Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-15 / 268. szám

1990. november 15., csütörtök Már a start pillanatában Levegő után kapkodó önkormányzatok Éppen egy hónapja annak, hogy faluban, városban lezárultak a szavazóurnák, véget ért ,'egy korszak, meg­szűnt az erős központi irányítás elvén alapuló, szovjet típusú tanácsi rendszer. Az újonnan megalakult helyi önkormányzatok látványos külsőségek nélkül — kivéve néhány viharos polgármester-választást —, szinte észre­vétlenül kezdték meg munkájukat. Egyelőre nem is ér­zékelhető, hogy társadalmunkban új rendszer, új eszme, az önkormányzatiság kezdi bontogatni szárnyait. Az'ön- szerveződésen alapuló helyi hatalomgyakorlás nyilván­valóan csak akkor ér el eredményt, ha a választók és a választottak újfajta szemlélettel, gondolkodással és cse­lekvéssel szabályozzák szűkebb hazájuk ügyeit. Az em­bereknek mostantól meg kell szabadulniuk attól a be­idegződésüktől, hogy minden lépésüket felülről irányí­tották, s {központi elosztással, irányelvekkel határozták meg egy-egy település jövőjét. Az önkormányzatokról szóló törvény megadja a jogszabályi keretet, lehető­séget a kisebb közösségek önállóságához, a helyi ha­talomgyakorláshoz, a sza­badsághoz. Társadalomku­tatók, szociológusok bizo­nyosan többféle vizsgálatot, felmérést végeznek a közel­jövőben arról, kialakult-e, s ha igen, hogyan érhető tet­ten, milyen ütemben fejlő­dik az önszerveződés, az önigazgatás iránti emberi, közösségi igény. Hogyan for­málódik az önkormányzati­ság követelte új kapcsolat- rendszer a helyhatóság és a lakosság között? A kezdet mindenesetre ve­gyes képet mutat. Jogi le­hetőségek az egyik oldalon — korlátok, terhek a mási­kon ... Legyen mozgástér! „Az önszerveződés termé­szetes igény, csak legyen hoz­zá mozgástér” — mondotta közelmúltbeli találkozásunk­kor Szilágyi Menyhért, Csor- vás polgármestere. A 6500 lakosú nagyközségben egy ideje láthatóan megindult a „belső mozgolódás”, sorra alakulnak a civil szerveze­tek, terebélyesednek a kö­zösségek. A régiek mellett — mint a helyi önkéntes tűzoltó-egyesület — újak, s nem kevésbé fontosak jelen­nek meg. Az ipartestület, a pedagógusok körében alakult szakmai szervezet hamisí­tatlan önkormányzati elvek­kel működik, csakúgy, mint a tömegsportcélokat szolgáló magán-sportegyesület. Fel­lendülőben vannak az ifjú­sági, az agrárklubok, alaku­lófélben a fiatalok testépítő csoportja. A kis közösségek csírái te­hát megvannak. A kezdeti lépésekhez támogatást is kapnak a helyhatóságtól, hi­szen egyértelmű a cél: ki­mozdítani a holtpontról a közéleti befelé fordulást. Könnyen lehet, hogy az a település nyer csatát, amely a leghamarabb olvasztja fel az állampolgári passzivitás jegét. Az önkormányzatiság ugyanis feltételezi a sokol­dalú kapcsolatrendszert, ál­landó együttműködést a la­kossággal. Az első lépés tehát: meg­találni a csatornákat az em­berekhez. „Semmit se döntsünk róluk, nélkülük!” Van egy alapelv, amit C6orváson még a tanács- rendszer idejében igyekezett megvalósítani Szilágyi Meny­hért (a polgármester koráb­ban 15 esztendeig tanácsel­nökként dolgozott a nagy­község élén). „Semmit ne döntsünk róluk, nélkülük!" S igaz ez fönt, a Parlament­ben (azaz, nem árt, ha egy döntés mellett élvezik a vá­lasztók támogatását), és ki­sebb közösségekben is. A tizenhárom csorvási képviselő felosztotta egymás között a „terepet”, ponto­sabban, a települést, kiala­kítva ezzel a területfelelősi rendszert. Tették ezt azért, mert a kislistás rendszerrel megszűntek a választókerü­letek, élő kapcsolatot pedig ekkora településsel