Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-15 / 217. szám

1990. szeptember 15., szombat TALLÓZÓ ■'KÖRÖSTÁJ Kántor Zsolt: Tevan Andor Jelen vagy babitsi méltósággal, finom ívű mosolyoddal, homéroszi bölcsességeddel, érzékeid most is átjárják a könyvek húsát. Talpas antikvák és garamondok között, mint egy kék hologram, ott lüktet lényed, ott járja át aurád titkainkat. Mozgásod, észjárásod, világképed itt maradt nekünk. Minden könyv Veled nyílik, ia \Te neved bújik ki a lapok közül. Bár lehetne a mi létezési módunk is a könyv, az áldott írás, a márványos papírlapok, az ódon éjszakák, a szirmokba zárt szerelmek, bár úgy értenénk dolgaink, ahogy Te. Majd egyszer, talán túl későn, rájövünk: a könyv is növény. Táplálnunk kell nézésünkkel, látomásainkkal, gondolatainkkal, hisz benne élünk ,mi is légy könyvben. S mint a betűk, „kiszedve" feszítünk egy végtelen történelem (történet) filmkockáin. (Liget) Nos, melyik út vezet... Vallásos baloldaliak Kormányválság? Hé, János bácsi, melyik út vezet a boldogabb jövő felé? Ne válaszoljon azonnal. Előbb elnézést kérek, amiért mindenhatóink bezárták négy évre a Csillagba, mert tíz tojás híján teljesítette csak a beszolgáltatási köte­lezettségét. Felejtse el, hogy végig kellett néznie társai akasztását, akik, úgymond, bénították a közgazdasági rendet. Zseniális módszerekkel és példás következetességgel ki­zsigereltük, majd elüldöztük a tanyájáról. Lám, az utób­biból hétezer volt száz évvel ezelőtt, s ma már csak né­hány százban gazdálkodnak. Bizony, meggyűlöltettük ön­nel a saját földjét, alig negy­ven év alatt. Ez nem sike­rült soha senkinek ezer év távlatában! Több tízezer hold 18—28 aranykoronás föld tönkrement... Tegnapi uraink és paran- csolóink nem ismerték az emberi lélek mélységeit. Vagy nagyon is? Maguk a kiszabott normák voltak em­bertelenek. Maga a társadal­mi berendezkedés, a rend­szer volt alkalmatlan az ér­telmes, boldogító életre. A tanulságok máig hatnak: há­rom termelőszövetkezetünk­ből kettő béna. A kukorica és a zöldség árai a magas- ságos eget érik, s feketére festik — a közeljövőt. Azt is látjuk, ami most történik: a régi apparátcsi- kokból átmenekedett veze­Oszkár tudja... Oszkár bácsi a család kedven­ce. Felnézünk rá, szaván csün­günk, gondolatait feljegyezzük, tanácsait megfogadjuk, ö a mi példaképünk. Oszkár bácsi iga­zi, eleven hős, aki mindig tal­pon tud maradni. Valami Isten áldotta adottság segítségével idejében megérzi, ha büdös a levegő és odébb kell állni . . . Tudja, hogy ki lesz a nyerő — s jóslatai rendre bejönnek. Oszkár bácsi népünk nagy fia, aki, ha ügy kellett, dokumen­tálni tudta, hogy ’19-es vörös­katona volt, majd ha úgy hozta a sors, igazolta, hogy aktívan részt vett a Tanácsköztársaság tőink — elnökök, gazdasági igazgatók, főkönyvelők, tit­károk — minimális pénze­kért felvásárolják a legjob­ban jövedelmező üzemeket. A Túró Rudi-műhelyt, a pulykatelepet, a halastavakat és hasonlókat. János bácsi­nak a lepusztult, műtrágyá­val silányított földet ajánl­ják föl, hogy húsz-harminc évi munkával ismét csodát műveljen rajta. Mégis arra kérjük, segít­sen! Hiszen jól tudja, Ma­gyarország nem lehet ipari nagyhatalom. Nincs elegendő energiánk, és olyan ásványi kincseink sincsenek, ame­lyekkel gazdagodhatnánk. A termőföld jelenti itt az éle­tet. Csakis a mezőgazdasá­gunk termelhet olyan érté­keket, amely kihúzhat a ká­tyúból mindnyájunkat. Já­nos bácsi eddig is csak dol­gozni akart, akár korábbi évszázadokon át. Szerencsét­lenségére olyan égtájon szü­letett, ahol a legutóbbi idők­ben kitalálták: egyformásí- tott emberek, egyenlő mun­kával, egyenlő „haszonnal” fogják megforgatni a vilá­got. Ló nélkül. Tehén nélkül. Ne nevessen rajtunk. Gyűr- kőzzön neki újból. Hiszen egyedül János bácsi tudja, hogyan lehet megrakni a szekeret szénával úgy, hogy a kutyák ne tudják meg­ugatni a kerekeket. No, most mondja, melyik út vezet a boldog jövő felé? (Szitás Zoltán; Képes 7) megbuktatásában. Kérésre — és kérés nélkül is — minden re­zsim előtt patyolattiszta ma­radt, és csillogóra tudta magát mosni. Tanúkkal bizonyitotta, hogy illegális kommunista volt, akit a Horthy-korszakban meg­hurcoltak, később a kollektivi- záció élharcosa, a sztahanovista mozgalom bálványa lett. Oszkár bácsit ma sem kell félteni: vezérszónok és front­ember Kiderült róla, hogy ed­dig elnyomták és megalázták. Az átkos emlékű állampártban pedig azért viselt funkciót, mert így hozzájárulhatott a párt bel­ső bomlaszt ás á h o z. Oszkár bácsi jó ember, nagy ember, bölcs -ember. Ezt jó hal­lani, mert sok oszkárbácsink van .. . (Vajda; Képes 7) Mindenekelőtt egy cáfolat: a taggyűléseket ezután sem a plébániákon tartják, s nem lesz kötelező a gyónás-áldo­zás a szocialista párt tagjai számára. Némely cinikus egyének ugyanis ezzel tréfál­koztak, mikor hírül vették: keresztényszocialista csoport alakult az MSZP „kebelén” belül. — Mi azt hisszük, ahhoz hogy hiteles legyen ez a tö­rekvés, új Emberek kelle­nek ... — jelenti ki Vankó Magdolna újságíró-népműve­lő a Célpontban. Vagyis ab­ban a XIV. kerületi műve­lődési házban, ahol dolgo­zik, s amely otthont ad e kezdeményezésnek. Koráb­ban a KISZ-ben, majd jog­utódjánál, a Baloldali Ifjú­sági Társulásnál dolgozott. — Erre szokták megkér­dezni: akkor ön ejtőernyős nemdebár? — Az vagyak. Majd min­den héten ugróm Gödöllőn. Halkan hadd jegyezzem meg: jártam Bulányi páter Bokor­összejöveteleire, részt vettem a Dialóg csoport munkájá­ban; az MSZP-nek pedig a választások után egy héttel lettem tagja. Lassan kiderül: eddigi életútját végigkísérte a val­lásosság és a baloldali elkö­telezettség közötti ellent­mondás. A KISZ-ben éppúgy botrányosnak minősült ja­vaslata a vallásos csoportok­kal való együttműködésre az ifjúsággondozásban, mint a katolikus körökben annak Életmentő szer . . . Nem tétlenkedtek az el­múlt években azok a kutatók sem, akik a szív- és érrendszeri betegségek gyógyítására és megelőzésére tették fel az életü­ket A közelmúltban fejeződött be az a másfél évtizede folyó kutatás, amely feltárta, hogy a belső emlőartéria sokkal alkal­masabb a szívkoszorúér károso­dott szakaszának pótlására, mint a test bármely részéről szárma­zó visszérdarab, s ez sámottevő- en javítja a betegek életkilátá­sait. Más készítményeket felülmú­ló, életmentő szemek bizonyult a vénába adott amiodaron a szivkamrák súlyos ritmuszava­ra, remegése és az ezt követő szívleállás esetén. Ez abból a kórházi felmérésből derült ki, amelyben tizennégy, újraélesz­tésre szoruló betegnek adták ezt a gyógyszert. A beadása előtt átlagosan fél órán át élesztették őket, s csak akkor kerítettek sort az amiodaronra, amikor a hagyományos eljárások és gyógyszerek csődöt mondtak. Miért késlekedtek ennyit a be­adásával? Azért, mert az egye­sült államokbeli Élelmiszer- és Gyógyszerhivatal még nem hagyta jóvá az intravénás alkal­mazhatóságát. Alighanem nyo­mós érv lesz emellett, hogy ti­zenegy beteg életét sikerült megmenteni... (A JAMA cimű folyóirat nyomán közreadta az Élet és Tudomány) kijelentése, hogy nem min­den kommunista potenciális ávós verőlegény ... — Amikor a filmrendező Pasolininek szemére hány­ták, hogy kommunista lété­re miért forgatta le a Máté evangéliumát, ő csak vissza­kérdezett: „Ki ismer Krisz­tusnál elkötelezettebb kom­munistát?” — És mit tehet a keresz­tényszocializmus egy olyan országban, ahol ennek poli­tikai hagyományai nincse­nek, ahol a keresztény irányzatokat már működő, hatalmon lévő pártok vall­ják magukénak? — Semmi jelét nem lá­tom annak, hogy az „önzet­len szeretet” vagy az emberi szolidaritás érvényesülne. Életre szóló élményem volt a Bulányi-közösségben az erkölcsi törvénnyé emelke­dett felelősségtudat, amely- lyel egymás iránt viseltettek a csoporttársak. Ez lehet a keresztényszocializmus esz­merendszerének alapja. En­gem nagyon meglepett, hogy mennyien vallják ezt magu­kénak. Tisztességes híradás, bővebb tájékoztatás nem volt kezdeményezésünkről — mégis rengetegen kerestek meg vidékről is. Nagyon sok olyan ember például, aki ko­rábban azért nem volt párt­tag, mert nem fogadhatta el a materialista nézetek dik­tatúráját, holott meggyőző- déses baloldali volt... (Vin- cze Péter; Reform) ... A társadalmi tudatnak bőségesen volt mit feldolgoz­nia az elmúlt egy évben. A politika mindinkább meg- fosztódott a kisebb tökéle­tességből a nagyobb tökéle­tességbe való átmenet misz­tériumától. a politika csiná­lóinak a földi lét attribútu­maitól mentes személyisége pedig egyre jobban profani- zálódott. Míg korábban csak a végeredményt hozták (ha hozták) a tudomásunkra, most maguk a folyamatok is a szemünk előtt kezdtek zaj­lani. Persze újfajta mítoszok teremtésével és új heroizálá- si törekvésekkel is szembe kellett nézni, de összességé­ben a politika evilágiasodott és karnyújtásnyi közelségbe . került... Milyen hát a politika vilá­ga közelről, a nyilvánosság piacán? Erre a kérdésre sok­féle nézőpontból lehet vála­szolni. Az egyik lehetséges nézőpont a gyerekeké. Mi­lyennek látják tehát a sze­mük előtt végbemenő válto­zásokat a gyerekek? „Kádár azért pazarolt el annyi pénzt, hogy abban a színben tüntessék fel Ma­gyarországot, hogy itt jólét van, és őt megszeressék az emberek, és a trónon marad­hasson, hogy úgy mondjam. És az is volt a .jelszavuk, hogy a kommunista • ember előtt nincs lehetetlen. Apu azt mondta, hogy gyapotot is akartak termelni, meg rizs­földeket az Alföldön, ahol nincs víz” (hatodikos fiú) ... „Rákosi korában azért nem mertek szólni az embe­rek — nekem úgy mesélték —, mert aki csak annyit mondott, hogy ,fúj, fúj, Rá­kosi’, azt máris vitték el az ávósok és kivégezték, vagy megkínozták” (hatodikos lány) ... A gyerekek mintha nem is emlékeznének arra a nem is olyan rég volt időszakra, amikor a politikai elit nyil­vános bírálata elképzelhetet­len volt. A sajtónyilvánosság támogató ereje hangosan ki- mondhatóvá tette azt, ami­ről sokáig csak suttogva mertek beszélni az emberek, Botrány a Parlamentben* Lemondásra felszólított mi­niszterek. Ez már kormány­válság? Jölgyessy Péter (SZDSZ): — Az a koalíció, amelyik felhatalmazást kapott az or­szágtól a kormányzásra, nem képes felnőni ehhez a tevé­kenységhez és nem képes felnőni a válság megoldásá­hoz. Sem terve, sem eszköze nincs ehhez. Ehelyett ideoló­giai vitákat provokál. Van­nak miniszterek, akik súlyos hibákat követnek el — lásd belügyminiszter és honvé­delmi államtitkár —, s most itt a Jeszenszky-ügy. Neve­zettek lemondása . indokolt, méghozzá napokon belül!... hogy a vezetők kiváltságosán éltek: „Nem tudom' felfogni, hogy a régi kormányban hatvan­ezer forint fizetést kaptak a miniszterek. A Czinegének például több háza is volt. Petrasovits Annával mon­dom, hogy ők is kapják meg a háromezer forint nyugdí­jat, és ha nem tetszik, kap­ják meg tálcán a sarlót meg a kalapácsot” (hetedikes fiú) ... * „Kialakult ez az egész szocializmus, akkor minden­ki azt hitte, hogy ebből na­gyon jó rendszer lesz. De az­után, akit megválasztottak vezetőnek, rájött arra, hogy evvel vissza lehet élni, és nekik jó lesz az anyagi hely­zetük, ők nagyon jól élhet­nek” (hatodikos fiú). A másik oldalon pedig a szegénység filléres gondjait látják: „A közértben azt mondta egy néni: van húsz forin­tom, vettem már egy zsem­lét, a többiért adjon annyi húst, amennyi belefér” (he­tedikes lány). „Az anyukám is már azért nem vesz (cigarettát), mert drága, 28 forint. A kenyeret is 22 forintért kapjuk” (he­tedikes fiú). „A nagymamámnak 3300 forint a nyugdíja. Ebből 130 forint a gyógyszer. A nagy­bátyám ad neki 2000 forin­tot, hogy főzzön rá. Az OTP- tartozás 4000 forint. Marad ezer forint egy hónapra. Há­ziállat is van, amit etetni kell. Szegény papa meghalt, de jobb is, legalább nem látja ezt” (hetedikes fiú) ... „Akik hozzáértőbb embe­rek voltak, azokat leváltot­ták. És aki jó kommunista volt, azt feltették a trónra. Csak az volt a fontos, hogy ió kommunista legyen, és ne­kik dolgozzon” (hatodikos fiú). „A sok kölcsönkérés jut­tatott a csődbe. Mert már olyan sok adósságot csinál­tunk, hogy minden egyes emberre kétszázezer forint adósság jutna” (hatodikos lány)... „Abból lehet látni, hogy változnak az időik, hogy ak­Katona Béla (MSZP): — Nem hiszem, hogy ez már kormányválság. A mi­niszterek különböző jellegű hibákat követnek el. Ezek egy része gyakorlatlanságból fakad. így el kell fogadnunk azokat. Vannak azonban po­litikai baklövések is. Ilyenek például a külügyminiszter elmúlt hetekben megtett nyi­latkozatai ... Antall József miniszterel­nök, aki vasárnap este a te­levízióban nagyon elégedet­ten nyilatkozott kormányá­ról, kedden késő délután nem tartotta szükségesnek, hogy reagáljon a külügyminiszte­re lemondását szorgalmazó ellenzéki követelésekre. (Népszava) kor a kommunizmus volt a szép elv, most meg a kom­munistákat enyhén szólva gyűlölik. Nekem az a véle­ményem, hogy a kommuniz­mus szép elv, de nem lehet megvalósítani” (hatodikos fiú)... A választásokra készülő pártok rádióban, televízió­ban, mindenütt jelenlévő plakátokban megjelenő küz­delmei kiváltották a gyere­kek érdeklődését... „Ahogy meglátja (egy kép­zeletbeli Mars-lakó) ezeket a hirdetéseket, azt gondolja, hogy Magyarország nem egy összetartó ország. Minden plakáton más van, nem egy­séges. Pedig akkor érnének el valamit, ha összetartaná­nak” (nyolcadikos lány). „Nagy összevisszaság van. A pártok csak egymás el­len harcolnak. Elég lenne egy párt. Szerintem ezek a pártok csak a pénzt élik fel az onszágból” (nyolcadikos fiú)... Ugyanígy nem tudnak mit kezdeni a gyerekek a pártok egymás elleni csatározásai­val ... „Mindenki a bársonyszé­ked akarja. Nem értem, ha ilyen szegény az ország, mi­ért nem cserélik ki a bár­sonyszékeket fapadokra” (nyolcadikos lány). „Aki dolgozik, nem nézi jó szemmel ezt a pártosko­dást. Nem akarnak dolgoz­ni. Dolgozna estig, és ami­kor nyolckor este hazamegy, politizáljon. De napközben dolgozzon!” (hetedikes fiú)... „Tetszik is, meg nem is. Szerintem azért csinálják, hogy rájuk szavazzanak. Ez teljesen természetes. Ha va­laki saját javát akarja elér-i ni, vagy a vetélytársát nyír ... járatja le, vagy ma­gát dicséri” (hatodikos fiú). Végül néhány vélemény a reklámok, illetve a különbö­ző pártok közvéleményre gyakorolt hatásáról: „Szerintem mindenki (mindegyik párt) a saját ma­ga szeméből figyeli, hogy milyen az ország helyzete, és mindenkinek erről más a véleménye. (...) És akkor a nép nem tud választani vé­gül is, mert nem tudja, hogy melyik a jó” (hatodikos lány)... (Szabó Ildikó— Szekszárdi Ferencné; Tekin­tet) INFLÁCIÓS PÉNZ Dallos Jenő rajza (A Szabad Földből) Politika így látják a gyerekek

Next

/
Thumbnails
Contents