Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-04 / 233. szám

1990. október 4., csütörtök o Hz egyik már bizonyított, a másik még nem... Orvosigazgató-választás Orosházán Az élénk kritikai szellem­ben egységes, a mostanában divatos személyeskedéstől sem mentes ülésen válasz­tott új orvos-igazgatót teg­nap délután az orosházi vá­rosi kórházban a szakorvo­sokkal kibővített főorvosi tanács. „Először választhat de­mokratikusan kórházigazga­tót ez a közösség” — mond­ta dr. Tóth Géza városi fő­orvos. „Most ^vos-igazgatót, a későbbiekben gazdasági, majd nővér-igazgatót vá­lasztanak. Ez a vezetői hár­mas irányítja majd a gyó­gyítómunkát a fekvőbeteg- intézményben’.’ Dr. Perjési László leveze­tő elnök megállapította, hogy a szavazásra jogosult 84 orvos közül 78-an jöttek el. Ezután a két, igazgatásra pályázó programbeszédét hallhattuk. Dr. Antal Mihály 1987-ben lett igazgató-főor­vos a kórházban, egyébként a felújított véradóállomás osztályvezetője. Lényegében emlékeztetett arra, hogy a három év alatt honnan hová jutott el a kórház, koránt­sem irigylésre méltó helyze­téből. Javultak a bérviszo­nyok, az orvosellátottság, a műszerbeszerzések, lassan sorra kerülnek az elodázha­tatlan felújítások. Még min­dig jelentős hátrányban van­nak az ország, a megye egyes területeihez képest. Majd arról szólt, korábbi ta­pasztalatainak birtokában, hogyan képzeli el a kórház későbbi sorsát. Dr. Hampel Ferenc, a má­sik pályázó, a fogászok főor­vosa pontokba foglalt, hatá­rozott elképzeléseit mondta el. Néhány fontosabb ezek közül: versenyképes kórház megteremtése a társadalom- biztosítás új viszonyai kö­zött, szaktanácsadó testület működtetése, minden terüle­ten szigorú szakmgi szem­pontok érvényesítése, a fő­orvosi kar tekintélyének helyreállítása, korszerű szo­ciális gondozás és az ügye­leti rendszer áttekintése. Dr. Pir-ityi Károly, a me­gyei orvosi kamara küldöt­teként ismertette a 19 tagú minősítő bizottság titkos szavazással kialakított véle­ményét a pályázókról: dr. Antalt nem, dr. Hampelt al­kalmasnak ítélik az igazga­tói posztra. A jelenlévők számos, a- jövőt firtató és nemegyszer kínos kérdéssel ostromolták a' pályázókat, majd titkos szavazással választották meg új kórházigazgatójukat. A szavazás eredménye: 6 ér­vénytelen, Antal Mihályra 18-an, Hampel Ferencre 53- an adták voksukat. Dr. Hampel Ferencet az új ön- kormányzat nevezi ki, addig pedig marad ügyvezető igaz­gató dr. Antal Mihály. Az új igazgató hivatalba iktatá­sáig nélküle nem születhet az intézményre vonatkozó fontos döntés a kórházban. B. Zs. Az elnököt a helyi szekció jelölte Változások a gazdasági kamara megyei tagozatában Tegnap a Dél-magyaror­szági- Regionális Gazdasági Kamara Békés megyei szek­ciója közgyűlést tartott Bé­késcsabán. Az összejövetel célja a megyei elnökségi ta­gok megválasztása és a DRGK elnökének jelölése. A gyűlést dr. Sümeghy Csaba, a helyi szervezet társ­elnöke nyitotta meg, aki elő­adta, hogy a megyei tagozat feladata megválasztani azt a négy személyt, aki képvi­seli Békés megyét aDRGK-. ban. Egyben az a kitüntetés érte a tagozatot, hogy a re­gionális szervezethez tartozó három megyéből Békés me­gye állíthat jelöltet az elnö­ki tisztségre. A bevezető után a megjelentek egyhan­gúlag szavazták meg a négy elnökségi tagot, elnöknek pe­dig dr. Ugrai Andrást, a Ki- szöv elnökhelyettesét jelöl­ték. Ezt követően a levezető elnök javaslatot tett arra, . hogy válasszanak további há­rom póttagot is az elnökség­be, mivel, ha valaki netalán kiesne, helyébe automatiku­san a póttag kerülhet. Ugyanis az utóbbi időben sűrűn cserélődtek az elnök­ségi tagok a szekcióban, ami zavart okozott a szervezet munkájában. A megjelentek rövid vita után megszavaz­ták a három