Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-26 / 226. szám

1990. szeptember 26., szerda A zongoraoktatót elküldték, de hívták is Sértődöttség, irigység? Pénz! Szeptember elején tár­gyalta Sarkad Város Taná­csának Végrehajtó Bizottsá­ga a Bartók Béla Művelő­dési Központ tevékenységét. Az ülésen többen is meg­kérdezték. mi lett a ház zon­goraoktatójával? Az igazga­tó, Szabó Gábor szavaiból arra lehetett következtetni, hogy az oktató, Boldogné Vágó Éva ment el. Ám Pol- dogné a vb-ülésről írt tu­dósítást olvasva, férjével fel­kereste szerkesztőségünket és kijelentette: őt elküldték!­Boldogéknak kis üzletük van Sarkad központjában, palackozott italokat árusíta­nak. A kétgyerekes családot ez a bolt tartja el. A férj munkahelyén nemrég felszá­molták a szakcsoportot, a feleség most szintén állás nélkül maradt. Jöttek-mentek a vevők, Boldognéval egy parkban ültünk le beszélgetni. — Igen, elküldték — erő­sítette meg. — Július 2-án nyitottuk meg az üzletet. Rá egy hétre az igazgató a gaz­daságvezetővel üzentette meg, hogy felmondanak. — Mi volt az indok? __ Létszámcsökkentés. E gyébként nem kaptam meg a kéthetes felmondási időt sem ... Fellebbeztem, hisz nem azzal kell elkezdeni a csökkentést, aki megtermeli a saját munkabérét! Már ko­rábban is hajtogatták, mikor a leendő boltról beszéltem, egy embernek nem lehet két főállása, és írásban mond­jak, le önként az egyikről. Hiába bizonygattam, a bolt csak mellékállás, amire nem kell enegedélyt kérni. Mikor látták, ezzel nem érnek célt, magamtól nem megyek el; akkor jött ez a „létszám­csökkentés” indok. — A bolt mellett mikor tanított volna? — Mint eddig, délutánon­ként. A munkaköri leírásom­ban heti 30 óra foglalkozást írnak elő. Huszonhét tanít­ványom volt, a tanítványok kétszer kaptak fél-félórát. A maradék három órát fel­készülésre fordítottam. És még azt állítják, hogy nem töltöttem ki a munkaidő­met! — Honnan tudja, hogy megtermeli a fizetését? — Személyenként 400 fo­rintot kértek, az én bérem viszont 7550 forint volt. De többet — ismerve a ház anyagi helyzetét — nem kö­veteltem volna, bár tudom, egy zeneiskolában nem eny- nyiért tanítanak. Bekalku­láltam azt is, hogy szakkép­zetlen vagyok ... Korábban Nagykállón' szintén zongo­raoktató voltam, Sarkadon is öt éve csinálom. Csak arra gondolhatok, megnyílt az üz­letem. ezért irigyek rám. A munkám ellen nem lehet kifogásuk, helybeli vagyok, nincsenek kijárási gondjaim, a gyerekek szeretnek. — A vb-ülésen úgy hangzott el, hogy tiszteletdíjasként alkalmazták volna, de ezt nem fogadta el. — Hajlottam rá először, de mikor meghallottam, hogy 3500 forintot, a bérem felét fizetnék ugyanannyi, tehát 27 tanítványért! Igaz, később emeltek volna az összegen, ám erre már nem voltam kíváncsi. Nem vágy­tam vissza. Nem csoda, mert ellenségesek, az utcán nem köszönnek... — Mit gondol, miért? — Én is ezt kérdezem ... Az egész országban nem ta­lálnak senkit, aki ennyi pénzért tanítana! A művelődési ház gazda­sági vezetője nem akart nyi­latkozni az ügyről, így né­hány nap múlva találkoz­hattunk a szabadságon levő Szabó Gáborral. — Rákényszerültünk a lét­számcsökkentésre — mond­ta az igazgató —, mert a tanács is radikálisan csök­kentette a ház támogatását. Egy népművelőnk — bár minisztrátorunk 8 órai, sőt azon túli munkáért is eny- nyit kap. Boldogné a tanítá­son kívül nem vállait sem­mit a házban. Tavaly pél­dául, mint főállású dolgozót berendeltem leltározáskor segíteni, hát rögtön táppénz­re íratta magát! Szerintem a 3500 forintos bér nem is volt olyan sértő... Aztán később megállapodtunk ta­nítványonként 250 forintban. Az augusztusi munkaügyi döntőbizottsági beszélgeté­sen kijelentette, mégsem jön. Csak ezután kezdtünk új ok­tatót keresni. — És lesz? — Gyulai, békéscsabai ze­netanárokkal tárgyalunk. Egy biztos: 7500 forintot nem fi­zethetünk, még egy diplo­másnak sem. A hegedűt, fu­rulyát, trombitát egymagá­........a gazdaságvezetővel üzentette meg, hogy felmondanak” Fotó: Fazekas Ferenc nagyon sajnáltam, hogy el­megy, de a bérmegtakarítás miatt mindketten beláttuk, jobb lesz így — tavasszal Gyulára ment dolgozni. A házban velem együtt három népművelő maradt. G-azda- ságvezetőnkkel — még jóval a bolt megnyitása előtt — számításokat végeztünk, hol tudnánk még takarékoskod­ni. Két munkakört találtunk, melyeket részmunkaidőssé lehetett redukálni: a presz- szósét és a zongoraoktatóét. Boldogné esetében havi 2500 forintos bért spórolhattunk meg, az évi 30 ezer forintos társadalombiztosítási járu­lékról nem is beszélve. Ezért döntöttem úgy, hogy meg­szüntetjük főállását. A bolt­jától függetlenül, egyszerűen pénzügyi okok miatt. A munkája ellen valóban nem volt különösebb kifogásom, kivéve talán a színvonalat... — Tudta Boldogné, hogy állása ráfizetéses? — Beszéltem neki erről, amikor a férjével otthon fel­kerestek. Igaz, elmulasztot­tam, hogy részletezzem: fő­ként a társadalombiztosítási járulék miatt. — A 3500 forintos ajánlat ugyanannyi munkáért azért meglepő! — Mikor másfél éve ide­kerültem, már sokalltam, hogy valaki négy óráért 7500 forintot kap. Ráadásul képe­sítés nélkül! A pénzügyi ad­ban oktató tanár 4500 fo­rintért jár ki hozzánk. — Boldogné azt mondta, visszajönne, ha megváltoz­na vele szemben a hangu­lat. » — Nem bántotta őt senki. Nem akarta senki, hogy el­menjen, neki ajánlottuk fel a tiszteletdíjas munkakört. Ha akar visszajöhet, ám most már vállalnia kell, hogy döntéskor nemcsak a pénzt, hanem a végzettséget is mérlegeljük. — Nem kapta meg a fel­mondási időt sem. — Elírás történt, semmi­ben nem károsítjuk meg. — A helyére főállású nyelvoktatót vettek fel. — Sokan ^karnak angolul, franciául tanulni. Felméré­seink szerint a nyelvokta­tás nyereséges lesz. Mi pedig pénzszerzésre vagyunk kény­szerítve. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a ze­ne ügye másodrendű. I.esz is oktatás október 1-jétől a házban. Az igazi megoldás egyébként az önálló zeneis­kola vagy tagozat lenne, ae feltételeit nem egy művelő­dési háznak, hanem a vá­rosnak kell megteremtenie. Már csak egy kérdés ma­radt: mi az oka, hogy a zon­goraoktató és a művelődési ház igazgatója nem egymás­sal beszéltek meg — időben — mindent? Szőke Margit Sikerkönyvek A Park Könyvkiadó Hét­köznapi pszichológia soroza­ta gyorsan népszerű lett az olvasók körében, az angol Paul Hauck nevét egy csa­pásra megismerte és megsze­rette a magyar közönség. A féltékenység, A magány, Légy jó önmagadhoz!, Fő a nyugalom című könyvei után most újabb érdekessé­get kínál Hauck, illetve a Park sorozata: Mitől jó a házasság? A híres pszichiáter tijbb mint húszéves gyakorlattal a háta mögött mint házas­sági tanácsadó igazán sok­féle pácienssel találkozott, az emberek legkülönfélébb lelki, családi és szexuális problémáikba avatták be a munkája során. De nemcsak kiváló szakember lehet eu *. Hua Mitől jó a házasság? Hauck, hanem jó tollú író is: bölcs, józan, mégis köz­vetlen, könnyen érthető, ki­fejezetten szórakoztató a stí­lusa. Következtetései, meg­állapításai talán néha túl ka­tegorikusak, gorombák, nyersek — de csak első lá­tásra, azaz első olvasásra. Aztán rájövünk: másról van szó. Ez a szerző pontosan tudja, mit akar, és hogy mi­lyenek vagyunk, tehát nem köntörfalaz, nem szépítgeti a tényeket. Hauck őszinte és realista. „Ne a másikat vá­dold, ha boldogtalan vagy!” — tanácsolja például páci­ensének, olvasójának. Arra figyelmeztet, hogy önmagun­kat kell megfigyelnünk, ala­posan megvizsgálnunk, ne­tán megváltoztatnunk Ha kicsit elgondolkodunk Paul Hauck könyvei kap­csán, ha kicsit odafigyelünk életünkre, hasznos volt az olvasmány. Ha változtatni, változni is tudunk, az még magasabb lépcsőfok; biztos nem könnyű, de alighanem megéri... N. K. Kései felvételi a szarvasi egyetemi karon Harminchatan Erdélyből Ezen a felvételi elbeszélgetésen a szamosújvári Laping Miklós a főszereplő Fotó: Gál Edit Laping Miklós kezeit Ö6Z- ezekulcsolva, ül az íróasztal előtt, vele szemben a vizs­gabizottság. — Káposztafélék és a sár­garépa — veti fel csak így címszavakban az új témát dr. Izsáki Zoltán, a vizsga- bizottság elnöke, aki egyéb­ként a növénytermesztési tanszék vezetője. — Talaj- és vízigényük. Melyikről mit tud? Miklós feje zsongani kezd. Éppen az előző napon sze­relt le a katonaságtól. Egy- évig élt Bukaresten túl, alig hallva magyar szót, aztán jött a véget érni nem akaró utazás ... Hát mit is lehet tudni a káposztafélékről? Lassan kezd beszélni, bi­zonytalanul, de mégiscsak mond valamit. A következő kérdés is egyszerű: „Térsé­gükben mennyi az éves csa­padék milliméterben?” Mik­lós a Kolozsvár melletti Sza- mosújvárról érkezett Ma­gyarországra. Vajon mennyi lehet itt a csapadék? Ezen talán még sose gondolko­dott. Legjobb -lesz ezt így őszintén bevallani: — Nem tudom. Még néhány kérdés — pél­dául: Melyik a leggyakrab­ban előforduló kertészeti kultúra térségükben? Az adott növény milyen rend­szertani csoportba tartozik? Melyek gyökérzetének kü­lönleges tulajdonságai? — és a felvételi vizsga véget ér. Beszélgetésünk vele, s édesapjával, aki a felvételi­re elkísérte, ezek után már sokkal felszabadultabb. * * * De nézzük legelejétől! Hogyan is kerülhetett a 19 éves Laping Miklós Szarvas­ra, a Debreceni Agrártudo­mányi Egyetem Mezőgazda- sági Víz- és Környezetgaz­dálkodási Karára? A vá­laszt dr. Thyll Szilárd kandi­dátustól, az oktatási főigaz­gató-helyettestől kaptuk: — Ez év nyarán dr. Csa­pó József, a Romániai Ma­gyar Gazdák Szövetségének vezetője azzal a kéréssel ke­reste fel rektorunkat, hogy iskolánkba — ha erre mó­dunk van — fogadjunk be néhány erdélyi magyar diá­kot. Erdélynek nagy szüksé­ge van növénytermesztő szakemberekre. Többen már évek óta dolgoznak a mező- gazdaságban, de továbbta­nulásra vagy megfelelő szak­képzésre nem volt módjuk. Minthogy a jelentkezők ki­zárólag levelezőként, önkölt­séges alapon tanulnának is­kolánkban, a válaszunk az volt, hogy akár harminc- harmincöt diák képzését is fel tudjuk vállalni. Sajnos minderről a tárgyalások igen későn, a nyár legvégén foly­tak, így a felvételi vizsgák­ra a szokásostól eltérően, csak most, szeptember végén kerülhetett sor. Ez is inkább egy szakmai jellegű elbe­szélgetés volt, mint komoly felkészülést igénylő vizsga, hiszen a jelöltek ezt megelő­zően Romániában már átes­tek egy szűrőn. összesen 47-en jelezték felvételi szándékúikat, smint a főigazgató-helyettes el­mondta, bennük a legkülön­félébb korosztályok (tizenki­lenctől negyvenöt éves ko­rig) képviseltették magukat. Közülük azonban a felvételi napján csak harminchatan jöttek el... * * * — Igazság szerint kész csoda, hogy ebben a har­minchatban én is benne va­gyak — mondja Laping Miklós, immár megkönnyeb­bülve a felvételi elbeszélge­tés után. — Tudniillik ren­des körülmények között én éppen ma, a felvételi nap­ján szerelnék Baraganuban a katonaságtól. Szerencsére sikerült mindezt egy nappal hamarabb elintéznem. Szá­momra nagyon fontos kér­dés a továbbtanulás. Saj­nálom, hogy nem igazán si­került ez a felvételi, de rész­ben a lehetőségről is későn értesültem, részben pedig a katonaság sem éppen a leg­ideálisabb környezet a fel­készülésre. Mezőgazdasági líceumot végeztem, így el­sősorban az ott tanultakra próbáltam hagyatkozni. Saj­nos sok esetben csak romá­nul tudom az egyes szakki­fejezéseket (hiszen ez román* iskola volt), ami tovább rontja a helyzetemet. Idősebb Laping Miklós, az édesapa, aki a folyosón iz­gulta végig fia felvételijét, ennél a kérdésnél közbe­szól: — Ha valamit magyarra fordítva is meg akart érte­ni, mindig három szótárral maga előtt tanult. Kellett a román—magyar, a magyar— román, meg az értelmező szótár. A különböző szak­könyvek is csak románul kaphatók nálunk... — A gyakorlatot meg még nem nagyon ismerem, hi­szen alig két hetet dolgoztam a füzesi CAP-ban, aztán egy­ből jött a katonaság — told- ja^hozzá a felvételiző. Közeledik az ebédidő, ám a délre meghirdetett ered­ményhirdetésig még ólomlá­bakon jár az idő, így szóba kerül az is, mi lesz, ha nem felelt meg az elbeszélgeté­sen. — Akkor jövőre megpró­bálom a kolozsvári egyetem növénytermesztői szakát Le6z rá egy évem, hogy fel­készüljek — mondja a fiú. Édesapja hasonlóképpen vé­lekedik: — A feleségemmel min­dent megteszünk, hpgy a fi­unk továbbtanulhasson. Egy dologban biztosak vagyunk. Miklós szorgalmas természe­tű. Akár Magyarországra, akár Romániába • vennék fel, megállná a helyét. Sem mi, sem a tanárai nem csalód­nának benne. Sőt! Talán még Erdély sem! Ha jól hal­lottuk, van valami olyan megállapodás a szarvasi is­kola és a romániai gazda- szövetség között, hogy amennyiben az itt végző er­délyi fiatal nem megy haza dolgozni, vissza kell fizet­nie a négy év tandíját Miklós azonban sose hagyná ott Erdélyt! * * * Még ugyanaznap délután dr. Thyll Szilárdtól a követ­kező hírt kaptuk: Laping Miklós és harmincöt erdélyi sorstársa felvételt nyert Szarvasra a növénytermesz­tői szak levelező tagozatára. A hallgatók első konzultá­ciója október 8-án kezdődik. Magyar Mária A FORD személygépkocsi, kisáruszállító, tehergépkocsi BIZTOS ÜT A VÁLLALKOZÁS SIKERÉHEZ! Garancia, márkaszerviz, alkatrészellátás, információ. LÍZING, széles futamidő, kedvező választási lehetőséggel. Megrendelés FORINTÉRT a FORD-EÜROSERVICE értékesítési partnerénél: Tisza Volán Gépjárműjavító Leányvállalat, 6600 Szentes, Lenin út 96. Telefon: (63) 13-635, 11-211. Telex: 82-267. . ÉPÍTKEZŐK, FIGYELEM! Az újkígyósi Tüzép (ajánlata: Sík öntött és drótbetétes üvegek 20% kedvezménnyel Egyes burkolóanyagok 10—40% kedvezménnyel, Egyes nyílászáró-szerkezetek 10—2(1% kedvezményei I zolit üveggyapot lemezek (5 cm-es) 99 Ft,''négyzetméter Műanyag esőcsatorna 98 Ft/m, szőnyegpadló 199 Ft /négyzetméter Betonip és faforgácslemezek, 16-os dió laminált faforgácslap 255 Ft/négyzetméter Poliészter hullámlemez 2400X1000 mm-es 750 Ft/tábla Cement, failazóanyagok nagy választékban, 10 fajta cserép, 30 q felett ingyen házhoz szállítás Termoton tégla, uniform tégla, kettős méretű tégla 20 százalékos kedvezménnyel. 6 személyes kerti asztal paddal 14 900 Ft Darabos és I. oszt. diókoksz 30 q felett ingyen házhoz szállítás. Állványfa 4-6 fm-es 11 800 Ft + ÁFA Fenyő fűrészáruk pagy választékban Valamennyi típusú vb-áthidalók E7—EP jelű gerendák, Nyitva tartás: i , mindennap 8.00—16.00 óráig, szombaton 8.00—12.00 óráig. Telefon: 56-297.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents