Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-08 / 211. szám
199». szeptember 8., szombat TALLÓZÓ ■íkÖRÖSTÁJ „A székely magyar marad mindörökre” Léteznek napjainkban nagy tudományok birtokában levő urak, akik a közelmúltban még „elvtárs” megszólításra hallgattak és akik nagy érdemeket szereztek „tudományos kutatásaik során”, amikor lépten- nyomon ősi dák leletekre bukkantak. Legújabban szenzációs felfedezést tettek, ugyanis felszínre hozták, felfedezték, azaz szeretnék felfedezni, hogy a székely nem magyar. Nagy buzgalommal felhasználnak mindenféle csalást, félrevezetést, a magyarság megosztásán fáradoznak teljes sikertelenséggel, mert a székely magyar marad mindörökre ... A székelység nemzetünk ama alapcsoportja, amely a múltban, a jelenben és a jövőben is táplálta és adja minden időben nemzetünk nagyjait, kiváló egyéniségeit. A székelyeknek nemcsak, hogy joguk van szabadon élni ezen a földön, de kiváló érdemeik is vannak a keresztény kultúrát védelmező elődök révén. Sajnos, feledésbe mentek ezek az érdemek és nincs belátás azok részéről, akiket a mi székely ősapáink életük és vérük hullatásával segítettek, évszázadokon át a megmaradásért, a kereszténység fennmaradásáért. Emlékeztetni kellene azokat. akik elfeledték, vagy ha nem tudják, tudatosítani kellene a múltban történteket, arról, hogy a török által szorongatott Moldva és Havasalförd fejedelmei az erdélyi vajdák fejedelmeitől kaptak segítséget évszázadok során. Az erdélyi vajdák, fejedelmek hadainak az ütőképes részét, a magvát a székelyek képezték. E? tudott dolog. Így hát ők is hozták a legnagyobb élet- és véráldozatot, nemcsak szülőföldjük, Erdély védelmében, de a szomszédok, Havasalföld és Moldva megsegítéséért, a keresztény népek fennmaradásáért, Európáért... Mi maradt ránk, utódokra, az elődeink által megszerzett érdemekből? Jogfosztás, megalázás, hazát- lanságra ítélés — ezzel fizetnek azok, akiket segítettek elődeink, akik miatt bőven ömlött az erdélyi magyar-székely vér, akiket elődeink nagy áldozatkészsége segített megmaradásra, államalkotásra. Közben maga a székely fogyott, apadt, nap mint nap, bármennyire is sziklaszilárdan tartja magát. Jogosan reá illik: „Maroknyi székely, porlik mint a szikla / Népek harcának zajló tengerén”. Az is egy hamis, téves beállítás a mi címünkre, hogy szeparatisták vagyunk. Hogyhogy? Hiszen már ősapáink is bebizonyították, hogy a keresztény kulturált világ megvédéséért, Európáért szálltak harcba a keletről reánk törő műveletlen kollektív erők ellen, egy évezreden át. A mai erdélyi magyarnak ugyanolyan sorsa van. Az a feladat hárul reá, hiszen apáról fiúra ránk maradt ez a keresztény nevelés és a mai székely magyar ember is ebben a szellemben gondolkodik. érez és cselekszik, mindannak ellenére, hogy ateista nevelést kényszerítettek rá. (Incze Gyula; Itthon) Elena mentette meg Iliescut? MAI TALLÓZÓNK ÍRÁSAIT A ROMÁNIÁBAN MEGJELENŐ; MAGYAR NYELVŰ LAPOKBÓL VÁLOGATTUK, A FOTÓKAT PEDIG MUNKATÁRSUNK KÉSZÍTETTE ERDÉLYBEN. Kislányos randevú a demokráciával Délelőtt le akartam menni játszani Jóskával, a barátommal, de anyu azt mondta, hogy most nem lehet, mert tüntetnek a vátrá- sok és ha meghallják, hogy magyarul beszélek, akkor engem is elküldenek Ázsiába. Én nem tudom, miért baj az, ha valakit Ázsiába küldenek, apu mondta, hogy Ázsia olyan szép, ott van például India, Tibet és Kína. Az anyja kínja apádnak, mondta anyu, inkább hámozzál pityókát az ebédhez! Nem sírtam, csak úgy csináltam, s amikor anyu fölment Nevákékhoz kávézni, nehogy ők jöjjenek hozzánk kávézni, akkor szépen kisurrantam az ajtón. Hát tényleg ott vonultak a vát- rások, nem értettem, hogy mitől olyan mérgesek, biztosan attól, hogy apunál a boltban megint semmit sem lehet .kapni. É6 akkor Jóska azt mondta, hogy szeptembertől a történelmet magyarul fogjuk tanulni, én ennek nagyon örülök, mert akkor végre megértem, hogy kik voltak itt először. Tavaly azt mondta a galaci tanárunk, hogy a dákok voltak itt először, el is vitt a múzeumba, hogy megnézzük a kiállítást, mutatta, hogy milyen szép ... Az uszítóhadjárat mozgatói egy-két dolgot elfelejtenek. Elsősorban mi közünk nekünk, erdélyi magyaroknak Horthyhoz és katonáihoz? Vagy ezzel kell takargatni az oly közeli Ceauses-. cu-érában ellenünk elkövetett gaztetteket? Hányán tűntek el nyomtalanul, hányat üldöztek halálra, hányán senyvedtek börtönben azok közül, akik nem tudtak fejet, szívet hajtani? S Hor- thyékkal ellentétben a tettesek ma is közöttünk élnek. És nem is akárhogyan. De nemcsak a romániai magyar roknak, sok-sok román honfitársunknak is kijutott a szenvedésből, nélkülözésből. lándzsákat és baltákat és nyílhegyeket csináltak a dákok, otthon aztán apu azt mondta, hogy a szeme zöldje a tanárnak, azokat a lándzsákat Szentkeresztbá- nyán csinálta apunak az unokaöccse. Akkor ezek szerint a szentkeresztbányaiak hamarabb itt voltak, mint a dákok?... Anyu mindig azt mondja, hogy jön még a kutyára dér. Apu azt mondta, hogy olyan nincs, hogy a Ceausescu még egyszer visszatérjen, de anyu rávágta, hogy miért, a másik nem pont olyan? Apu erre csak legyintett és elment az RMDSZ-gyűlésre. Mostanában mindig ott van, legalábbis anyu úgy tudja, de mi Jóskával egyszer meglestük, hogy nem is gyűlésre ment, hanem a kocsmába! Lehet, hogy ott tartották a gyűlést, Jóska mondta, hogy az édesapja is kocsmába jár, biztosan azért, mert ami mostanában folyik, azt nem lehet józanul kibírni... Jaj, és még azt akartam elmondani, hogy Jóska végre megmagyarázta, hogy ml a demokrácia. Azt mondta, hogy a demokráciában min-* dent lehet, de semmit sem szabad! Nekünk...! (Berecz- ki Károly; Tromf, csíkszere- dai szatirikus hetilap) Az ő dühüket kell most ellenünk terelni? Aztán mondjuk el még azt is: Horthy Miklós kismiska volt Hitler mellett. Ennek ellenére a gazdag németek előtt hajbókolok közül kinek jut eszébe a mai Németországra, a ma élő németekre vetni a követ olyan hisztérikus gyűlölettel, ahogy itt és most ellenünk ügyködnek. A népi bölcsesség szerint: aki sárral hajigái, magát mocskolja be. Rossz lelkiismeretű ember azt gondolja, mindenki őróla beszél. Ki sokat fenyeget, soktól félhet ... (bodolai; Maros Megyei Népújság) Beszédes rímek — Káposzta meg derelye, hol az ember ereje?! — Világhírű fakilincs, di&znóhús egy szikra sincs. — Csirke csipog: ne keress, útlevelem hiteles. — Húsiparunk sonkát füstöt, nem látjuk a sűrű füsttöL — Gyomrod korog, arcod ráng. mind elúszott a pisztráng. — Hol az olaj? — folyton kérded, mondom én, olajra lépett. — Holló lopja, viszi róka, nem látsz sajtot évek óta ... — Párolt bélszín bányászmódra. a körítés piros rózsa. (Balogh József: Tromf) Az igazmodó tükör A hetvenes évek közepén a diktátor házaspár Párizsba utazott, ahol nem mulasztotta el megtekinteni a híres Louvre-palota képző- művészeti kiállítótermeit. Egy művészettörténész velük tartott, ha szükségszerű, útbaigazítani őket. Elena asszony nem győzte csodálni a képeket. — Nézd, Nicu! — kiáltott fel egyszer az asszonyság. — A csodálatos Rembrandt! — Bocsánat, asszonyom — suttogta a muzeológus —, ez Raffaello... — Nézd, Nicu — újra így az asszony, valamivel később —, a csodás Van Gogh! — Bocsánat asszonyom — helyesbített újra a kísérő —, ez Tizziani... Elena asszony bosszúsan lépett tovább, már szemmel láthatóan idegesítette a művészettörténész jelenléte, de nem sok idő múlva ismét felkiáltott: — Nézd, Nicu, végre a mi Grigorescunk híres Parasztasszonya! — Bocsánat asszonyom — kockáztatta meg a muzeológus —, ez itt egy velencei tükör ... (Lokodi Imre; Tromf) „Mi közünk A diktátor egymilliót ígért szökéséért • A város utcáin és a kaszárnya előtt tömeg várt, hangosan kinyilvánítva a diktátorral szembeni gyűlöletét. — Adják ki nekünk Ceau- sescut. Adják ki azt az idiótát. Halál a gyávára. Boboc őrmester bekísérte a Ceausescu házaspárt abba a terem melletti kis szobába, ahol három nap elteltével a perre is sor került. — Ha szökni próbálnak, lelövitek őket — parancsolta Voinea ezredes ... ... Nicolae a két őrrel kezdett szóváltásba. — Én öregember vagyok, de ti még fiatalok. Sajnállak titeket. Elárultátok az országot, s ezért megfizettek ... — Párttag vagy? — kérdezte Stoicától. — Igen. — Akkor tehát elárultad a legfelsőbb parancsnokot. — Én Milea ezredesnek, a honvédelmi miniszternek va- ' gyök alárendelve. — Az egy áruló volt. Én végeztem ki. — Maga tudja, hogy ebben a pillanatban emberek halnak meg? — kérdezte Stoica. — A külföldiek a hibások — felelte Ceausescu. — Az én sorsomat Máltában döntötték el, Amerika és a Szovjetunió között, Temesváron az árulók... Én tudom, mert küldtem oda kémeket. — Most ki irányítja az országot? — kérdezte Elena. Stoica kapitány beszélni kezdett Petre Románról és Ion Iliescuról, akiket a televízióban látott. — Iliescu? — kiáltott fel Nicolae. Majd a feleségére kezdett üvöltözni: — Ez a te hibád. Te nem hagytad, hogy likvidáljam. Te mondtad, hogy csak toljam félre. Idióta vagy. Nem kellett volna rád hallgatnom. Stoica megemlítette még Sergiu Nicolaescu rendezőt is, a decemberi Front másik nagy alakját. — Németországban hajszolta a pénzt — mondta Elena. — Szajhákkal élt. A Ceausescu házaspár lesújtva hallgatta tovább Stoi- cát, aki most Dinescuról beszélt. Elena a homlokára tette a kezét. — De hiszen az bolond. A kórházban volt az őrülteknél. Militaru tábornokról, a jövendő hadügyminiszterről Ceausescu azt mondta, hogy szovjet kém, Victor Stancu- lescuról, hogy áruló. — Te ezekkel az árulókkal tartasz? — kérdezte Stoicától. — Az ország elveszett, ha te nem helyezel minket szabadlábra. Elena a volt belügyminiszterről kérdezősködött, aki mindig hűséges embere volt. — Le van tartóztatva — válaszolta Stoica. — Mindennek vége, minden elveszett — ismételgette csüggedten Elena. ... A diktátor inni kért. Stoica elment vízért. A teherautó rádiójából hallatszott, hogy a Szovjetunió felajánlja segítségét a nemzetmentő frontnak. — Gorbacsov majd elfoglalja Romániát. Ez bizonyos — kiáltott fel Ceausescu. Stoica visszatért egy pohár vízzel (a diktátor hiányolta az ásványvizet). Ceausescu kérni kezdte, hogy szedjen össze két-három hűséges embert. — Meg kell erősítenünk Bukarest bejáratát. El aka-, rok menni a televízióhoz, beszélni a néphez. Hogy lecsendesítsék, Boboc és Stoica helyeseltek. Ceausescu hirtelen Stoidh vállára tette a kezét. — Adok egymillió dollárt és azt a katonai rangot, amelyiket akarod, ha segítesz megszökni. — Semmi esélyük sincs — felelte Stoica. (Az Áttekintő Független Magyar Tallózó idézte a Paris Match 1990. július 19-i számából, Arnaud Bizot riportjából.) Tarkabarka Vatra Vatrambulin — volt terroristák és nómenklaturisták, valamint egyéb karrieristák politikai ugródeszkája. * * * Vatravesztia — komoly irodalmi művek komikus formába való átköltése azzal a céllal, hogy így vegyék komolyan. Vatrocitás — nemzeti kisebbségben élőkkel szemben szigorúan kulturális alapon elkövetett jogsértő erőszakoskodás. * * * . Vatraumatológia — a sebészetnek a testi, illetve lelki sérülések előidézésével foglalkozó ága. Vatranszfer — nemzetiségi hovatartozásra való tekintettel történő áthelyezés alacsonyabb beosztásba. * * * Vatranzit — minduntalan becsületsértésbe átmenő hazugságforgalom. * * * Vatranszformáció — magyarságátalakítás. (Károlyi György; Tromf) Marosvásárhelyi városkép augusztus 30-án, a n. Béesi döntés 5». évfordulóján Fotó: Fazekas Fereso Fotó: Fazekas Ferenc
