Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-11 / 188. szám
1990. augusztus 11., szombat TALLÓZÓ 'köRÖSTÁJ- — Excuse me sir, hoztam egy ikis fordítani tvalót. (Kaján Tibor rajza) L(A Magyar Nemzetből) „Jellemében van eleganciája ...Göncz Árpád nem egy Trudeau férfiszépségével, egy Carter bájmosolyával, egy Perón díszegyenruhájával akar hatni; egyszerűen önmagát adja, és ez elegendő. Azt sem kell tudnunk róla, hogy mint a fentebb felsoroltak is, elveiért meg- hurcoltatott, igazáért mel- lőztetett — mindez benne rejlik megjelenésében. Jellemében van eleganciája. És ez éppen elegendő. Az igazságot írom: nem is igen figyeltem eddigi megnyilvánulásait. Tudom, hogy adott helyzetben mit fog mondani; azt ugyanis, ami karakteréből következik. Ez a tudás adta a biztonságomat, pontosabban a bizalmamat vele kapcsolatban. Két véletlenül elkapott megjegyzésére emlékszem az utóbbi - időben a televízióból. Határszemlén jár, aratási ünnepségen. „Annál is biztosabb vagyok benne, hogy igaza van — mondja egy gazdának —, mert valamikor magam is agronó- mus voltam.” A gyakorlati ember hitele szól a szavaiból. Igen, ez jó. A másik eset; írók tiltakoznak az aluljáróban a könyvterjesz- tés anomáliáival kapcsolatban; «ódnál Inak árusítani maguk is. Göncz lemegy közéjük. A té véri porternő lecsap rá: „Elnök úr, maga is hajlandó volna könyvet árusítani? — Miért ne — válaszolja —. mi van abban? Csak hazát árulni nem szabad.” Még csak fel sem emeli a hangját. Nem nyilatkozik és nem szónokol. Nekem ez mégis így jó, mert a lényegre utal. „Gyenge” elnök? Nekem nagyon'is erős. És ennyi az egész. Kívánok tehát a magam, szerkesztőségem és olvasóink nevében Goncznek eredményes és sikeres öt esztendőt — Árpádnak pedig barátsággal jó egészséget és kitartást. Ne változzék az eljövő időben. (Lukácsy András; Magyar Hírlap) ^ Titok Amikor az egyik nyugati nagyvállalat üzletemberét megkérdezték, hogy a konkurencia most mit csinál, így válaszolt: azt, amit mi tavaly, jövőre pedig azt, amit mi most. A jó üzletember gondosan ügyel arra, hogy üzleti énekei ne csorbuljanak, ezért vannak és kell, hogy legyenek üzleti titkai, gyártási titkok, és gondosan ügyel arra is, hogy ezek ne jussanak a konkurencia vagy éppen az üzletfelek . tudomására. Annak eldöntése, hogy egy vállalat mit tart üzleti titoknak, az rá tartozik, ő dönti el, mi az, amit titkosan kezel — természetesen a törvényes kereteken belül... Gyakran vagyunk tanúi a rádióban, televízióban a nyilvánosság téves értelmezésének. Riporterek vállalati, üzleti titkokat feszegetnek és a riportalanyok, vezetők és beosztottak pedig félvén attól, hogy nyilvánosságot csorbító, antidemokratikus személynek minősíthetik őket, buzgón „gyónnak”. Kiváltanák, kifecsegnek olyan adatokat, amelyekkel saját vállalatuk érdekeit sértik, így önmaguk követnek el hitelrontást ... Nálunk, ha valaki gondosan elolvassa a lapokat, időt szán a televízió, a rádió műsoraira, olyan információk birtokába jut, melyekért a tőkés gazdaságokban kemény pénzeket fizetnek. És ezért elsősorban nem a sajtót, rádiót, televíziót lehet hibáztatni, hanem azokat, akiknek jól felfogott érdekük lenne megőrizni az üzleti titkokat, védelmezni a vállalat érdekét, ellenreklám helyett minden alkalmat megragadni arra, hogy üzleti érdekeit helyesen képviseljék és a lehető legelőnyösebb oldalukat mutassák be. (Dr. Takács Ilona; Figyelő) Az MFP elnöke: „Mi úgy gondoljuk” ... — Sajátos jelenség, hogy a Parlamentből kimaradt pártok, állításuk szerint, mindannyian jobban tudják, mint a bekerültek, mi a teendő, mi lenne jobb az országnak. Az a gyanúm, e szinte váteszi szerepet a Parlamentben nem lehetne eljátszani. (Aki a kérdésekre válaszol: Hornyák Tibor, a Magyar Függetlenségi Párt elnöke — a szerk.) — El lehetne. A mindenkori ellenzéknek az a szerepe a Parlamentben, hogy a végsőkig harcoljon a nemzet általa vélt érdekeiért. Az ellenzéknek csak nemzetben szabad gondolkodnia, párt- politikában nem. Engem például mások boldogan bevittek volna listán, de nem adhatjuk fel az identitásunkat. Azért ültem hat évet, azért taposták ki a fogaimat, azért törték össze a bordáimat, hogy ezt odaadjam egy mandátumért? Mi azért tudunk mindig nemzetben gondolkodni, mert az elnökségben három halálraítélt is van. Mint pártnak a legnagyobb bűnünk az volt, hogy semlegességet és függetlenséget követeltünk. A mostani nagy pártok — itt van a kezemben a dokumentum — visz- szautasították a javaslatunkat az elszámoltatásra. Nem volt sajtónk, mindent megtettek, hogy kiszoruljunk. Mi úgy gondoljuk, hogy minden országvesztőt el kell számoltatni: minden minisztert, országos hatáskörű szerv vezetőjét, a volt pártvezetőket — a megyei, városi bizottságok vezetőivel bezárólag. Az Elnöki Tanács tagjait is, akik az ’56-os szövetség szerint tömeggyilkosok, hiszen elutasítottak kegyelmi kérvényeket, ‘illetve leadták a kegyelmi jogot a rögtönítélő bíróságoknak. Ha egy munkás egyévi fizetése erejéig felelős, akkor anyagilag -a vezetők is legyenek azok. Erkölcsileg nem, mert az nem volt rrekik. Teljes vagyonelkobzásra van szükség náluk, sőt a gyerekeiknek is utána kell nézni. — 1956 után volt gyakorlat, hogy nemcsak az események részeseit, hanem azok gyermekeit is büntették: bizonyos iskolákat nem végezhettek, bizonyos állásokat nem vállalhattak, külföldre nem mehettek és így tovább. Ugyanezt akarják? Van valami biblikus ebben a szemet szemért, fogat fogért megközelítésben. A kormányhoz írt levelét például így irta alá: az „Új Rendnek Igaz Szolgálói” nevében. Akár egy titkos, igazságosztó szekta ... — Én vallásos vagyok, de semmi közöm a papsághoz, meg ilyen szervezetekhez. Ez az aláírás csak egy kifejezés volt, nincs különösebb jelentősége. Hogy a félreértéseket elkerüljük: az or- szágvesztők gyerekeinél csak azt kell megvizsgálni, a vagyonukat nem úgy szerezték-e, hogy „leejtőemyőz- ték” nekik. Kérdem én, lehet-e például, és hogyan lehet egy 25 éves embernek mondjuk 25 milliós vagyona? De ez csak természetes, hogy ahogy az apa sem felelős a fiáért, a fiú sem felelős az apjáért... (Mézes Flórián; Magyar Napló) r „Nagyságos Ur” ... Kiváló barátomra vártam éppen a Batthyány téren, a földalatti föld feletti üvegkalickájában. Kiváló barátom kevéssel előbb telefonon hívott fel és kért meg, sietnék elébe a Batthyány térre, s vinnék neki kölcsön valami pénzt- Egy ezres volt nálam, eg.v fillérrel nem több, nem kevesebb. Kiváló barátom késett, ami szokása, és sietek megjegyezni, hogy mit sem von le kiválóságából. Álldogáltam, vártam, hogv barátom fölbukkan ion azok között, akik mint megannyi fáradt bányász bukkantak elő a mozgólépcsőn a föld gyomrából. Egyszerre megjelent előttem egy kolduló ember, és hangjában őszinte alázattal így szólt hozzám: — Nagyságos úr! Nincs egy pár fillérje? — Nincs — válaszoltam. Ez igaz is volt. Az az egy zöldhasú bankó volt nálam, semmi más. A kolduló ember alázatosan köszönt és elkullogott. Negyvenéves lehetett, borostás, rosszul öltözött férfi. Kiváló barátom még mindig késett. Tovább álldogáltam, de már egészen más érzésekkel- Ezt a megszólítást, „Nagyságos úr!” én még élő embertől nem hallottam, csak a háború előtti irodál- mi művekben találkoztam vele. Azt hittem, az elmúlt rendszerben kipusztult, mint talán annyi más „nemes” hagyományunk. Most azonban, hogy élő ember, méghozzá feltehetően a felszabadulást követően született élő ember ajkáról hallottam, megértettem, hogy van Magyarországon történelmi folytonosság. Álltam a kalickában, jobbra a Duna, túlpartján az ország házának tornyai az alkonyodó ég ellenében, s ahogyan e kifejezést ízlelgettem, újra éreztem a békebeli állapotokat, a régi szép időket: az aranykort. (Losonci Gábor; Pesti Hírlap) (A Figyelő karikatúrája) MAGYAR SIVA \V Hol nyaral a honatya? Ki hogyan, s hol tölti szabadságát ...? Tárgyán József, FKGP: — Már három éve nem voltunk nyaralni a feleségemmel, és most hat napra Ciprusra készülünk. Képzelheti, az asszony mennyire örül: ma este kellett volna elutaznunk! Ám még hétfőre is maradt munkám, úgyhogy kicsit csúszik az utazás. Azután. ha visszajövünk, folytatom a pártmunkákat, több helyre hívtak