Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-20 / 247. szám

1990. október 20., szombat o Védőernyőt kínál a Kiszöv Újjászervezés a fennmaradásért A változó gazdasági környezet alkalmazkodást kényszerít ki minden régi érdekképviselettől. Hiszen nincs más meg­oldás, mint előre, vagyis elindulni egy olyan új úton, ahol az átalakulás előtt álló régi üzemek mellett az önálló vál­lalkozások, tehát a magyar gazdaság új szereplői is felké- redzkednek a szekérre. Feltéve, ha tetszik nekik... Mindenesetre a Békés Me­gyei Kiszöv — új nevén: az Ipari Szövetkezetek, Szövet­kezeti Érdekeltségű Vállal­kozások Békés Megyei Szö­vetsége — elsősorban ezzel a céllal szervezte át önmagát. A formai és tartalmi válto­zás elősegíti azt, hogy az újonnan alakuló szövetkeze­tek, szövetkezek, különbö­ző. gazdasági társaságok egy új típusú érdekvédelem „er­nyője” alá gyülekezhessenek. Persze azt ma -még nehéz megmondani, hogy az újjá­szerveződő Kiszöv, illetve annak megyei szervezetei és az érdekvédelmet igénylő új gazdálkodó társaságok mi­lyen mértékben találnak egy­másra. Az elmúlt héten sorra ke­Eddig 160 privatizációs üggyel foglalkozott a már­ciusban alakult Állami Va­gyonügynökség. Hatvan pri­vatizációs tervezetet hagyott jóvá, a tranzakciók összérté­ke 25 milliárd forint. Az ál­lami vagyont átlagosan a könyv szerinti értékének 148 százalékáért privatizálják. A privatizációból származó ál­lami bevétel 2 milliárd fo­rint, további 2 milliárd vár-, ható az év végéig. Ezt az összeget az államadósság csökentésére kívánják fordí­tani — mindez azon a saj­tótájékoztatón hangzott el, amelyet az Állami Vagyon­ügynökség vezetői csütörtö­kön tartottak eddigi tevé­kenységükről. Csupán 28 esetben szüle­tett elutasító döntés az ál­lami vagyon védelme, illetve a vállalat által készített rossz átalakulási tervezet miatt. Jelenleg 23 vállalat átalaku­rülő elnökségi ülésen többek között szó volt arról is, hogy az ipari szövetkezetek ér­dekképviseletét célszerű megerősíteni, hiszen ma még nem tudni, az új gazdasági törvénykeret mennyiben érinti például az ipari szö­vetkezetek gazdálkodási és tulajdonosi érdekeit. Éppen ezért a decentralizálás előtt a tagszövetkezetek érdekei­nek kormányszinten kell megjelennie. Véglegesen sor került az érdekképviseleti szervezetnél évtizedek alatt felhalmozódott szövetkezeti vagyon felosztására is. Pél­dául a Békés Megyei Kiszöv mintegy 240 millió forint ér­tékű tulajdont kap vissza az országos központtól. Ez, a fnár meglevő megyei vagyon­osát vizsgálja a vagyonügy­nökség, ezek vagyona összes­ségében — könyv szerinti értéken — 39 milliárd forint. Az összes elfogadott ügy­letből származó teljes kül­földi tőkebevonás meghalad­ja a 14,4 milliárd forintot, azaz 630 millió USA-dollárt. A sajtótájékoztatón el­hangzott: nagy az érdeklő­dés az Állami Vagyonügy­nökség által indított, 20 vál­lalatot érintő privatizációs program iránt. Eddig 800 pá­lyázati füzet kelt el. Mint­egy 200 cég, közöttük 50 nemzetközi, auditor, illetőleg tanácsadó cég jelezte: részt kíván venni a magyarorszá­gi privatizációban. Csépi Lajos, az ÁVÜ ügy­vezető igazgatója bejelentet­te: a privatizáció meggyor­sítására az ÁVÜ ezentúl le­hetőséget teremt a befektet­ni szándékozóknak, hogy az nal együtt csaknem 400 mil­lió forintra rúg. A tervek szerint körülbelül három­négy éves kifutási idő után