves fesz az általános iskola, hány éves karban és milyen alapokkal kerülnek majd a szakképzésbe a diákok. Nem ismeretes, hogy a gazdaság egyes ágazatai mennyi és miilyen végzettségű szakembert igényelnek három, öt vagy ,nyolc év múlva az ország különböző régióiban. Elképzelések , azért már vannak, sőt készülnek azok .a tervek is, amelyek a Világbank támogatását hivatottak elnyerni. A Világbank pedig — reményeink szerint — lát majd ezekben fantáziát. Nékik fontos az ügy: terméket, technológiát csak ott -lehet eladni, ahol azt használni, működtetni is tudják. Koncz Mária Információ^) Régi nóta, jól ismerjük már: -mindig gyanús az, amiről unos-un,talon beszélnék. Ilyen volt a béketábor, melynek a békességét már akkor meg -lehetett kérdőjelezni, de pié-g ilyenebb a páirtegység. Ettől ugyanis mindig akkor volt leghangosabb az egypárt, s vele összhangban a sajtó, amikor éppen az egység hiányzott. Nos és a szerkezetátalakítás! Tizenöt éve egyebet sem hallunk, mint ezt, szinte kórusban. A lesújtó valóság közismert. Sem az előző kormányok, sem a mostani nem vett annyi bátorságot, hogy az átalakítással! járó súlyos konfliktusokat (évekig húzódó nagymérvű munkanélküliség, szisztematikus átképzés, lakóhely-változtatás stb.) felvállalja. Ilyen vagy hasonló a somsa az információ fontosságának, jelentőségének. Persze -nem szóban, az ömlik, zúdul még a vízcsapból is. Nincs nap, óra, perc, hogy ne hallanánk, ne olvasnánk róla-. Ezzel szemben- viszont ott van a Fotex részvényeinek az esete. Annyit lehetett tudni róla, hogy kibocsátásra ikerül, s hogy 100 forint a névérték, ami (végre!) külön öröm, mert a kisemberek számára íg elérhető- ár. Ezzel aztán véget is 'értek az információk. -Hosszú Sorokban álltak napokon keresztül az emberek Pesten egyetlen részvényjegyzési helyen. S mint utólag kiderült, teljesen fölöslegesen, ment nem tudták, hogy Budapesten legalább tíz helyen lehetett Fotex-részvényt jegyezni. S -nem -tudom, a bennfenteseken kívül hányán rendelkeztek azzal az információval, hogy Békéscsabán is lehetett jegyezni az OTP-nél. A saját sorsán, például a kisebb-nagyoibb pénzbefektetéseken kívül, az ország sorsa is érdekli az embereket. Sokan eltűnődnek azon, mi a helyzet a -különböző nyugati politikusok álltai az utóbbi egy-két évben megígért több százmillió dolláros segélyek terén. Egyetlen újság foglalkozott a napokban ezzel- a témával, s ebből kiderült, hogy ezek ........nem segélyek, nem adományok, hanem piaci kamatozású üzleti hitelek”. Tehát meghatározott időn beiül vissza Ikel fizetni ezeket. De ez még hagyj án, mert megkötésékkel is járnak. Általában a kölcsönadó országból behozandó gépeket és berendezéseket lehet ezekből a hitelekből finanszírozni, továbbá vegyes vállalatok alapítását. Bár mindkettőre szüksége van Magyarországnak, végül is az ottani -vállalatok itteni piaci térnyerését, valamint az exporttevékenységüket segítjük. Az export növelése pedig minden országnak elemi érdeke-. E két eset a hiányos, meg a lassan csordogáló információ hiánya. Az viszont, amit valamelyik reggel a rádióban halottam, a félrevezetésé. Arról beszélt egy hölgy, hogy hathetes házvezetőnő-képzést rendeznek a külföldi elhelyezkedést segítendő, még bizonyítványt is adnak róla, s persze jó, ha a -hallgató egy cseppet értene, beszélne idegen nyélven. Egyébként sütés-főzés," a háztartási gépek kezelése, és más hasonló tantárgyakkal foglalkoznak, vagyis olyasmikkel-, amit jó tudni egy valamirevaló háztartási alkalmazottnak. Magyarul: a mindenes cselédnek. Ám ez messze áll a házvezetőnői teendőktől de a státustól is. Nehéz is elképzelni, hogy egy olyan nagy házhoz, ahol a több alkalmazott (a személyzet) munkáját külön -házvezetőnő irányítja, arra a pozícióra tőlünk várnak „nyelivhiányos” jelentkezőket. Sokkal inkább orról von szó, hogy olllcsó házimindenest szeretnének kapni. Nyugatom ugyanis drága a személyzet, s ráadásul olyat, aki egy személyben minden házi munkát ellát, nagyon nehezen lehet -kapni, -pláne megbízhatót. Fogalmam sincs, hogy a tanfolyamon miként tisztázzák ezeket a kérdéseket, vagy csak a szerződéskötéskor kerül! napvilágra. Ha kerül. így .vagy úgy, egy biztos, a házvezetőnő-képzés fellengzős cím, s félmei nf orrnál ás. Információs zűrzavarnak nevezném azt, ami az október elejei .vonatrablás ügyéiben történt, és nem történt. Em- lékezhétünk rá, hogy aznap délután kétszer bemondta a rádió, majd méla csend következett. A tévé is hallgatott, sőt a másnapi újságok is. Pár nap múlva csak egészen -röviden foglalkoztak vele, majd újból a süllyesztőbe került. S mit ad Isten, rá egy hónapra felhívás- hangzik el, amiben a rendőrség kéri a segítséget a három ilyen -meg ilyen gyanúsított megtalálásához. Olyan az egés-z, mi-nit egy félresikerült krimi, megtoldva ázzál a kérdéssel, vajon miért kellett egy hónapos gondolkodási -idő ahhoz, hagy a lakosság segítségét kérjék. Aki ezzel az információval .rendelkezik, jelentkezhet. Vass Márta Kitekintő Anyasági kereset Fehérek közt egy európait Kalifornia egyik kórházának szülészetén fekszik, alszik, sir, eszik egy néhány hónapos baba, aki — mint a sorolt emberi tünetek igazolják — átlagbébi. És mégsem az. Christopher Michael abban különbözik a társaitól, hogy szüleinek száma három. íme, a történet. Mark és Crispina Calvert házasságát nem koronázta gyermekáldás. Orvosi tanácsra a mesterséges megtermékenyítés látszott célravezetőnek. így tehát a női ivarsejtet a férfi ivarsejttel, lombikban megtermékenyítették. Aztán találtak egy 29 éves „béranyát”. Anna Johnson 10 ezer dollárért vállalta, hogy kihordja a magzatot. Az üzlet megköttetett. A baj akkor kezdődött, amikor apótanya — az igazi anyák ősi jogán — elnevezte gyermekét. Így tehát Mathew megszületett. A Calvert családnak viszont Christopher született, minthogy magukénak tartották az anyaságot és az apaságot egyaránt. A kórház szerint a legjobb, ha üresen hagyják az anyakönyvi kivonat megfelelő rovatát. Döntsön a bíróság. De természetesen nem a névadásban, hanem hogy kié a gyermek. A fcét fél ügyvédei munkához láttak. A bíróságra tehát nem kis feladat vár. Azt kell eldönteni, hogy etikai vagy jogi szempontokat részesítsenek előnyben. Hogy a genetikai bizonyíték az erősebb, vagy az anyaméhben töltött 9 hónap. „Egyetlen dolog biztos — nyilatkozta New York állam tudományos intézetének igazgatója —. az, hogy nincs értelme apáról-anyá- ról beszélni, ha a szülők száma három." A birákon a világ szeme. De kiváltképpen Amerikáé, minthogy 2 és fél millió meddő házaspár várja a segítséget. Szép jövő elé néznek a jogászok! Szeptember 14., este, a Nagy Fehér Atya (Ion Iliescu elnök) beszél hozzánk, hozzám is, aki szégyenkezve vallom be, hogy most valahogy nem hallom azt a csodás, szinte mennyeinek ható orgonamuzsikát, harsonát, amelyet még januárban is ott hallottam kísérőzeneként a hangjában. Pedig mondom, hogy a Nagy Fehér Atya -hozzám is szól, amennyiben az egész népbe magam is beleszámítódom. Ha már őszinte akarok lenni, azt is be kell vallanom, hogy a Nagy Fehér Atyát hallgatva, profán gondolataim támadtak, ugyanis.. .