Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-11 / 188. szám
íkÖRÖSTÁJ EXKLUZÍV 1990. augusztus 11., szombat Életszínvonalunk megítélése a meg/ében A Központi Statisztikai Hivatal ez év márciusában reprezentatív megfigyelés keretében lakossági véleményeket gyűjtött az életszínvonal alakulásáról. Négy alföldi megye (köztük Békés) előzetesen összesítette és elemezte az adatokat, amelynek főbb megállapításaiból a lap június 6-i száma „A valós küszöbérték 12 ezer Ft fejenként” címmel szemelvényeket adott közre. E cikk (sorozat) keretében szűkebb környezetünk, a Békés megyében megfigyelt 537 háztartás — 1565 személy —véleményét foglalom össze. Megjegyzem, hogy a leírtak értelmezésénél figyelembe kell venni a reprezentáció viszonylag szűk körét és a válaszok bizonyos mértékű szubjektivitását. Az viszont tény, hogy az így nyert Információk alkalmasak a lakosság jelenlegi közhangulatának jelzésére. GAZDAGSÁG — SZEGÉNYSÉG A lakosság anyagi helyzete, életszínvonala az elmúlt évtizedben erőteljesen differenciálódott. Az átlagos szinten vagy annak közelében élők folyamatosan csökkenő tömege mellett kialakult a jómódúak és a gazdagok rétege, ugyanakkor jelentősen bővült a szerényen élők, sőt a kifejezetten szegények köre. A megfigyelés két oldalról közelítette meg a gazdag- ságról-szegénységről alkotott véleményeket. Egyrészt arról tudakozódott, hogy a háztartások saját anyagi-megélhetési színvonaluk alapján hova sorolják- magukat, másrészt arról, hogy a magyar lakosság hány százalékát tartják .gazdagnak, illetve szegénynek. A kétféle megközelítés eredményei számottevően eltértek egymástól. A megkérdezett háztartások közül egy sem érezte magát gazdagnak, jómódúnak is mindössze kettő, ugyanakkor 8 százalékuk szegény. A háztartások saját életszínvonalukról alkotott véleménye Megnevezés A háztartások A háztartásokban élők megoszlása, % GazdagokJómódúak 0 0 Átlagosnál kissé jobban 5 6 Átlagos színvonalon élők 46 49 Átlagosnál kissé rosszabbul 12 11 Szerényen 29 27 Szegények 8 7 (A további kérdésekre kapott válaszokat az így kialakult életszínvonal-kategóriák alapján csoportosítottam.) A magyar lakosság élet- színvonaláról alkotott véleményekben az előbbieknél jóval szélsőségesebb megítélés volt tapasztalható. Amíg a megkérdezettek közül egy 6em vallotta magát gazdagnak, addig az összlakosság mintegy 15 százalékát e csoportba sorolta. A válaszok alapján a magyar lakosságnak átlagosan kétötöde szegény, tehát lényegesen nagyobb aránya, mint ahányan saját magukat sorolták e kategóriába. A háztartások több mint egyharmada 1—10, több mint egynegyede 10—20, közel egyötöde 20—30 százalék kö- zöttinek, közel egytizede 30 százaléknál nagyobb arányúnak gondolja a gazdagokat, egytizede pedig nem tudta megítélni. Ugyancsak igen eltérő vélemények alakultak ki a szegények arányát illetően. A háztartásoknak mindössze 12 százaléka véli úgy, hogy a szegények aránya 20 százalék alatti, 20 százaléka 20—30, 18 százaléka 30—40, 12 százaléka 40— 50 százalék közöttinek gondolja. A gazdagok csoportjába legtöbben a magasabb vezető állásban lévőket, az orvosokat, az ügyvédeket, a vállalkozók, illetve maszekok egy részét sorolták, de olyan jelzőket is használtak, hogy ügyeskedők, spekulánsok. A szegények közé tartozónak legtöbben a lakással nem rendelkező, illetve pályakezdő fiatalokat, az alacsony nyugdíjjal rendelkezőket, az egyedül élő idős embereket, a beteget gondozó családokat, a munkanélkülieket vélik, de itt is említettek lustákat, munkakerülőket, iszákosokat. A társadalom szélesebb rétegeinek elszegényedési folyamatában nem meglepő a válaszok olyan végeredménye, miszerint a megfigyelt háztartásoknak közel 90 százaléka a jelenlegi jövedelemkülönbségeket igazságtalannak' tartja. INFLÁCIÓ-ÉRZET A megélhetés romlásában a fogyasztói árak egyre gyorsuló növekedése játszotta a kulcsszerepet, miközben a névleges bérék növekedése elmaradt ettől. A napjainkra kétszámjegyűvé vált infláció az átlagos jövedelműek megélhetési színvonalát is nagymértékben rontotta. KSH-számítások szerint az utóbbi három évben átlagosan 47 százalékos fogyasztói árnövekedés következett be. A tényleges adat ismeretében érdeklődésre számot tartó, hogy a megkérdezettek az utóbbi három év alatt milyen mértékű áremelkedést érzékeltek. A megyében megfigyelt háztartásokban - a hivatalos számításokkal szemben — az 1987—1989. években a lakosság átlagosan mintegy 88 százalékos árnövekedést véleményezett, rendkívül nagy szóródás mellett. Ezen belül az önellátásra kevésbé berendezkedett városi háztartások közel 100, a községiek 80 százalékos árnövekedést érzékeltek. E magas infláció-érzethez azonban meg kell jegyezni, hogy a felmérés időpontjában már túl voltunk az idei jelentős központi áremeléseken is, ami nagymértékben befolyásolhatta a válaszadókat. 1990. I. negyedévében — szintén KSH-számítások szerint — átlagosan 24,4 százalékkal emelkedett a fogyasztói árszínvonal az előző év azonos időszakához képest. (Erről részletesebben a KSH által 1990 májusában kiadott „Fogyasztói árindexfüzetek” kiadványsorozat 5. számából tájékozódhatnak az olvasók.) A megkérdezettek 14 százaléka szerint az utóbbi három év alatt összesen 40 százaléknál kisebb mértékű, közel egynegyedük szerint 40 —60, közel egyharmaduk szerint 60—100 százalék közötti volt az áremelkedés. Viszonylag magas, 26 százalékos volt azok hányada, akik még ennél is nagyobb árnövekedést vélelmeztek, köztük némely család 3-4- szeresére is becsülte. A megyében megfigyelt háztartásoknak tehát minimum 58 százaléka érezte magasabbnak a fogyasztói árszínvonal növekedését, mint amennyit a hivatalosan közzétett adatok mutatnak. Említést érdemel, hogy e kérdésre viszonylag kevesen, a megkérdezetteknek mindössze 5 százaléka nem válaszolt, ami azt bizonyítja, hogy az embereket élénken foglalkoztatja e „zsebbevágó” kérdés, s van is kialakult véleményük róla. MÚLTÚNK — JÖVÜNK A magyar lakosság élet- színvonalának az utóbbi években bekövetkezett romlása mellett az egyes családok életében még egyéb természetes változások (pl. munkábaállás, munkanélkülivé válás, nyugdíjazás, tartós betegség, elhalálozás, gyermekszületés, válás stb.) is nagymértékben befolyásolják az életszínvonal alakulásáról alkotott véleményeket. A felmérés az elmúlt, illetve az elkövetkezendő néhány év anyagi-megélhetési színvonaláról is tudakozódott. Arra keresett választ, hogy az egyes háztartásoka rendelkezésükre álló jövedelmükből — beleértve a saját termelésből és a természetbeni juttatásokból származó termékek értékét is — a három évvel korábbihoz viszonyítva hogyan élnek, életszínvonaluk milyen irányba változott, illetve arra, hogy az elkövetkezendő években e szempontból - a külső és saját lehetőségeiket reálisan mérlegelve — milyen változásokkal számolnak. A kapott válaszok megoszlását az • alábbi tábla szemlélteti: A megyében megfigyelt háztartások számának megoszlása anyagi-megélhetési színvonaluk alakulása szerint Anyagi-megélhetési színvonaluk Jómódúak és az átlagosnál kissé jobban Átlagos színvonalon Átlagosnál kissé rosszabbul Szerényen é lők Javult 30 Nem változott <3 Romlott 27 Nem tudja megítélni ÖSSZESEN 100 Javul 7 Nem változik 60 Romlik 27 Nem tudja megítélni 6 ÖSSZESEN 100 Az elmúlt néhány évben 6 2 56 47 29 26 19 36 46 69 67 81 57 121 100 100 100 100 100 Az elkövetkező években 9 6 11 12 9 35 34 25 21 32 39 45 48 50 42 17 15 16 17 17 100 100 100 100 100 Az anyagi-megélhetési színvonaluk javulását érzők ezt általában a keresők számának és a főtevékenységből származó jövedelmeknek a i növekedésével, illetve az egyéb külön jövedelmek belépésével magyarázták. A romlást véleményezők fő okként a megélhetési költségeknek a jövedelmeknél gyorsabb ütemű emelkedését jelölték meg. Külön figyelmet érdemel, hogy a megkérdezettek az elkövetkezendő néhány év I