egy kép­viselő aligha tarthat. Mind­emellett igyekszenek kiépí­teni egy, a -már megszokott szavazókörökhöz kapcsolt fórumrendszert is. így, a ki­sebb területi egységekben ta­lán könnyebb mozgósítani a lakosságot. Harmadik talál­kozási pontként rétegtalál- kozókat szerveznek fiatalok­nak, értelmiségieknek, ipa­rosoknak, a mezőgazdaság­ban dolgozóknak, ily módon ismerve meg egy-egy cso­port helyzetét, igényeit, ter­veit. „Nem kevésbé fontos, hogy minél több nyitott ta­lálkozási lehetőséget nyújt­sunk a helybélieknek — mondja a polgármester. — Meghirdettük, hogy csütör­tökönként egy-egy képviselő fogadja a lakossági ötleteket, javaslatokat, bírálatokat. A régi fogadóóra-rendszerhez hasonlóan az önkormányzat szakértői is rendelkezésre állnak." Nem váltja meg a világot Van azonban a törvény­nek néhány olyan rendelke­zése, amelyhez Szilágyi Menyhért nem fűz nagy re­ményeket. Az úgynevezett közmeghallgatás intézményé­vel a jogalkotó azt kívánja elérni, hogy a képviselő-tes­tület évente legalább egy­szer meghallgassa az állam­polgárok és a helyi szerve­zetek közérdekű kérdéseit, javaslatait. „Attól tartok — véli a polgármester —, ez a megoldás nem váltja meg a világot." Az sem mai ta­lálmány — de mostantól kü­lönösen fontos —, hogy min­den testületi ülésen módot kell adni a kérdésfeltevésre, a véleménynyilvánításra. Ez persze feltételezi, sőt, meg­követeli a nyilvános ülése­ket. A jogszabály a helyi nép­szavazást, népi kezdeménye­zést is rögzíti. Csorváson vi­szont szerencsésebbnek tart­ják, ha az éves munkaprog­ram összeállításánál van je­len a lakosság, a pártok, az egyház és minden szervezet képviselője, hogy elmond­hassa, milyen ügyekben vár­nak döntést, megoldást. Kö­zös elképzeléseken, akaraton nyugvó programot készít­hetnek így. A helyi népakarat érvé­nyesülésének mindenesetre alapfeltétele a nyitottság, amely egyszersmind bizal­mat is jelent. Csorvás sze­rencsés helyzetben van ilyen szempontból, hiszen a vá­lasztók — országos átlaghoz képest is — meglehetősen magas aránya, 51,9 százalé­ka, szavazott legutóbb. Ahhoz persze, hogy egy önkormányzat jól működjék, sok minden kell. Kell — és nem lehet eleget hangsú­lyozni —, hogy a képviselő- testület igyekezzen „ember­közelben” dolgozni. Lássa­nak bele a munkájába, fedje fel a lapjait, segítse a la­kosságot, ezáltal megnyerje támogatását. A felelősség természetesen visszafelé is érvényes; ha a lakosság az első pillanattól ott lehet a célok közös formálásában, a közvetlen részvétel megfon­toltságot, következetességet • és a megvalósításban is egy­séges akaratot kíván. Szlalomuzás a jogszabályok küzütt Az önkormányzatok kitel­jesedésének persze nemcsak emberi korlátái lehetnek, sőt, jelenleg sokkal erőseb­bek a jogi akadályok. Hiába deklarálja ugyanis a tör­vény, hogy az önkormány­zat mindent megtehet, ami jogszabályt nem sért, a hely­hatóság egyelőre netn tehet mást, mint szlalomoziik a re­gulák között. Több mint 2 ezer jogszabály befolyásolja — még ma is! — a tevé­kenységét. A másik oldalon ugyanak­kor még mindig hatalmas űr tátong. A Parlament máig adósa a helyhatóságoknak jó néhány, a működés feltétele­it rögzítő törvényekkel. Nem szavazta meg az államház­tartási törvényt, amely a Kevesebb búzát vetettek KGSI-bankok: dollárelszámolás Némileg módosult az őszi Babonák vetésterülete, ám erre az átrendeződésre szá­mítani lehetett — tájékoz­tatták az MTI-t a Földmű­velésügyi Minisztériumban. Az őszi vetések országszerte befejeződtek, az eredmények összesítéséből kitűnik: a bú­za vetésterülete némileg csökkent, míg más