Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-29 / 229. szám
1990. szeptember 29., szombat Hogy tudásába másokat is beavasson Sonkoly Kálmán Bugát PáMijat kapott ismeretterjesztő tevékenységéért Hallgatom, az élettörténetét. Nem lehettek könnyű időszakok, amiket maga mögött tud. Szegény gyermekkor, aztán a háború, majd újabb történelmi viharok a múltban és ezek az újabbkoriak. A tudományba jiatalon beleszeretett, orvos lett, gyógyított, kutatott. Egész életén át jellemezte egy csodálatos és tiszteletre méltó kettősség, ugyanez jellemzi ma is, pedig már nem, fiatal. Hivatása mellett, azzal párhuzamosan mindvégig érdekelte, vonzotta a tudomány, és az a nemes cél vezérelte, hogy tudásába másokat is beavasson. Dr. Sonkoly Kálmán nyugalmazott kórházigazgató, háromszoros szakorvos, értékes ismeretterjesztő cikkeivel, orvostörténeti tanulmányaival rendszeresen találkozhatnak a Népújság olvasói, városvédő tevékenységéről Békéscsabán szintén jól ismert a doktor úr. Azt viszont kevesen tudhatják, hogy tudományos ismeretterjesztő munkájáért a közelmúltban Bugát Pál-díjat és emlékérmet kapott. (Ez a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság legmagasabb kitüntetése, az alapítóról nevezték el és ötévenként adják át az egész országban mindössze 5-6 embernek.) Bugát Pál 1841-ben alapította a Tudományos Ismeretterjesztő Társaságot Fotó: Veress Erzsi Sonkoly Kálmán Békéscsabán született, itt járt iskolába, innen ment Szegedre, a Ferenc József Tudomány- egyetem orvosi karára. Szerencséje volt, mert az ország talán legkiválóbb professzorai tanították: a kémiát például Szentgyörgyi Albert. Hamarosan megismerkedett a mikrobiológiával, és harmadévesen már tanított is az egyetemen. A tehetséges fiatal hallgató, majd tanársegéd pályája szépen ívelt felfelé, ám közbeszólt a háború. — 1945-ben jöttem haza Békéscsabára, a kórházhoz, már amennyire azt akkor kórháznak lehetett nevezni — emlékezik vissza. —Hárman voltunk összesen orvosok, és nekiláttunk a munkához, hogy a városnak rendes kórháza legyen. 1950-től igazgatóhelyettes lettem, majd 1970-től 1980-ig igazgató; a függetlenített státuszt, azt hogy a szakmámat teljesen feladjam az íróasztalért, nem tudtam elképzelni ... Közben kiharcoltak és megvalósítottak számos jelentős kórházi fejlesztést, átalakítást, azt, hogy elkezdődhessen a ma is tartó rekonstrukció. Nagy eredmények ezek mind, és anélkül sorolja őket, hogy saját részét, érdemét előtérbe tolná, pedig azok nyilvánvalóak, ahogyan a városi kórház „átkeresztelése” is az. Hogy a mindennapi munkára, a gyógyításra kellett-e több erő. energia, vagy az állandó csatározásokra a fejlesztés és a fenntartás érdekében a nehéz felfogású hivatallal szemben, valamint az egyre szűkülő anyagi feltételek szorításában? Erre a „Gondoltuk, valamiféle ismeretterjesztést kellene itt művelni.. kérdésre biztos nehéz lenne röviden válaszolni. — Régen a tudós profesz- szorok nem éltek elefántcsonttoronyban. Nagyon is tisztában voltak a gyakorlati követelményekkel, és természetes volt, hogy kutatási eredményeiket, tudományos műveiket rendszeresen publikálták — mondja némi nosztalgiával. — Ügy 1950 tájékán már felmerült né- hányunkban a gondolat, hogy valamiféle ismeretterjesztést jó lenne itt, Békéscsabán is „művelni”. Páran összeálltunk és nekiláttunk. 