• Ugyanis nem tehetek róla, mert látva az előre megírt kérdéseket és válaszokat, az az érzésem támadt, hogy ezt a képet már láttam valahol. Nem tudom, mi táplálta ezt a gyanúmat, de mintha valamikor a „spontán” megnyilvánulások is így zajlottak volna le, és az akkor még korántsem szabad tévé minden adást ún. play- beck-ben közvetített. A Nagy Fehér Atya beszél. Hozzám is. akinek a lelkében az Istennek sem kezdenek csilingelni a kiscsengők, amikor meghallom a Nagy Fehér Atya szájából a szent igét, hogy demokrácia. Tudom, bűnt követek el a Nagy Fehér Atya ellen, aki hozzám is szól, amikor ezt a szent igét tisztátlan lélekkel közelítem meg azáltal, hogy (kimondhatom egyáltalán?) nem értek egyet a Nagy-Fehér Atya által tulajdonított magyarázattal, töltettel, ugyanis ö szerinte a demokrácia a többség hatalmát jelenti. Hááát... Atyám, bocsásd meg az én bűnömet,' de vannak esetek, amikor a többség éppen többségi mivoltánál fogva (lehet szó erőről is),. megszerzi a hatalmat, akkor az már demokrácia? Szóval, a többség véleménye a meghatározó, a döntő, és ha valaki mást akar, az egyenesen a demokráciára tör? Egy másik, kevésbé híres Fehér Atya, polgári nevén Borisz Jelcin, mondotta tavaly, hogy az igazi demokrácia az, amelyik nem veti el a kisebbség nézeteit sem, mert azok nem minden ok, cél és szándék nélkül nem értenek egyet a többséggel, hanem mert okuk van rá, és azáltal, hogy a többség határozatát veszik figyelembe, őket már eleve kirekesztik a demokráciából. Ez csupán csak az egyik kételyem, amely kiűzte fülemből a kötelező orgonamuzsikát, de van más is; történetesen az, hogy a Nagy Fehér Atya kijelentette, hogy' ő mindenkivel jóban szeretne lenni, minden párttal szóba állni és ... És aztán bölcsen hallgatni, rábízni a dolgok alakulását az adminisztrátornak nevezett Gondviselésre (esetleg más néven is illethető ez az intézmény), de ő nem avatkozik bele, még akkor sem, ha kérik rá. A Nagy Fehér Atya beszél. Még hozzám is szól, amikor szelíd hangon, de feddő szóval illeti a szélsőséges sajtót. Mérhetetlen jósága abban is megnyilvánul, hogy nem nevezi néven a bűnösöket ország, világ előtt, nagylelkűségében feloldozza bűnei alól a tévét és a Róm- pres hírügynökséget, mert őket meg sem említi, csupán a sajtót. A Nagy Fehér Atya beszél, hozzám is szól, amikor jószomszédi látogatásáról beszél, és gyarló módon a fülemben most sem szólal meg a harsona, pedig olyan szomszédnál járt, akinél igazán boldogan él Koszovó kié* kertiében a farkas és a bárány. A Nagy Fehér Atya beszél. hozzám is szól, s én még mindig nem tudom, hogy mosolyában nincs-e-véletlenül valami..., valami, ami esetleg Milosevics Atya intelmeiből ragadt rá. Hallgatom \ Nagy Fehér Atyát, s közben olyan boldog »vagyok, mint aki „lát ma itt (fehérek közt) egyeu- rópait”, mert olyan román barátra tettem szert, aki szívesen beszélt velem magyarul, miközben én románul szóltam hozzá. A Nagy Fehér Atya beszél, hozzám is szól, > s fülemben' zsolozsma helyett olyan profán dolgok zengenek, hogy Európát előbb magunkba kell szívnunk, európaiakká kell válnunk ahhoz, hogy befogadjon bennünket, ahhoz, hogy végre otthon érezhes- sük magunkat. Balogh László Brassói Lapok
