Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-15 / 217. szám
a 1990. szeptember 15., szombat 1990. ■ IRODALOM-MŰVÉSZET ■'kÖRÖSTÁJ Bulaton Aly (Szovjetunió) rajza Karikatúra-kiállítás Nemzetközi és cenzúramentes A karikatúra nem ismer határokat. Mármint a szellemes. kifejező karikatúra, mert azt szavak nélkül éppúgy megértik keleten, mint nyugaton. Bizonyára ez a meggondolás vezette a budapesti szervezőket — a szerényen háttérbe húzódó Coopinter Kft-t —, amikor éppen egy evvel ezelőtt meghirdették az első kelet-európai cenzúramentes karikatúra-kiállítást. A kezdeményezésnek volt némi kockázata, hiszen akkor még korántsem volt száz százalékos garanciája a cenzúramentességnek. Az ötlet sikerét dicséri, hogy több mint háromezer mű árasztotta el a budapesti kiállítási irodát. Volt is gondja a nemzetközi zsűrinek, amíg kiválogatta azt a nyolcszáz alkotást, amelyet a Magyar Nemzeti Galériában mutatnak be a Nemzetközi Karikatúra kiállítás címmel. A kiírás semmilyen megkötöttséget nem tartalmazott: részt vehetett bárki, hivatásos művész és amatőr, személyenként három — bármilyen műfajú — alkotással. S éltek ás a lehetőséggel a pályázók, jelentkeztek ismert és soha nem hallott alkotók, profi karikaturisták és most először próbálkozók. Vannak közöttük grafikusok, festők, szobrászok, iparművészek. Küldtek ceruzarajzot és nyomatat, fekete-fehér és színezett grafikát, olajfestményt és terrakotta plasztikát, biofestményt. fém objektet, komputergrafikát, mozgó, forgatható mobilokat. Hetven ország karikaturistái, grafikusai, képző- és iparművészei vannak jelen a kiállításon. S természetesen népes és rangos a hazai mezőny. Egész sor hagyományos és formabontó mű illusztrálja a magyar „szellemet”. Jelen van az egész magyar karikaturista gárda, jobbnál jobb produkciókkal. Politikai témájú a legtöbb mű. És az sem lehet véletlen, hogy ezek nagy része a Szovjetunióból, Romániából, Jugoszláviából, Bulgáriából meg a többi, nemrég még szocialistának nevezett országból érkezett. De alig maradnak el a politikai témák mellett azok a rajzok, képek, szobrok, amelyek az emberi jellemekben és tulajdonságokban, külsőségekben vagy mélységekben lelik meg a humor forrásait. Máskor a férfi-nő viszonyból, az emberi esendőségből „csinálnak viccet”. Láthatunk karikatúraportrékat és önportrékat, pikánsan humoros és humorosan pikáns műveket. És a katalógusban olvashatjuk a művészek, humoros önéletrajzát is. A kiállításhoz, amely október 23-ig látható, számos szakmai és egyéb program kapcsolódik. nráairt Koszta Rozália: Kislány macskával Szabó Ilona versei: Napraforgó napraforgó arcom arcodhoz fordítom szélfésülte szöghajamat ' válladra borítom szőlőinda karom ■ derekadra zárom elröppenő gondolatod mindig hazavárom Vacogó éjjel vacogó éjjel túl Hagy a párna nincsen a csók, hogy életté áldna hiába kérem virággal, dallal hószínű gyöngyöt érlel a hajnal azok az álmok ki véd Imeg engem hol van a csók a halállal szemben Császár István: Szárnyaszegetten Tágas kalitkámban hazámban szárnyaszegetten vergödök. Szólít a messzeség. Hív az ismeretlen. Nem a gravitáció, csak az értelmetlen törvények kötnek. Elítéltek, de nem halálra — tudták a holtak nem szenvednek. A szenvedés virágaiból bokrétát kötöttem. Megtörtén is hirdettem, csak a bátrak viszik előbbre nemzetem. Arad, 1988. Egészséges életmód Aki üde, egészséges akar maradni, és ritkán kíván belenézni üres pénztárcájába, már csak mindennapi tornánkban reménykedhet. Áltudományosan bebizonyították, hogy e gyakorlatok rendszeres végzői addig élnek, míg meg (nem halnak. Tehát fogjunk hozzá! Kapcsoljuk be a rádiót és á televíziót, tegyük magunk elé az újságot. [Forgassuk körbe a fejünket, és közben próbáljunk meg eligazodni, hogy melyik állami és pártvezető kinek [mit [mondott. Fejkör- zés, egy, kettő... Tegyünk az asztalra egy darab sajtot, majd tegyük csípőre a kezünket. ITörzsünket fordítsuk a sajt felé, és mondjuk: „eszem”, majd ellenkező irányba: „nem eszem”. Ezt addig ismételjük, amíg a tegnapi margarinos kenyérre ráfanyalodunk. Tekintsünk a húsárakra! Miután hanyatt estünk, helyezzük magunkat kényelembe és biciklizzünk... be az Európa-házba. Ha valamilyen oknál fogva nem engednének ;be, biciklizzünk vissza. Ha ismét rátekintünk a húsárakra, a kopaszságunk megszűnik: égnek áll a hajunk. Helyezzünk mindkét tenyerünkre egy-egy iiter zacskós tejet, és nyomjuk, emeljük a fejünk fölé. Utána duplázzuk meg a súlyt, és még erőteljesebben nyomjuk a plafon felé. Ha elsőre nem sikerül elérni, ez azt jelenti, hogy a plafonig paég maradt néhány forint. Állítsuk tévénket az adóra. (A gyengébbek kedvéért az APEH-adóra.) Útmutatásuk alapján számítsuk ki az államnak fizetendő tiszteletdíjat, amit azért adunk teljesen önkéntes alapon, mert hálásak 'vagyunk neki, hogy ennyire vigyáz az egészségünkre. Ha elsőre nem tudjuk kiszámítani, mennyit adjunk, vessünk két bukfencet, és békaügetésben járjuk körül a szobát. Ha mégis kiszámítottuk, olvassuk el a végeredményt, utána fejreál- lunk. Demokratikus gyakorlat következik. Képzeljük el, hogy X párt vezetője vagyunk. Gáncsoljuk el Y párt vezetőjét hátulról, [közben húzzunk be neki elölről övön alul, majd kezdjük el a szabadfogású birkózást, de lúgy, hogy előbb mi visszaütünk. Helybenfutás következik. Ha közben földmozgást észlelünk, ne ijedjünk meg. Ez annak a jele, hogy földönfutóvá vált — hozzánk hasonlóan — néhány száz üzem, gyár és vállalat. Az egészséges életmód reményében ők is egyhelyben topognak. Akik önkezükkel akarnak [véget vetni szegényes vacsorájuknak, azok már abbahagyhatják. Ha ólmot, cinket és daganatot érez a gyomrában, torna után ne fogyasszon vizet, mert ráfizet. Árrendszeri megbetegedés esetén a helybenfutás addig ismételendő, míg meg nem érkezik dr. USA Dollár, neves potenciáljavító nagyvállalkozó. A gyakorlatokat mindennap, rendszeresen kell végezni, különben eredménytelenek maradnak. Kitartó foglalkozás és akaraterő mellett az eredmény sem marad el: addig élünk, míg meg nem halunk... Saiga Attila • • Ötórai glossza A mentőautók elemmel működnek Nemrég autóbuszon utaztam. Milyen gyönyörűség is autóbuszon utazni (ti.: nemrég)! Az. előttem levő ún. bőrülés (sérülés, merülés, hülyülés stb.) támlája mögül egy édesapuka feje látszott, mely fej többnyire szabályos időközökben unottan bólintott, s ugyanekkor azt mondotta: igen, kisfiam. E két szót apuka szájmozgásáról sikerült mindahányszor leolvasnom, ugyanis a jármű oly következetességgel s oly hangosan ’csattogott, dur- rogott, pöfögött, dörrent, csörömpölt, csuklott és böfögött, hogy képtelenség lett volna, mondjuk, egy Tarzan- féle üvölést akár csak macskadorombolásként is konstatálni. Később volt ugyan néhány másodperc, amikor is ezen hangokat nem lehetett érzékelni (lásd: hangforrás hiánya), de ekkor meg elefántnyi füstfelhő áramlóit az autóbusz hátsó feléből előre, s tette ezt oly ko- noksággal, hogy többeknek sürgősen a vezetőfülke felé kellett tapogatóznia (ti.: hanyatt-homlok). így kerültem közelebb én is az apukához, ki le-lecsukódó szempillái mögül türelmesen hallgatta a világot felderíteni szándékozó csemetéjét: ... de ha a rendőrautók lendkereke- sek, akkor minden mentőautó elemmel működik, ugye, apa? Igen, kisfiam, mondotta elhaló hangon az apuka, és rögvest édes álomba szenderült. A fiú, mint ahogy az klasszikus gyermekhez illik, azon nyomban megengedett magának egy „de miért?”-et, melyre az apuka képlékeny arcot vágott, és hozzátette: gggrrh. Erre a fiú nagyobb levegőt vett, körbetekintett a buszon s újrakezd- tea mondatot, ám ezúttal hosszabban szólott: de miért van a néni fején az a bili? Apuka felnézett, s az immáron percek óta tartó nyilvánvaló provokációra ottlétem óta először válaszolt naivnak tűnő útbaigazítással: az nem bili, kisfiam, az kalap. (Vagy mit tudom én, tette hozzá kicsit később magának, s üres tekintettel tűnődött el a hölgy fején.) Ezek után a már-már a -ság, -ség fogalmát (behelyettesítés vérmérséklet szerint) kimerítő mondatok után csak néhány morbid megállapítás következett (teszem azt: a mankós bácsinak negatív lába van), s az apuka máris végérvényesen feladta a reményt — mely szerint a csemetét még ma helyes útra terelné —, s ezért vagy talán ennek ellenére hirtelen mély álomba zuhant. A fiú pedig tovább demiért-, demiért-, demiértezett, immáron a győztes mindent elsöprő erejével és fölényével, s én ezalatt azt gondoltam, ha télapó lennék, bizonyosan szőrszálhasogató-gépet tennék a hócipőjébe Mikulás-napkor. S még azt is gondoltam, hogy apuka talán a gmk.-tól, a túlóráktól, az anyóstól, a feleségtől és nem utolsósorban jópofa csemetéjétől lehet ilyen fáradt. Aztán eszembe jutott az is, hogy bizonyosan tévedek (miért éppen most ne), s ő nem is fáradt, nem is alszik, csupán úgy tesz, mintha — s ez gyermeke iránti közönyéből fakad. A közöny meg, ugye, a fentiekből; a fentiek meg, ugye, apuka itt eltöltött negyven évéből. Elképzeltem hát apukát, amint iskoláit járván mindig evidenciákkal találkozik, mondhatni, eléje teszik az evidenciákat, ez van, ez ilyen, ez olyan. Ha néha választhatott több formula közül, bármelyiket is választotta, az „jó választásinak bizonyult —i mert ugye, több igazság is létezik, s a megadott igazságok bármelyike igazság. Elgondoltam apukát, amint tizenegynéhány évesen ott ül, mondjuk, egy tesztláp előtt, s magabiztosan karikázza a kérdés egy szimpatikus pontját, tudván azt, helyesen cselekszik. A teszt, véleményem szerint, valahogy így nézhetett ki: 13. Hány és mennyi menet van az általad most elképzelt hólabdán? (Próbálj karikát rajzolni a helyes válasz köré!) a) tubagép, b) lábújtök, c) fenekli. Magam előtt látom apukát, amint fölényes mozdulatokkal karikáz, s aztán lekezelően körbetekint osztálytársain: ímé, ismét elsőként lettem készen. Zötykölődvén a buszon, s közben fejemmel ügyesen kerülgetve a füstgomolyagokat, tanakodtam, apuka vajon melyik pontot részesítette volt előnyben, melyik pontban ismert rá minden kétséget kizáróan az igazságra. Aim a tűnődésre nem sok időm jutott, ugyanis a fiú egyik megálló előtt felugrott, hogy megnyomja a leszállást jelző gombocskát, s én gondolathoz sem jutottam többé, mert megpillantván őt, nagyon meglepődtem azon, hogy a gyermek éppoly kövérkés, akár egy jól megtermett burán légdödölyés puff. Kiss Ötté Görgényi Tamás: Bábfigurák ■i
