Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-13 / 189. szám
1990. augusztus 13., hétfő o Szétválás — de hogyan? Pár csepp Burgundi(a) (Folytatás az 1. oldalról) szélt a kerület többi vezetőjével is. Az igazgató és helyettese állandóan a kerületben tartózkodik, és szemmel tartja a dolgozókat. Csoportosulni, beszélgetni tilos. Ezek után dr. Dávid Imrét, a gazdaság igazgatóját hívtuk. Tőle megtudtuk, hogy a szétválást személy szerint ő kezdeményezte, még március, április tájékán. Akkor a bizonytalanságok miatt a téma lekerült a napirendről. Néhány héttel ezelőtt viszont az ön- kormányzati törvény és az új földtörvénytervezet ismeretében ismét előtérbe került. A szétválással egyetért. Meggyőződése, hogy a jelenlegi formában az állami gazdaságoknak nincs jövőjük. Véleménye szerint áz önkormányzati törvény teljes ismerete, illetve a földtörvény elfogadása után a munkásgyűlés határozata értelmében, erről októberben kell dönteni. Kérdésekre válaszolva dr. Dávid Imre elmondta, hogy a Halmagyi-kerület munkásgyűléséről •— miután a határozatokat meghozták — azért küldte ki a helyi műszáki vezetőket, mert a termelési helyettes és a kerületvezető között éles szópárbaj alakult ki. Csákvári Jánost azért mentette fel, r^ert nem informálta a kerületben történtekről. Tudta és megkérdezése nélkül szervezkedett az azonnali szétválásról. Gyűléseiről, elképzeléseiről őt sohasem tájékoztatta. A Halmagyi-ke- rületben a csoportosulást nem tiltotta be, csupán arra kérte az embereket — mivel elfogadták, hogy csupán októberben térnek visz- sza a szétválásra —, hogy a munkával foglalkozzanak. Megígérte, hogy a munkás- tanácsot minden olyan döntésbe bevonja, amely a dolgozók és a gazdaság jövőjét érinti. / Mivel a telefonon szerzet információk nem elégítenek ki bennünket — feltételezzük, hogy Olvasóinkat sem .— ezért a héten, a gazdaságban kialakult helyzetről, a helyszínen fogunk tájékozódni. M. L. Templomszentelés az unitáriusoknál (Folytatás az 1. oldalról) elején települtek — menekültek — át Erdélyből. Elsősorban a határhoz közeli településeken vertek gyökeret, ám került belőlük még a Dunántúlra is. Füzesgyarmaton 1911-ben emelték templomukat az unitáriusok, az egy istenben hívők. Azóta, mint a többi vallásfelekezet, sok megpróbáltatáson, viharon mentek keresztül, de a legnehezebb időkben is volt egy erős mag, és egy olyan lelkipásztor, aki összefogta, összetartotta azt a nyájat, amelyet mindig szét akartak kergetni. De itt sem sikerült, éppúgy nem, mint a többieknél. Az ünnepségen Balázsi László, a füzesgyarmati unitáriusok lelkipásztora imádkozott — a viszonylag kislétszámú gyülekezet nem tudja eltartani papját, ezért másodállásban végzi hivatását, mellette a helyi termelőszövetkezet műhelyében dolgozik"—, majd beszélt még a hívekhez Szász János lelkész. Bajor János pedig, aki korábban a füzesgyarmatiak lelkésze volt, és most Debrecenben teljesíti szolgálatát, felavatta a II. világháborúban elesettek emléktábláját. Kedves színfoltot jelentett az ünnepségen a helyi 569-es cserkészcsapat, akik egyenruhában ültek a padsorokban. Bizonyára a templom felszentelése és a faluban egyre jobban konszenzusra jutó vallásfelekezetek egymást erősítése, támogatása újra lendületet ad a maroknyi unitárius jövőbeni megerősödéséhez. Az aszálykár 20 -30 milliárd Besenyőtelken vasárnap a falu hagyományos Lőrinc- napi búcsúján, amelyen beszédet mondott Nagy Ferenc József, a kisgazdapárt elnöke, földművelésügyi miniszter. A miniszter bevezetőjében szólt az elmúlt évek, évtizedek gazdasági károkozásairól, ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy megtörtént a politikai rendszerváltás, amelyet követnie'kell a gazdasági rendszerváltásnak is. A mezőgazdaság súlyos gondjaival kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a földtörvény megalkotása valószínűleg nagyon nehéz lesz — a kisgazdák békés megoldásra, konszenzusra törekednek, a • keresztény értékek, a magántulajdon tiszteletben tartásával. Elismerte, hogy a magyar mezőgazdaság rendkívül nehéz helyzetben van, amit ebben az esztendőben tovább súlyosbított az aszály, amely várhatóan 20-30 milliárd forintos kiesést okoz. Hitet tett amellett, hogy az anarchia csak úgy kerülhető el, ha a nagyüzemi és a vállalkozói formákat egyaránt hatékonyan működtetik. Szeméttelep a temető szomszédságában A battonyai lakosság egy részének évek óta kínzó problémával kell szembenéznie. Jómagam is végső elkeseredésemben írom e sorokat. Városunkban vannak dolgok, amire büszkék lehetünk. Az, amiért most mégis önökhöz fordulok, sajnos nem tartozik azok közé. Még csak pár hónapja annak, hogy férjem, mint temetőgondnok, a katolikus egyház alkalmazásában dolgozik. Köztudott, hogy a temető szomszédságában van a szeméttelep. Ez az, ami borzasztóan felháborít, és elkeserít mindannyiun- kat. Már hetek óta lehetetlen helyzetben vagyunk. Az összegyűjtött szemetet égetik, és az onnan jövő füsttől már-már a csukott ajtók és ablakok mellett is lehetetlen megmaradni. Hát még aludni! Személyesen kerestem fel városunk tanácselnökét e problémával, tőle azt a választ kaptam, hogy sajnos nincs a tanács- rlhk pénze arra. hogy kitelepítsék a szeméttelepet egy olyan heíyre, ahol a lakosságot kevésbé fenyegeti a telep füstje ég bűze. Egy tartálykocsit viszont felajánlott a tűz eloltására, ami azonban még azóta sem érkezett meg. Máté Zoltánné Battonya Szombaton este 6 óra előtt néhány perccel riasztották a Békéscsabai Tűzol topár ancsnok- ság dolgozóit, mert az Illésházi és Rákóczi utca sarkán lévő szeméttároló konténerben meggyulladt apapír. Képünkön az oltás utolsó pillanata látható Fotó: veress Erzsi Franciák a barátság pástján Egy kis sétakocsikázás Mezőhegyesen Fotó: Veress Erzsi Svájc nyugati határától nem messze fekszik a történelmi táj, Burgundia. Fekete Lászlótól, a Békéscsabai Előre Spartacus SE vívószakosztályának elnökétől tudjuk, hogy Jassan városok közötti barátsággá érik az a kapcsolat, amelyről szombaton a mezőhegyesi Nóniusz Szálló előtt beszélgettünk egy autóbusszal érkezett francia csoport két képviselőjével. — Minek köszönhetjük Békés megyei találkozásunkat? — fordultunk hozzájuk. — Három éve annak, hogy évente eljöttek nemzetközi versenyünkre a békéscsabai vívószakosztály képviselői — válaszolta Maurice Saccard, Chalon-sur-Saone város vívóklubjának elnöke. — Látogatásunkkal eét szerettük volna végre viszonozni. — Sportolási célja is volt útjuknak? — Most csupán az országot és Békéscsabát jöttünk megnézni. — Gondolom, nem szakad meg a hagyományos vívókapcsolat sem? — Természetesen megmarad sportbeli együttműködésünk is. Jövőre, január 12— 13-án, rendezzük következő nagy vívóversenyünket Cha- lonban, s reméljük, hogy a békéscsabaiak is ott lesznek. — Merre jártak eddig Magyarországon? — Gondoltuk: először .az országgal ismerkedünk. Szétnéztünk Budapesten, Veszprémben, majd a Balatonhoz utaztunk. Augusztus 5-én érkeztünk Magyarországra, s 13-án indulunk vissza. — Mi maradt meg önben hazánkból? — Először vagyok itt, de remélem, hogy nem utoljára. Csoportunk egyébként a vívók szüleiből, a klub vezetőiből és a város tanácsának képviselőjéből áll. René Mazeau-hoz, Chalon tanácsának sportügyekkel foglalkozó hivatalnokához fordulunk: — Keveset tudunk városukról ... — Chalon a Rhone-ba ömlő Saone folyó mellett fekszik — válaszolta. — Hatvanezren élünk ott. A híres borvidék, Burgundia terület tén, Dijon-tól nem messze található. — Bár a burgundiai borok említése is nyelésre