életszínvonal-alakulásának megítélésében voltak a legbizonytalanabbak, közel egyötödük „nem tudja megítélni” választ adott. A háztartások összességében pesszimista várakozással tekintenek a jövő elé; mindössze alig egytizedük vár javulást, egyharmaduk véli úgy, hogy megélhetési színvonala érdemben nem fog változni, valamivel több mint kétötödük a jelenleginél rosz- szabb életszínvonalat feltételez. A háztartások véleménye szerint a lakosság zöme már nem tudja elfogadni az élet- színvonal további visszaesését. A háztartásoknak alig valamivel több mint egytizede nyilatkozott úgy, hogy a lakosság csak abban az esetben fogadja el a további életszínvonal-csökkenést, ha ez idő alatt megvalósul a gazdasági kibontakozás, a stabilizáció. Ugyanakkor közel 70 százalékuk véleménye szerint a lakosság további terheket már nem tud elviselni. E kérdésben is az átlagosnál nagyobb volt a bizonytalanság, különösen a községi lakosság körében. A jobb módban élők kissé to- leránsabbak voltak, mint a szegények, akik már a tűrés határán vannak. külön jövedelemforrások — KIADÁSCSÖKKENTÉS A háztartások nagy része a főfoglalkozásból (nyugdíjasoknál nyugdíjból) származó jövedelmén és a pénzbeni társadalmi juttatásokon kívül egyéb jövedelem szerzésére is kényszerül. A megkérdezettek csupán egyötödének nincs jövedelemkiegészítő forrása, ugyanakkor egy háztartás egyidejűleg több forrással is rendelkezhet. A kapott válaszok szerint a háztartások közel háromnegyede jelenlegi anyagi-megélhetési színvonalának fenntartását csak háztáji és kisegítő gazdaságokban végzett munkával, 16 százaléka pedig egyéb külön munkából származó bevételekkel tudja biztosítani. A külön jövedelmekkel, bevételekkel rendelkező háztartások aránya_____________________. _______ (Százalék) M egnevezés Jómódúak és az átlagosnál kissé jobban Átlagos színvonalon Átlagosnál kissé rosszabbul Szerényen Szegények Összes háztartás é lők Semmilyen jövedelemkiegészítő forrásuk nincs 20 13 29 21 29 19 Háztáji, kisegítő * gazdaság 73 77 56 72 60 72 Egyéb külön munkák 47 19 18 11 7 16 Családi,, rokonitámogatás 3 8 10 5 12 7 Korábbi megtakarítás 20 14 8 29 Hitelek 7 8 8 1 2 6 A többletbevételre való törekvés mellett a romló élet- színvonal takarékoskodásra, illetve olyan tevékenységek végzésére kényszeríti a lakosságot, amelyfek esetenként* jelentős kiadásoktól mentesítik a háztartásokat. Békés megye megfigyelt háztartásainak 90 százalékában végeznek valamilyen pénzmegtakarító, kiadáscsökkentő tevékenységet. A megfigyelt háztartások több mint négyötöde foglalkozik befőzéssel, mélyhűtéssel, otthoni tartósítással, háromnegyede termel saját szükségletre élelmiszert, kétharmada ruhajavítást, -varrást, kötést végez, háromötöde maga csinálja a lakásfestést, mázolást, illetve kisebb karbantartási, felújítási munkákat, s mintegy 10—15 százaléka foglalkozik gépkocsi, háztartási gépek és felszerelések javításával. A főbb pénzmegtakarító, kiadáscsökkentő tevékenységet végző háztartások aránya (Százalék) Megnevezés Jómódúak és az átlagosnál kissé jobbaji Átlagos színvonalon Átlagosnál kissé rosszabbul Szerényen é lők 83 94 85 85 64 85 60 70 68 59 64 66 53 61 56 59 62 60 67 78 63 76 60 74 Befőzés, mélyhűtés, otthoni tartósítás Ruhajavítás, -varrás, kötés Lakásfestés, mázolás, kisebb karbantartás, felújítás Saját szükségletre élelmiszertermelés A JÖVEDELMEK FEDEZETE — JÖVEDELEMSZÜKSÉGLET A felmérés azt is tudakolta, hogy a főmunkahelyen elért jövedelmek és egyéb juttatások, kiegészítve a külön jövedelmekkel, bevételekkel, illetve a szolgáltatásokat kiváltó és kiadásokat csökkentő tevékenységekkel, mire elegendőek, a háztartások milyen szükségleteket tudnak (vagy nem) kielégíteni belőle. (E kérdésnél is több válaszra volt lehetőség.) Szomorú tény, hogy a megfigyelt háztartások közül viszonylag magas azoknak az aránya, amelyeknek jövedelme még a szűkén értelmezett napi megélhetésre sem elegendő. (A napi megélhetés ugyan az egyes családok szintjén igen eltérő lehet, de a felmérés során e fogalomhoz az alapvető élelmiszerek, ruházkodási cikkek, lakásrezsi-költségek, orvosi ellátás, gyógyszerek, tankönyvek, mindennapos háztartási cikkek, minimális javítási és egyéb szolgáltatások megszerezhetősége kapcsolódott.) A válaszok alapján a háztartások (családok) 9 százalékának nem jut elegendő pénze húsra. 