1953-ban megalakult a TIT, én voltam az első elnöke. Főként természettudományos ismeretterjesztés folyt, bár jogászok, történészek is tartottak előadásokat. A szlovák származás, a vonzalom a helytörténeti kutatásokhoz, a városvédő és városszépítő ténykedés, de még az orvostörténeti búvárkodás is összefügghet, egymással, egyik terület alighanem a másikat erősíti. Viszont akármelyik teljes embert igénylő hivatás; csak tudnám, hogyan fér bele egyetlen életbe? Ráadásul az ilyen világban, ahol a tudás, a kutatás sajnos, még mindig mostohagyermek, ahol a tudós, a kutató szerepe nem tartozik a kifejezetten megbecsült szerepkörök közé. Speciális területe, az orvostörténet meg különösen elvonni, keveseket érdeklő „fejezete” a tudománynak és az ismeretterjesztésnek. Vagy talán most, hogy a miniszterelnök is orvostörténész, valamivel népszerűbb a téma? Erről nincs szó — magyarázza beszélgetőpartnerem —, inkább az jellem- zos hogy az embereket mindig is érdekelte, hogy mi történt régen, hogyan gyógyították a múltban a betegeket, milyen híres személyiségek jeleskedtek a gyógyítás fejlődése során. Sonkoly Kálmánnak nincsenek illúziói a tudomány társadalmi megbecsülésével kapcsolatban. Hetvenéves, tapasztalt és bölcs. Bárcsak tanítani lehetne életkedvét, tettvágyát és fiatalos lendületét! Niedzielsky Katalin Csúcs a dombegyházi könyvtárban Fotó: Gál Edit ti HAMM Szemünk fénye... A változások üteme a világban elképesztő: falak dőlnek le képletesen és nagyon is kézzel foghatóan, szavak nyernek más és más jelentést, országok tűnnek el — pozitív változást éppúgy jelezvé, mint durva erőszakot. Egy dolég azonban változatlan: a jelentés, amit az ENSZ Gyermeksegély Alap (UNICEF) évről évre így ősz elején a világ gyermekeinek helyzetéről kiad, pontosan olyan eliborzasztó, mint korábban volt. Mit tudhatunk meg az idei jelentésből? Például azt, hogy a fejlődő országokban naponta 40 ezer öt éven aluli gyermek hal meg, többnyire olyan betegségekben, amelyek a civilizált világban már régóta gyógyíthatók. S míg sok helyen szabályosan meg kell semmisíteni a mezőgazdasági túltermelés eladhatatlan és árcsökkentő produktumait, a harmadik világban ma éppoly gyakori az éhező gyermek, mint korábban. Az iparilag fejlett országokban nincs az a gyakorló mama, aki ne fújná, mikor, milyen oltás kötelező, vagy ajánlott; a világ szegény országaiban hiába is tudnák, lehetőség sincs az olyan alapbetegségek elleni védekezésre, mint a kanyaró, a diftória, a gyermekbénulás, a tetanusz, a szamárköhögés. Az eredmény: évente 3 millió gyermekhalál, aminek feliét a kanyaró okozza. S azt sem árt tudni, hogy egy-egy kanyaró elleni oltóanyag 13 centbe kerülne, ha lenne, aki beszerezné és beadná ... Mindez persze csak azokra vonatkozik, akik egyáltalán világra jöttek. A fejlődő világban a legmagasabb a vetélések száma: az alultápláltság nem kíméli a várandós anyákat sem, akik terhességük idejére se függeszthetik fel a nehéz fizikai munkát, például a vízhordást. A szánalmat keltő adatok, esetek hosz- szan sorolhatóak, meg is teszi ekt a jelentés évről évre. Akiknek ez az átfogó elemzés felkeltette a figyelmét, akik felelősséget éreznek a gyermekek sorsa iránt, döbbenten eszméltek rá, hogy korábban éppen a legrászorultabbak jogait nem biztosította semmiféle nemzetközi jogi keret. Hézagpótló volt tehát az 1989. november 20-án az ENSZ által elfogadott Egyezmény a Gyermekeik Jogairól, amelyet Magyarország is aláírt. 54 cikk összegzi mindazt, amit az aláíró országok kötelesek biztosítani a legkisebbeknek, hogy a legvédtelenebbek se legyenek kiszolgáltatottak. A szándék persze nagyon szép. De hogy mennyire nem elégséges, azt maga a Grant-jelentés bizonyítja (a tanulmány az UNICEF igazgatójának nevét viseli), hiszen számottevő javulásról sajnos nemigen tanúskodik. Talán e felismerés nyomán döntöttek az ENSZ-tagállamok a figyelemfelkeltés még hatékonyabb módszere mellett: e hét végén a világszervezet történetében először világ-csúcstalálkozót rendeznek a gyermekekért. Bár a legmagasabb szintű politikusokat éppen ezekben a napokban oly sok minden foglalkoztatja, mégis várható, hogy a 28 ország képviselőiből megalakított előkészítő bizottság felhívásának nagyon sokan eleget tesznek (a legoptimistábbak Bush és Gorbacsov elnök részvételével is számolnak), s jelenlétükkel, okos ötleteikkel, a tehetősebbek pedig a gyakorlati, és nem ritkán pénzügyi segítség felajánlásával adnak nagyabb nyomatékot a gyermekek védelme ügyének. Szászi Júlia Ingyen kapta Szegeden, ingyen adja Gyulán Nem a zúzdába, az olvasóhoz! Kapossy Gábor gyulai hírlapkereskedő megyénkben — tudomásunk szerint — egyedülálló kezdeményezésének hírével- kereste meg szerkesztőségünket: nála szombattól ingyen lehet a Tisza- táj című. havonta megjelenő folyóirathoz jutni! Az ötlet nem egyszerű reklámfogás, inkább olyan terület támogatása, amelyre az nagyon is rászorul: a kultúra- terjesztés ügye. — Mint kereskedő tudom, hogy Gyulán az irodalmi, művészeti folyóiratok nem, vagy csak egy-két példányban kaphatók — mondta elhatározásáról. — Mivel ezek újabban helyben már nem rendelhetők meg, csak kiküldött központi megrendelőlapokon, várható az előfizetők lemorzsolódása is. A Pallas Lap- és Könyvkiadó instruktoraként pedig látom, hány értékes folyóirat kerül a zúzdába! Ez azért is szomorú, mert tanúi vagyunk az értelmiség, különösen a pedagógusok elszegényedésének, akik emiatt olvasásra, kulturálódásra már , alig vagy egyáltalán nem költhetnek. Gondoltam, megpróbálom a megmaradt folyóiratokat jutányos áron forgalmazni. — Miért a Tiszatáj kerül a pultra, ráadásul ingyen? — A Tiszatáj Csongrád megyében, az egyik legközelebb levő irodalmi szerkesztőségben készül. Annus József főszerkesztő örömmel fogadta a lehetőséget, hogy lapjuk el nem kelt példányai a jó kulturális hírű Gyulára kerüljenek, s átadott mintegy 200 darab folyóira-' tot. Ingyen kaptam, ingyen adom tovább az érdeklődő olvasóknak. így kívánja a kereskedői tisztesség, noha pénzt is kérhetnék értük. — Ha elfogyott a készlet, lesz-e folytatás? — Nem rövid életű kezdeményezésnek szánom, sőt, bővíteni is szeretném a megmaradt irodalmi, művészeti Szombattól ingyen! folyóiratok választékát. Tárgyalok az Arany János Kft.- vel, amely csaknem az ösz- szes ilyen kiadvány megje- lentetője. Remélem, sikerül megmenteni a Nagyvilág, a Kortárs, a Látóhatár, a Valóság jobb sorsra érdemes példányait. Ügy gondolom, vállalásommal a lapokra fordított állami támogatást a kispénzű olvasóhoz juttathatom el. Nem üzlet és nem teher ez, csak egy picivel több utánajárást igényel. Sz. M.' Fotó: Fazekas Ferenc Doberman keresi a robbanóanyagot Felértékelődött a rendőrkutyák szerepe — az ORFK Dunakeszi Kutyavezető Képző Iskolájában, a korábbiaknál több számú németjuhászt, dobermant, óriás- és középsnauzert tanítanak különböző, a nyomozást, a személyi védelmet szolgáló feladatokra. Koskovics István rendőrőmagy, az iskola kynológiai tanszékének vezetője az MTI-nek elmondta: hiába a legkorszerűbb technika, bizonyos műveletekhez az ebek képességei nélkülözhetetlenek, igen fontos kiegészítői a bűnesetek felderítésének. A közbiztonság javítására minden lehetőséget meg kell ragadni, s ezek egyike a rendőrkutyák fokozott bevetése. A BM vezetésének törekvése, hogy valamennyi megyei kapitányság kapjon megfelelő számú kutyát. Eddig elsősorban a főváros rendőrőrsein „teljesítettek szolgálatot” ezek a jól képzett négylábúak. Most a járőrkutyák mellett több robbanóar.yagés kábítószer-kereső ebet is kiképeznek, hiszen növekedett a robbantással fenyegetőző telefonhívások száma, s a helyszínelésnél a kutyák csalhatatlan biztonsággal állapítják meg: vaklármáról, vagy valós veszélyről van-e szó. Ugyanígy a kábítószerkereskedelem elleni küzdelemben is a kutyák szimata ad megfelelő támpontot a nyomozóknak. Egy-egy kutya kiképzése egyébként 150-200 ezer forintba kerül.