készteti az embert, most mégsem ezekről, inkább a város politikai viszonyairól kérdezem. — Több évtizeden át a szocialista párt gyakorolta a politikai hatalmat városunkban. Kilenc éve viszont egy jobboldali tömörülésnek, Chirac úr pártjának van többsége a tanácsban. — A kilenc évvel ezelőtti nagy váltás előidézett-e törést a tanácsi apparátus életében? — A testület természetesen átalakult. Az alkalmazottak többsége viszont a helyén maradt. Tulajdonképpen csak a felső vezetés cserélődött ki. — A két ország közötti távolság mintha lelkiekben kisebb lenne a földrajzitól. Hogyan kerülhetnének még közelebb egymáshoz az emberek? — Ügy gondolom, hogy a francia nép nagyon is közel áll lelkileg a magyarokhoz — veszi át a szót Saccard úr. — Részünkről, franciák részéről, nagy félreértés történt 1956 megítélésében. Akkori kormányunk nem a nép érzelmeit, gondolatait képviselte. Ezért a franciák kilencven százalékának lel- kiismeret-furdalása van. — Térjünk vissza a sporthoz. Milyen sportágakat űznek városukban tömegesen? — kérdeztük ismét René Muzeau-t. — Tizenegyezer igazolt sportolója van a 60 ezres városnak. A tanács komoly segítséget nyújt: az idén 1 millió 600 ezer új frankiad támogatja a sportot. A versenysportok közül rögbiző- ink a legeredményesebbek: az ország első 24 csapata között játszanak. — Mondják, mitől olyan vidámak a franciák? — Franciaország egy olyan hely, ahol az emberek boldogan élnek — mondta mosolyogva Maurice Saccard. — Szerencsénkre a természet is gazdag, s a boltok polcai is. Ráadásul szociálpolitikánk is igen hatékony. — Találtak-e hazánkban kedvükre való bort önök, burgundiaiak? — Ö, a magyar borok nagyon finomak. Persze más jellegűek, mint például a franciák. Sok könnyű bort ittunk a Balatonnál. — Bizonyára a kánikula miatt __ — Nem, nem, egyszerűen azért, mert finom volt. Búcsúzásul hadd mondjam még el, hogy köszönjük a kellemes magyarországi programot a békéscsabai vívóknak. Reméljük, hogy a két klub és a két város kapcsolata is tovább erősödik majd. Ennek lehetőségei inkább a politikától, semmint az emberek akaratától függnek. Kiss A. János Munkástanácsok tanácsknzása A magyar vállalatok, üzemek mintegy 10 százalékában már működnek munkástanácsok^ — hangzott el szombaton azon a megbeszélésen, melyet a Központi Munkástanács szervezett Budapesten. A munkások önkéntes szervezeteinek képviselői úgy vélekedtek, hogy a munkahelyeken, a helyi főnökök többsége még mindig nem nézi jó szemmel ezeknek az érdekvédelmi csoportoknak a tevékenységét. A munkástanácsok tagjainak többsége továbbra is fenyegetve érzi magát. A Központi Munkástanács állásfoglalásában leszögezte: szükség van a különböző irányzatú munkástanácsok egyesítésére, ezeket a törekvéseket támogatják. Ugyanakkor el kívánják kerülni, hogy a Magyar Demokrata Fórum közvetlenül is beavatkozzon a munkástanácsok szerveződésébe. A munkások önkéntes szervezetei továbbra is meg akarják tartani politika- mentességüket. Állást foglaltak a tulajdonreformmal kapcsolatban is. Szükségesnek tartották, hogy minden magyar állampolgár tulajdonossá váljon, és — a földhöz hasonlóan — részesüljön a nemzeti értékekből. Szükséges azonban korlátozni a magántulajdon felső határát, mégpedig olyan mértékben, ahogy ez a mező- gazdasági földek visszaadásánál történik. Így jelen esetben a magántulajdon felső határa 100 hektár föld értékének megfelelő legyen. A tanácskozáson úgy foglaltak állást, hogy a munkástanácsok a munkahelyi kollektíva jogának tekintik a helyi vezetők kiválasztását. Az önkormányzati választással kapcsolatban pedig javasolják: a munkásság minél nagyobb számban jelöltesse és választassa meg magát, hogy bekerülve az ön- kormányzatokba, részt vállalhasson a hatalom gyakorlásából.