6 százalékának tejtermékekre. 5 százalékának zöldség- és gyümölcsfélékre, 7 százalékának ruházkodásra, 3-3 százalékának lakásrezsire és gyógyszerekre. A megkérdezett háztartások 61 százaléka nyilatkozott úgy, hogy összes jövedelme csak a szűkén értelmezett napi megélhetésre elegendő. Ugyanakkor alacsony volt azon háztartások aránya, akik olyan választ adtak, hogy jövedelmük az előbbin túl még további szükséglete1 kre is fedezetet nyújt. A gyermekek külön taníttatását 3. magánorvosi ellátását 4. üdülést, nyaralást 7, művelődési, szórakozási, hobbi- kiadásokat 8, biztonsági tartalékot jelentő megtakarítást 10 százalékuk jövedelme biztosítja. Mindössze 4 százalékuk jövedelme elegendő arra. hogy nagy értékű fogyasztási cikkeket, 1 százalékuké pedig arra, hogy gépkocsit vásároljanak. Az 537- ből csak 1-1 háztartás nyilatkozott úgy, hogy jövedelméből még lakás-, üdülő-, telekvásárlásra, illetve egyéb belektetésekre és felhalmozásra is jut. * Az előbbiek ismeretében nem érdektelen az a kérdés, hogy ar megfigyelt háztartások véleménye szerint — elvonatkoztatva a saját anyagi helyzetüktől — mekkora összegű havi jövedelemre lenne szüksége egy hozzájuk hasonló nagyságú és összetételű háztartásnak ahhoz, hogy nagyon szűkösen, beosztással, takarékosan, a társadalmi átlag szintjén, illetve minden gond nélkül megéljen. (E kérdéskörhöz tájékoztatásul közlöm, hogy a KSH által közzétett — a fogyasztói árak változása alapján továbbvezetett — létminimum 1989. évi egy főre jutó összege 3980. a társadalmi minimumé 4650 forintot tett ki.) A megyében megkérdezett háztartások egy főre vetítve átlagosan havi 3960 forintot jelöltek meg a szegénységi küszöb szintjének, ami csaknem megegyezik a hivatalos létminimum-számítás összegével. A háztartások úgy ítélték meg, hogy az előbbinél mintegy harmadával nagyobb összegből, egy főre számítva havi 5200 forintból már beosztással, takarékosan — a társadalmi minimum szintjén — meg lehet élni. Ez viszont már magasabb, mint a hivatalos számítás szerinti összeg. A megkérdezettek további egyharmad- dal magasabb, 6900 forint havi egy főre jutó jövedelmet tartanának szükségesnek ahhoz, hogy a társadalmi átlag szintjén éljenek, A minden gond nélküli életvitelhez a háztartások már jóval nagyobb összeget, átlagosan havi 11 390 forintot tartanának megfelelőnek, a szegénységi küszöbnek közel háromszorosát. A szükségesnek tartott egy főre jutó havi jövedelem ásszsss----------------------------------------------------------fferintt A hhoz, hogy Megnevezés nagyon szűkösen (a szegénységi küszöb szintjén) megéljen 11 ■3 *■ .3 tu» 2 £ a x £ B •a v S E C ° B M Jómódúak és az áttagosnál kissé jobban 4 470 Átlagos színvonalon 3 860 Átlagosnál k< rosszabbul ssé Á & 4 230 Szerényen 3 940 Szegények 3 860 ÖSSZESEN 3 960 5 670 7 000 12 600 5 010 6 580 11 260 5 590 7 610 12 620 5 270 7 160 10 920 5 240 6 840 10 900 5 200 6 900 11 390 A községi és a városi háztartások között a szükséges jövedelmek megítélésében már jelentősebb differenciáltság tapasztalható.; A községekben — ahol nagyobb a saját termelésű élelmiszerek előállításának lehetősége — átlagosan 3640 forint körüli összeget gondoltak a nagyon szűkös megélhetéshez, míg a városokban ez meghaladta a 4400 forintot. A minden gond nélküli megélhetéshez a községekben élők havi 9340, a városokban élők 14 240 forint jövedelmet vélelmeztek. Békéscsaba, 1990. július 3. István Ti bőmé tájékoztatási osztályvezető, Központi Statisztikai Hivatal „ Békés Megyei .Igazgatósága
