Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-20 / 221. szám

1990. szeptember 20., csütörtök Négyen a vendéghallgatók közül (balról jobbra haladva): Szabó Éva, Jászik Mónika, (Csősz Ferenc és Kővári Csilla Fotó: Gál Edit ffisztöndijas diákok ösztöndíj nélkül „Marok valaki lenni!” A felsőoktatási felvételik időszakában, ez év nyarán mintegy 2500, Erdélyben, Szlovákiában, Kárpátalján és Jugoszláviában élő ma­gyar nemzetiségű diák je­lentkezett magyarországi fő­iskolákra, egyetemekre. Júniusban a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztéri­um szóbeli ígéretet tett az érintett iskolák főigazgatói­nak, rektorainak, hogy az intézményeikbe felvett ilyen hallgatók havi 5000 forint ösztöndíjszerű juttatást kap-, nak a magyar kormánytól. A legtöbb helyen a tanév már elkezdődött, a diákok elfog­lalták helyüket a kollégiu­mokban, dm a megígért 5000 forintnak se híre, se hamva. A Békéscsabai Tanítóképző Főiskolán 21 erdélyi és 9 kárpátaljai magyar nemzeti­ségű hallgató kezdte meg ta­nulmányait. Dr. Földesi Béla főigazgatót arról kérdeztük, vajon hogyan lehet egy pénzzé nem vált szóbeli ígé­retből kollégiumot fizetni, tankönyveket vásárolni, esetleg naponta egy-két al­kalommal étkezni. A kérdést szomorú mosoly és a követ­kező válasz követte: 2000 forint „előleg” — Főiskolánk állami költ­ségvetésében a külföldi hallgatók képzésének nincse­nek meg a pénzügyi feltéte­lei. Pénzügyi ellátmányt 125 elsős diák számára kapunk. Az a 30 külföldi magyar hallgató, aki ettől a tanév­től kezdve nálunk tanul, nincs benne ebben a lét­számban. Sajnos otthon sem rubelt, sem lejt nem tudnak beváltani, ezért teljes egé­szében a minisztérium által ígért pénzre lennének utal­va. Gyakorlatilag tehát az a helyzet, hogy eljöttek Ma­gyarországra ösztöndíjas di­áknak, aztán ösztöndíj meg nincs. Legalábbis egyelőre. A minisztérium azt ígérte, szeptember végén vagy ok­tóber. elején rendezi az ügyet. Csakhogy addig is ta­nulni kellene valamiből, és enni sem ártana. Szóval tét­lenül nem ülhettünk, ten­nünk kellett valamit. Először 2000 forint előleget fizettünk ki az iskola költségvetésé­ből, de minthogy csak a menza 1600 forint egy hó­napra, nemrégen újabb 1000-et utaltunk ki jegyze­tekre ... A kollégiumért sze­rencsére nem kell fizetniük. Elmondtam, hogy innen- onnan már azt is hallani, hogy a minisztérium az ere­detileg ígért 5000 forint he­lyett jóval kevesebbet kíván juttatni ezen hallgatóknak. A főigazgató nem cáfolta a híreket, ugyanis ő is így hallotta. A továbbiakban a kudarc­ba fulladt alapítványukról beszélgettünk. — Eredetileg mi 50 kül­földön élő magyar diák kép­zésére vállalkoztunk volna — mondta. — Ennek érdeké­ben ez év tavaszán 140 meg­hívót küldtünk szét üzemek­nek, vállalatoknak, hogy tá­mogassák alapítványunkat, amelyből ezeket a diákokat képezni tudtuk volna. Az eredmény egy konkrét aján­lat volt a biharugrai tanács részéről, és két ígéret a Bé­késcsabai Állami Gazdaság­tól, meg a Kövizigtől. De hát ez édeskevés, így az alapít­ványügy kútba esett. Persze a harcot ezekért a diákokért az iskola ma sem hagyta abba. Többek között levelet juttattak el a Nem­zeti Bankhoz, melyben ké­rik, hogy oldják fel a tilal­mat; névre szólóan, szemé­lyenként és havonta 3000 fo­rintig valutabeváltási lehető­séget biztosítsanak a kárpát­aljai diákok számára. Ott- jártunkkor a két hete el­küldött levélre még nem ér­kezett meg a válasz ... Négyen beszélnek A 30 szóban forgó diák közül négyükkel beszélget­nünk is sikerült. Közülük ketten Nagyszalontáról ér­keztek. Kővári Csilla és Csősz Ferenc házastársak. Mindketten 28 évesek, ott­hon egy 5 éves kisfiú vár rájuk. Vajon hogyan, mi­lyen életút után döntöttek egy magyarországi főiskola mellett? Kérdésemre hosszú válasz következett: magyar iskola után román érettségi, amely kizárja a romániai magyar felsőoktatásra je­lentkezést, 5 év képesítés nélküli tanítás, négyrendbeli sikertelen (?) felvételi a jog­ra és így tovább. — Gyakorlatilag otthon nem tudtunk labdába rúgni — folytatta az ifjú férj. — Aztán véletlenül a Magyar Rádió Vasárnapi Üjság cí­mű műsorában meghallottuk ezt a lehetőséget. Ügy gon­doltuk, talán még nem ké­ső ... Mindkettőnknek sike­rült. Szgbó Éva, aki Marosvá­sárhelyről érkezett, hasonló okok miatt próbálkozott Ma­gyarországgal, bár mögött^ — mint elmondta — keve­sebb a sikertelen felvételik­ből álló otthoni kudarc, hi­szen még csak 20 éves. — Romániában nem hal­lottam erről a lehetőségről — vallotta. — Édesanyám testvére Magyarországon él, ő beszélt róla. A kárpátaljai Jászik Móni­ka volt beszélgetőpartnereim közül a legfiatalabb. Tizen­hét éves. Ö a felvételi előt­ti napon egyik tanítójától ér­tesült a dolgokról. Talán még az is megkockáztatható (leg­alábbis a jelenlegi helyzet szerint), hogy négyük közül ő a legszerencsésebb a jövő kilátásait illetően. Kárpátal­ján ugyanis elfogadják a Ma­gyarországon szerzett diplo­mát, ellentétben Romániá­val, ahol ez még tisztázatlan kérdésnek számít. Csilla és Ferenc azonban reményke­dik. — Annyira gyorsan per­gett mostanában a történe­lem! Mi bízunk benne, hogy a főiskola után kedvező helyzet alakul ki otthon, az­az honosítani fogják az itt szerzett oklevelet. Éva a fejét rázta: — Nagyon jó lenne, de én sajnos kevésbé vagyok opti­mista. A szüleim, az öcsém nehezen váltak el tőlem, de én azt mondtam: akarok va­laki lenni, és ott maradok, ahol erre meglesz a lehető­ségem, ahol érvényesülni tu­dok. Sajnos, nincs energiám harcolni a bizonytalanért... Reggeli és vacsora nélkül A jövő után a jelen ke­rült szóba, a megígért 5000 forintos ösztöndíj. — Megérkezésünkkor az iskola 2000 forintot előlege­zett számunkra — mondták felváltva. — Ebből rögtön ki kellett volna adnunk 1600 forintot, ha reggelizni és vacsorázni is akarunk. Har­mincónk közül azonban 27- en lemondtunk erről, hogy több pénzünk maradjon, hi­szen a jegyzeteket is meg kellett vennünk. Csilla folytatta: — Nem is volna gond, ha otthon tudnánk lejt beválta­ni forintra. De majd egy év az előjegyzés a beváltásra, és az is évente maximum 2500 forint lehet. — Itt Magyarországon ren­geteg csodaszép füzet var< — vette át a szót Éva —, de mivel nem maradt pénzem, táviratoznom kellett haza, hogy otthon vegyék meg a szükséges füzeteket. Apukám lejárta a lábát, mire sike­rült mindent összeszednie, ugyanis nálunk nehezebb hozzájutni az ilyesmihez. Kis hallgatás következett, majd ismét Éva szólalt meg: — De hát mi nem aka­runk panaszkodni! A Békés­csabai Konzervgyár már munkalehetőséget is ígért számunkra, ha dolgozunk, bizonyára lesz forintunk is. Egyébként pedig szokva va­gyunk a nehézségekhez, és komolyan nagyon örülünk már annak is, hogy itt ta­nulhatunk, hogy Magyaror­szág nem feledkezett meg rólunk!... Lehet, hogy csak nekem tűnt úgy, könnyes a szeme. Magyar Mária Zoltai Dénes: „Európában az operának reneszánsza van” Még egyszer a Jfodály-énekversenyről Szeptember 11. és 15. kö­zött rendezték meg Gyulán a Budapesti Nemzetközi Ze­nei Verseny Erkel—Kodály- énekversenyének válogató fordulóját. Opera és dal ka­tegóriákban nyolc ország 41 fiatal művésze állt a nem­zetközi összetételű zsűri elé. A gyulai fordulón hatan a dal-, tizenöten az operaének­lésben jutottak tovább a kecskeméti elődöntőbe. A. válogatónak otthont adó Gyula városa különdíjat ajánlott fel a legjobb Erkel- előadónak. Nem hiányzott hát a jó szándék sem a szervezőkből, akik a verse­nyek történetében először vitték vidékre Budapest ha­gyományos , rendezvényét, sem a fogadókból, akik úgy gondolták, az Erkel nevét vi­selő zenei eseménynek jó helye lesz a komponista szü­lővárosában. Egy szépséghi­bája azonban volt a dolog­nak. S ezt nem csak Zoltai Dénes zeneesztéta fogalmaz­ta meg, akit a gyulai for­duló után tapasztalatairól kérdeztünk. — Azért kezdeményeztük, hogy a nemzetközi énekver­seny vidékre is kerüljön — mondta —, mert szerettük volna, ha a helybeli közön­ség zenei ismereteihez ezzel hozzájárulhatunk. Sajnos, szülővárosomban nagyon ke­vesen jöttek el, hogy a ki­tűnő előadóművészeket meg­hallgassák. Érdemes lenne elgondolkozni, miért? Nem hiszem, hogy a több mint 30 ezer lakosú városnak, melynek óriási kulturális tradíciói vannak, ne lenne zenekedvelő közönsége. Azt se mondja senki, azért tör­tént így, mert a rendszer- váltás időszakában sokan még inkább befelé fordul­nak. A gyér látogatottságra nem találok magyarázatot, de nagy fájdalmam az eset azért is, mert a zene éltető eleme a közönség. — Talán a műfaj váltotta ki az érdektelenséget... — Valóban, az opera pa- radoxona, hogy a tömegkul­túra korszakában a régi, „arisztokrata” műfaj hogyan él tovább. Európai tapaszta­lataim szerint úgy, hogy az utóbbi két évtizedben re­neszánsza van. Ezzel szem­ben Magyarországon ... Ele­mezni kellene az okokat, hisz nemcsak kenyéren él az ember. Nemcsak kenyérgon­dok teszik, ha a hallgatóság elfogy. — Említette, jeles tehetsé­geket hallhattunk volna. — A jövő nagy ígéreteinek áradatát csodálhattam meg! Például a romániai Pánti Annát, akinek fiatal kora el­lenére érett, iskolázott a hangja. Csodálatos hang bir­tokosa az ugyancsak romá­niai Iudit-Andrea Lori is, a Iasi Opera tagja. Nagyon sajnálom, hogy nem jutott tovább; ilyen a verseny. Né­ha Csak egy ponton múlik. A zsűri igazán nem ismert semmilyen elfogultságot, mindegy volt, ki honnan jött Ha valaki isten áldotta tehet­ségnek mutatkozott, így is értékelték. — Hogyan szólaltatták meg a külföldi versenyzők Er­kelt? — Zeneileg kifogástalanul. Nekem egy örmény fiatal­ember éneke jelentett nagy élményt. Megmosolyogniva- lóan bájos, rossz kiejtéssel adta elő a Hazám, hazám, te mindenem! című áriát, de vállalkozott rá, hogy Moszk­vában az orosz mellett — ahogyan ott lehetett — ma­gyarul is megtanulja. Ez a verseny különben jó alkalom arra, hogy külföldön, a fel­készülés során Erkel művé-. szelét a versenyzők, s taná­raik megismerjék. Ki tudja, hátha egyszer lesz még be­lőle Svédországban, a Szov­jetunióban, vagy Romániá­ban Bánk bán- és Hunyadi László-előadás! Hátha egy­szer rájön a világ, Erkel nem egy második vonalba tarto­zó olasz operaepigon, hanem eredeti jelenség. fiz. M. Integrációnk esélyei Nemzetközi tanácskozás lesz Gyulán Nemzetközi tanácskozást rendez október 11. és 13. kö­zött Gyulán az MDF közép­európai munkaközössége és gyulai szervezete „Párbeszéd Európáért” címmel. A fóru­mot az MDF éppen úgy az 1989-es krakkói nemzetközi szimpózium egyenes folyta­tásának tekinti, mint a kül­földi társrendezők, a Lengyel Köztársaság szenátusa mel­lett működő külügyi tanul­mányok központja, a krak­kói Znak című lap szerkesz­tősége és a Csehszlovák De­mokratikus Kezdeményezés. Az angol, német, francia nyelven folyó tanácskozás középpontjában a közép- és kelet-európai népek kapcso­latai, a kölcsönös megértés és együttműködés feltételei, valamint az európai felzár­kózás esélyei állnak majd. A rendezvény védnökei között találjuk — többek kö­zött — Tadeusz Mazowiecki lengyel miniszterelnököt, dr. Jan Carlogursky csehszlovák minisztert, Für Lajost, Bo^ gumil Hrabal csehszlovák írót, Konrád Györgyöt, Eu- géne Ionescu francia, Jorge Semprun spanyol írót is. A plenáris ülések mellett négy munkacsoportban dol­goznak majd a résztvevők. Egy-egy szekció a követke­ző témákat dolgozza fel: Eu­rópai integrációnk esélyei — Nemzet a XXI. században — Egyházaik, felekezetek és hí­vő emberek szerepe a párbe­szédben — Többségek és ki­sebbségek. j[. a- j_ FIGYELEM! CIPŐ- ÉS OLCSÖRUHA- VÄSART TARTUNK szeptember SO—21-én 10—17 óráig Békéscsabán, az SZMT-székházban (a borozó mellett). Várjuk kedves vásárlóinkat! Aa idén nwtin- I bér 12-én negya- «Hk «»Hatommal nyújtják át az Erzsébet-cMjcrt, Ezúttal is — a* alapszabálynak megfelelően - az elmúlt sziniévod kiemelkedő művészi tel- j es fortén yeib6l válogattak a zsűritagok, ki-ki a saját kategó­riájában ötét Közülük mindegyik dijat érdemelne, de nyer­tes kategóriánként csak egy tehet. A közönség - vagyis most On - dönti el: a legjobbak között ki legyen az ebö, azzal, hagy az ő neve elé tesz X jelet (Minden k«itegóriában.) A szavazólapot (az újságból kivágva) 1990. október 15-éig küldheti be a következő cknre: Erasébet-dij, Budapest 13. Pf.: 42. 1253. On is nyerhet, nemcsak a művészek I A szavazatok számi­tógépes, hiteles földolgozása Illlr , után a szavazók között 25 érté- §' CV . . S/t * r I kés jutalmat, technikai újdon- j2^d.VdZOidP , Ságot sorsolnak ki. T I SZÍNHÁZ (Vámos László ajánlatai) A. SZÍNÉSZ B. SZÍNÉSZNŐ CD ESZENYI ENIKŐ 0 KEREKES ÉVA 0 MARGITAI ÁGI 0] OSZVALD MARIKA 0 PSOTA IRÉN QJ BALKAI GÉZA 0 GABOR MIKLÓS 0 GALFFI LÁSZLÓ 0) HUSZTI PÉTER (1) REVICZKY GABOR FILM (Veress József ajánlatai) C. SZÍNÉSZ D. SZÍNÉSZNŐ CD BAN JANOS 0 CSERHALMI QYÖRGY 0 EPERJES KAROLY 0] GÁSPÁR SÁNDOR 0 KOVÁCS LAJOS (H TÖRÖCSIK MARI RÁDIÓ—TELEVÍZIÓ (Vihkó József ajánlatai) E. SZÍNÉSZ F. SZÍNÉSZNŐ Q] BEZERÉDI ZOLTÁN ffl BODNÁR ERIKA 0 DÖRNER GYÖRGY 0 KALDI NÓRA 0 KASZAS GERGELY 0 NAGY-KALÓZY ESZTER 0) MÁTÉ GABOR 0J PATKÓS IRMA 0 MENSAROS LÁSZLÓ 0 RÁCKEVEI ANNA OPERA (Gregor József ajánlatai) CD BÁNSÁGI ILDIKÓ 0 BASTI JULI 0 HEGYI BARBARA 0) POGÁNY JUDIT G. ÉNEKES CD BEDE FAZEKAS CSABA 0 GYIMESI KALMAN 0 KELEN PÉTER 0) KALMANDY MIHÁLY 0 SÓLYOM NAGY SÁNDOR I. SZlhfMOlRÓ (Tarján Tamás ajánlatai) CD EÖRSI ISTVÁN 0 KOCSIS ISTVÁN 0 KORNIS MIHÁLY 0) MARTON LÁSZLÓ CD SPIRÓ GYÖRGY K. HUMORISTA (Antal Imre ajánlatai) CD GALVÖLGYI JANOS 0 HOFI GÉZA 0 NAGY BANDÓ ANDRAS 0) MIKÓ ISTVÁN 0 SÁNDOR GYÖRGY H. ÉNEKESNŐ 0D CSAVLEK ETELKA 0 KINCSES VERONIKA 0 KOMLÓSI ILDIKÓ 0) MISURA ZSUZSA 0 ZEMPLÉNI MARIA J. RENDEZŐ (Kállai Ferenc a)ánlotai) CD ASCHER TAMAS 0 CSISZÁR IMRE 0 MARTON LÁSZLÓ 0] TAUB JANOS 0 VÁMOS LÁSZLÓ A BEKÜLDŐ NEVE ÉS CÍME:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents