Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-15 / 268. szám

1990. november 15., csütörtök Mit olvas a hírlapkézbesítö „fltfutom a Népújságot, másra Nem mi hiányoztunk az iskolából... Nemzedékünket az iskolában válaszolni tanították meg — és nem beszélgetni. Ada­tokat, évszámokat, definíciókat sulykoltak belénk és kértek számon tőlünk; azt dí­jazták, aki hibátlanul, folyékonyan fel­mondta a leckét. Gondolkodni, kérdezni, kételkedni, önálló véleményt mondani nem tanítottak meg; vagy nem eléggé, és ha mégis, azt csak egy-két kivételes tanár- egyéniségnek, rátermettségének, bátorsá­gának köszönhettük. Nem volt jellemző — sajnos —, hogy óráinkon az ismeretek át­adásán túl a dolgok mögötti mélyebb ösz- szefüggésetore rávilágítsanak, hogy a diák időben belekóstolhasson a rádöbbenés, a felfedezés, a tudás örömébe. Merthogy a tudás sem volt rang, nem volt méltóság, nem övezte társadalmi megbecsülés. Azt hiszem, nemcsak én hiányoztam, amikor a szabadság, az önmegvalósitás és a siker lett volna a kötetlen beszélgetések témája. Nyilvánvaló, hogy inkább ezek a témák hiányoztak az úgynevezett poro­szos, katonás és .túlfegyelmezett oktatási rendszerből. Határozottan és mereven el­különített tantárgyakat tanultunk az ál­talános iskolában, és csak évek múltán láttuk meglepetten — ha szerencsénk volt a gimnáziumban vagy az egyetemen —, milyen szoros összefüggések vannak pél­dául egy ország földrajzi adottságai, gaz­dasága és kulturális hagyományai között. Teljesen szétválasztva foglalkoztunk a különböző népek történelmével, irodalmá­val, ahelyett, hogy bizonyos korszakok Európáját vagy a nagy világot tartottuk volna szem előitt. S milyen nagy kár, hogy a magyar történelem sorsfordulóit is ál­talában mint valami önálló fejezetet, egyedi tragédiát „tálalta” a tankönyvünk, nem az egyetemes összképben helyezte el. Voltak, persze mindannyiunk életében voltak olyan bölcs tanárok, akik egy tör­ténelmi dátumot vagy verset a hozzá tar­tozó szőkébb hazai és tágabb nemzetközi kontextussal együtt magyaráztak, tártak, elénk, akiknek örökre hálásak leszünk, mert megtanítottak gondolkodni, rádöb­bentettek összefüggésekre, és minden fel­ismerés felejthetetlen élmény. Tisztelettel érzünk emlékezetünkben olyan pedagógu­sokat, akik a tanításon kívül nevelni, ala­kítani tudtak, akik igazán hatottak ránk. Ezek a legnagyobbak feltétlenül megtalál­ták a módját annak, hogyan lehet és kell a gyerekkel személyié szabottan bánni. A jobbakra jutott külön idő, külön energia, megkapták azt a bizonyos pluszt; a gyen­gébbekre meg külön türelem, felfedezték bennük is az értékeket, a képességeket, amelyeket érdemes volt előcsalogatni, fej­leszteni. Hogy mennyi fölöslegeset megtanul­tunk?! Mi mindent, amire sosem volt szükségünk, aminek sosem láttuk hasznát? Vagy azért, mert oly távol esett későbbi szakmánktól, egész életünktől, vagy azért, mert tankönyvünket egyszerűen leköröz­ték a világban zajló rohamos változások. Ha belegondolunk, mit tanultunk például a két szemben álló világrendszer, a szo­cializmus és a kapitalizmus feloldhatatlan ellentétéről, a fejlődő és a hanyatló or­szágok gazdaságáról, vagy műelemzésként eszmei mondanivalókról, filozófia címszó alatt a filozófia egyetlen irányzatáról... De inkább ne gondoljunk bele! A mai utcákon járva, öltözködésünket, autóinkat, boltjaink kínálatát nézegetve, az újságosstandokat böngészve, a műhol­das tévécsatornákat kapcsolgatva nincs értelme a régi, elavult tankönyvek igazát kutatni. Álmainkról mára lehullott a le­pel. A naptárainkat átírták, nemzeti ün­nepeinket átrendezték, utcáinkat átke­resztelik; reménykedjünk abban, hogy a tankönyvek is sorra kerülnek. Addig meg marad a remény, hogy mindenhol és min­denkor akad néhány vállalkozó szellemű pedagógus, aki... Az egész társadalom szenved a válság­tól: a gazdaság, a kultúra, a lapkiadás, minden. Miért lenne ez alól — hiszen nem is lehet .— kivétel az oktatás?! Csak­hogy a kesergés nem vezet sehová. S ha már tudjuk, hogy melyik az az irány, amerre elindultunk, amerre haladni aka­runk, sőt, érvényes „jogosítványunk” is van már (az Európa-tanácsi tagság), mi­ért nem közlekedünk azokon a nemzet­közi utakon? Ott nem szégyen gyakorolni, talán még ismételni sem. Ott ugyanis nem most kezdik, hanem már több évtizedes hagyományai vannak a párbeszédes is­kolának, a szabadságra és sikeres életre nevelésnek, a magabiztos, nemzeti múlt­jukat és egyéniségüket büszkén vállaló fiatalok útnak imdításámak. Niedzielsky Katalin Ami egy alapítványba „Felejthetetlen két hét volt, Aki csak ismeri Pacsika András hírlapkiosztót és kézbesítőt, pláne közelebbi ről, az tudja, hogy a cím­beli jelszó rá igazán érvé­nyes. Munkában aztán mindig volt, van, és előre­láthatólag lesz is oőven ré­sze. Mert igen dolgos a ter­mészete, és körülményei is olyanok, hogy szüksége van rá. — De hogyan és mikor kezdődik a napja a békés­csabai hírlaposztályon? — Nekem, a vasárnapot kivéve, minden áldott nap reggel négy órakor. Éjsza­ka és hajnalban érkeznek a lapok, melyeknek a kiosz­tása hivatalosan két óra hossza lenne, de mindig több, a késések miatt. Ha valahol „helyzet” van — például .tavaly a román for­radalom, most nemrég a taxisblokád, vagy a hajlék­talanok —, azt mi megérez- zük. De csodálatos: „hely­Naná, majd a Magyar Televízió műsorszerkesztősé­gének ne volna annyi süt- nivalója, hogy a világszerte — nálunk is — oly népsze­rű filmszínésznek, Dustin Hoffmannak a filmjeiből so­rozatot indítson! Gondolom, a legtöbb olvasó megérti a „naná!” kezdést. Ezt a nem éppen elegáns kiszólást ő, illetve az Esőember című remek filmjének telibe ta­láló magyar fordítója hozta újra divatba széles e hazá­ban. A sorozat november 3-án kezdődött, az 1-es prog­ramban. az Éjféli cowboy vetítésével, aztán követke­zett a Diploma előtt. A fil­mek további sorrendje még nem dolt el, de az biztos, hogy a következő alkotáso­kat láthatjuk: Alfredo, Alf­redo, John és Mary, Kra­mer kontra Kramer, Ara­nyoskám, Marathon életre- halálra. A válogatás markánsan bizonyítani fogja, milyen sokoldalú művész Hoffman, mennyire otthonosan mozog a legkülönbözőbb figurák bőrében. Hogy valójában milyen? Egy amerikai lap írta róla: „Kicsi, mindössze 168 centiméter. A haja mint egy kambodzsai háza­ké szalmateteje. Az álla és az orra; egy 1948-as Chev­Balatonlellén.. Fotó: Kovács Erzsébet zet’ ’nélkül is késik például a Népújság, és pont Csa­bán, mint a múlt hét pén­tekjén és szombatján tör­tént, no, meg máskor is elő­fordult. Ugye, nem harag­szik, hogy ezt is megmond­tam. — Persze, hogy nem, hi­szen azt akarja — gondo­lom — alátámasztani, hogy ilyenkor később indulhat­nak ki a kézbesítők. — Igen, erről van szó. Ilyenkor mindenkinek el­húzódik a munkája, s a né­pek meg türelmetlenek, várják az újságot, s közben a hivatalosan ötórás kézbe­sítési idő megnyúlik a ben­ti várakozással. — Ügy tudom, 15 éve végzi ezt a munkát. — Igen, előtte meg épp ennyi ideig kereskedő vol­tam. Fűszer- és csemegés, ez a tanult mesterségem. Addig feszt talpon voltam, most meg biciklin. Egyik rolet alkatrészei. A szeme kitömött sólyomra emlékez­tet. Mindez bizony zavaró — az első pillanatban. Az­tán játszani kezd, és elemi erővel keríti bűvkörébe a közönséget.” Hogyan lehet valakiről ilyeneket írni? Vagy olyanról szabad, akiért nem kár, ha ki is nevetik, vagy olyanról, akit annyira szeretünk, hogy semmi sem árthat néki, A gátlásos, a nőket imá­dó, de társaságukban fél­szeg fiatalembernek, mire elvégezte Lee Strasberg hí­res színészképző iskoláját, a pszichológusok megnövel­ték önbizalmát. Olyannyira, hogy sikelrrel játszotta meg a nőfalót. 1958-ban kapta meg a diplomáját, és a Broadway-n játszott szere­peivel hamarosan felhívta magára a figyelmet. Jöttek a filmajánlatok, először kie­sebb szerepekre, majd Jack Nicholson neki adta a Dip­loma előtt főszerepét. Két évre rá elnyerte az Oscar- díjat, a Kramer kontra Kra­mer főszerepéért. Azóta évente átlag egy filmet for­gatott, a mostani sorozatban szereplőikön kívül a többi között ide tartozik A kis nagy ember, Az elnök em­berei, az Agatha, a Pillan­gó, az Esőember. nincs időm” sem leányálom. Este nyolc­kor már bizony elalszom a tévé mellett. — Ez nem is csoda, mi­kor mindennap a hajnalok hajnalán kel föl, és azt mondják a kollégái, hogy munka után jön még min­dig az újabb munkája. — Van benne igazság. Az elmúlt évben is rengeteget dolgoztam. Édesanyám be­költözött vidékről az Erdé­lyi sorra, a házhoz hozzá­építettünk. volt bontás, újí­tás, s a szakmunkák zömét is én csináltam. A mama 80 éves, mindennap viszem az -ebédet neki, bevásárolok, ellátom a ház körüli mun­kát. Mi meg az Ör utcában lakunlc, elég távol tőle. — Ügy tudom, szomba­ton kettős születés iiapot tartottak... — Igen, az édesanyámét, s a legkisebb, a négyéves fiamét. Remekül sikerült, boldogok voltunk, s egy csöppet én is megpihentem. — De hát, soha nincs ki- kapcsolódás? — Nézze, ha a szabadsá­got itthon tölti az ember, akkor nem tud pihenni. Ez a nyár volt csak kivétel. Tizenöt év után kaptam végre egy beutalót, méghoz­zá családosat, és így a ki­csi fiút is magunkkal vit­tük Balatonílellére. Felejt­hetetlen két -hét volt mind­hármunknak, és nagyon rám fért! — Visszatérve a szakmá­ra, olvas-e újságot az újsá­gos? — Alig. Átfutom a Nép­újságot, másra nincs időm. Pedig imádok olvasni. Há­romszáz kötetes a könyvtá­ram. s csak „lopva” olvas­tam el a könyveket. — És a népek, olvas­nak-e? — Igen. Amikor kezdtem, a körzetem 400 családja 160 Népújságot fizetett elő,- ez a szám most 305. És még hozzájön az árus példány. Csak ezek a mindenféle ár­emelések ne lennének ... És ezekhez most hozzájön a Népújságé is, ami eddig a legolcsóbb volt. Ez sokat számított a népszerűségében. — Ügy általában milyen­nek látja a jövőt? — Csak abban bízom, hogy a gyermekeimnek már jobb lesz. Karrierje, tehát, mond­hatni. zökkenőmentesen ívelt felfelé. Magánélete kevésbé volt zavartalan. Z 969-ben vette feleségül Anne Byrne balett-táncosnőt, akitől Jen­nifer Célia nevű leánya született. Tíz évig tartott ez a házasság. Hoffmant egy ideig gyakran lehetett együtt látni Charlie egyik angyalával, Kate Jackson- nal. Aztán megismerkedett a 25 éves Lisa Gottsegen- nel. A világsztár nyomban beleszeretett a nála 18 év­vel fiatalabb, frissen dip­lomázott jogásznőbe. A kö­vetkező nyáron összeháza­sodtak, egy évvel később született Rebecca leányuk. A művész ki-kirándul a színpadra. Nagy sikerrel játszotta például Az ügynök halála Willy Lomanjét. „Kezdő színész koromban folyton azt hallottam, hogy .született kamasz’ vagyok. Meg azt, hogy ha majd be­érek, betöltőm a negyvenet, akkor kapok igazi karakter- szerepeket. Most pedig sze­retném megőrizni a fiatal­ságomat, ameddig csak le­hetséges” — nyilatkozta. Nos: a karakterszerepek so­rát eljátszotta már az idén 53 esztendős művész. De ka- maszos báját is jórészt si­került megőriznie. Ma már az élvonalban van, a leg­jelentősebb filmszínészek között. Hogy méltán, arról meggyőződhetünk a filmjei­ből készült sorozatból Is. Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt az a tarka utcakép, amellyel mos­tanában találkozhatunk jár- tunkban-keltünkben szinte mindegyik magyarországi vá­rosban. Ez a fajta változás Békéscsabát sem kerülte el. Menjünk csak végig a Ta­nácsköztársaság útján, vagy a Szent István téren. Egy­mást érik a könyvárusok, újságos ipavilonok, divatcik­keket, ajándéktárgyakat kí­náló asztalok, bódék. Termé­szetesen minden „műfaj” képviselteti magát. Az egyik bódékirakatból még pornó­sztárok mosolyognak ránk, a másik asztalnál már a bib­liát lapozgathatjuk. Ez utóbbi helyen elidőzök. Szent István tér 10. Kis asz­talka. teli vallásos tárgyú könyvekkel, kegytárgyakkal, karácsonyi naptárral és így tovább. Az eladók fiatal cserkészek. Az asztal mellett tábla, amelyen nagyjából ez áll: A KÁNON-alapítvány támogatni kívánja a hátrá­nyos helyzetű gyerekeket, és segít létrehozni Békéscsabán egy keresztény szellemű is­kolát. A KÁNON-alapítvány tör­ténetével már benn, az öku­menikus könyvesboltban is­merkedtem meg, itt, a Szent István tér 10. szám alatt. Beszélgetőpartnerem Kárpá­ti László katolikus lelkész. — Békéscsabán a ’80-as •évék elején alapítottuk meg a Fiatal Keresztények Csa­ládi Körét — mondta. — A kör azután létrehozta a KÁ­NON (Keresztények Általi Nívós Oktatás-Nevelés) ala­pítványt, amelyet ez év már­ciusában jegyeztek be. A célt meg sem kérdezem, hiszen azt már megtudhat­tam az utcai tábláról. Egy­két dolog azonban érdekelne alapítványhoz, illetve hogyan kerülnek kiscserkészek az ut­cai eladóasztalhoz? — Az alapítványunkat többen is támogatták, de még mindig kevesen ahhoz, hogy abból a kitűzött célunkat megvalósíthassuk — hallhat­tuk a választ. — Ezért gon­doltunk arra, hogy összeköt­ve a hasznost a kellemessel, létrehozzuk ezt a boltot. „Kellemes”, hiszen Békés­csabán ez az első ökumeni­kus bolt, és hasznos, hiszen ez egy olyan vállalkozás, amely segítségével — számí­tásaink szerint — kicsit nö­A boltban minden felekezet vallásos tárgyú könyvei, kegytárgyak, képeslapok, sőt cserkészfelszerelések is kap­hatók. És ami más boltok­kal szemben új: itt hét­végén is lehet vásárolni Fotó: Oái Edit belefér vélni lehet az alapítvány­pénzt ... A cserkészekből pe­dig úgy lettek eladók, hogy a KÁNON-alapítvány egy békéscsabai cserkészcsapatot is fenntart. (A csapat Már­ton Áront választotta név­adónak.) Nos, közülük vál­lalkoztak néhányan erre a feladatra... Utoljára a leendő keresz­tényiskoláról esik szó. Van­nak-e már erre vonatkozó, konkrét terveik? — A korábbi városi ta­náccsal megszakadt a párbe­szédünk, s mint mindenki, mi is az új önkormányzatra vártunk — felelte Kárpáti László. — S bár mindeddig velük még nem vettük fel a kapcsolatot, azért van egy­két konkrét elképzelésünk. Például az, hogy 1991 szep­temberétől már mindenképp működtetni szeretnénk ezt az iskolát. Természetesen külön iskolát nem tudunk építeni, ezért úgy tervezzük, hogy valamelyik már meg­levő iskolába — amelyik be­fogad —, vinnénk be ezt a szellemet. Egyelőre csak egy osztállyal indulnánk, bízva abban, hogy később növek­szik az érdeklődés. Egy elő­zetes felmérésben százhetven család és 30 pedagógus tett elvi nyilatkozatot arról, hogy támogatja elképzelé­sünket. Az iskola egyébként a 4+8-as szisztéma szerint működne, azaz négy elemi után egy nyolcosztályos gim­náziumban folytathatná ta­nulmányait ugyanaz a kö­zösség ... A KÁNON-alapítvány —a fenti célok érdekében — to­vábbra is várja a támogató­kat. Számlaszámúk: OTP Bé­kés Megyei Igazgatósága, 269-98002-619-5092; deviza­számlaszámunk: B 051909. M. M. még. Például, hogy mi köze Erdős Márta van a boltnak a KÁNON­Vass Márta Dustin Hoffman-sorozat a televízióban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents