Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-22 / 223. szám
1990. szeptember 22., szombat o m Nehéz a holtakat megidéznünk, mert általuk súlyos terhet hordozunk mi, élők. Még akkor is, ha csak szüléink sejtjeként, magateheNam is igen fordulnak meg már itt, ebben a kis alföldi porfészekben. Csak Grósz Böske néni járogat még haza Pestről. Volt, aki vitte a szú sorban mentek szekerekkel, lepedőbe kötött kis motyóval. Pár hónapig ott laktak kint a kastélyban, aztán elkerültek, ki tudja hoEbben a házban élt az Angyal család, ide kerül a tábla — rrfutatja Kecskés Katalin, a helyi SZDSZ ügyvivője Fotö: Kovács Erzsébet vá? A faluba egyikük se jött vissza. Istvánt anyjával és egyik nővérével Auschwitzba vitték. Nem nehéz elképzelni, mit élhetett át ebben a pokolban egy 16 éves fiatalember, aki addig sohasem találkozott a gyűlölettel. Hisz Bánhegyes olyan zárt falu- közösséget alkotott, mely hosszú ideig ki tudta szűrni a külvilág háborús, fajgyűlölő mérgeit. Lágertársa, a gyulai orvos fia, Gáli József Farkaskutyák című novellájában így festi le azokat a szörnyű hónapokat: „Ha a fürdőben törülközőt és szappant osztanak, tudd, hogy kész. Akkor állj pontosan az egyik csap alá, hogy telibe találjon az áldás. Eszedbe ne jusson a hátukon felkapaszkodni, odafenn sincs több levegő...” Angyal István nem kapott „szappant és törülközőt”. Hazatért a haláltáborból, s nem tudta, hogy itthon sem vár rá más, mint a halál. De addig még jött a fényes szelek korszaka ...----------------O----------------A továbbiakban Lukácsy András Felismerem-e Angyal Istvánt? című könyve alapján próbálunk választ adni arra a kérdésre: hogyan jutott el „a tagkönyv nélküli kommunista” a kommunista rendszer tagadásáig? A fél családját elvesztett fiatalember ide-oda hányódott a felszabadult Magyar- országon, Volt magyar—történelem szákos hallgató, Joint-kollégista, mindamellett Lukács György filozófiájának lelkes híve. Ez utóbbi elég oknak'bizonyult ahhoz, hogy szektariánus történelemprofesszora eltávolíttassa az egyetemről. Nem maradt más hátra, húszévesen dolgoznia kellett, hogy eltarthassa önmagát, majd feleségét és fiát. A nappali fizikai munkát éjszakába nyúló eszmecserék követték, melyen a baráti kör tagjai — jórészt fiatal értelmiségiek, kezdő íróik, művészek — egymást győzködték: mi is a helyes út? Angyal István akkor méff nagyon hitt az új rendszerben, a pártban. „ ... Volna, vagy lehetne jobb párt itt, mely az országot és egyben a nemzetet vezesse?... Erő pedig van ebben az új világban, forrása a szépségnek ...” — írta egy levelében. Ám az ’50-es évek elejének visszásságait észre kellett vennie. Ha másképp nem, élmunkásbrigádja tagjainak hangulatán. Ám mindezért nem az elméletet hibáztatta, hanem néhány rossz vezetőt okolt. Aztán meghalt Sztálin, s egyre szaporodtak a koncepciós .perek, melyek mérhetetlenül felháborították. Egykori barátja szerint „egyszerűen ■ nem tudta elviselni, hogy gyilkosokkal van körülvéve, és lelkiismeretfurdalása volt, amiért hitt egy, vezetésnek, mely becsapott mindenkit”. És eljött 1956 ősze, amikor a kivégzett Rajk Lászlót hatalmas tömeg kísérte a nemzeti panteonba. Köztük volt Angyal István is, érezve a forradalom előszelét, melynek később cselekvő részese lett. Angyal István 1928—1958 Október 23-án délelőtt még dolgozott, délben vidékről visszaérkezve csatlakozott tüntető barátaihoz. „Jelszavaink demokratikus és szocialista jelszavak voltak; függetlenséget és szabadságot követeltünk a fasizmussal és a sztálinizmussal szemben” — írta és ez a pár mondat jellemző volt későbbi magatartására is. Részt vett a Rádió ostromában, látta, amint az ávósofc a védtelen tömegbe lőttek. Aztán fegyvert kerített és kiosztotta az embereknek. Innen már egyenes út vezetett a Tűzoltó utcai belügyi garázsig, ahol pár száz fegyveres fiatal vezetője lett. „A harc mindvégig csak védelmi jellegű volt, egyetlen esetben sem kezdeményeztünk, védtük a városrészt. Ez a taktika egyébként teljesen egyezett elméleti elképzeléseinkkel, tudniillik nekünk semmiféle ellentétünk a tankokban ülő egyszerű szovjet katonákkal nem volt”.— írta később. A nemzetőrré vált forradalmár fiatalok vezetőit később Kádár János is fogadta. Közben a kulisszák mögött már készültek, hogy vérbe fojtsák a forradalmat. A Tűzoltó utcaiak azonban még sokáig ellenálltak a túlerőnek. Csak akkor szüntették be a harcot, amikor úgy látták, a lakosság érdekében ez föltétlenül szükséges. A vezetők illegalitásba vonultak, de nem szüntették meg » I. a passzív ellenállást. így törvényszerű, hogy előbb-utóbb valamennyien a megtorlók börtönébe kerültek. Megkezdődtek a kihallgatások, majd a kivégzések. Angyal István csak egyetlen tanút kért, Kádár Jánost. És ezzel aláírta a halálos ítéletét. Bátran ment a bitófa alá, hisz bátran is élt. Nem volt mit megbánnia, ezt tanúsítja egyik írása is. „Álmodni kell — írta Lenin — és én ezzel teljesen egyetértek. Enélkül nincs forradalom, nincs munkásmozgalom, nincs munka, nincs élet.” Mindössze néhány fénykép, pár dokumentum őrzi annák az embernek az emlékét, aki kétségkívül korunk nagy egyéniségévé válhatott volna. Ma a tiszteletadás jelképét, egy emléktáblát avatnak Magyarbánhegyesen, a helyi SZDSZ kezdeményezésére. A táblát a Kossuth utca 22-es számú ház falán helyezik el, a következő szöveggel: Itt élt Angyal István, az 1956-os forradalom mártírja, 1928-tól 1944-ig. Egy ember, aki hitt a kommunizmus tisztaságában, harcolt egy jobb, szabadabb Magyarországért. Kivégezték 1958- ban. Emlékére Magyarbán- hegyes szabadelvű polgárai. Gubucz Katalin Józsi bácsi és Etelka néni jól emlékszik Pistára tetlen embrióként vagy ártatlan apró emberként éltük meg azt a kort. Amely így vagy úgy, de mindenkiből kikényszerítette a választ: része csupán a tömegnek, vagy hajtóerejű fogaskereke a lassan mozduló nagy egésznek. halottait; a faluszéli zsidótemetőbe ritkán látogat már hozzátartozó, igaz, jobb is. A kidőlt kerítés nem vigyázza a holtak nyugalmát. A kopott köveket — melyeken elhalványultak a héber betűk — benőtte a csalán... Ma már biztos, jiogy Angyal István fogaskerék volt, mégpedig meghatározó erejű alkotóeleme a nagy, bonyolult szerkezetnek. Á fotóról találgatom, milyen ember is lehetett az a férfi, akinek rendkívül kevés idő, mindössze harminc év adatott meg ahhoz, hogy elmondja: mit tart a világról? Hogy a világ hogyan vélekedik majd róla, azt csak sejthette élete utolsó perceiben. Lelke talán épp ebbe kapaszkodott az akasztófa alatt...---------toe--------H a pár évtizeddel később születik Angyal István, most talán egy orvost, mérnököt, gyárigazgatót tisztelhetnénk benne. De rossz korban látta mgg Isten szép világát; kétszeresen is mártírt csinált belőle a történelem. Zsidó családban született 1928-ban Magyarbánhegyesen, mely akkor ötezer lakosú, a mainál jóval pezsgőbb életet élő település volt. Jó néhány iparos és kereskedő élt a faluban. Az idősebbek emlékeznek még a fatelepes Grószra, a ruhakereskedő Lővire, a Sneck, a Stern, a Polák családokra. A történelem forgószele aztán szanaszét röpítette őket. Volt, aki haláltáborban végezte, akadt, aJki Izraelbe vándorolt, s néhányon az ország más tájain telepedtek le. Rács Józsi bácsi jól emlékszik a Stern famíliára. — Csirkekofák voltak, felvásárolták a baromfit, aztán járták vele a piacokat. A két Stem lány két Angyal fiúhoz ment hozzá. Angyal Iván Stern Júliát vette el. Először két lányuk született, aztán pár évvel később meglett a fiúk, Pista. Rendes család volt, a gyerekek is jóra- valók. Málik Imréék Angyalék szomszédjában laktak, s hol az egyik, hol a másik udvaron verődték össze a gyerekek. — Pista a bátyámmal járt iskolába. Jófejű gyerek volt, el is került aztán a polgáriba. Gyakran múlattuk az időt az akkor szokásos játékokkal: minceztünk, hajó- macskáztunk, bigéztünk. Nem számított zsidó vagy nem zsidó ... — Szörnyű idők voltak azok! — emlékezik Kecskés lllésné Faragó Etelka néni. — Gyakran dolgoztam Ster- néknél, jól ismertem Angyalokat is. Rendes, közvetlen emberek voltak. Mindenki megdöbbent a falúban, ami-» kor ki kellett tűzniük a sárga csillagot. Aztán lenyírták a hajukat és 1944-ben, úgy emlékszem, épp búzaszenteléskor kivitték őket a Man- del-tanyára. Hajnalban, hoszKÖRÖSTÁJ BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET Emléktábla Angyal Istvánnak Akiből kétszer csinált mártírt a történelem