vidékre beszédet tartani. Orbán Viktor, Fidesz: — Hétfőn tartjuk évadzáró frakcióülésünket. Az elkövetkezendő hetekben természetesen készülünk a következő ülésszakra, és szakértőink is dolgoznak. Én most egy hétre eltűnők Berlinbe, foci, lábtenisz, sörivás lesz a program. Utána vidék, de két-három napra feljövök Pestre. És végre, remélem, lesz időm angol szakirodalmat is olvasni, hogy karbantarthassam nyelvtudásomat... Békési László, MSZP: —A pénteki ülés után — akármilyen későn is lesz vége — utazom a családom után a Balatonra, ahol egy hete nyaralnak. Pestet már látni sem bírom, szeretnék végre pihenni. Németh Miklós, független: — Még nem döntöttem el, mit csinálok, de természetesen vitorlázás lesz. Igaz, az nem pihenés, az munka... ...Pető Iván. SZDSZ: — Igazi szabadságom nem lesz, de remélem, marad 2-3 nap, amikor csak saját magammal foglalkozhatom. Így talán olvasási restanciáimat is pótolhatom. És a munkahelyemre — ahonnan fizetés nélküli szabadságon vagyok — is be kellene menni. Göncz Árpád köztársasági elnök: — Egy amerikai tanulmány írását kell befejeznem. Egy hétig a családdal üdülök Őszödön, ahol elém adják az ebédet, és remélhetőleg nem lesz telefon! Ez a rövid időszak egyébként regenerálódásra nem elég, de arra igen, hogy kissé kipihenjem magam ... (Dévai; Kurír) // Ok döntsenek ... Kétségtelen, hogy a MOSZ és elődje sokat tett a mezőgazdasági termékek értékesítéséért, az. anyagbeszerzésért, a szerződéskötésekért. Ám ne feledjük, hogy a TOT volt elnöke, Szabó István a -pártállam PB-tag- ja is volt, és így a döntésekbe közvetlenül is beleszólhatott. Az is igaz, hogy az új agrárértelmiség joggal félti pozícióját, melyet a földprogram veszélyeztet. A kisgazdapárt ugyanakkor a hagyományokra támaszkodik. De eltelt negyven év, amely korosztályom számára már csak történelem. Apám, vitáink során, sokszor mondta: gondolkodjunk józan paraszti ésszel! így mindig megtaláltuk a kézenfekvő megoldást. Tegyük ezt mi is, s mindjárt tisztán látunk. Legitim a Józsi bácsi, aki akarva-akaratlan bevitte a közösbe mindenét, s több mint harminc év után ment a szövetkezetből nyugdíjba. Felesége, Mariska néni is az, aki az agitá- láskor azt mondta: lépjünk be, majd csak megleszünk valahogy! És Jóska fiuk, a szövetkezeti traktoros, és Mária lányuk, a gyári dolgozó szintén legitim. Szerintem ők valóban legitimek. Akkor is, ha a termelőszövetkezetet akarják, és akkor is, ha a földet. És abban az esetben is, ha mindkettőt. Megbízást csak ők adhatnak — a hozzájuk hasonló százezrek —, hogy a földkérdésben kire bízzák a képviseletüket. (Dr. Molnár István; Népszabadság) Kamu-ka maty? . •. Kikönyököl a „személyzet” egy része a hajókorláton, kikönyököl a szemekből az érdeklődés. I. Bennfentes Űr: — Nézze, aranyapám, ha magának van három rongy a zsebében (3000 Ft — a szerk.), akkor ugye beólálkodik a hajóra. — És levetkőzöm. — Dehogy vetkőzik, any- nyiért nem. _ ? — Eszik-iszik a pénzéért, és nézi a szexshow-t. — A háromezerért? — Azért nézi, a többiért piál. II- Bennfentes Űr: — A műsor attrakciója.,, hogy is mondjam... a nemzetgyarapítás technikájának nyíltszíni bemutatója. — Élesben? — Legtöbbször — mondja M. asszony, e műsorszám egyik alapvető főszereplője (22) —, néha persze kamuzni kell. Attól függ, milyen a közönség- De akkor is úgy kell, hogy elhiggyék. — Tegyük fel, én elhiszem. Kedvet kapok hozzá. Vetkőzhetek? (Hiszen ez egy nudista haió.) I. és II. B. Űr: — Ha van még három és fél rongy magánál, akkor egy csaj leviszi a masszázskabinok egyikébe, s ha még egyszer annyi van, akkor kettő. — És? — Akkor bekenik olajjal és úgy megmasszírozzák, hogy felrobban. — De ha én eközben ugye •.. Erre már a hölgyek egyike válaszol: — Aktus, kérem, az nincs. Az. amíg a jelenlegi törvényeket a parlament nem módosítja, ugye, üzletszerű kéjelgésnek minősülne... ... — És azoknak, akiket láttam, joguk van .. • szóval arra? I. és II. B. Űr: — Azoknak jogosítványuk van. Az műsor. És ők különben is eldönthetik, hogy otthon vagy így nyilvánosan ... Gázsiért... (Sztan- kay József; Reform)
