Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-08 / 211. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1990. szeptember 8., szombat 'KÖRÖSTÁJO Pax Corporis Háromszáz éves az első magyar orvosi könyv A XVII. században két kiemelkedő magyar tudós volt, akik egyéni érdekeik rovására hazajöttek, elhárítva a külföldi katedra lehetőségeit, hogy „tudományban szegény népünket felemeljék”. Az egyik Apáczai Csere János (1625—1660), Descartes lelkes híve, korának legnagyobb polihisztora, a Magyar Enciklopédia (Utrecht, 1665) szerzője, a másik Pápai Páriz Ferenc (1649— 1716), a Pax Corporis (A test békéje, Kolozsvár, 1690) szerzője. Pápai életútja 1649, május 10-én született Désen (Erdély). Apja református lelkész és író volt. Iskoláit Erdélyben végezte : Désen, Gyulafehérváron, Kolozsvárott, Marosvásárhelyen. 1664-től a nagy- enyedi Bethlen Kollégiumban tanult, majd 1672-ben elindult nyugat-európai ta- nulmányútjára. Ennek állomásai: Boroszló (Breslau, ma a lengyelországi Wroclaw), Lipcse, Heidelberg, ahol két évig az orvosi kar hallgatója. Orvosi diplomát 1674-ben szerzett, utána rögtön hazajött, előbb Debrecenbe, majd Kolozsvárra. Nemsokára tanszéket kapott a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban, és a fejedelmi pár udvari orvosa lett. A Bethlen Kollégiumban negyven éven át tanított görög nyelvet, bölcsészetet és fizikát. Nagy tudását külföldön is felismerték, és Heidelberg- ben a bölcseleti tudományok tanári székével is megkínálták. A „Pax Corporis”-on kívül legismertebb kitűnő munkája a több mint ezeroldalas latin—magyar és magyar—latin szótár, a magyar nyelvészet örök forrása, amely 150 évnél tovább is iskolai kézikönyv volt. Ez kétségkívül sok munkát adott szerzőjének, mert különben nem választotta volna mottónak Scalinger ismert mondását: „Akit az Úristen nagyon meg akar büntetni, arra azt a csapást méri, hogy szótárt írjon, mert ebben bent foglaltatik minden más büntetés 1” Pápai Páriz igazi polihisztor, fordított németről, franciáról, latin és görög verseket, több orvosi munkát írt latin és magyar nyelven. Kitűnő kapcsolatai voltak külföldi tudósokkal, ennek révén a nagyenyedi hanyatló kollégium részére Angliában olyan tőkét gyűjtött, melyből a híres iskola újra talpra tudott állni. „Naplójából” sok ismeretet szerezhetünk a korabeli nyugat-európai tudományos világról is. Nagyon szomorú, hogy ez a kiváló tudós 1716. szept. 10-én, teljesen szegényen halt meg, mert önzetlenül élt tudományának. Feljegyezték, mikor politikai fordulatok miatt ott kellett hagynia Erdélyt, Szatmárnémetiben oly nagy nyomorúságba jutott — pedig Erdélynek leghíresebb orvosa volt —, hogy az egyik helyen ebédet, máshol vacsorát adtak neki, egyik ismerősétől húst, a másiktól búzát, szalonnát kapott, a bíró egy font borssal adományozta meg. Halálakor családját a legnagyobb szegénységben hagyta hátra, s mint Nádudvari Péter szászvári pap mondja, özvegyére: „egy pénz sem maradott”. A népnek írta Pápai Páriz Ferenc híres könyve 300 évvel ezelőtt, 1690-ben Kolozsvárott' került először kiadásra. Ezután még nyolc kiadás követte, az utolsó 1774-ben. Ez a könyv az első nyomtatásban megjelent magyar orPápai Páriz Ferenc (1649— 1725) vosi könyv. Maga a szerző írja: tudtomra e matériából való írás a mi nyelvünkön nem lévén...” A PAX CORPORIS Elöljáró Beszédből és nyolc könyvből áll. Az egyes könyvek jól áttekinthető fejezetekre vannak osztva. A világos és magyaros nyelve miatt rendkívül kedveltté és népszerűvé vált. Pápai Páriz a könyvet a nép számára írta, könnyen érthető nyelven, és arra törekedett, hogy az általa ajánlott orvosszerek legnagyobb része r feltalálható legyen a házi környezetben. Erről az Elöljáró Beszédben így ír: „há- zicselédes gazdáknak és gazdaasszonyoknak s az ügyefogyott szegényeknek” szánta — „kiknek nintsen mindenkor kezek ügyében értelmes orvos; kivált kép- pen falukon, ahol hamarabb talál segédet a barom, mint a beteg ember.” A könyvekben és részekben az egyes betegségek testrészeként vannak csoportosítva olyan szakszerűséggel, hogy egy mai orvosi könyvnek mintául is szolgálhatna. Az egyes betegségek leírása olyan, mint egy mai jól megírt kortörténet: a betegség FÉSZKE= előfordulási helye, JELENTÉSED szövődményei, OK AI= kóroktan, tünettan, KÜLÖNBSÉGED elkülönítő kórisme, ORVOSSÁGAD gyógymód'. A haldoklóhoz a hóhért hívták A PAX CORPORIS gyógymódjainak értékelésekor figyelembe kell vennünk az adott kor viszonyait. E korban tanult doktor alig volt hazánkban. Sokszor még a városokban is borbélyok, füvesemberek, javasasszonyok, fürdőmesterek, hóhérok foglalkoztak a gyógyítással. Így például Bethlen Gábor halálos ágyához is végszükségben a csodadoktor hírében álló lőcsei hóhért hívták! Majdnem egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy minden megyének képzett „fizikusa”, főorvosa legyen. így Pápai Páriz Ferencnek szembe kellett néznie az orvoslás korabeli hagyományaival, lehetőségeivel és eszközeivel, aminek következményeként beleépült fípx Corpom ' ■ í* «,«. • • l^éáodt &cbo ||1|ÍP H va!o-T:j.-ir».x;lsGl>öHV>irwá»»n óízvc-l í; YÍ&», ‘ y£. ■ rAj?Aty,r<1ZF'exzXczr, FűnhitltBÍJita Aftfitr7. A Pax Corporis címlapja könyvébe a népi orvoslás módszerei mellett a babona is. Nem hagyhatta ki művéből a divatos „hiedelmeket”, és a hatástalan, tudományos alapot nélkülöző patikaszereket, melyek legalább a gyógyulás reményét sugallták. Nagyon fontos tényezőnek tartotta, hogy a beteg emberben legyen meg az akarat és hit a gyógyításban. Erről így ír; „Meg kell annak éhhel halni, aki nem akar dolgozni, ahoz bízván, hogy az ő munkája és szor- galmatossága nélkül is az Isten, aki az égi madarakat táplállja és a mezőnek lilio- mit ruházza, gondot viselhet őróla. Azt mondotta régen Hesiodus, hogy: a jó szántóvető embernek, mikor Istennek könyörög, a keze az eke szarvát tarttya... Tulajdonítani kell a jó orvosnak sokat: lehet bízni tudományához, hűséghez, jámborsághoz; illik is azillyen- ben megnyugodni... ne hadgyuk betegségünkben magunkat.. Könyvében mindenkit int az „egészséges életmódra”. A népi gyógyászatnak korában, okkal — ok nélkül használt szere volt a bor, erről a véleménye: „Mert valamint hogy a rendes bor- ital ugyan újítja és eleveníti a vérnek lelkeit, vagy spirituszokat, úgy ellenben a módnélküli való tompítja és előli azokat.” Természetgyógyászát a 17. században Könyvében a gyógyfüve- zésnek az évezredes hagyományait folytatja. Ennek az ösztönös népi gyakorlatnak: okos szentesítése volt Pápai receptgyűjteménye. A Pax Corporisban körülbelül 320- féle gyógynövényt találhatunk, köztük számos olyat, melyeik ismertek ma is a gyógyszeriparban és háztartásban (mint gyógy- és fűszernövény). Példának említhetjük a következőket: zsálya, üröm, menta, kamilla, gyömbér, fehéj, citrom, szerecsendió, fodormenta, kömény, kapor, majoránna. Nem vitatható, hogy a XVII. század végén írt könyvben sok minden elavult, idejétmúlt. A Pax Corporis már régen nem orvosi tanácsadó, hanem tudománytörténeti érték, irodalmi különlegesség. Legtalálóbban KOSÁRY DOMOKOS jellemzi. 1980-ban írt tanulmányában: „Még pontosabban talán azt kellene mondanunk, hogy megőrzött valamit abból a hagyományos világból, amelyben akkoriban a társadalomnak még legnagyobb része élt... Pápai Páriz pontosan tudta, hogy az empíriában is volt szintkülönbség nemes és paraszt között. Szerinte a „csömört”, vagyis mint ma mondanánk, a heveny gyomor- hurutot a gazdag urak nemes borokkal, a szegény falusiak hagymás-ecetes ételekkel és ősi módon „meg- kenéssel” próbálták gyógyítani. A közös babonába ágyazott empíria hagyományos világa volt az, amelyből a magasabb rétegek kiváltak, és amelyben a parasztság — adott társadalmi feltételek miatt — tovább megmaradt.” Dr. Sonkoly Kálmán Békés megye egyetlen unitárius temploma, avagy hogyan lettek a vallásalapítók a gyarmatiak? A Népújság nemrégen adott hírt (VIII. 13-án) a füzesgyarmati unitáriusok „újjávarázsolt” templomának szenteléséről. Nem említi a cikk, hogy ez a templom az egyetlen „unitárius” a megyében. Históriája, mind az egyházé, mind a templomé igen érdekes. Széles körben ismert, hogy Füzesgyarmatot a török hódoltság után (1712) magyar ajkú, többségükben református, előzőén is itt élő emberek lakták. A további évtizedekben is — belső és külső szaporodásból — református magyarokkal bővült a lakosság. A XX. század elején is református volt a lakosság 95 százaléka. A további 5 százalékon négy felekezet osztozott, de köztük unitárius egy sem volt. A református egyház teljeskörű- en átfogta a község lakosságát. 1900-ban elhunyt nagy tekintélyű papjuk, Szilágyi Márton, és közel két évig volt üres a lelkészi szék. Ez idő alatt éles hangulatú viták folytak arról, kit is válasszanak helyére. Az egyházközség „egysége” megbomlott. Más-más jelöltjük volt a módosabb, illetve a szegényebb polgároknak. Híveket, minél többet ki-ki a sajátos korteskedő eszközeivel igyekezett szerezni. Ebben a választási „harcban” szerepet (kapott az agrárszocialisták helyi mozgalma is, mikor egyházi adójuk elengedését is kilátásba helyezték. A „pártoskodás” eredménye az lett, hogy a szegények jelöltjét, Kovács Károlyt emelték a lelkészi tisztségbe. „A gazdagabb osztály, amely eddig az egyház sava volt, lelkileg megsértve, határozottan tiltakozott az eljárás ellen és 104 tagú küldöttséget menesztett az egyházkerület püspökéhez” — írja az egykori krónikás. Há- *rom alkalommal tárgyalta az egyházkerületi gyűlés protes- tálásukat, eredménytelenül. Ezt követően a „sértettek” elhatározták a református egyházból való .kiválásukat. Néhány „szabadon gondolkodó, művelt községi lakos (köztük valószínű Fejér László főjegyző is, aki kolozsvári diák volt) a legközelebbi rokon vallást ajánlotta” — írja az egykori krónikás. Né- _ hány nap múltán „Homoki * Lajos nagy eperfája alatt” 147 volt református iratkozott át unitáriussá. Hivatalosan 1902. július 27-én alapították meg a füzesgyarmati unitárius leányegyházat, ünnepi beszédet Józan Miklós budapesti lelkész tartott. Az Alföldön nem volt elterjedt az unitárius egyház. Elsőként 1882- ben Hódmezővásárhelyen, majd évekkel később Déva- ványán, Mezőberényben, Orosházán jött létre. E korábban alakultakra nem illik a füzesgyarmati helyzetkép. A gyarmatiak sajátosan egyedi okokból lettek vallásalapítók, valamennyien „vastagnyakú kálvinisták” voltak. Egyetlen született unitárius volt köztük, az Erdélyből hívott lelkészük, aki két évtized múlva áttért a református hitre, hívőinek egy részével. A lelkes új egyház tagjai nyomban elhatározták, hogy templomot építenek. Megkezdték a gyűjtést, ami igen szép eredményt hozott. Egy év sem telt el, és 4098 koronát gyűjtöttek össze. Segítették őket a régebbi egyházközségek is, legtöbbet az ■angol hitrokonok adtak, 1000 koronát. Felvettek még 10 ezer korona kölcsönt a budapesti unitárius egyháztól is. Egy év múltán, 1903. június 24-én ünnepélyes alapkő- letétellel megkezdődött a templomépítés. Az építés szinte hihetetlen gyorsasággal, 4 hónap alatt készültei. A munkában a hívők egy része személyesen is részt vett. A templomot 1903. november 8-án szentelték fel. A templom avatásakor Z Zagy, Q}&uanA óMeC t> Auhtth lóit aty Kiotón e&íeÁ6éí unwutAofcvnX 3. a ÚH*i> <Slu^ó £clett. QJOa4</í> mjtq JfrAToitrtM 'Jfäuoii.iß ■ ft tu'’ y/< ' tfíjrytxí IM/tagvA. 6L ’ ‘taiAia wiM} tqo-i A szentelési himnusz szövege és dallama A templomot Borsothy Géza füzesgyarmati mérnök tervezte szívességből, ő látta el az építés felügyeletét is. Az építést ifj. Szrenká- nyi Pál mezőberényi építőmester végezte, vállalkozói díjként 4250 koronát fizetett az egyház. Az egykori templomépítő egyházi elöljáróság nevét is megörökítette a krónikás: Gyáni András főgondnok, Gacsári András gondnok, Tóth B. Péter .pénztárnok, Bálint Lajos egyházfi, Gálffi Kálmán lelkész-tanító. Nagy Lajos