póttagot is. Az előadó befejezésül vá­zolta,. hogy az új elnökségre a jövőben milyen feladatok várnak. Átszervezésre szorul a gazdasági érdekképviseleti rendszer. Változni fog a szervezeti felépítés, a fel­adatkörök és a munka tar­talma. A cél azonban to­vábbra is az, hogy a kor­mánynak megfelelő partne­re legyen az érdekképvise­Tanácsok helyett önálló hivatalok Megyei földművelésügyi hivatalokat hoz létre a Föld­művelésügyi Minisztérium az év végéig — jelentette be a minisztérium szerdán tartott sajtótájékoztatóján dr. Bor­bély Gyula, a jogügyi főosz­tály vezetője, aki a megyei mezőgazdasági szakigazgatás intézményrendszerének újjá­szervezésével kapcsolatos minisztériumi elképzeléseket ismertette. Elmondotta: az önálló hivatalok átveszik a tanácsoktól az ágazattal kap­csolatos feladatokat, így pél­dául az állategészségügyi, a növényegészségügyi, a talaj- védelmi és az erdőfelügyele­ti munkát. Ezek a részlegek a hivatalokon belül szintén bi­zonyos önállóságot kapnak azáltal is, hogy a munkájuk­hoz szükséges anyagiakkal maguk gazdálkodnak. Kiss László (balról) plakett- és éremkészítő mester egy 65 centiméteres bronz, koronás cí­mert adományozott Gyula váró sának tegnap délelőtt. A bronz címer — amelyet Szigeti Zol­tán megbízott tanácselnök vett át — hamarosan a városháza nagytermét fogja díszíteni Fotó: Oravszkl Ferenc Ha nem vagy résen... Ezekbe a cseréprésekbe már nem futotta a malterból, papírral vannak kihézagolva Fotó: Kovács Erzsébet (Folytatás az 1. oldalról) fogott a malteroskanál, a serény urak le-föl rohangál­tak. közben Mező úr 2 ezer forintért elvállalta a ké­mény melletti rés eltünteté­sét, ráadásnak nyolcezerért a cseréphézagolást. (Mind- összesen így 37 ezer forin­tot kértek és kaptak a mun­káért, amelyet a szakértő csak 5200-5300 forint érté­kűnek taksált!) Kora reggel volt, legfeljebb fél kilenc. Szinte röpült az idő, és hipp- hopp elmúlt délután 1 óra. A négy mester jelentést te­hetett: készen vannak min­dennel! A ház ura még fi­zetés előtt elkérte a főnök címét és nevét, talán még szükség lehet rá. Bár lát­szólag semmi sem indokolta a túlzott elővigyázatosságot, hiszen Mező úr — Tótnak mutatkozott be — szent ígé­retet tett, hogy egy hét múl­va visszajönnek, kijavítani az esetleges hibákat. Felvet­te a pénzt, kért egv kis al­koholt, „igyunk áldomást, bátyám” jelszóval, és agyő uraim, hölgyeim, angolosan távozott. H csillagkép névadója Az idős házaspár csak másnap szedett össze annyi erőt, hogy felmerészkedje­nek a padlásra. Jobban jár­nak, ha nem teszik, mert a látvány minden képzeletü­ket alulmúlt. Amit az urak itt tettek, olyat csak csinál­ni szokás ... Úgyhogy rög­tön megírták a levelet a megadott, csabai gmk címé­re. De hát az élet megint kegyetlen volt, a posta a címzett ismeretlen jelzéssel hozta vissza az irományt. (Immáron iktatva a rendőr­ségi dossziéban.) Szegény, becsapott emberek a rend­őrséghez fordultak. Egyéb­ként azóta féltucatnyi ha­sonló eset jutott a nyomozó- hatóság tudomására. S ki tudja még. hány családon .segítettek” a „Timúr-bri- gád” tagjai? De hát a leg­több ember sajnos olyan, mint az a 80 éves, egyedül élő néni, aki kérdésünkre csak ennyit mondott: nem mondom meg. mennyi pénzt kértek, rajtam ne nevessen senki. De mit tehettem vol­na ... (Nála a régi típusú oarasztház dudacserepeit hé- zagolták ki — jó két-három- órás munka — potom 28 ezer forintért. A szakértő szerint a valóságos értéke 4400 forint!) Mi sem természetesebb. Mező urat is próbáltuk meg­keresni békéscsabai munka­helyén. Illedelmesen bemu­tatkoztunk brigádvezetőjé­nek, majd emígyen szól­tunk: Mező Gyulával szeret­nénk beszélni. A válasz első hallásra ta­lán furcsának tűnhet olva­sóinknak: — A mesés Vízöntő Gyu­lával? — ? (Ebben a formában a piciny kérdőjelecske arra hi­vatott célozni, hogy az új­ságíró szája tátva maradt.) — Megmagyarázom. Olyan ő, mint a mesében: hol van, hol nincs. Amióta ismerjük, hetente legalább egy-két na­pot táppénzen van. Nagyon beteges fajta, a körzeti or­vosa még mindig adott neki igazolást. — És miért Vízöntő? — Pár évvel ezelőtt ült néhány évet a Gyula. Tud­ja. akkor volt divatban az újdonságnak számító falszi­getelés, amikor a falba fúrt lyukakat töltik meg a szük­séges víztaszító anyagokkal. Csak hát a Gyuláék tiszta vizet töltöttek a lyukakba, és az egyik megrendelőnek feltűnt, hogy a segédmunkás a víztaszító anyagból iszik, ha szomjas. Több kérdést nem tettünk föl. Vártunk egy hetet, hogy Mező úr megjelenik munka­helyén, de hiába. Üzente, táppénzen van. Felkereked­tünk, bekopogtunk kunágo- tai házába. De fölösleges volt a fáradság, nem nyi­latkozott lapunknak. „Kizá­rólag az ügyvédem jelenlé­tében vagyok hajlandó bár­mit mondani” — mondta, majd így folytatta: „De még úgy sem lenne értelme a történtekről beszélni, meg­alkudtunk a munkában és az árban. Szerintem más nem történt. Talán igaza van Mező úr­nak. Nem érdemes erről több szót ejteni, elvégzett mun­kájuk önmagáért beszél. Lovász Sándor Manipuláció vagy technikai hozzá nem értés? Mégis volt „zsidózás” a Parlamentben? MaiupüIálTfeívételt játszott le a kedd esti Tv-híradó el­ső és harmadik kiadása annak bizonyítására: a Parlament­ben „Hordót a szónoknak!” közbekiáltás hangzott el, nem pedig az, hogy „Hordót a zsidó(k)nak!”. Ezt a megállapítást Szűcs Gábor, a Kurír főszerkesztője és Aczél Endre társ­főszerkesztő tette a lap csütörtökön tartott sajtótájékoztató­ján. Mint emlékezetes, parfa- meniti vizsgálat kezdődött annak nyomán, hogy a Ku­rír szeptember 24-i számá­ban „"Mondjon le a képvise­lő!” címmel cikk jelent meg. Az írás szerint az Ország- gyűlés szeptember ,18-i ülé­sén „Hordót a zsidó(k)nak!” közbekiáltás hangzott el Töl- gyessy Péter interpellációja közben. A Kurír szerkesztőségében az újságíróknak levetítették az ülésnek a televízió belső láncán rögzített eredeti fel­vételét, valamint a keddi Híradó első és harmadik ki­adásában bemutatott képso­rokat. Míg az eredeti felvé­tel tanúsága szerint az in­kriminált közbekiáltás az ülést vezető Vörös Vince „Csendet kérek!” felszólítá­sa után hangzott el, addig a Híradó megvágott felvétele szerint az ominózus mondat az elnök „ ... tessék folytat­ni az interpellációt!” felszó­lítása után következett. Az eredeti felvételről a „Hordót a zsidó(k)nak!” közbekiáltás valóban kihallható. A tájékoztatón megjelent Borsos Csaba, az Országgyű­lés Hivatalának főosztályve­zetője, az Országgyűlés el­nöke által felállított vizsgá­lóbizottság tagja is, aki ki­jelentette: legalább tízszer meghallgatták a felvételt, ne­hogy ok nélkül rágalmazza­nak meg bárkit is. Mint a vizsgálóbizottság jegyző­könyvében olvasható, a „Hordót a zsidóknak!” köz­beszólás közvetlenül Vörös Vince aleinök „Csendet ké­rek!” felszólítása után hang­zott éli. A Híradóban el­hangzott megjegyzésre, mi­szerint a bizottság kazettá­járól eltűnt a sokak által kifogásolt rész, Borsos Csa­ba elmondta: a felvétel az ő technikai hozzá nem értése miatt /semmisült meg, de a televíziónak természetesen megvan az eredeti felvétel. Szűcs Gábor sürgette, hogy a szakértők a mielőbbi tisz­tázás érdekében lássanak végre munkához. A tájékoz­tatón szintén jelenlévő Lan- deszmann György főnabbi pedig kijelentette: most már nemcsak az a kérdés, hogy mi hangzott el a parlamenti ülésszakon, hanem az is, hogy a Tv-híradó első és harmadik kiadása miért ha­misította meg a felvételt, ez­zel félretájékoztatva több millió nézőt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents