Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-28 / 228. szám
NÉPÚJSÁG 1990. szeptember 28., péntek Göncz Árpád Ukrajnában Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke Leonyid Kravcsuknak, az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Tanácsa elnökének meghívására csütörtökön háromnapos hivatalos látogatásra Kijevbe érkezett. Göncz Árpád elutazása előtt vette át a Szovjetunió budapesti nagykövetétől azt az üzenetet, amelyben Mihail Gorbacsov elnök üdvözölte a Magyar Köztársaság elnökét ukrajnai látogatása alkalmából. Göncz Árpád 'különgépe délelőtt 10 órakor landolt a kijevi Boriszpol nemzetközi repülőtéren. A gépből kilépő köztársasági elnököt vendéglátója, Leonyid Kravcsuk köszöntötte, majd ukrán nemzeti viseletbe öltözött pár virágcsokorral kedveskedett Göncz Árpádnak. A kölcsönös üdvözlések után, a magyar és az ukrán himnusz hangjait követően, Göncz Árpád és Leonyid Kravcsuk ellépett a tisztelgő katonák sorfala előtt. A fogadtatási ceremónia záróakkordjaként a vendég és a vendéglátó a vörös bársonyszőnyegen felállított mikrofonhoz lépett, és rövid beköszöntő nyilatkozatot tettek tárgyalásaik előtt. Göncz Árpád hangoztatta: — Boldog Vágyóik, hogy itt lehetek Ukrajna földjén. Ukrajnához évszázados kapcsolatok fűzik Magyarországot; együttműködésünk nagy múltra tekint vissza. Szívemből remélem, hogy ezeket az évszázados kapcsolatokat fel tudjuk újítani, s együttműködésünk szorop barátsággá mélyül. Ez az együttműködés egyaránt kiterjed a politikai, a gazdasági, a kulturális élet területeire. Szívemből remélem, hogy az együttműködés emberi kapcsolatokká mélyül, hiszen azok a kapcsolatok tartósak, amelyek szeretetre és emberi barátságra épülnek. Leonyid Kravcsuk üdvözölte a magyar vendéget, s kifejezte reményét, hogy • az ukrán—magyar kapcsolatfelvételt szolgáló kijevi tárgyalások sikerre vezetnek. Ugyanezt a gondolatot folytatta az ukrán vezető, amikor Göncz Árpád érkezése után röviddel, még a délelőtti órákban tárgyalóasztalhoz ültek az ukrán Legfelsőbb Tanács épületében. Rövid bevezető nyilatkozatában Leonyid Kravcsuk egyenesen történelmi jelentőségűnek nevezte a magyar köztársasági elnök látogatását. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy az ukrán állami függetlenség deklarálása óta Göncz Árpád az első magas rangú külföldi vendég Ki- jevben, ami külön nyomaté- kot ad az elnöki vizitnek. Reményét fejezte ki, hogy a megbeszélések hosszú távú gyümölcsöző kétoldalú kapcsolatépítés előtt nyitják meg az utat. Magyar szervezetek kufsteini tanácskozása Útkeresés a jövőbe címmel az ausztriai Kufsteinben kétnapos tanácskozást rendeztek az ausztriai, a németországi, a svájci és a svédországi magyarok szervezeteinek képviselői. A jelenlévők beszámolókat hallgattak meg a központi szövetségek és az általuk képviselt egyesületek tevékenységéről, a Kelet-Közép-Euró- pában végbemenő változások, rendszerváltás nyomán kialakult viszonyokról. Jelen volt és felszólalt dr. Entz Géza, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára. A találkozón elfogadott zárónyilatkozat megállapítja: a Kelet-Közép-Európában végbemenő rendszerváltás olyan új helyzetet teremtett, amelyben az emigráció fogalmának tartalma változóban van. A nyugati magyarság szervezett közösségeinek a jövőben nem lesz feladatuk a megbukott magyarországi diktatórikus rendszer ellenzékének, a másként gondolkodóknak a támogatása, védelme sem. Felmerül a kérdés, hogy a továbbiakban a nyugati magyarság hogyan őrizheti meg identitását; e téren a helyzet az egyes országokban különböző. A magyarországi gazdasá- gi-társadalmi-politikai rendszerváltásnak megfelelően a jövőben előtérbe kerülnek az összmagyar célkitűzések. A nyugati magyarság nem kötelezheti el magát egyetlen magyarországi párt vagy érdekcsoport mellett sem, csakis a magyar nemzetet, illetve az egyetemes magyarságot szolgálhatja. A találkozó résztvevői szerint a magyarországi és a Magyarországon kívül élő magyarság között új kapcsolatrendszert 'kell kialakítani, ami nem épülhet a Magyarok Világszövetsége eddigi gyakorlatára. Ennek érdekében össze kell hívni a nyugat-európai magyar egyesületek konferenciáját, amelynek előkészítésére az ausztriai szervezetet kérték fel, Október 3. Összetartozik-e, ami összenő? Willy Brandt, az élő legenda, a keleti politika atyja, a varsói gettóemlékmű előtt térdeplő (volt) kancellár talán nem is gondolta, hogy a tavalyi falnyitás könnyes pillanataiban száján kicsúszó mondat szállóigévé válik; ami összetartozik, összenő. A mondatot azóta többféleképpen variálták, főleg azok, akik megkérdőjelezik, hogy összenőhet-e egyáltalán a nyugati jóléti társadalommal, ami maradt a keleti német területeken az NDK elmúlásának pillanatában. A német újraegyesítés viharos, kapkodó, Bonnból diktált tempója láttán Brandt mondatát már úgy is átírták, hogy „össze- szögeiik azt, ami összetarto- zi”, „összekavarják azt, ami összetartozik” és ahogy egy, az NDK-t, mint utópisztikus alternatívát sirató kelet-berlini képviselő megfogalmazta, „összeomlik az is, aminek nem kellene összeomlania”. A két német részállam október 3-án egyesül ugyan, de ez csak a kezdet. Nem beszélve a gazdaságról, sokan abból a szempontból vizsgálják a kérdést, hogy miként tudnak majd kijönni egymással keleti és nyugati németek több mint 40 év teljesen más gazdaságpolitikai fejlődése után. A kérdés annál is inkább jogos, mivel az NDK-ban, eltérően a többi kelet-európai országtól, a hatvanas évektől kezdve vasszigorral folytatták a „mi más akarunk lenni” politikáját, az elhatárolódás politikáját. Nem csak gazdaságilag akart más — és sikeresebb — lenni az NDK, de eltérő mentalitást, mi több, eltérő nyelvet akart kialakítani a berlini vezetés az Elbától keletre. Az eredmény: a falbontás és a valutaunió eufóriájának elmúltával keleti és nyugati németek gyanakodva méregetik egymást, leszámítva az új helyzethez könnyen alkalmazkodó boldog keveseket. Az eddig csak lappangó gúnynevek röpködnek az emberek szájából. Nyugaton az őst (kelet) szót megcsavarva ossiknak hívják a keletieket, ami magyar fülben is viccesen cseng, de még inkább, ha hallja a wessi, vagy a bundi szót — ezt keleten használják, ha bundes- deutschokat, a szövetségi németeket, a nyugatnémeteket akarják gúnyolni. A nyugatiakat idegesíti a keletiek enerváltsága: elmúlt az állam mindenhatósága ■— ezt akarták de most mégis valamilyen központi akaratra várnak, amely elvezényli őket a kánaánba. A keletieket idegesíti a nyugatiak magabiztos fellépése, több pénze, győzelemtudata, mindent- jobban-tUdók • mentalitása. Nyugat-Németországban például arra próbálják rávezetni az embereket, hogy ha keletnémetekkel van dolguk munkahelyen, ne úgy kezdjék, hogy „én ezt jobban tudom”, hanem: „én ezt így csinálnám”, az egyik keletnémet tartományt _ jelölő mecklenburg szót másképp hangsúlyozzák, mint _ a meckern (mekegni) igét, _ a keletiek pedig felajánlották, hogy megtanítják a nyugatnémeteket arra, hogy miként is ejti egy igazi szász a leipzig-et. A más lóerőkhöz szokott nyugatiakat idegesíti a keletnémetek közlekedési morálja, vagy éppenséggel Trabantja: némi éllel kérlelik keleti testvéreiket, hogy az egyesülés után legalább villogtassanak, ha ráhajtanak az autópályára, s lerobbant gépkocsijaikat ne hafcáig vontassák az autobahnon, hanem csak a legközelebbi kijáratig. A keletieket idegesíti, hogy a nyugatiak többsége hajlamos az NDK-t egyetlen nagy roncstelepnek és birtokának tekinteni. Ilyen töménységben talán még sohasem árasztották el a nyugatnémet lapokat, tv-műsorokat képek elhanyagolt üzemcsarnokokról és felújításra szoruló városnegyedekről. A nyugatiak hajlamosak az ellenkező végletre is: az egyik NSZK-beli minőségellenőrző intézet megállapította, hogy a keletnémet áruk nem is olyan rosszak. Másnap szinte minden újság — mintha a szerkesztők agya ugyanúgy kattogott volna — egyforma címmel hozta a jelentést: „Az NDK-áruk jobbak, mint a hírük”. A nyugatnémetek néha csodálkozva fedezik fel, hogy a keletnémet szakmunkás nem is olyan ügyetlen, bosszúsan veszik tudomásul, hogy a keletnémet abortusztörvény liberálisabb, mint az övék, hogy az NDK- ban a nőket nem házitündérként kezelték, hanem széles körűen foglalkoztatták is. Egyes józanok figyelmeztetnek arra, hogy a köztisztviselőket sem kellene kritikátlanul szélnek ereszteni, például a külügyi apparátust, hisz az NDK-diplomácia a maga egzotikus nyelveket is bőviben tudó embereivel olyan terepre is betört, amely a nyugatnémet diplomácia számára mindmáig terra incognita. A nyugatnémetek harminc évre becsülik a keletiek lemaradását tőlük. Lothar de Maizier, a néhány napig még miniszterelnök, zenészből lett berlini jogász azt jósolja, hogy négy-öt éven belül Kelet-Németország osztrák életszínvonallal dicsekedhet. Az üvegház mindenesetre már széttört, az eddig az állami védettséget étvező-szidó keletnémeteket jeges szelek csapkodják. A baloldali értelmiség NDK- utópiája 1990-ben lekerült a napirendről. Lehet, hogy az elkövetkezendő években nem nő össze, ami össze. (nem) tartozik, de Európa közepén mindenképpen új minőség, születik. Sarkadi ÍKovács Ferenc Koszorúzás A Fegyveres Erők Napjából a Magyar Honvédség Napjává alakult siep- tember 29-é* — délelőtt 11 órától— katonai koszorúzást ünnepséget rendez a gyulai ’48—’49-es honvédtiszti emlékhelyen a békéscsabai helyőrségparancsnokság. Ehhez a naphoz kötődően Gyulán kívül csak Pákozdon rendeznek hasonló ünnepséget. A látványosnak Ígérkező esemény programjáról Éliás György százados elmondta, hogy az elöljáró fogadása után eljátsszák a Himnuszt, majd égj» szavalatot követően hangzik el a Magyar Honvédség parancsnokát képviselő Scharrer János vezérőrnagy, az MH kiképzési és szárazföldi főcsoportfőnök-helyettesének beszéde. 'A koszorúzást, a Szózatot követően a sisakos díszszakasz az új csapat- zászló előtt díszmenetben vonul el. A rendezők minden érdeklődőt, koszorúzni szándékozót várnak az emlékhelyre. Újból jön az olaj Egyelőre nincs benzinhiány (Folytatás az 1. oldalról) gokból ugyan jelentős készletekkel rendelkezik az OKGT, de motorbenzinből csak néhány napos a tartalék. Bakay Árpád, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkára arról' tájékoztatta az MTI-t, hogy végső esetben a Szovjetuniótól — a rubeles kontingensen felül — dollárért is lehet kőolajat venni. * * * összesen 450 ezer tonna algériai, líbiai és nigériai, kis kén-, ugyanakkor magas benzintartalmú kőolajat vásárol a Mineralimpex az OKGT megbízásából szabadpiacon. Az első kőola j- szállító hajó várhatóan már a jövő héten beérkezik abba a jugoszláviai kikötőbe, ahonnan az Adria vezetéken keresztül eljut a nyersanyag a százhalombattai finomítóba. Ezenkívül importálunk 20 ezer tonna benzint ií. Mint ismeretes, a kormány mintegy 150 millió dollárt hagyott jóvá nyersanyag-beszerzésre. Egyelőre azonban nem lehet tudni, hogy az összeg elegendő lesz-e, mert a szabadpiaci kőolaj ára attól függ, hogy a szállítás teljesítésekor éppen mennyi a nyersanyag világpiaci ára. Csökkentett kapacitással, de mindhárom, kőolajat feldolgozó üzem dolgozik Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalatnál. (Az algyői olajat feldolgozó üzem nyolcvan, a másik két üzem pedig hatvan százalékos leterheltség mellett működik.) Mint Sebestyén Béla, a kőolajfinomító műszaki vezérigazgató-helyettese az MTI tudósítójának elmondta: kő- olajkészletük keddig kitart. Hangsúlyozta, hogy van elegendő fűtőolaj és egyelőre benzin is, mert elsődlegesen a benzingyártó krakküzemet igyekeznek ellátni alapanyaggal. Kultúra, szerkezetváltás előtt (Folytatás az 1. oldalról) gazdapárt felvázolta elképzeléseit a művelődés majdani átalakításáról — mert abban mindannyian megegyeztek. hogy gyökeres változtatásra van szükség — a párbeszéd bizony nehezen indult. Nehezen indult, mert bár alapjaiban, főbb vonulataiban megegyeztek az egyes pártok elképzelései, a programokat olvasva, úgy tűnik, hogy az aprópénzre váltás — közös váltópénz híján — már nem megy egykönnyen, De ne vágjunk a dolgok elébe! Nézzük talán először azokat a főbb témaköröket, melyekben megegyeztek az egyes pártok programjai! Kénytelenek vagyunk ez írásban a véleményeket nem nevesíteni, hiszen a kisgazdapárt készített ugyan állásfoglalást elképzeléseiről, ám e tanácskozáson nem képviseltette magát. Kár, mert bizony a kezdetben nehezen csordogáló hozzászólások — hogy finoman fogalmazzunk — nemigen tudtak azonosulni elképzeléseikkel, csakúgy, mint az MDF helyi közművelődési programtervezetével. Az előbbit túlságosan leegyszerűsítettnek, az utóbbit túl direktnek (majdhogynem diktatórikusnak) találták. Mint több hozzászóló megfogalmazta:— művelődési szakemberekről lévén szó — a szabad művelődési tanács éppen arra törekszik, hogy a majdani ön- kormányzat döntéseinek meghozatala előtt kérje ki egy általa megalakítandó szakmai szervezet — talán városi kulturális bizottmány? — véleményét. így egyrészt elősegítheti, hogy a közös ügyek gördülékenyen menjenek, másrészt biztosítják az adott terület szakmaiságát. A szabadművelődési tanács javaslatában — mert ők is készültek e tanácskozásra — természetesen az is szerepelt, miként hoznák létre e szakmai szervezetet, melynek tagjai a város kulturális életének legmarkánsabb képviselői közül kerülnének ki. I kultúra és a piacbatás A szakértői véleményekre, tanácsokra nagy szüksége lesz az önkormányzatoknak, hiszen, mint a keddi ülésen az MSZP képviselője is rámutatott, bizony „a városi értelmiségnek csak szűk részét tudták megfogni a pártok, így a programot adni tudó értelmiség nem vállalta az indulást. Mivel — foéytatta a hozzászóló — sem a listán, sem az egyénileg indulók közt nem látjuk őket, így nem remélhetjük azt sem, hogy hatást gyakorolnak az önkormányzatra.” Ez persze nem baj akkor, ha úgymond „civil szféra” (ha úgy tetszik kulturális bizottmány) véleménye is hangot kap az önkormányzat ülésein. Az imént azoknál az alapkérdéseknél kalandoztak el e sorok írójának gondolatai, melyekre a szabadművelődési tanács egyik tagja hívta fel a figyelmet. Térjünk hát vissza ide, hiszen úgy tűnik, ezekre aZ alapokra a majdani, igen sok színű — és sok akaratú! — önkormányzat is építhet. Mert azt minden párt látja már, és megfogalmazza, hogy több pólusú oktatásra és művelődésre van szükség. Hogy be kell vezetni végre a feladat- orientált támogatást, s hogy egyáltalán — itt az MDF programját idézzük — „a kulturális életből az állam nem' vonulhat ki!” Hogy miként képzelik ezt a majdani finanszírozást? A Fidesz békéscsabai csoportja így fogalmazott: „Az önkormányzati költségvetés kialakulásának (ezt vonatkoztatják az oktatásra, a kultúrára is) belső vitái, alkui legyenek nyilvánosak, hogy a polgárok tudhassák, mire fordítják a ■ pénzüket.” — Később ezzel zárja e gondolatkört: „Az önkormányzati kézbe kerülő közművelődési intézmények működésének finanszírozásában a tevékenység elvének kell érvényesülnie.” Ebben egyébként ugyancsak összecsengtek a vélemények. Ha már a finanszírozásnál, a pénzügyeknél tartunk ... A tanácskozáson többen is óvnák attól az új önkorrpányzatot, hogy a kultúrát azonnali piachatásnak tegyék ki. Nehéz az azonosságokat s a különbözőségeket pontról pontra végigkísérni, annál is inkább, mert bizonyos kérdésekben a kultúrát tekintve is egyes vélemények homlokegyenest eltérnek. Ez is jelzi, nem lesz könnyű egy-egy témában — legyen az oktatás, vagy más — közös megegyezésre jutni az önkormányzatoknak. S mint az egyik keddi hozzászóló megfogalmazta, „mesz- sze vagyunk attól, hogy kulturáltan politizáljunk.” Félő — tette hozzá egy másik szabadművelődési tanácstag —, hogy a vélemények elzúgnak egymás mellett ahelyett, hogy ütköztetnék őket egymással. Most — mondta — ez tapasztalható, ha különböző pártok képviselői próbálják meggyőzni egymást Hogy ilyenfajta parttalan vitának ezúttal — e tanácskozáson — nem voltunk tanúi? Az ok egyszerű: ha más-más pártok képviselői, valamint a tanács tagjai voltak is jelen a rendezvényen, civilben mindannyian az oktatás, a művelődés területén dolgoznak. Mint ilyenek —r legyenek bármely párt képviselői — közös platformon voltak. A megegyezés tehát valahol a saját — s a város szellemiségének — érdeke. Az egyik tanácstag mindezt így foglalta össze: „A létünkről van szó.” Ezért kell, hogy az összeülő önkormányzat már első pillanatától mankót kapjon (amit vagy igénybe vesz, vagy eldob), hiszen annyi sürgető feladata lesz, hogy bizonyára jó hasznát veszi a szabadművelődési tanács segítőkészségének. Ebben bízva, a résztvevők egy fontossági sorrendet próbáltak megfogalmazni arról, hogy milyen villámgyors döntéseket javasolnak annak érdekében, hogy legyen fűtés az iskolákban, s hogy miként képzelhető el az igazgatók megerősítése, vagy másik választása. És így tovább, és így tovább,c A tűzoltásban kell segíteni — élt hasonlattal az egyik hozzászóló—, hogy a vízsugár jó helyre menjen, ne mellé. Segíteni kell,, nehogy még nagyobb kárt tegyenek a tűzoltók, mint a tűz!” Segítés—segítség Hosszan elhúzódott a vita a tennivalókról. Arról, hogy mekkora szerepe lesz a kulturális élet fellendítésében a helyi önkormányzatoknak, arról, hogy a -város művelődését ne intézményekben, hanem műhelyekben, tevékenységekben kellene mérni, s hogy az itt működő kulturális folyamatokat egységes egészként kezelje az önkormányzat, és ne rendelje azt alá sem politikai, sem egyéb érdekeknek. Megfogalmazódott az is, hogy az új szemlélet érvényesítésére a régi mechanizmusok nem alkalmasak, s hogy e „szerkezetváltásnak” mind az ön- kormányzás mechanizmusaiban. mind annak szervezeti háttereiben, illetve a finanszírozásban is — érvényesülnie kell.” Végül a tanácskozás résztvevői megválasztották azt a háromtagú szerkesztőbizottságot, amely az önkormányzat részére azt a bizonyos „mankót” megfaragná. Ezzel a szabadművelődési tanács — mivel a szervezet ideiglenes jelleggel működött, és csak az önkor* mányzati választásokig szólt a jogosítványa' — befejezte munkáját. A jövőben új feladatokkal, talán mint városi művelődési kamara kezdi újra működését. Nagy Ágnes
