Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-18 / 245. szám

1990. október 18., csütörtök Hazánk a verseny- semlegesség híve Osztrák kormányalakítási tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) dődtek.' Antall József fogad­ta Barber Conablet, a Vi­lágbank elnökét, akivel folytatták a közelmúltban Budapesten kezdett tárgya­lásokat Magyarország és a nemzetközi pénzügyi intéz­mény együttműködéséről. Párhuzamosan Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kap­csolatok minisztere Carla Hillsszel, a kereskedelmi tárgyalások kormánymegbí­zottjával, Lawrence Eagle- burgerrel (aki a közép-ke- let-európai országoknak nyújtott támogatást hangolja össze á kormányban) és más illetékesekkel találko­zott. Az utóbbi eszmecseré­ket kiegészíti majd Antall József csütörtöki találkozója Nicholas Brady pénzügy- és Robert Mosbacher kereske­delmi miniszterrel. Magyar részről a gazda­sági-kereskedelmi tárgyalá­sokon ismételten kérik majd: részesítsék immár a Magyar Köztársaságot min­den tekintetben olyan elbá­násban, mint más európai országokat, szüntessék meg az akadálytalan kapcsolato­kat meggátló besorolásokat. Biztosítani kívánják az ame­rikai partnereket arról, hogy Magyarország törekvései az európai integrációra semmi-, képp nem ellentétesek az amerikai érdekekkel, Buda­pest a versenysemlegesség alapján áll. Magyar részről készek együttműködni az Egyesült Államokkal a GATT-forduló sikeréért, kö­zösen fellépni a mezőgazda- sági protekcionizmus ellen. A tárgyalásokon előtérben áll majd Magyarország sú­lyos gazdasági helyzete: az Öböl-válságból, illetve a ma­gyar—szovjet gazdasági kap­csolatok szétzilálódásából, a szovjet olajszállítások csök­kenéséből származó • óriási veszteségek. A délelőtt folyamán Bo- toss Péter, a miniszterelnö­ki hivatal politikai állam­titkára tárgyalt William Websterrel, a Cl A, a Köz­ponti Hírszerző Hivatal fő­igazgatójával. Amint Je­szenszky Géza külügyminisz­ter a magyar sajtónak el­mondotta, a találkozó jelzi a bizalom fokát a két kor­mányzat között: közös cél, hogy felszámoljanak minden olyan tevékenységet, amelyet a két ország a másik részé­ről maga ellen irányulónak tekint. Napirenden volt az együttműködés továbbfejlesz­tése a bűnözés, a nemzetközi terrorizmus ellen, különös tekintettel arra, hogy növe­kednek Magyarország felada­tai, hiszen az országon át­utazó kivándorlók, menekül­tek közül ki kell szűrni a befurakodott bűnöző, terro­rista elemeket. Antall József a későbbiek­ben vezető republikánus sze­nátorokat fogadott. George Bush amerikai el­nök ma fogadja a magyar miniszterelnököt. Jeszenszky Géza külügy­miniszter szerdán a Heritage alapítvány politikai kutató- központjában tartott elő­adást a magyar külpolitika törekvéseiről, a középkelet- európai térség kérdéseiről. A Világbank nagyra érté­keli,- hogy Magyarország pontosan törleszti adóssága­it, és továbbra is szorosan együtt kíván működni Bu­dapesttel, elsősorban a pri­vatizációs program felgyor­sításában, közölte Antall Jó­zsef és Barber Conable, vi­lágbanki elnök szerdai tár­gyalásairól László Balázs kormányszóvivő. A megbeszélésen magyar részről kifejtették: a kor­mány elkötelezte magát ‘ a privatizáció, az importlibe­ralizálás felgyorsítása mel­lett, hogy elősegítse a ma­gyar gazdaság „minél gyor­sabb alkalmazkodását a meg­romlott külső körülmények­hez”. A kormány egyúttal felkészül az átalakulással já­ró munkanélküliség, s egyéb gondok kezelésére, „megfe­lelő szociális háló” kiépíté- sérs. Telefon­lehallgatási botrány Párizsban Heves vihart kavart a francia fővárosban a nép­szerű szatirikus hetilap, a Le Canard Enchainé. A lap ér­tesülése szerint a párizsi polgármesteri hivatal ellen­őrzési osztályának utasításá­ra városi alkalmazottak le­hallgatják a város néhány magas rangú tisztviselőjének telefonbeszélgetéseit; első­sorban azokét, akik nagy összegű pénzek felett rendel­keznek. jelentős megrendelé­seket tesznek a város nevé­ben, vagy olyan ágazatokkal foglalkoznak, ahol fennáll a korrupció veszélye. A lap részletesen bemuta­tott írásában egy konkrét esetet, ahol a vendéglátó­ipari osztály vezetőjének te­lefonbeszélgetéseit hallgat­ták le egy beépített „polos­ka” és egv városi autóban élhelyezett berendezés segít­ségével. A telefonok lehallgatását Franciaországban csak bíró­ság engedélyezheti, kivéte­les, nemzetbiztonsági érde­kű ügyekben más hatóság. A párizsi lehallgatásokhoz sen­ki semmiféle engedélyt nem kért és nem kapott. Francia- országban egyébként szapo­rodik az ilyen illegális le­hallgatások száma, az embe­ri jogok Strasbourgban szé­kelő európai bírósága két al­kalommal is elítélte Fran­ciaországot illegális lehall­gatásért. s a kormány éppen most készít elő új törvényt az ilyen akciók meggátiásá- ra. A párizsi polgármesteri hivatal bejelentette, hogy haladéktalanul vizsgálatot indítanak annak megállapí­tására, megfelel-e a valóság­nak a lap állítása. Ha kide­rül, hogy valóban voltak il­legális telefonlehallgatások, szigorú felelősségre vonásra kerül sor — ígérte a polgár­mesteri hivatal közleménye. Az új osztrák kormány megalakításáról , szerdán Bécsben tárgyalásokat kez­dett az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) és az Osztrák Néppárt (ÖVP), miután az október 7-i parlamenti vá­lasztáson ismét ez a két párt szerezte meg az első két he­lyet. Az ország 183 tagú kép­viselőházában az SPÖ meg tudta tartani 80 helyét, az ÖVP mandátumainak száma pedig 77-ről 60-ra csökkent, de az erőviszonyok eltoló­dása ellenére továbbra is elsősorban egymást tekintik lehetséges kormányzati part­nernek, és kísérletet tesznek eddigi, csaknem négyéves nagykoalíciójuk megújításá­ra. A 9-9 tagú tárgyalókül­döttségeket Franz Vranitzky kancellár, az SPÖ elnöke, il­letve Josef Riegler alkancel- lár, az ÖVP elnöke vezeti. A leendő kormány munka- programjára vonatkozó saját tervezetét a két pártvezető már előző nap átadta egy­másnak, a küldöttségek kö­zötti szerdai megbeszélésen pedig megállapodtak abban, hogy az ezekben szereplő húsz kérdéskör részletes megvitatására ugyanennyi szakértői munkacsoportot hoznak létre. A találkozó után nyilat­kozva Vranitzky hangoztat­ta: a két pártnak most nem­csak az a feladata, hogy a következő négy évre megfe­lelő kormányt hozzon létre, hanem az is, hogy előkészít­se Ausztria fejlődésének hosszabb távra szóló felté­teleit. Ezért nézetkülönbsé­geiket és pártpolitikai érde­keiket alá kell vetniük az ország érdekeinek, s így ala­kítaniuk ki a kompromisz- 6zumos kormányprogramot. leszenszkr Géza Torontéban Dr. Jeszenszky Géza kül­ügyminiszter október 16-án rövid látogatást tett Toron­tóban. A kormány nevében megkoszorúzta a város Bu­dapestről elnevezett parkjá­ban lévő 1956-os magyar hő­si emlékművet, majd beszé­det mondott a Magyar Ház­ban. A kanadai magyarság ve­zetőinek tiszteletére adott fogadásán találkozott a Ka­nadai Magyarok Szövetsége vezetőivel és a torontói ma­gyarság képviselőivel. A mi­niszter címeres nemzeti lo­bogót ajándékozott a szövet­ségnek. A külügyminiszter ezután New Yorkba utazott, ahol bekapcsolódott Antall József miniszterelnök hivatalos egyesült államokbeli prog­ramjába. Brenner-hágó: Mintegy 300 kamion vesztegel osztrák oldalon október 16-án, miután az olasz kormány lezáratta az olasz—osztrák határt a teherautó-forgalom előtt. Az olasz in­tézkedés válasz- arra az osztrák lépésre, amely korlátozta az országon áthaladó közúti át­menőforgalmat MTI-fotö Magyarország nyitott politikát akar Interjú Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkárral Az aradi vértanúk kivégzésének évfordulóján a hivatalos magyar küldöttséget az RMDSZ székházában fogadták. A delegáció tagja volt Katona Tamás külügyminisztériumi ál­lamtitkár is, aki előbb az aradi televíziónak, majd a Jelen című lapnak adott interjút. Ez utóbbit — rövidítve — kö­zöljük. , — Államtitkár úr, olvasó­ink és lapunk nevében is szeretettel köszöntőm váro­sunkban. Először is azt sze­retném öntől megkérdezni, hogy mikor várható a ma­gyar külpolitikában egy jó értelemben vett Drang nach Osten, egy átütő siker a Ke­let irányában is, amit érzé­sem szerint a magyar külpo­litika már megvalósított a Nyugat irányában. Tehát míg azt tapasztaljuk, hogy a Nyugat felé és részéről egy­re nagyobb elismerésnek ör­vend a magyar külpolitika, annak törekvései, ugyanak­kor úgy tűnik — legalábbis Románia viszonylatában —, hogy valahol még az Appo- nyi Albert gróf-féle irány­vonalán vagy egy tanácsta­lanságnál tartanak. Utalok itt arra, hogy Apponyi gróf a trianoni tárgyalásokon fran­cia intelligenciáját csillog­tatva védelmezte az ezeréves Magyarország eszméjét, de a wilsoni önrendelkezési elv talán épp akkor nem jutott eszébe. Tehát, mikor várha­tó — ha nem is átütő siker. de — előrehaladás ilyen irányban? — Természetes, hogy Ma­gyarország külpolitikáját európai politikának kell te­kintenünk, hiszen a nemzeti célokat ebben a nagyon sű­rűn lakott Európában és eb­ben a szintén sűrűn lakott Kelet-Európábán csak euró­pai politikával lehet egyálta­lán érvényesíteni. Ez adja meg a lehetőséget, hogy bé­késen és egymást megértve próbáljunk elférni ezen a szűkre szabott, területen egy­más mellett, egymás szom­szédságában. Ahhoz azon­ban, hogy valóban eredmé­nyeket tudjunk felmutatni — ez olyan, mint a szerelem, mint a házasság —, két fél egybehangzó akarata szüksé­ges, egy fél akarata nem elég. — Én csak azit tudom mon­dani, Magyarország részéről valamennyi szomszédállam irányába teljes a nyitottság, készen állunk bármilyen ér­dembeli tárgyalásra. Sajnos, ez a vidék nagyon átalaku-, lófélben van. Sajnos és sze­rencsére egyidőben. Szeren­csére, mert szakított egy ret­tenetesen terhes, visszataszí­tó történelmi örökséggel, a sztálinizmussal, annak min­den rendű és rangú nemzeti változatával. Következés­képp nagy erővel támad fel mindezekben az országok­ban a nemzeti érzés, ami gyönyörű és nagyon veszé­lyes is tud lenni, mert kis­korú országokban a nemzeti érzés türelmetlen, sovén, múlt század eleji, kamasz módra érvényesül. És a de­mokráciában természetesen ezek a hangok is megszólal­hatnak. — Itt a kormányok részé­ről kölcsönös bölcsességre, határozottságra és tapintatra van szükség, hogy ezek ne egymással szemben és ne egymást kizárva próbálja­nak érvényesülni. És ez nem lehetetlen feladat. A térség­ben rengeteg dezintegrációs folyamatot lehet látni. Nincs tisztázva a cseh és szlovák köztársaságok egymáshoz való viszonya Csehszlováki­án belül. Teljesen újjászer­veződik szemünk láttára a Szovjetuniónak hívott óriási térség. De ugyanezek a gon­dok vannak egész Jugoszlá­viában. Nagyon nehéz ilyen bizonytalan körülmények között magyar politikát csi­nálni, abban az értelemben, hogy mi nem adhatunk ta­nácsot ezeknek az országok­nak, nem kényszeríthetjük és nem is akarjuk rájuk kényszeríteni a, mi vélemé­nyünket másokra. — Úgy érzem, hogy bizo­nyos országokkal kitűnő a kapcsolata a Magyar Köz­társaságnak. Jugoszlávián belül Szlovéniával, Horvát­országgal, természetesen Ausztriával. Csehországgal. Sokkal több gond van a ma­gyar—szerb kérdésben, még több a magyar—szlovák kér­désben. Nem miattunk, ha-' nem amiatt, hogy ezek az országok möst rendeződnek el. s ők maguk sem tudják, hogy fognak kinézni. És ilyenkor, amikor egyénisé­güket próbálják megtalálni, nagyon sokszor még a régi reflex él. Gyorsan tiltani va­lamit, gyorsan bezárkózni, márpedig a legnagyobb ve­szedelem, ami fenyegethet egy országot, ezt Románia a maga példáján tudja, az el­szigetelődés. — Az elszigetelődés egy nagy országot is tönkre tud tenni, és veszélyesség is egyben: példa a két háború közötti Németország. Elszige­telődött, pedig egy óriási ál­lam volt, hatalmas gazdasá­gi erővel, és mi lett belőle? Micsoda vérzivatart zúdított Európára. És így. mestersé­gesen szigetelte el és pró­bálta kizárni a világból és Európából önmagát Ceauses- cu Romániája. Ez egy olyan tanulság, amit a mostani ro­mán politikának igenis fel kell mérnie, s ez ellen kell hadakoznia. Mi leszünk az első és leghangosabb szószó­lói Romániának minden szempontból az Európába váló integrálódására, mi­helyt ennek a feltételeit — nagyon szigorú feltételeit — Románia teljesíti. Minket is azért vettek föl az Európa Tanácsba, mert mi ezeket a Szigorú feltételeket — felté­tel nélkül valamennyit — teljesítettük. — Most, hogy a KGST és a Varsói Szerződés felbomlá­si folyamata előrehaladt, ön szerint milyen mádon lesz aktuális, ha egyáltalán az lesz, Kossuth egykori eszmé­je a Duna menti népek kon­föderációjáról? — Azt hiszem, hogy ez a gyönyörű kossuthi' utópia mindig is utópia yólt abban az értelemben, hogy legfel­jebb átmenetileg támogatták azok az országok, amelyek­nek szuverenitásuk jelentős részének a feláldozásával részt kellett volna venniük ebben a konföderációban. Amint a jobb megoldást — nemzeti államok kialakítá­sát. — megtalálták, rögtön nem érdekelte őket ez a kon­föderáció. Ugyanakkor tud­nunk kell azt, hogy ennek a térségnek hasonló gondjai vannak, mint akár ezer esz­tendővel ezelőtt, hiszen ak­kor a lengyel, a cseh és a magyar állam szinte ugyan­abban az időben jött létre. Akkor is az volt a kérdés: alkalmazkodni Európához, vagy még a térképről is el­tűnni Európában! És akkor is megoldották ezek az álla­mok a nagyon nehéz kér­dést. Most is ez a helyzet. Alkalmazkodni kell konti­nensünkhöz. és műiden re­gionális gazdasági vagy kul­turális együttműködésnek helye lehet. Az iga,: megol­dást, az egész térség számá­ra immáron nem egy Duna menti konföderáció jelente­né, hanem a nagy európai együttműködés, ami Európa stabilitását és békéjét ga­rantálja. — Végül azt szeretném öntől megkérdezni, hogy most, amikor azt tapasztal­juk, hogy Magyarország — tudtommal v— a világ 54 or­szágában felújította diplo­máciai kirendeltségét, ez egy szemléletváltás jele, vagy csak a választások eredmé­nyeit tükrözi? — Azt hiszem, ha mint ellenzék azért küszködtünk, hogy pártpolitikai érdeme­kért ne lehessen valakiből nagykövet, akkor hiba volna, ha ezt most elkövetnénk. Itt arról van szó egyszerűen, hogy még működőképes mi­nisztériumot örököltünk. A magyar külpolitika, ha úgy tetszik, az előző kormány­nak szinte az egyetlen siker­ágazata volt. Ez azt jelenti, hogy abban a házban mun­kakövetelmények voltak, és ott irtó keményen kellett dolgozni. Tehát ezekkel az emberekkel igenis tovább lehet folytatni a magyar külpolitikát. A nagyszámú váltás oka külképviseleteink élén az volt, hogy már az előző kormány — igen ta­pintatosan — nem hajtott végre bizonyos változtatáso­kat: nem töltött be egyes ál­lásokat, mert úgy gondolta, hogy a választások után az új kormánynak módja lesz a saját elképzelései szerint be­tölteni ezeket a posztokat. Ezért volt valamivel több változás. Egy kis vérátöm­lesztés nem ártott a diplo­máciai szolgálatban. Ugyan­akkor hangsúlyozom, el akarjuk; kerülni, hogy dilet­tánsok,. vagy jóindulatú ama­tőrök játékterületévé váljon a külpolitika. Ez nagyon fon­tos szakma, s nekem az a dolgom abban az épületben, hogy ezektől az emberektől a Magyar Köztársaság poli­tikája iránt teljes lojalitást kérjek, és ha ezt megkapom, a kormány részéről teljes szolidaritásomat tudom ga­rantálni. Ilyen alapon lehet értelmes magyar külpolitikát csinálni. — Köszönöm az interjút és sok sikert kívánok céljaik megvalósításához. Békés Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents