Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-20 / 247. szám
1990. október 20., szombat NÉPÚJSÁG Ismerkedjen a székely népi kultúrával! o A Népújság exkluzív sorozata A népzene problémáját ebben az írásban nem mint zeneszakértő, hanem mint néprajzos közelítem meg. Ebben az értelemben a népdal, a népzene embert, emberi közösségeket, nemzetiséget, nemzetet, egyszóval hovatartozást jelentő, összetartó szerepéről szólok. A néptánchoz hasonlóan, a népzene is népi kultúránk sajátos eleme. Nincs olyan személy, aki (ha nem szenved hallási zavarokban) ne énekelt volna népdalokat lelke igazából, gyermek- vagy felnőtt korában. A népdaléneklés közben az ember sokat vall önmagáról. Az éneklés érzelemvilágot, tudatos hovatartozást fejez ki. A népdal nagymértékben szentimentális, de őszinte. Angi István muzikológus szerint a zene ,,az ember önálló tevékenysége, mégsem elszigetelt: hozzátartozik egész szellemi tevékenységünkhöz, mégpedig lényeges megnyilvánulásként tartozik hozzá. Éppen ezért vannak jelei a zenében is a szellemi tevékenység egészére jellemző érzelmi és értelmi mozzanatoknak. Nem tudunk olyan zenéről, amelyben csak értelmi mozzanatokat találunk.” Az eddig elmondottakból következik, hogy az ember tudatosan énekel, zenél, és átéli azt. Ilyen értelemben az éneklés, zenélés sajátos jegye az embernek. A népdalt, mint minden folklórkincset. a generációk éltetnek. Éppen ezért nem mindegy mit. hogyan ismerünk meg. vesszük át és továbbítjuk. A jelenkor folklórhordozó generációja a népzene ismeretének tekintetében sok esetben igen dicséretes. Vannak olyan tájegységek, fal- vaink, ahol a népdalok közkincset képeznek. Ilyenek Ká- szonvidéke, Menaság, Gyí- mesvölgye. Felesik, Gyergyó, Homoródmente, Sóvidék, Nyikómente, Nagy- és Kis- küküllőmente. Erdővidéke, Nyárádmente stb. A műdal, a népies műdal viszont kíméletlenül hódít. Még az említett hagyomány- őrző tájegységeket, falvakat is megfertőzte. Általános jelenség a népdal és a népies műdal összetévesztése. Ennél veszélyesebb a műdal előtérbe kerülése, fokozott térhódítása. Nem megnyugtató, de számításba vehető tény, hogy az említett jelenség nem új keletű. Ezzel szemben pozitív, hogy hosszú időn át, a népies műdal terjedése pem szorította ki a népdalt. Jelen pillanatban ,az együttélés” jelenségét tapasztaljuk, de nem elfogadható állapotban. A jelenség vizsgálatában a legelrugaszkodottabb példát ás szerepet a falusi és városi, úgynevezett „népzenekarok” esetében láthatjuk. Ezek a kis (4-6 tagú) zenekarok (magánvállalkozók), az összejövetelek, bálok, családi ünnepek stb. hangulatának teljhatalmú irányítói. Mindenki úgy járja, ahogy a zenészek húzzák! Ha egy zenekar felkészületlen, mégpedig jó részüknél ez tapasztalható. akkor az ünnepi hangulatokat el is rontja. Sőt, ennél veszélyesebb, amikor egy lakodalmi ebéden, vacsorán az emberek csupán csak műdalokat énekelnek, mert a zenekar azt játszik. Ezért nagy felelősség hárul minden zenészre, aki hangszert vesz a kezébe, és az emberek elé áll, hogy azok szívébe, leikébe férkőzzön. A népzene művelése élményt jelent. Ilyen megközelítésben a népzenének igen nagy közösségalakító és -megtartó szerepe. van. Az önkifejezés olyan széles lehetősége, amely egész életre mély nyomokat hagy az egyénben. Olyan falvaink is vannak, ahol a közös éneklés. a műkedvelő csoportokba, énekkarba, népdalcsoportba, zenekarba, folklóregyüttesekbe szerveződés a közösség jellemzője. Példaként állítjuk Kovászna, Maros és Hargita megye székely falvait, amelyekből ma is elő lehet állítani legalább egy dalcsoportot. Emellett a megyék falvaiban, városaiban énekkarok, citera-, furulya-, fúvós- és vonószene- karok, folklórcsoportok (együttesek) művelik a népdalt és a népzenét. A népdal-népzene nagy értékű seregszemléjének lehettünk szem- és fültanúi nemrég Csíksomlyón az „Ezer székely leány”-találkozón. A 23 helységből érkezett folklórcsoport közül több mint tíz ez alkalommal szerveződött meg. örvendetes, hogy a népdal-népzene jelenkori hordozói olyan népes generációt képeznek, hogy két- három találkozó műsorát is kiállíthatnák. Ilyen értelemben és formában válhat a népzene is a nép, a nemzetiség sajátos jegyévé, amelyet tovább éltetni kötelesség. Kardalus János Csíkszereda (Folytatjuk) Fúvószenekar az utcán Jön-e még Békéscsabára Kobayashi Ken-lchiro? (Folytatás az 1. oldalról) — Szervezőink, akik többnyire a zeneiskolák igazgatói, tanárai, a művelődési központok munkatársai, jobban ismerik az ottani közönség igényeit. A kívánságok összegyűjtése után kezdődik a mi munkánk. A jövő évad tervezéséhez hamarosan, már a jövő hónapban hozzáfogunk. Egyeztetünk a központtal, mire számíthatunk. Kötöttségeink, persze vannak, hogy például hány nagyzenekart vagy neves szólistát kérhetünk. Fővárosi kollégáink segítőkészek. Budapest az ország hangversenyéletének központja, a kínálatot igazán ők ismerik, így ajánlataik számunkra mérvadóak. — Azért létezik megyei koncepció? — Igyekszünk Magyarország élvonalbeli művészeit, zenekarait, énekkarait, szólistáit felléptetni. Emellett állandó törekvésünk, hogy zeneiskoláink tanárai előadó- művésziként is bemutatkozhassanak a közönség előtt. Ugyancsak fontosnak érezzük, hogy a Békéscsabai Szimfonikus Zenekar minden városban koncertezzen. — A bérletek hangversenykínálata széles műfaji választékról tanúskodik. — Ez is régi törekvés. Békésen például az évad a kitűnő szovjet zongorista, Lev Vlaszenko estjével kezdődik. Érdekes előadásnak ígérkezik Gyulán az Amadinda ütőegyüttes afrikai zenét is megszólaltató műsora. Dzsesszhangverseny lesz Békéscsabán a szakmunkástanulóknak, a gyerekeknek pedig első ízben orgonahangversenyeket szervezünk településeik templomaiban. Az opera-keresztmetszetektől a népzenéig van miből válogatni. 1991 Mozart-év lesz, a zeneszerző halálának 200. évfordulója. Minden városunkban műveiből összeállított hangversenyekkel emlékezünk meg. — A hangversenyek belépti díjai aligha fedezik a szervezői, előadói költségeket. Miből gazdálkodik a Filharmónia? — Központi költségvetésből. Nálunk az utóbbi években körülbelül 3 millió forint jutott hangversenyek rendezésére. Az összegben nem szerepel az Állami Hangversenyzenekar, a Magyar Állami Énekkar és a Filharmónia összes szólistájának gázsija, ők szolgálatból, a fizetésükért játszanak. — Így is nagyon kevésnek tűnik a 3 millió forintos megyei részesedés ... — Minden városiján számos támogatóra találtunk. Békéscsabán, Orosházán, Gyulán, Békésen jelentősebb, Szarvason inkább eszmei támogatást kaptunk a tanácsoktól. A művelődési házak mindig méltányolták, hogy nincsenek saját termeink és tőlünk szinte jelképes összeget kérve próbálták biztosítani a komolyzenei koncertek folyamatosságát. — Megváltozott <tz Országos Filharmónia neve. Egy hónapja a szervezetet Nemzeti Filharmóniának hívják. Számítanak-e tartalmi, működésbeli változásokra? — Az utóbbi értekezleteken mindez szóba került, de egyelőre tényekről nem tudok beszámolni. Egy biztos: a Filharmónia működése az állam támogatása nélkül elképzelhetetlen, alkalmi, szponzori segítséggel vállalt feladataink ugyanis megold- hatatlanok. Ügy gondolom, az önkormányzatok segítségéről sem mondhatunk le, remélem, ők is fontosnak tartják majd, hogy legalább ez a néhány komolyzenei koncert falvainkban, városainkban megmaradjon. Sz. M. Aradi művészek orosházi kiállítása Akik megelőzték a kort Sociu Alexandra elegáns hölgye: Diána A művészek (úgy látszik) előbbre vannak, mint a kor. Ügy látszik, a baráti szó, akarat őszintébb és elhihe- tőbb, ha ők mondják. Ahogyan (például) az orosházi Petőfi Művelődési Központ előcsarnokában, a városnak a múzeum utáni második, legelegánsabb kiállítóhelyén teszik mindezt az Arad megyei román és magyar képzőművészek a kiállításon, melyet végignézni, felmérni élmény. Direkt (az elmúlt évtizedekben szinte kötelező) száj- barágással sehol sem élnek, festői módszerük a valóság ki nem fordított felmutatása, a közérthetőség, de korántsem egzakt leegyszerűsítés, egy szóval meghatározva inkább: élet. Olyan, amilyen, a kilencvenes évek élete, ideges vibrációi és nyugalmas sóhajtásai. Sehol a valaha (sokaknál) elmaradhatatlan rózsaszín jövőkép, bárgyú optimizmus, mely errefelé, a magyar tájakon is igencsak jellemző volt egyeseknél. Volt, és ez megnyugtató, ez biztató. Volt az aradiaknál is, és ez a legszebb üzenete ennek az orosházi kiállításnak, melyet a művelődési központ „szervezett” ide, hogy a város művészbarátai lássák: az élet amott is olyan, mint itt, a természeti és az emberi szépség ugyanaz. Csernyanszky Judit Szénakazlak című képe mintha itt festődött volna a Körösök vidékén, levegős, tiszta, és ez a hangulat benne megkerülhetetlen. Varsa Zénó Faluvége is ilyen indítékú, méginkább Hálic Mária Késej ősze, vagy Serbanescu Liliana festményei az arad- vidéki dombokról, fákról, a nyugalomról, melyet félreérthetetlenül ugyanúgy keresnek, mint ahogyan a mai festőink keresik azt. Toader Florica Szebeni tája és Avir- gi tája a tiszta falusi melegség képpé változása, melyben ott van a szeretet is, ami a festőt a tájhoz fűzi, és, hogy ide, Orosházára küldte, abban az a baráti kézfogás is jelen van, mely sok minden másban még hiányolható. Borza Béla és Takács Mihály is ezt festi, az előbbi egy bokros-lankás tájban. az utóbbi pedig a Maros-parton keresi, ami lenyűgözi a látó embert és el- pusztíthatatlanná teszi hitét abban, hogy: ember. Rosa Jolanda Kávédarálós csendélete az áhított nyugalom más megfogalmazása, Sociu Alexandru pedig egy elegáns dámát fest meg visszafogott erotikával, mely lehet-e más megintcsak, mint a gyűlölködésen és gonoszságon felülemelkedő emberség jelképe? Harminckilenc kép Orosházán nagy gesztus és őszinte üzenet arról, hogy a művészek a földgolyó e térségében együtt és soha nem egymás ellenében kívánnak élni, alkotni, örülni a szépségnek és felmutatni azt. Küldetés-igényű is ez akiállítás? Igen, az. Csak sokan lássák, az lenne jó! Most is sokan, amikor temetni látszik a szétzaklatott közízlés a művészeteket, ámi még akkor is szomorú, ha a közízlés nem tudja: művészetek nélkül élni csak zsákutca lehet. Arra pedig ki akarna menni ? Sass Ervin Toader Florica Avirgi táj című képe Fotó: veress Erzsi Ponciustől Pilátusig Van az úgy, amikor az ember akaratán kívül belecsöppen valamibe, mint Pilátus a krédóba. Épp a Népszavát futom át, mikor csöng a telefon. A vonal túlsó végén István Anna, a megyei művelődési központ munkatársa. — Uram, meg kell, hogy mondjam, nem teljesen értek egyet a pozsonyi újságírónő azon állításával (a „Húsz évig dolgoztam egy sporthetilapnál” című interjúról van szó — a szerk.), amely szerint nálunk csupán a szlovák kultúra művi úton való fenntartásáról lehet beszélni. A hölgy levelet akar írni az újságírónőnek, megadom hát az Űj Szó szerkesztőségének a címét. Aztán lapozok egyet a Népszavában, s belebotlok a Nemzetiségi sajtó Magyarországon című cikksorozatba. Nem fogják elhinni, épp a hazai szlovákok hetilapjával, a hányatott sorsú, mindössze 1700 példányban megjelenő Ludové Noviny-véL foglalkozó részbe. Szomorúan olvasom a szerkesztés közben Ponci- ustól Pilátusig szaladgáló főszerkesztő, Pavel Kondac panaszáradatát. Azért hadd idézzem lé- lékerősítő szavait: „Vállaljuk, vállalnunk kell ezt a sorsot, hiszen közülünk, ha sokféleképpen is, de mindenki azt akarja, hogy ebben az országban megőri- ződjék a szlovák identitás- tudat.” (dányi)