gabona­féléket ősszel nagyobb terü­letre vetettek, mint az el­múlt évben. Tavaly ősszel 1,22 millió hektárra vetettek búzát a mezőgazdasági termelők, de az idén kevesebbel is beér­ték: mindent egybevetve, 1,18 millió hektáros területen ke­rült földbe a kenyérgabona vetőmagja. Ezzel szemben mintegy 25 ezer hektárral gyarapodott az árpa vetéste­rülete, alighanem azért, mert a gazdaságok ezt a növényt takarítják be a legkorábban, és így viszonylag gyorsan jutnak abraktakarmányhoz, amivel pótolhatják az addig­ra minden bizonnyal alapo­san megfogyatkozó kukorica­készletet. Az árpatermesztés iránt egyébként évek óta nö­vekszik az érdeklődés, a ter­melők két év alatt mintegy 60 ezer hektárral gyarapí­tották a termőterületet. Rozs­ból ezer hektárral vetettek többet, mint tavaly, összesen 95 ezer hektárt. Tizenhatezer hektárral emelkedett az őszi káposztarepce termőterülete, amely elérte a 15 ezer hek­tárt. Az őszi vetések egyik jel­legzetessége volt, hogy a ter­melők a drágább, úgyneve­zett fémzárolt vetőmag he­lyett szívesen alkalmaztak saját szaporítóanyagot, mi­vel ez számukra lényegesen olcsóbb. A KGST két pénzintézete — a Nemzetközi Együttmű­ködési Bank és a Nemzet­közi Beruházási Bank — ja­nuártól áttér a dollárelszá­molásra. Erről várhatóan de­cemberben írják alá a vég­leges megállapodást a tagál­lamok képviselői Moszkvá­ban — mondotta az MTI- nek Hárshegyi Frigyes, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnökhe­lyettese. Mindkét pénzintézet to­vábbra is működni fog, ugyanis tevékenységük a nemzetközi pénzpiacokon is­mert, könnyebben és jobb feltételekkel jutnak hitelek­hez, mint a tagországok bankjai. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy továbbra is úgy működhetnek, mint ed­I dig. Valószínűleg a Nemzet­közi Együttműködési Bank — amely elsősorban a keres­kedelmi kapcsolatok finan­szírozására alakult — műkö­dése változik jelentősebb mértékben. Ez a pénzintézet továbbra is gondozni fogja az eddig kihelyezett hitelál­lományt, ám azt el kell dön­teni, miként vehet részt a kereskedelemmel kapcsola­tos pénzügyi elszámolások­ban, valamint hogyan bővít- hetné a konvertibilis elszá­molású hitelezést. Csaknem változatlan ma­rad a Nemzetközi Beruházá­si Bank tevékenysége. Ez a pénzintézet eddig konverti­bilis valutában és transzferá­bilis rubelben egyaránt nyúj­tott hiteleket, ám ez utóbbi­ak mindinkább visszaszorul­tak. A transzferábilis rubel­ben adott kölcsönök felhasz­nálhatósága ugyanis megle­hetősen körülményes volt. központi és a helyi költség- vetés közötti kapcsolatrend­szert biztosítja. Hiányzik a jövő évi költségvetés egyik fontos eleme, az adószabá­lyozás. Félő, ha nem kellő előkészítés után vezetik be, olyan lesz, mint a tehó volt annak idején. Nem beszélve arról, hogy már most fel kel­lene vázolni a lehetséges forrásokat, a felvállalható terheket. S akkor nem szól­tunk még az önkormányzati tulajdont rendező törvény­ről, amely még körvonalai­ban sincs megfogalmazva a honatyák asztalán. Sorolhatnánk ezek mellé olyan, tárcaszinten erősödő központi törekvéseket is, amelyek úgyszintén gyengí­tik az önkormányzatokat. Is­meretes, hogy a minisztériu­mok úgynevezett dekoncent- rált hivatalokat kívánnak létrehozni a saját bázisuk erősítésére. Bármely ilyen szervezet kifejezetten ön­kormányzat-ellenes lehet, hi­szen például egy építészeti hivatal a helyhatóság ellené­re is dönthet engedély ki­adásáról vagy megtagadásá­ról. Az árvaszékek felállítá­sa pedig gyámhatósági fel­adatokat vonna el az ön- kormányzattól. Barátságtalan környezet Egy hónapja működnek te­hát az önkormányzatok, de egyáltalán nem olyan kö­rülmények között, mint el­képzeltük. Csorvás példája sajnos korántsem általános; a legtöbb településen ho6z- szú időbe telik még, mire a lakosság és választott testü­leté ilyen közel kerül egy­máshoz. Az anyagi, szerve­zeti és jogi feltételek pedig jelenleg nem biztosítanak önkormányzatbarát környe­zetet. Hogyan induljanak meg hát az önfejlődési fo­lyamatok, az önkormányza­tok miként fejezzék ki a helyi közakaratot, s lehetsé­ges-e ilyen lehetőségek kö­zepette figyelembe venni a helyi sajátosságokat, igénye­ket? Minden bizonnyal nem alaptalan Szilágyi Menyhért polgármester borúlátása, amikor azt mondja: az ön- kormányzat egyelőre vergő­dik, kapkod a levegő után. Szolgáltatnia kellene, vállal­kozásokat beindítani, de még azzal sem rendelkezik, ami­vel kellene. így aztán köny- nyen elvesztheti azt, amit az indulásikor megszerzett: a választók bizalmát, együtt­működési szándékát, lojalitá­sát. Visszaút pedig — mint tudjuk — nincs! László Erzsébet Sikerkönyvek Tudja-e ön, Kedves Olva­sónk, hogy mire jó a lán- dzsás útifű, a papsajtmályva, az északi kakukkfű, az erdei aranyvessző vagy a cicka­fark? Bizonyára sejti, hogy a természetgyógyászat biro­dalmába vezet el Marai Tre­ben nagy sikerű könyve, melynek címe Egészség Is­ten patikájából. Aki kicsit is figyeli az el­múlt évek természetgyógyá­szatának irodalmát és sajtó­ját, annak feltűnő, hogy az ősi gyógymódok egyre inkább elnyerik ismét létjogosultsá­gukat, hogy maguk a kuta­tók és az orvosok is komo­lyan veszik, elfogadják a ter­mészetes gyógyítás módsze­reit, valamint óva intenek a túlzott gyógyszerfogyasztás­tól. Arról nem is beszélve, hogy szaporodik azoknak a betegeknek a száma, akikről az orvosok már lemondtak, vagy akiknek rokonai végső elkeseredésükben fordultak a természethez segítségért, és nem hiába. Fűben, fában orvosság. Ez az egyik meggyőződés, mely­ből az eddig már több mint ötmillió példányban és ti­zenhét nyelven megjelent könyv íródott: Maria Treben másik meggyőződése pedig, -amely szinte ugyanilyen fon­tos: a hit. Saját sorsa taní­totta meg a szerzőt arra, hogy higgyen Istenben. „Ar­ra is törekszem — írja elő­szavában —, hogy ne csak a gyógyfüvekre, azok erejé­re utaljak, hanem minde­nekelőtt az Úristen végtelen hatalmára, aki kézében tart­ja és megszabja életünket Nála keresünk segítséget és vigaszt súlyos kórban, alá­zatosan és áhítattal azö pa­tikájából gyógyírt...” Bőven érték támadások a természetgyógyászokat egé­szen addig, amíg a mai meg­becsülésig eljutottak — Már ahol eljutottak odáig. Az ob­jektív orvostudomány azon­ban nem cáfolhatta sokáig, amit látnunk kell: mai élet­formánk nagyon eltávolodott a természetes életmódtól, és a helytelen, sokszor egész­ségtelen életvitel számos megbetegedés veszélyét rejti magában. Kell-e ennél több érv amellett, hogy nagyon fontos visszatérnünk természetes gyógynövényeinkhez, Isten patikájához? N. K. Figyelem, áramszünet! ÉRTESÍTJÜK a t. lakosságot, hogy hálózatépítési és karbantartási munkák miatt: 1990. november 15-én 6.30—16.00 óráig az alábbi helyeken áramszünetet tartunk: Békéscsaba—Telekgerendás—Csorvás 472 műút melletti majorokban és tanyákban. Tehát nem lesz áram: Fürjesen, EeLsőnyomáson, Telekgerendás! Tsz területén, Csorvás-Alsón, Szikesen és Telekgerendás községben, valamint a BÁG itteni telepén sem. Hálózati berendeziéseinket az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni, AZOK ÉRINTÉSE ÉS MEGKÖZELÍTÉSE ÉLETVESZÉLYES ÉS TILOS! Démász Kirendeltség •* Békéscsaba

Next

/
Thumbnails
Contents