a tagszövetkezetek az évti­zedek során befizetett hozzá­járulásokkal arányos névre­szóló vagyonhoz jutnak. Arról is született döntés az elmúlt heti ülésen, hogy kö­zös pénzügyi alapot hozza­nak létre a Békés megyeiek „Önkéntesség a legolcsóbb” jelszóval, hiszen a 30-35 szá­zalékos pénzintézeti kama­tokkal szemben az ipari sző-1 vetkezetek leendő takarék- pénztára várhatóan 20 szá­zalékos kamatért tud köl­csönt nyújtani. A minden­képpen fontos gazdasági döntések mellett a tagszö­vetkezetek küldöttei új ve­zetőséget is választottak. Az új elnök dr. Sümeghy Csaba (társadalmi megbízás helyett a továbbiakban hivatásos ve­zető), elnökhelyettes dr. Vg- rai András, alel nők Havas István. — rákóczi — adott cég kiiktatásával, az ÁVÜ-vel mint tulajdonossal közvetlenül tárgyaljon. Szó esett a kiskereskedel­met és a vendéglátóipart érintő előprivatizáció jelen­legi helyzetéről is. Az érdek­lődés óriási, ám mint Rácz Ernő, e szféra privatizálásá­ért felelős igazgató elmon­dotta: a mintegy tízezer egy­séget érintő privatizációra egyelőre még várni kell, azt körülbelül 2 év alatt kíván­ják végrehajtani. Ennek oka: ha valamennyi egységet egy­szerre kínálnák eladásra, igen alacsony áron jutnának az üzletekhez a leendő tu­lajdonosok. Az Állami Vagyonügynök­ség vezetője, Csépi Lajos el­mondotta: összesen mintegy kétezer kisebb-nagyobb pri­vatizálandó cég van hazánk­ban, vagyonuk könyv szei in­ti értéke 1829 milliárd fo­rint. Az eddigi privatizációs munkálatok a magyarorszá­gi vállalati vagyon mintegy 5-8 százalékát érintették. Be­jelentették: az első 20 vál­lalat privatizálását követően várhatóan december köze­pén hirdetik ki a második csomagban eladandó vállala­tok névsorát. A tranzakciók értéke 25 milliárd forint Túlélhetjük-e? H a kissé szkeptikusan is, de most már elmondhatjuk, túl vagyunk a rend­szerváltás első fordulóján. De csak az első fordulóján! Hiszen a parlamentáris de­mokráciát, a szabadon választott helyható­ságokat egy olyan labilis gazdasági környe­zet öleli át, amely nap mint nap fojtogató, s ha kellő időben és következetességgel nem történik érdemleges változás, előfordulhat, hogy „megfulladunk”. De vajon képes lesz-e azt a bizonyos má­sodik fordulót, a gazdasági rendszerváltást véghezvinni az új politikai hatalom? Lesz-e ereje ahhoz, hogy a recsegő-ropogó, össze­omlás előtt álló magyar nemzetgazdaságot „aláfalazza”? Képes lesz-e felvállalni, s el­kezdeni a polgári demokrácia gazdasági alappilléreinek építését? S egyáltalán, lesz-e elég bátorsága felvállalni azokat a dönté­seket, amelyekről valamennyien tudjuk, hogy a legszélesebb társadalmi rétegek, ha úgy tetszik, össznépi konfliktusok hordozói? A kérdésekre egyelőre nehéz választ ad­ni. Annál is inkább bizonytalan a felelet, mivel az elmúlt hónapok alatt sem a Par­lament, sem a kormány munkája nem mu­tatott egyértelmű jeleket a határozott gaz­dasági rendszerváltás irányába. A látvá­nyos, olykor-olykor visszatetsző po­litikai összecsapások mögött sajnos, csak óvatos gazdasági döntések húzódnak! Pél­dául a kiskereskedelem privatizációjáról ho­zott törvény sem igazán tükröz radikális változást. Tudniillik a tulajdonhoz jutás le­hetősége, a törvényben előírt sorrendiség, a volt tulajdonosok figyelmen kívül hagyá­sa a megkülönböztetésben kísértetiesen ha­sonlít a korábbi évek bérlethez, illetve ge- binhez jutás feltételeihez. Az árnyoldalak, az állampolgárok bizalmatlansága, várha­tóan most is kísérő jelenség lesz. A priva­tizáció és reprivatizáció polémiája pedig — különösen a földtulajdon kérdésében — már-már egy jól meg­rendezett színpadi műnek tűnik. A politi­kailag túlfűtött, ádáz vita odáig fajult, hogy a földtulajdont illetően a mai legitim ha­talomhoz képest a Németh-kormány is több lépéssel előbbre járt. Jóllehet, az alkot­mánybírósági állásfoglalás „néhány pilla­natra” e kérdésben még jobban visszakozra kényszerítette a koalíciót, illetve az ellenzé­ki pártokat. Tudniillik a Németh-kormány a kötelező földmegváltással 1967-től szövet­kezeti tulajdonba kerülő területekről — dr. Tallósi Frigyes képviselő indítványára — néhány szavazat híján úgy döntött, hogy visszahelyezi az elhalt tagok örököseit tu­lajdonjogaiba. Pedig a tulajdon nevesítése, az egész ma­gyar nemzetgazdaság javainak lebontása a vállalkozni szándékozó lakosságra, elkerül­hetetlen. Ugyanis a tulajdon az alapja, egy­általán a garancia’ arra, hogy a polgári de­mokrácia előnyeit, szabadságának kockáza­tával együtt megélhessük. Mert amíg ez hiányzik, addig a demokrácia a hétközna­pok emberében többnyire félelmet, egzisz­tenciális bizonytalanságot szül. S mivel to­vábbra sincs megnevezhető tulajdonos, nincs felelős sem. A termelés, az anyagi javak továbbra is gazda nélkül maradnak. Gaz­daságunk sodródik az árral, egyre inkább felpörög az infláció. A költségvetés nyo­masztó súlya újabb és újabb irracionális megszorító intézkedéseket kényszerít ki a kormánytól. Egy szűk réteg a bizonytalan­ságot, az átmeneti helyzetet kihasználva hi­hetetlen módon meggazdagszik, míg a több­ség, a lakosság jelentős része egyre inkább elszegényedik. A társadalmi feszültségek, s a vele járó indulatok várhatóan akkor is elérhetnek egy kritikus pontot, ha a politikai viharok csitulni látszanak. Mert a bérből és fize­tésből élőkre, az adóterhektől roskadozó vállalkozókra és vállalatokra az előjelek szerint további adóprés vár. Az eleddig lát­szólagos tünetkezelést nyújtó jövedelemel­vonások mechanizmusa sajnos, úgy tűnik, továbbra is az egyetlen gyógyír a túlélésre. De vajon meddig? Van e tűréshatár, s ha igen, hol? Valóban ennyire kényszerpályán lennénk, avagy nincs más ötlete a kor­mánynak és halad elődei nyomdokán? Ha valóban így van, ha nincs kézzelfogható gazdasági koncepció az adósságválság me­nedzselésére, beszélhetünk-e nap mint nap a rendszerváltásról? A z állampolgárok jelentős része már­ciusban nyilvánvalóan a változásra szavazott. Arra, hogy az inflációnak, az adóterhek rohamos növekedésének le­gyen már egyszer vége. Állítsuk meg a csőd felé haladó gazdaságot. Akkor még ugyanis az emberek jelentős része hitt abban, hogy van megoldás, véghezvihető egy gyökeres gazdasági fordulat. S azt is meg merem kockáztatni, hogy valójában a jelentős több­ség nem önmagában a rendszerváltásra sza­vazott, hanem a saját kiszolgáltatottsága el­len is. Sajnos, a’z októberi választások már pesszimizmust közvetítenek. Az emberek egy része elveszítette hitét abban, hogy a pártállam helyett az újonnan választott ha­talom képes lesz megoldani pénztárcája gondjait. Mert ma már nyilvánvaló, a te­her sajnos, tovább nő, sőt, csak fokozódik. Miért? Mert a szocialista tulajdonalapokon szerveződő gazdaság, a „40 éves mű” to­vább forog, sőt, egyre inkább felpörög. Va­jon lesz-e végre bátorsága, s ütőképes, kéz­zelfogható gazdasági koncepciója a koalí­ciónak arra, hogy az elodázhatatlan gazda­sági fordulatot, a piacgazdaság alapjainak kiépítését megtegye? Mert amíg ez nem történik meg, addig csak az a néhány száz ember elégedett, aki a zavarosban halász­hat. S könnyen előfordulhat, hogy csendes forradalmunkon csorba esik. Rákóczi Gabriella Pályázati felhívás! NAGYSZÉNÁS NAGYKÖZSÉG KÉPVISELŐ-TESTÜLETE PÁLYÁZATOT HIRDET jegyzői munkakör betöltésére Pályázati feltétel: — állaim igazgatási főiskolai, vagy állam- és jogtudományi egyetemi végzettség — kétéves közigazgatási gyakorlat. A pályázat tartalmazza: — a szakmai képesítést igazodó okirat másolatát — részletes szakmai önéletrajzot — erkölcsi bizonyítványt. Bérezés: — hatályos jogszabályok szerint. Benyújtási határidő: 1990. november 30. A pályázatot Nagyszénás nagyközség polgármesteréhez kell benyújtani. (Cím: 5931 Nagyszénás, Hősök útja 9. Pf. 28. Telefon: Nagyszénás 40.) A pályázatok elbírálása után a munkakör azonnal betölthető. Nagyszénás nagyközség képviselő-testülete flz első hazai gvepgyomirtó AKCIÓ! AKCIÓ! AKCIÓ! A PHILIPS-MÄRKABOLTBAN TV-AKCIÓ! A Budapesti Vegyiművekben befejeződött az első magyar ffyepgyomirtó kísérleti gyártása; a Calcurea nevű készítmény üzemszerű készítését rövidesen megkezdik. A kiskerttulajdono­sok hasonló készítményeket ed­dig jobbára csak Ausztriában szerezhettek be, lévén, hogy & hazai vegyipar fűgyomirtók elő­állításával mindeddig nem fog­lalkozott. (Nagyüzemekben hasz­náltak hasonló célra készítmé­nyeket, ezek azonban a kisker­tekben nem jöhettek szóba.) A Calcurea 70-80 dekás ada­gokban kerül forgalomba, na­gyobb tételben a jövő év ele­jén kerül az üzletekbe, így hát a kiskertekben a tavaszi szezon kezdetén felhasználhatják. A ké­szítmény érdekessége, hogy táp­anyagokat is tartalmaz, ennél fogva nemcsak a gyomnövénye­ket távolítja el a gyepszőnyeg­ből, hanem a fű növekedését, erősödését is segíti, a magról kelő, kétszikű gyomok irtására kiváltképpen alkalmas, de meg­birkózik az évelőkkel is. Termelje meg évi gyiimölcsszSkségletét! Ültessen kertjébe oicsébb facsemetét! Gyümölcsfa és szőlőolitványok, örökzöldek, rózsatövek nagy választékban kaphatók a békéscsabai Agrokombi Áruházban, a Szarvasi úti feliül járónál! I. o. koronás oltvány 110 Ft/db, II. o. koronás és euhánig 100 Ft/db, oltott dió 250 Ft/db. Tekintse meg lerakatunkait! JÓL JÁR, HA AZ AGROKOMBIBA JÁR! Nyitva: hétköznap 8-tól 16.30 óráig, szombaton 8-tól 12 óráig. Egyes ITT tv-k 5000 Ft-tal olcsóbban. Videolejátszók kedvező áron — engedménnyel akciónk során. Philips-videokazetták 14% engedménnyel, amíg a készlet tart. Áruvásárlás hitelre! 5000 Ft felett hitel az OTP-nél.-------------------------------------------------------------------------------------­A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ felvásárlótelepe értesíti a lakosságot, hogy 1990. október 20-tól 1990. december 31-ig a központi felvásárlótelepe, Békéscsaba, Jókai u. 40. sz., almavásárt rendez 14,—Ft/kg-os áron Közületek és intézmények, konyhák részére 5 mázsa feletti tételt Békéscsaba területén kiszállítunk. 10 mázsa felett vidékre is kiszállítjuk. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 8 órától 15 óráig.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents